Pénteken tette közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium a reklámadó
bevezetését célzó törvénytervezetet. Eszerint a reklám közzétevőjét
sávosan adóztatnák egymilliárd forint feletti nettó árbevételtől. 5
milliárdig 1 százalék, 5 és 10 milliárd között 10 százalék, e felett
pedig 20 százalék lenne az adó mértéke.
Az ellenzék természetesen háborog, kormányzati fenyegetésről beszél, a
szólásszabadság veszélyeztetéséről, az ellenzéki hangok elnyomásáról,
állami médiáról. Egy MSZP-s képviselő szerint az intézkedésnek, az
elenyésző bevétel miatt semmilyen gazdaságpolitikai jelentősége
nincsen.
Természetesen fel vannak háborodva a kereskedelmi csatornák is, az RTL Klub egyenesen a kivonulásról beszél. (Úgy legyen!)
Az ellenzék (és a közvetlenül érintettek) háborgása érthető - csak éppen senkit nem érdekel!
Egyrészt az átlag tévénőzőnek (akinek a kevés kenyér mellé ez
biztosítja a nagy cirkuszt) elege van a reklámokból. A sérthetetlen
holokausztfilmek kivételével minden filmet reklámok tömkelegével
szakítanak meg, lassan már negyedóránként. (Sőt, már a legnépszerűbb
internetes videómegosztó portálon sem lehet nyugodtan zenét hallgatni,
mert ott is reklámok megszólalása borzolja az idegeket.) A közönség nem
fog bánkódni, ha ezután több lesz a műsor, mint a reklám.
Ha pedig, ahogy az ellenzék mondja, elenyésző, gazdaságpolitikai
jelentőséggel nem bíró bevételekről van szó, a roppant sajnálatra méltó,
alig néhány vagy néhány tíz milliárd forint forgalmat hajtó cégeknek
sem kell aggódni! Azt azért megkérdeznénk a szociálisan érzékeny
ellenzéktől, hogy a lakosságot sújtó adók ellen miért nem álltak ki
ilyen vehemensen?! A közszolgáltatók mellett (rezsicsökkentés) és a
média mellett ajvékolnak, de lakosság sarcolása "gazdaságpolitikai
szempontból" teljesen természetes!
Ami pedig a lényeg: az aggodalom is érthető, és alighanem jogos is. A
gazdaságpolitikai szempontokon túl, az elvi tartalom valóban a
"független" kereskedelmi médiák visszaszorítását célozza. Azaz, mint a
közszolgáltatók esetében, az államosítás lehet a cél.
A kormány szándékai, mihez akar majd kezdeni az állami kézbe vett
médiával, kétségesek. Mert bár vannak pozitívan értékelhető intézkedések
(ahogy ez is), a valós nemzetérdekű stratégiát a szabadkőműves háttér
figyelmen kívül hagyásával sem látni. Például az állami források
fejlesztések, munkahelyteremtés, gazdaságélénkítés helyett huszadrangú
(futballpályák) és kifejezetten irritáló (álságos cigány program)
projektekre mennek.
Mindenesetre magát az intézkedést nézve, az teljesen érthető, jogos
és kívánatos. Államérdek. (Nemzetérdeknek akkor lehetne minősíteni, ha a
kormány kétségkívül a nemzetérdeket szolgálná.)
A kontrollálatlan médiumok a nemzet életerejének, lelki, szellemi és
fizikális egészségének első számú lerombolói között nevezhető meg.
Szabadelvű, nihilista, liberális propagandájuk teljesen destruktív,
óriási károkat okoz nemcsak az államnak, de a nemzetnek.
Politikai programunk nemzetnevelő stratégiájának egyik
alapintézkedése lenne a médiatartalmak szigorú és fokozott ellenőrzése
(erkölcsi alapon), valamint az erős állami média (főként az elektronikus
média) létrehozása, és népnevelésre való hangolása.
Ha az alapozó lépéseket (bármilyen szándékkal) megteszi a regnáló kormány, csak üdvözölni tudjuk!
Bánfalvi Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése