Nouriel Roubini: egy évre felejtsük el a tőzsdét

A hosszú recesszió és a defláció réme

Ha van egyedülállóságában is tipikus amerikai karrier, akkor a Forbes magazinban most publikáló Nouriel Roubinié az. Az ötvenéves közgazdász a világ egyik legjobb egyetemének tartott New York University tanára, a rangos RGE Monitor nevű gazdasági és elemző intézet elnöke, továbbá igen sikeres üzletember - előkelő helye van a Foreign Policy 100 legbefolyásosabb értelmiségijének listáján.

Isztambulban született, majd iráni szülei visszaköltöztek Teheránba, a sah bukása után a család Tel Avivban telepedett le, majd tovább vándorolt Olaszországba - ahol Roubini az első közgazdasági diplomáját szerezte. 1983-ban települt ált az Egyesült Államokba; doktori fokozatát a Harvardon szerezte, Jeffrey Sachs volt a témavezetője. A Clinton-időszakban magas pozíciót töltött be a pénzügyminisztériumban és az elnök gazdasági tanácsadó bizottságában.

Roubini a Forbes magazinban megjelent írásban fölöttébb sötét kimenetelt lát a mostani válságból, amely megrendítheti az egész világ gazdaságait. Nem hagy kétséget afelől, hogy a válság nyomán az Egyesült Államokra  a második világháború óta nem tapasztalt hosszúságú recesszió vár, amely mélységében is messze meghaladja az 1974-75-ös és az 1980-82-es válságot, s egyaránt óva inti olvasóit a válság súlyát alábecsülő optimista véleményektől  és a fölerősödő populista hangoktól. Számítása szerint a recesszió vége leghamarabb 2009 végén érkezhet el, addig viszont akár négy százalékos GDP-csökkenés is lehetséges, s a munkanélküliség elérheti a 9 százalékot.

Prognovisa szerint a „V" alakú recesszió helyett inkább „U" alakúra kell fölkészülni, azaz az alsó szinten akár hosszabb ideig elidőző visszaesésben is gondolkodhatunk, sőt - hogy a még sötétebb jövőkép sem maradjon ki - akár a a kilencvenes évek Japánjának „L" alakú recessziója sem zárható ki. 
Demokrata kötődése folytán kivált aggódik amiatt, hogy  Obama egy fél évszázada nem tapasztalt mélyponton veszi  át az elnökséget, amikor a pénzpiaci krízis hatásában a nagy gazdasági világválsághoz hasonlítható. A költségvetési hiányt 2009-2010-ben akár az ezer milliárd dollárt is elérheti, s a válság miatt több millió ember veszítheti el otthonát.
Abszolút reálisnak látja a fejlett országok rémének,  a deflációnak az elérkezését az infláció szintje egyes országokban jövőre akár egy százalék alá is csökkenhet, s ezen lényegesen a jegybanki kamatdöntések sem változtathatnak.
Kevesli a törvényhozás  700 milliárd dolláros bankmentő csomagját,  az elégséges tőkeinjekció mértékét ezermilliárd dollárra becsüli. A tőkepiacok sem érték még el  a mélypontot, az S&P 500 akár 20 százalékot is zuhanhat még. Szintén borús jövőt jósol azonban a fejlődő piacok részvényeinek is, különösen azokban az országokban, ahol jelentős makropiaci kilengések tapasztalhatók. Azt javasolja, hogy legalább egy évre mindenki felejtse el a kockázatos eszközök vásárlását, hiszen a részvények, és a nyersanyagok árai is zuhanni fognak, s a defláció miatt még az arany ára  is csökkeni fog.

http://www.forbes.com/2008/11/12/recession-global-economy-oped-cx_nr_1113roubini.html