2012. november 26., hétfő

Uganda elnöke Isten bocsánatát kéri saját és országa bűneiért

Szükséges-e, hogy egy ország vezetője országos imában vezesse népét a megtérésre?
Uganda keresztény elnöke úgy gondolja, igen.
Yoweri Museveni azzal emlékezett meg Uganda függetlenségének 50. évfordulójáról az Országos Jubileumi Imatalálkozón, hogy nyilvánosan Isten bocsánatát kérte saját és országa bűneiért.
„Azért állok itt ma, hogy országom új életének küszöbén lezárjam a gonosz múltat, különösen az elmúlt 50 év vezetése alatt történteket. Azért állok itt, hogy megtérjek saját és elődeim bűneiből. Bocsánatodat kérjük,” imádkozott Museveni.
„Megvalljuk ezeket a bűnöket, amelyek komolyan hátráltatták a nemzeti összetartást, késleltették a politikai, társadalmi és gazdasági átalakulást. Megvalljuk az országunkban elterjedt bálványimádás és boszorkányság bűnét. Megvalljuk az ártatlanok vérének kiontását, a politikai képmutatást, az őszintétlenséget, az áskálódás és az árulást,” mondta Museveni.
„Bocsásd meg a büszkeségünket, a törzsi rendszert és dogmatizmust, a lustaságot, a közönyt és felelőtlenséget, a korrupciót a vesztegetéseket, amik leapasztották nemzeti forrásainkat, az erkölcstelenséget, a részegeskedést, a megbocsátás hiányát, a keserűséget, gyűlölködést, a bosszúvágyat, igazságtalanságot, elnyomást és kihasználást, a lázadás bűnét, az engedetlenséget, és az ellenségeskedést.”
Ezt követően az ugandai elnök Istennek ajánlotta országát.
„Neked ajánljuk országunkat és kérünk, hogy legyél Istenünk és vezess bennünket. Azt akarjuk, hogy Ugandát istenfélő nemzetként ismerjék, amelynek gyökerei az igazságosságban állnak, hogy beteljesedjenek a harmincharmadik Zsoltár szavai: Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának.”
Scott Lively, massachusetts-i pásztor szerint Museveni igazi példa más vezetők számára.
„Az elnök imája példát állít más keresztény vezetők elé. A nyugati vezetők olyan mértékben indultak hanyatlásnak, amilyen mértékben elutasították Istent,” nyilatkozta.
„Nagy-Britannia akkor volt hatalma csúcsán, amikor tisztelte Istent, mint ahogyan ezt az ugandai elnök teszi. Ugyanígy az Egyesült Államok is hanyatlásnak indult, amikor a keresztény alapokat világi humanizmusra cserélte. Figyeljük, hogyan fogja Isten megáldani Ugandát, amiért Istennek szánták magukat,” mondta Lively.
„A fenti esemény éles ellentétben áll azzal a sötét képpel, amit az elmaradott ellenzék fest az ország erőszakos, kegyetlen természetéről, amelynek célja a homoszexuálisok kivégzése,” mondta.
A homoszexuális aktivista csoportok azért kritizálják az ugandai kormányt, mert az kriminalizálni kívánja a homoszexuális magatartást. Az ugandai parlament előtt álló törvényjavaslat szerint a homoszexuális vétségekért, mint például a homoszexualitás népszerűsítéséért és az ilyen magatartásra való buzdításért a korábbinál komolyabb börtönbüntetés járna, a súlyos elkövetőket (például kiskorúak veszélyeztetése) pedig akár halálbüntetéssel is sújthatták volna. A BBC News szerint ez a cikkely kikerült a javaslatból.
„A megtérés hiánya sajnos a szószékről ered. Az egyes keresztények olyan mélyre süllyedtek a bűnben, hogy azt gondolják a politikusok egyszerűen csak „jobbak” náluk a bűn tekintetében,” mondta Dave Daubenmire, a PT Salt Ministries elnöke.
„Nem félik Istent és egy kettős királyságról prédikálnak. Azt halljuk, hogy az ördög ennek a világnak az Istene és Jézus majd később kiegyenlíti az állást. Arra hivatkozva, hogy most Sátán uralkodik, nem alkalmazzák azokat a mennyei elveket, amikért Krisztus meghalt,” mondta.
„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön,” idézte Daubenmire Máté 28-18-at. „Ez azt jelenti, hogy minden hatalom Jézusé, de sajnos sok kereszténynek fogalma sincs arról, hogy ezeket az elveket alkalmazva győzhetnek a gonoszság felett,” mondta.
A XVII. századi politikust, Edmund Burket idézve mondta: „A gonosz győzelméhez elég, ha a jó emberek nem tesznek semmit,” hozzátéve, hogy Amerikában „a jó emberek átadták a hatalmat a gonosz embereknek és amikor gonosz emberek hozzák a szabályokat a gonoszság uralkodik.”
Forrás: wind.com


Scott MacGregor: A világi humanizmus szerepe az utolsó időkben

A mai multikulturális világban egyre nagyobb teret hódít az úgynevezett „erkölcsi relativizmus”. Ennek lényege, hogy óvakodunk ítélkezni mások hite felett, mégpedig azért, mert „minden relatív”. A számunkra visszataszító és helytelen dolgok mások szokásai szerint teljesen elfogadottak lehetnek. Természetesen megértőnek és toleránsnak lenni keresztényi tulajdonság, de fejet hajtani Isten két legfőbb parancsolatának (szeretni Istent és másokat) ellentmondó hiteknek és gyakorlatoknak nagy hiba és nem helyes. Ez az erkölcsi relativizmus egy ateista filozófia, a „világi humanizmus” közvetlen eredménye.
A modern humanizmus egészen a reneszánszig vezethető vissza. A reneszánsz felvilágosodás híres követőit – Leonardo da Vinci, Isaac Newton, Desiderius Erasmus és sokan mások – ma humanistának tartják és ők maguk is annak tartották magukat. Számukra a „humanizmus” a művészetek, a tudomány és a filozófia közelítését jelentette az emberekhez, mivel sok száz éven keresztül, ezek a területek az akkoriban babonás hiedelmekkel átszőtt egyháznak voltak alárendelve. A modern humanizmus úttörői azonban valamennyien mélyen hittek Istenben.
A világi humanisták ezzel ellentétben azt vallják, hogy az istenhit vagy a vallás, legyen az bármilyen, irracionális, ezért nincs helye az emberek világnézetében. Hitük szerint a látható természeten túl nincs semmi – nem léteznek természetfeletti dolgok, ezért az ember saját maga istene.
A humanisták általában buzgó támogatói az evolúciónak. A helyzet iróniája, hogy az evolúcióról időről-időre újra bebizonyosodik, hogy hiten alapul és nem igazi „tudomány”, ahogy azt a humanisták szeretnék a világgal elhitetni. Az evolúció egy láthatatlan dologba vetett hit, hiszen a „makro evolúció”, ahogy azt helyesen nevezni kellene, azaz egy faj egy másik, az előzőtől különböző fajjá alakulása, és az erre vonatkozó bizonyítékok, olyan láthatatlanok az emberi szem számára, mint a lélekvilág. A legnagyobb különbség a két dologban az, hogy míg a makro evolúciót alátámasztó bizonyítékok nem léteznek, a lélekvilág nagyon is valóságos és érezhető. Egyre több őszinte tudós hozakodik elő a kijelentéssel, hogy az evolúció nem különbözik a vallástól, ami a világi humanistákat pont olyan irracionális hívőkké teszi, mint az általuk előszeretettel kigúnyolt vallásos emberek.
A világi humanisták hiszik, hogy az ember képes megoldani saját problémáit. Hiszik azt is, hogy a vallás okolható a világ legtöbb gondjáért. Azonban, ha megvizsgáljuk azokat az intézményeket és embereket, akik célja az emberiség megsegítése, rá kell jönnünk, hogy legtöbbjüket részben vagy egészben vallásos meggyőződésük motiválja. Gyakran halljuk a világi humanistáktól, hogy a vallás a legtöbb háború kiváltó oka. Igaz, hogy sok évszázadon keresztül a hatalmak előszeretettel burkolták indítékukat a vallás leplébe, az igazi mozgató rugó azonban mindig is a terület- és zsákmányszerzés volt.
Nem is olyan sok évvel ezelőttig az Istenben való hit az emberi tudás fontos részét képezte. Az elmúlt néhány generáció alatt azonban az ateizmus igen nagy teret nyert a világban. Azt gondolhatnánk, hogy az ember tanult a múlt hibáiból és azokból a szörnyűségekből, amiket a történelem Istent tagadó szereplői követtek el. Az elmúlt száz év történelmét vérrel írták, melynek nagy részét istentelen hatalmak ontották ki. Olyan hatalmak melyek ideológiájának az evolúció és egyes emberi fajok evolúció útján történő kitökéletesedése volt a központi tétele.
Hogyan kapcsolódik mindez az utolsó időkhöz? Az Biblia azt mondja, hogy „az utolsó időkben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára;” (II. Péter 3:3-5) és, hogy „ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el [Jézus második eljövetele] addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás. Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre.  És azért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;” (II. Thessalonika 2:3, 10-11).
A gyeplő hosszú évek óta a világi humanizmus követői kezében van és munkásságuk eredménye nem túl fényes.
A másik véglet viszont, hogy vannak olyan emberek, akik bár vallásosnak mondják magukat, akár Jézusról is hitet tesznek, cselekedeteik azonban elárulják szavaik hiteltelenségét. Életvitelük és munkásságuk annyira különbözik Jézus példájától és tanításaitól, mint a nappal az éjszakától. Még a felületes szemlélő is láthatja, hogy Jézus intelmének arról, hogy „szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek” nincs helye ezeknek az állítólagos keresztény vezetőknek a hitvallásában.
Akkor hogyan is állunk? A helyzet tulajdonképpen egy újabb végső időkre vonatkozó bibliai vers beteljesedése. Ebben, maga Jézus magyarázza tanítványainak, milyen jelei lesznek a végső időknek Máté evangéliuma 24. fejezetében. „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:12)
Mit tehetünk? A mi feladatunk, hogy Isten bizonyságai legyünk, az igazság és a megváltás hírnökei, most és a vég idején egyaránt, hogy beteljesítsük a fenti ige folytatását: „De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24:13-14)


http://idokjelei.hu/2012/11/uganda-elnoke-isten-bocsanatat-keri-sajat-es-orszaga-buneiert/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése