Sokan a kapitalizmust a
szocializmus ellentétének tartják, egyfajta emberbarát rendszernek. A
következőkben nem a kapitalizmus szélsőséges változata, hanem
lételméleti alapja van bemutatva a tévelygés eloszlatása érdekében.
A
kapitalizmus igazi természetét talán nem is lehetne jobban leírni, mint
ahogy híres gondolatkísérletében Garett Hardin a "A közlegelők
tragédiája"-ként írta le. A dolgozat első változatát 1968-ban tette közé
a Science magazinban, és az elmúlt negyven év során e tárgyban talán a
legtöbbet idézett eszmefuttatássá vált. A "tanmese" lényege az, hogy egy
képzeletbeli falu közlegelője csak akkor maradhat hosszú távú
egyensúlyban ("a fenntarthatóság" állapotában), ha minden gazda csak egy
tehenet hajt be nap mint nap a közlegelőre. A hatékonyság és
"extraprofitszerzés" kísértése azonban mégiscsak megjelenik egy szép
napon, és az egyik gazda ettől kezdve suttyomban két tehenet küld be.
Ezzel ugyan az egy tehénre eső hozadék csökken, de neki ezek után már
két "csökkent hozadékú" tehén hoz hasznot, a többiek meg "csak kibírják"
ezt a kis csökkenést! Itt jelenik meg az a mozzanat, amelyről majd még
szólunk, és ez az externália, vagy extern költségek fogalma. A fogalmat
egyébként a modern közgazdaságtan mint tudományos kategóriát vezette be,
holott egyértelműen egy hatalmi törekvés ideológiai talapzatáról, egy
jellegzetesen apologetikus képződményről van szó. Egy költség ugyanis
csak akkor, és csak úgy tud "külsővé" válni, amikor és ahogyan egy
szereplő rejtett többlethatalomra tesz szert, miközben a többi szereplő
köteles erről nemcsak hogy "nem tudni", de még csak nem is "feszegetni" a
kérdést. Már persze, ha nem akar a politikailag nem korrekt közbeszélés
bűnébe esni. Vagyis "nálam a haszon, nálatok a költség" lehetne a
törekvés mottója, ami kétségkívül ügyes, de aligha van bármi köze a
demokráciához, és/vagy piacgazdasághoz, illetve ezek "eszméjéhez".
Következetesen alkalmazva a fő árambeli politológia logikáját, az ilyen
"áthárítós" konstrukciót tartalmazó szerveződési mód csak diktatúra
lehet, legfeljebb annak egy rejtett, következésképp veszélyesebb
formája.
A
közlegelőre plusz tehenet beküldő gazda tehát valójában erőszakot tesz
az egész rendszeren, rejtett diktatúrát gyakorol a "közlegelő" felett,
elindítva ezzel azt a láncreakciót, amely aztán kikerülhetetlenül a
rendszer egészének összeomlásához vezet.
Amikor
már egyre kevésbé képesek érvényt szerezni a szent, a szakrum
tiszteletének, akkor a "hatékonyság és versenyképesség" kísértései
általában elkezdik először csak óvatosan, aztán egyre merészebben a
szentség sérthetetlenségét támadni, ellenőrző intézményeit lebontani. A
Mediterráneum vakító fehér szikláinak látványa ma már kiváló turisztikai
attrakció, de azért nem árt rögzíteni: a csupasz szikla nem mindig volt
az, és ebben a formájában az esztétikai díszlet funkcióján kívül
alkalmatlan volna bármilyen emberi élet fennmaradására. A partok
"elsziklásodásának" fő oka az, hogy számos kereskedő-hajós nép
veszítette el a szakrális egyensúlyt biztosító intézmények felépítésére
és üzemeltetésére való képességét.
Amikor
ez a legmélyebb erkölcsi egyensúly megbomlik, akkor tehát jön a
hatékonyság csábítása, ami nagyon "racionálisan" hangzik, és piaci
logikával szemlélve hibátlan. Miért ne építenénk még több hajót,
szállítanánk még több árut, mikor "van rá piaci kereslet"? Hát igen,
vannak ezek a szakrális tilalmak, hogy csak bizonyos mennyiségű fát
vághatunk ki, meg hogy türelemmel ki kell várni, amíg megnő a fák új
nemzedéke, de piaci kereslet most (!) van, és nem a türelemmel kivárt
időszak végén!
És
még egy megjegyzés: Mikor is kezdődött a szélsőséges, brutális
kapitalizmus beüzemelése? Valamikor a XVI. századi Angliában. Nyílván
hallott mindenki az eredeti tőkefelhalmozás fogalmáról. De azért mégis
célszerű leírni: ugye a textiliparhoz gyapjú kell. A gyapjúhoz birka, a
birkához legelő. A kisárutermelőket (parasztokat és kézműveseket)
erőszakkal tömegesen megfosztották a termelőeszközeiktől. Így az
elkobzott földekből legelőket alakíthattak ki. Ezzel két legyet ütöttek
egy csapásra: gyakorlatilag ingyen jutottak termelőeszközhöz, valamint
az elszegényedett nincsteleneket véres törvényekkel arra
kényszerítették, hogy bérmunkások legyenek, így igen olcsó munkaerőhöz
jutottak.
Nincs
itt egy érdekes párhuzam? Nem valami hasonlót csináltak a
„rendszerváltás” utáni Magyarországon? Amikor külföldi parancsra
tönkretették a mezőgazdaságot, a főbb iparágakat (növényolajipar,
cukoripar, és még sorolhatnám…) is szépen lerombolták? Magyarország
mindig is agrár ország volt, erre ipari országot akartak csinálni
belőle. A multinacionális vállalatokat pedig a nyakunkra telepítették, a
külföldi tőke aránya az egekbe szökött, ami már önmagában non plus
ultra állapot. Így szintén két legyet ütöttek egy csapásra: a tönkretett
mezőgazdaság miatt elszegényített magyarok igen olcsó munkaerőt
jelentenek a multik számára, és egyben megfosztották az országot attól,
hogy önellátó legyen.
Kísérteties hasonlóság.
Természetesen
a kapitalizmusnak nem a szocializmus, az ellentéte, sőt, semmilyen
’-izmus’. Mindkettő sátáni rendszer, mert a természeti törvények, a
teremtés rendje ellen lázad erőszakkal. Ami mégis közös bennük, hogy
mindkettő ugyanattól a háttérerőtől származik, ami már elég régóta jelen
van a világban.
Már csak az a kérdés, hogy mikor ébredünk fel, és ismerjük fel a módszereiket.http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/2622-a-kapitalizmus-igazi-termeszete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése