Miló András: Helyzet van!

Helyzet van, és ráadásul fokozódik. Addig figyeljünk oda, amíg nem késő. Helyzet van!

Amit felnőtt társadalmunk tesz, a fiatalokkal, gyermekekkel szemben az ifjúság elleni bűntett.

És meg is lesz a büntetés amikor majd nekik kell eltartani minket. A mai fiatalok túlnyomó többsége fizikailag gyenge, és egészségtelenül él, és sok egészségtelenül is gondolkodik. Erről viszont mi tehetünk mert mi neveltük így őket.

De nézzük mi vezetett idáig. Az átkosban elvették tőlük istent, a vallást, a tízparancsolatot. Ez még akkor is mindenképp jóra nevelt, ha nem vagyunk vallásosak. De annyi eszük volt, hogy adták helyette Abrasszímov úttörőt, Timúrt és csapatát, a kisdobosok, úttörők pontjait,és ez még akkor is jóra nevelt, ha nem vagyunk kommunisták. Nem utolsó sorban adtak sportbálványokat, akikre érdemes volt hasonlítani. Mi több megadták a lehetőséget mindenkinek az ingyen sportolásra, versenyzésre. Ez kitörési lehetőség volt, még a legszegényebb családok gyermekeinek is. Iskola után sportoltunk csavarogtunk játszottunk, boldogok voltunk.

Mi van ma?

A két éves gyermeket reggel a bilin már zaklatják, hogy siessen, mert lekésik a buszt, és anyát kirúgják, ha elkésik. Aztán bevágják a az oviba, suliba ahol fegyelmezik őket (természetesen, ez régen is így volt) mikor hazamennek kuss van mert apa, anya fáradt.

Aztán csodálkozunk, ha a gyermek hiperaktív. Mondjuk, ha én hiperaktív voltam, apám pofán vágott, én meg egy hétig tudtam a jó nevelést, de ma teletömik a gyermeket gyógyszerrel, és ez nagyságrendekkel ártalmasabb, mint Makarenkó pofonja. Ez gyermek felnőtt korában is nyugtatón és antidepresszánson fog élni, ahelyett, hogy az aktív pihenéssel próbálkozna.

Ül a pulya a TV előtt és nézi a való világot, példaképként kapja a kibukott pornó színésznőket, a bagózó, vedelő, ilyen olyan szexuálisan eltévelyedetteket, fekete Pákót, és társaikat. Sorolhatnám a listát. Mindent megtanulhat, ami helytelen, mert ma ez a trendi.

Nincsenek igazi ifjúsági szervezetek, ahol jóra nevelnék Őket. Marad a sport, amiről tudjuk egy amerikai egyetemi tanulmányból, hogy minden rá költött forintot duplán hoz vissza egészség területén, és még nevel is.

Az viszont sok család számára megfizethetetlen. A sportszerek drágák. Ma már minden egyesület kemény tagdíjat szed, mert nem tud megélni. A szülők kocsival szállítják a versenyekre a gyerekeket, mert másképp nem megy. Már a sportorvosi vizsgálat is pénzbe kerül, megjegyzem, a kábítószeres diszkópatkányok gyógyítása ingyenes, és többe is van. Így marad a csavargás, és ami ezzel jár hosszú távon.

Jön a statisztika, hogy ennyit költöttünk sportra. De ebben benne van a futballmeccsek biztosítása is, amiből egy átlag kis egyesület egy életen át sportolhatna ingyen. Bene van az is hogy egyesek méltatlanul kiemelt fizetéseket kapnak a sportpénzből, míg mások ingyen tartanak edzéseket. Vannak olyan sportágak, ahol többen élnek jól a sleppből, mint a versenyzők. A nagyokat, a profikat már tartsa a szponzor ha megérdemlik. Az odáig tartó utat kéne egyengetni.

Jó volna ha a döntéshozók ezekre a dolgokra is gondolnának, amikor, sporttámogatásról döntenek. Mert ez igazából nem támogatás, hanem befektetés a jövőbe. Tegyék lehetővé, hogy olcsóbb legyen a gyermekek sportoltatása, hogy legyenek igazi példaképek, akikre az utódaink felnézhetnek. Akkor egészséges nemzedék nő fel, és lesz, aki eltartson bennünket vénségünkre. 

Még egy utógondolat: Ha a felsőoktatásban cél, hogy legyen önfinanszírozó, akkor talán a profi foci is lehetne az. 

Miló András
Kung-fu mester, edző
(szolaljfel.blog.hu)