Szükséges-e, hogy egy ország vezetője országos imában vezesse népét a megtérésre?
Uganda keresztény elnöke úgy gondolja, igen.
Yoweri Museveni azzal emlékezett meg Uganda függetlenségének 50. évfordulójáról az Országos Jubileumi Imatalálkozón, hogy nyilvánosan Isten bocsánatát kérte saját és országa bűneiért.
„Azért állok itt ma, hogy országom új életének küszöbén lezárjam a
gonosz múltat, különösen az elmúlt 50 év vezetése alatt történteket.
Azért állok itt, hogy megtérjek saját és elődeim bűneiből. Bocsánatodat
kérjük,” imádkozott Museveni.
„Megvalljuk ezeket a bűnöket, amelyek komolyan hátráltatták a
nemzeti összetartást, késleltették a politikai, társadalmi és gazdasági
átalakulást. Megvalljuk az országunkban elterjedt bálványimádás és
boszorkányság bűnét. Megvalljuk az ártatlanok vérének kiontását, a
politikai képmutatást, az őszintétlenséget, az áskálódás és az
árulást,” mondta Museveni.
„Bocsásd meg a büszkeségünket, a törzsi rendszert és dogmatizmust, a
lustaságot, a közönyt és felelőtlenséget, a korrupciót a
vesztegetéseket, amik leapasztották nemzeti forrásainkat, az
erkölcstelenséget, a részegeskedést, a megbocsátás hiányát, a
keserűséget, gyűlölködést, a bosszúvágyat, igazságtalanságot, elnyomást
és kihasználást, a lázadás bűnét, az engedetlenséget, és az
ellenségeskedést.”
Ezt követően az ugandai elnök Istennek ajánlotta országát.
„Neked ajánljuk országunkat és kérünk, hogy legyél Istenünk és
vezess bennünket. Azt akarjuk, hogy Ugandát istenfélő nemzetként
ismerjék, amelynek gyökerei az igazságosságban állnak, hogy
beteljesedjenek a harmincharmadik Zsoltár szavai: Boldog nép az, a
melynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott magának.”
Scott Lively, massachusetts-i pásztor szerint Museveni igazi példa más vezetők számára.
„Az elnök imája példát állít más keresztény vezetők elé. A nyugati
vezetők olyan mértékben indultak hanyatlásnak, amilyen mértékben
elutasították Istent,” nyilatkozta.
„Nagy-Britannia
akkor volt hatalma csúcsán, amikor tisztelte Istent,
mint ahogyan ezt az ugandai elnök teszi. Ugyanígy az Egyesült Államok
is hanyatlásnak indult, amikor a keresztény alapokat világi humanizmusra
cserélte. Figyeljük, hogyan fogja Isten megáldani Ugandát, amiért
Istennek szánták magukat,” mondta Lively.
„A fenti esemény éles ellentétben áll azzal a sötét képpel, amit az
elmaradott ellenzék fest az ország erőszakos, kegyetlen természetéről,
amelynek célja a homoszexuálisok kivégzése,” mondta.
A homoszexuális aktivista csoportok azért kritizálják az ugandai
kormányt, mert az kriminalizálni kívánja a homoszexuális magatartást.
Az ugandai parlament előtt álló törvényjavaslat szerint a homoszexuális
vétségekért, mint például a homoszexualitás népszerűsítéséért és az
ilyen magatartásra való buzdításért a korábbinál komolyabb
börtönbüntetés járna, a súlyos elkövetőket (például kiskorúak
veszélyeztetése) pedig akár halálbüntetéssel is sújthatták volna. A BBC News szerint ez a cikkely kikerült a javaslatból.
„A megtérés hiánya sajnos a szószékről ered. Az egyes keresztények
olyan mélyre süllyedtek a bűnben, hogy azt gondolják a politikusok
egyszerűen csak „jobbak” náluk a bűn tekintetében,” mondta Dave
Daubenmire, a PT Salt Ministries elnöke.
„Nem félik Istent és egy kettős királyságról prédikálnak. Azt halljuk, hogy az ördög ennek a világnak az Istene és Jézus
majd később kiegyenlíti az állást. Arra hivatkozva, hogy most Sátán
uralkodik, nem alkalmazzák azokat a mennyei elveket, amikért Krisztus
meghalt,” mondta.
„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön,” idézte Daubenmire
Máté 28-18-at. „Ez azt jelenti, hogy minden hatalom Jézusé, de sajnos
sok kereszténynek fogalma sincs arról, hogy ezeket az elveket
alkalmazva győzhetnek a gonoszság felett,” mondta.
A XVII. századi politikust, Edmund Burket idézve mondta: „A gonosz
győzelméhez elég, ha a jó emberek nem tesznek semmit,” hozzátéve, hogy
Amerikában „a jó emberek átadták a hatalmat a gonosz embereknek és
amikor gonosz emberek hozzák a szabályokat a gonoszság uralkodik.”
Forrás: wind.comScott MacGregor: A világi humanizmus szerepe az utolsó időkben
A mai multikulturális világban egyre nagyobb teret hódít az
úgynevezett „erkölcsi relativizmus”. Ennek lényege, hogy óvakodunk
ítélkezni mások hite felett, mégpedig azért, mert „minden relatív”. A
számunkra visszataszító és helytelen dolgok mások szokásai szerint
teljesen elfogadottak lehetnek. Természetesen megértőnek és toleránsnak
lenni keresztényi tulajdonság, de fejet hajtani Isten két legfőbb
parancsolatának (szeretni Istent és másokat) ellentmondó hiteknek és
gyakorlatoknak nagy hiba és nem helyes. Ez az erkölcsi relativizmus egy
ateista filozófia, a „világi humanizmus” közvetlen eredménye.
A modern humanizmus egészen a reneszánszig vezethető vissza. A
reneszánsz felvilágosodás híres követőit – Leonardo da Vinci, Isaac
Newton, Desiderius Erasmus és sokan mások – ma humanistának tartják és
ők maguk is annak tartották magukat. Számukra a „humanizmus” a
művészetek, a tudomány és a filozófia közelítését jelentette az
emberekhez, mivel sok száz éven keresztül, ezek a területek az
akkoriban babonás hiedelmekkel átszőtt egyháznak voltak alárendelve. A
modern humanizmus úttörői azonban valamennyien mélyen hittek Istenben.
A világi humanisták ezzel ellentétben azt vallják, hogy az istenhit
vagy a vallás, legyen az bármilyen, irracionális, ezért nincs helye az
emberek világnézetében. Hitük szerint a látható természeten túl nincs
semmi – nem léteznek természetfeletti dolgok, ezért az ember saját maga
istene.
A humanisták általában buzgó támogatói az evolúciónak. A helyzet
iróniája, hogy az evolúcióról időről-időre újra bebizonyosodik, hogy
hiten alapul és nem igazi „tudomány”, ahogy azt a humanisták szeretnék
a világgal elhitetni. Az evolúció egy láthatatlan dologba vetett hit,
hiszen a „makro evolúció”, ahogy azt helyesen nevezni kellene, azaz egy
faj egy másik, az előzőtől különböző fajjá alakulása, és az erre
vonatkozó bizonyítékok, olyan láthatatlanok az emberi szem számára,
mint a lélekvilág. A legnagyobb különbség a két dologban az, hogy míg a
makro evolúciót alátámasztó bizonyítékok nem léteznek, a lélekvilág
nagyon is valóságos és érezhető. Egyre több őszinte tudós hozakodik elő
a kijelentéssel, hogy az evolúció nem különbözik a vallástól, ami a
világi humanistákat pont olyan irracionális hívőkké teszi, mint az
általuk előszeretettel kigúnyolt vallásos emberek.
A világi humanisták hiszik, hogy az ember képes megoldani saját
problémáit. Hiszik azt is, hogy a vallás okolható a világ legtöbb
gondjáért. Azonban, ha megvizsgáljuk azokat az intézményeket és
embereket, akik célja az emberiség megsegítése, rá kell jönnünk, hogy
legtöbbjüket részben vagy egészben vallásos meggyőződésük motiválja.
Gyakran halljuk a világi humanistáktól, hogy a vallás a legtöbb háború
kiváltó oka. Igaz, hogy sok évszázadon keresztül a hatalmak
előszeretettel burkolták indítékukat a vallás leplébe, az igazi mozgató
rugó azonban mindig is a terület- és zsákmányszerzés volt.
Nem is olyan sok évvel ezelőttig az Istenben való hit az emberi
tudás fontos részét képezte. Az elmúlt néhány generáció alatt azonban
az ateizmus igen nagy teret nyert a világban. Azt gondolhatnánk, hogy
az ember tanult a múlt hibáiból és azokból a szörnyűségekből, amiket a
történelem Istent tagadó szereplői követtek el. Az elmúlt száz év
történelmét vérrel írták, melynek nagy részét istentelen hatalmak
ontották ki. Olyan hatalmak melyek ideológiájának az evolúció és egyes
emberi fajok evolúció útján történő kitökéletesedése volt a központi
tétele.
Hogyan kapcsolódik mindez az utolsó időkhöz? Az Biblia azt mondja,
hogy „az utolsó időkben csúfolkodók támadnak, a kik saját kívánságaik
szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete?
Mert a mióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés
kezdetétől fogva. Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől
fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten
szavára;” (II. Péter 3:3-5) és, hogy „ne csaljon meg titeket senki
semmiképpen. Mert nem jön az el [Jézus második eljövetele] addig,
mígnem bekövetkezik elébb a szakadás. Mivelhogy nem fogadták be az
igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájuk
Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak;” (II.
Thessalonika 2:3, 10-11).
A gyeplő hosszú évek óta a világi humanizmus követői kezében van és munkásságuk eredménye nem túl fényes.
A másik véglet viszont, hogy vannak olyan emberek, akik bár
vallásosnak mondják magukat, akár Jézusról is hitet tesznek,
cselekedeteik azonban elárulják szavaik hiteltelenségét. Életvitelük és
munkásságuk annyira különbözik Jézus
példájától és tanításaitól, mint a nappal az éjszakától. Még a
felületes szemlélő is láthatja, hogy Jézus intelmének arról, hogy
„szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak,
jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek” nincs helye ezeknek az
állítólagos keresztény vezetőknek a hitvallásában.
Akkor hogyan is állunk? A helyzet tulajdonképpen egy újabb végső
időkre vonatkozó bibliai vers beteljesedése. Ebben, maga Jézus
magyarázza tanítványainak, milyen jelei lesznek a végső időknek Máté
evangéliuma 24. fejezetében. „És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a
szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:12)
Mit tehetünk? A mi feladatunk, hogy Isten bizonyságai legyünk, az igazság és a megváltás
hírnökei, most és a vég idején egyaránt, hogy beteljesítsük a fenti ige
folytatását: „De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az
Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon,
bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24:13-14)
http://idokjelei.hu/2012/11/uganda-elnoke-isten-bocsanatat-keri-sajat-es-orszaga-buneiert/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése