A bomba elől szinte nem volt menekvés. Bárkit
elérhetett, bármikor, szinte mindenütt, rendkívüli brutalitással. Ennek
az iszonyatnak különösen a városokban élő asszonyok, öregek és
gyermekek voltak kitéve. Az embereket robbanóbombák tépték széjjel,
foszfor égette el őket, rájuk omló pincében lelték halálukat,
tűztengerben fulladtak meg, mérgező füstgáz végzett velük.
„Aki elfelejtette a sírást, az újra megtanulja, amikor Drezda pusztulását látja.” - Gerhard Hauptmann
Testük részben úgy elszenesedett, összezsugorodott vagy tépődött
darabokra, hogy az emberi maradványokat cinkkádakba vagy befőzéshez
használt nagy üstökbe gyűjtötték. Némely hullahegy akkora volt, hogy a
járványveszély miatt óriási máglyákon kellett elégetni őket. Számos
túlélő egész hátralévő életében nyomorékon, vakon, süketen vagy lelki
roncsként vegetált.
500 000 halott
A második világháború folyamán összesen 1 400 000 tonna bombát
dobtak német városokra. Légiaknából 68 000 darabot, robbanóbombából 800
000 darabot, különböző fajtájú gyújtóbombából 83 433 000 darabot!
Robbanóbombák
Légiaknák (1,8 t)
A Szövetségesek egész háztömböket leromboló légiaknái iszonyatos
légnyomást hoztak létre, amely emberek közelében beszakította a tüdőt
és a dobhártyát. Ezek az aknák mindent romba döntöttek és közel s távol
minden tetőt leszaggattak. A nyitott, száraz padlásokba végezetül
gyújtóbombákat dobtak, melyek egész városnegyedeket lángra
lobbantottak. Németországra körülbelül 68 000 darabot dobtak le.
Robbanóbombák (225-9900 kg között)
Míg a légiaknák sok robbanószert tartalmaztak vékony acélköpenyben,
addig a robbanóbombák esetében viszonylag csekély mennyiségű
robbanóanyagot rejtettek relatív vastag acélburok mögé. Robbanáskor e
vastag acélburok ezer darabra tört, melyek nagy sebességgel hatoltak át
falakon és emberi testeken. A robbanóbombákból, melyek szilárd
épületeket és emeletközi födémeket is szétromboltak, a légiháború
folyamán közel 800 000 darabot dobtak Németországra.
Időzített bombák
Ezeket a robbanóbombákat a szokásostól eltérően nem csapódó (vagy
pillanat-)gyújtóval látták el, hanem csak percekkel vagy órákkal a
ledobást követően robbantak fel. Céljuk a tűzoltók és mentők
megsemmisítése volt, akik megkísérelték az áldozatok mentését vagy a
tüzek oltását.
Gyújtóbombák
Kaniszterbombák
E gumi-foszfor-keverékkel töltött tartályok becsapódáskor széttörtek
és oxigénnel érintkezve azonnal lángra lobbantak. A wuppertali első
nagy teszt során 30 000 kanisztert dobtak le, óriási infernót idézve
elő.
Folyadékbombák
A körülbelül 13 kg-nyi gyújtótöltetű folyadékbombák benzolból és
kaucsukból álló, sűrű folyású, gyújtómasszából tevődtek össze, melyek
becsapódáskor robbanótöltet segítségével környezetüket beterítették. A
bombákat vízzel nem lehetett oltani. Akire ebből a viszkózus
gyújtóvegyületből valamennyi ráragadt, súlyos égési sérüléseket
szenvedett, amely gyakran halállal végződött. A bombaháború során közel
3 000 000 ilyen folyadékbombát dobtak Németországra.
Lángsugárbombák
A lángsugárbomba a folyadékbomba egyik változata volt. A
magnéziumból, benzinből és gumiból összeállított tüzelőanyag-keverék
különleges égési tulajdonságokkal bírt. A tartalom tűzijátékszerűen
égett, métermagas tűzzuhataggal. Ebből a gyújtóbomba-típusból a második
világháború folyamán 413 000 darabot vetettek be.
Rúd-tüzbombák
Ezek a hosszú és vékony, hatszögletű profilú, gyújtótölteteket a
bombaháborúban gigantikus mennyiségben alkalmazták: 80 000 000 darabot
dobtak le belőle. A számtalan gyújtótöltet termit-töltése (egyedül
Drezdában 650 000 darab!) egy csapással teljes városrészeket borított
lángba és gerjesztett tűzvihart. 1942-től kezdődően ezekbe a bombákba
pótlólagosan repesz-robbanótölteteket építettek be a tűzoltók és mentők
munkáját akadályozandó.
(Német sorstragédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése