"A keleti egyház s a reformáció is a kereszténység alapján áll, ez adja jellegüket, s ez alapja Krisztushoz való tartozásnak,s épp ezért az egyházhoz való tartozásnak is.
Részt vesznek Krisztus áldásaiban. van evangéliumuk, vannak
szentségeik,az orosz egyháztól pedig a szentség karizmáját sem
tagadhatjuk el. Tudom,hogy vannak más kötelékek is, melyek Krisztus
egyházának egységét jellemzik s eszközlik, ilyen elsősorban az egyházi
tekintélynek való meghódolás, mert Krisztus akarata,hogy pásztorunk
legyen, ki az ő helyén álljon s vezessen, aki pedig nem hódol a
tekintélynek, abban nincs meg az a benső, éltető összeköttetés, mely a
krisztusi élet teljes kifejlesztésére vezet, mindazonáltal
bizonyos,hogy sok dogma is összeköt minket.
Ezt mind azért mondom,hogy ne taszítsunk el senkit, hanem
testvérünkül nézzük, s törekedjünk, hogy közelebb jusson. Az anarchia s
a közfegyelmezetlenség korszakában a keresztény hit, az egyház és a
krisztusi szeretet vannak hivatva az emberiség vezetésére. Kell a
szellemi érdekeknek is a szervezet, de a lelkeket a legmélyebb egységre
a hitnek a lelke, a szeretet fűzi egybe.
Higgyünk úgy, hogy szeretni tudjunk-szeretni úgy,hogy vonzzunk.
Ne legyen a szervezet korlátjává, hiszen a szellem a formán túl is
árad, s az Isten kegyelme minden embernek adatik, adatik azoknak, kik
egészen Krisztuséi- de azoknak is , kik még nem tartoznak hozzá úgy,
mint kellene,hogy teljesen övéi legyenek.
Ha így megértjük az Isten gondolatait, s alkalmazkodunk
hozzájuk, akkor az Isten dicsőségét szolgáló történelmi fejlődésben
folyton új harmóniákra akadunk, s érezzük a jóakaratú embereknek szánt
isteni békét"
(Prohászka Ottokár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése