A francia lakhatási miniszter, Cécile Duflot
december 3-án levélben fordult a párizsi egyházmegyéhez azzal a
kéréssel, hogy az egyház engedje át állami kezelésbe üresen álló
ingatlanjait, és ezzel járuljon hozzá a hajléktalanok megsegítéséhez. A
párizsi érsekség válaszában az áll, hogy az egyház nem rendelkezik
üresen álló épületekkel a főváros területén, továbbá a miniszter
asszony kisajátítási fenyegetései nélkül is számos projektet vezet a
hajléktalanok támogatásáért.

A párizsi
egyházmegyét meglepte a miniszter asszony indítványa. „Nem tudok róla,
hogy rendelkeznénk 'gyakorlatilag üresen álló' épületekkel” – reagált
Charles Gazeau diakónus, az egyházmegye szolidaritási akcióinak
felelőse.
A párizsi egyházmegye és a Francia Férfi és Női
Szerzeteskonferencia (Corref) közös közleményt adott ki, melyben
kijelentik, hogy mindannyian „máris sokat tesznek a hajléktalanok
megsegítéséért”, illetve hogy „az egyház a miniszter asszony
kisajátítási fenyegetései nélkül is számos projektet vezet.”
A
párizsi egyházmegye 2008 óta működteti „Szolidáris tél” nevű programját.
Ennek keretében idén 25 fővárosi plébánián 40-40, megfelelően
felkészített önkéntes ad szállást és ellátást több száz hajléktalan
embernek a téli hónapok idejére.
„Vacsorát adunk a
hajléktalanoknak, akiknek lehetőségük van helyben tisztálkodni és aludni
is – mondja el Bertrand Cavalier diakónus, a Szolidáris tél program
koordinátora. – Másnap reggeli után át kell adnunk a termeket a
hittanórák és a plébánia többi tevékenysége céljára. Az emberek
szekrényekbe tehetik a holmijukat, és este ugyanott meg is találják
őket.”
Charles Gazeau diakónus a La Croix kérdésére azt is
elmondta, hogy mi a különbség az egyház akciói és a között, amit az
állam kér: „A hirtelen megoldások soha nem hoznak igazi eredményeket a
szegénység leküzdésében. Ha csak sürgető probléma idején avatkozunk be,
akkor jó eséllyel ugyanazokkal a rászorulókkal kell foglalkoznunk minden
évben.” A Szolidáris tél akció keretében befogadott hajléktalanok
azonban nemcsak ételt és szállást, hanem szakszerű felkészítést is
kapnak, melynek eredményeképpen 10 százalékuk valóban a kezébe veszi a
sorsát. „Igyekszünk erre a pontra fókuszálni az erőinket – folytatja
Charles Gazeau. – A legnagyobb nehézség ugyanis tél végén mutatkozik,
amikor a befogadott emberek ismét az utcára kerülnek. Örülnénk, ha az
állam jobban segítené a társadalomba való beilleszkedésüket.”
La Croix/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése