Kiáltok hozzád minden napon óh én Istenem, mert nincsen senki rajtad kívül, aki megértene engemet. Ellenségeim csúfolva szólnak hozzám s gúnyolva mondják, elhagyott téged Istened! Szégyenítsd meg Uram őket és alázd meg ellenségeimet!
Itt ebben az idegen világban, nehéz fogságot viselve édes hazámért, érzem, hogy micsoda is az ember Uram te előtted? S mily drága szent a hon s a család, ha erőszak szakít tőle el. Minden kincsem Te vagy Isten, ki emlékezni engedsz apáim házára, délibábos földre, kalászos rónára. Te, ki elébem állítod apám, anyám képét, hitvesem orcáját s gyermekeim kacagó szemeit, hogy álmodva róluk, jelennek búját feledjem s bízva reméljek az Isten szabadító kegyelmében.
Benned bízom én erős Isten és várom a szabadítás óráját, mikor szabad hazának leszek ismét szabad gyermeke. Lassan, csak ólomlábon járva mennek perceim s óráimat vélem esztendőknek, de hiszen vége lesz egyok szavadra ennek is. Óh engedd megérnem azt az időt, mikor már nem leszek fogoly, hanem boldogan szeretek s ott leszek azok közt, kiknél van most minden gondolatom.
Uram! Hatalmas Isten! Ki mindenütt jelen vagy s ki szent Fiad által azzal biztattál meg, hogy a hitből származott könyörgést meghallgatod: hallgasd meg a Te fogoly szolgád imáját s add vissza nékem hazámat, szeretteimet és szabadságomat. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése