Üzenet folytatása: Nagy árat fizetünk a túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséért

2013. június 26., szerda

Nagy árat fizetünk a túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséért

Kétségtelenül nagy eredmény a csatlakozás óta folyó túlzottdeficit-eljárás megszüntetése. Sajtóhírek szerint ezt Orbán is annyira fontosnak tartja, hogy – a mi pénzünkön – külön levélben tájékoztatja majd róla a választópolgárokat. A három százalék alatti költségvetési hiány mindenáron való fenntartása a társadalom és a gazdaság teherbíróképességét is jócskán próbára tette. Mi most leírjuk azt, ami biztosan nem lesz benne Orbán levelében! A kormány kölcsönös teherviselést emleget és jobban teljesítő Magyarországot. Az eljárásból való kikerülés azonban a gazdaság recesszióba lökésével járt. Megfelelő növekedés nélkül, egy negatív spirálba kerülve csak újabb és újabb megszorítások árán lehet fenntartani a hiánycélt. Így pedig Málta sorsára juthatunk, akik ellen javasolják ismét az eljárás megkezdését. Jövőre akár komolyan elszállhat a költségvetés.
Hiába sikerül 2-3 évre kikerülni az eljárás alól, ha az nem fenntartható hosszú távon, csak cseberből vederbe esünk. Márpedig a folytonos megszorítások, újabb vagy növekvő adók mind-mind akadályozzák a növekedés beindulását.
Hiába jött rekordméretű külföldi tőke Magyarországra, ha azok nem a közvetlen munkahelyteremtő beruházásokba áramlottak. Az elhibázott gazdaságpolitika miatt a kormányváltáskori mértéken tetőzött újra a munkanélküliség. A társadalmi különbségek, a szegénység mértéke és kiterjedtsége tovább nőtt.
Recesszióba torkolló megszorítások
Európa minden országában a növekedés vs. megszorítások problémájával néznek szembe. Ebben nem különbözik a magyar helyzet más országokétól. Az államadósság tartós csökkentéséhez azonban nem elegendő pusztán a költségvetési hiányt alacsonyra vinni, ha amögött nincs fenntartható növekedési potenciál. Márpedig nem sok jóval kecsegtet a közeljövő, hiszen a gazdaságban sem történt valódi fordulat a kormányzati derűlátás dacára. Jövőre akár komolyan elszállhat a költségvetés.
A kiábrándító tavalyi utolsó negyedévhez hasonlított „fordulat” gyenge lábakon áll, mivel elsősorban az agrár szektor húzza magával a gazdasági teljesítményt, így maga a GDP is szezonális és erősen ciklikus lehet, akárcsak a mezőgazdasági teljesítmény. A manyup-pénzek (3000 milliárd forint) lakosságtól való kizsarolására pedig senkit nem kell emlékeztetni, illetve a rengeteg megszorításra sem. Ehhez képest ugyanott állunk ahol voltunk, csak sikerült recesszióba süllyedni a közgazdaságtani unortodoxia által. Sőt, újabb megszorítások következnek.
Ráadásul mivel elsősorban az agrár szektor húzza magával a gazdasági teljesítményt, így maga a GDP is szezonális és erősen ciklikus lehet, akárcsak a mezőgazdasági teljesítmény abban az esetben, ha a többi kulcsváltozó nem lép ki abból a gödörből, ahol most van. Az egy főre jutó GDP-nél még sikerül megelőzni a letteket, de az egy főre eső fogyasztásban már csak Románia és Bulgária kullog utánunk.

Beruházások Rekordot döntött 2012-ben mind az működőtőke-beáramlás, mind a működőtőke-kiáramlás Magyarországon. A kettő különbözetéből eredő pozitív érték pedig a válság óta nem volt olyan magas, mint tavaly. Mindez önmagában azt jelentené, hogy hazánkban minden szép és jó, a külföldi befektetők csak úgy hozzák ide a beruházásokra szánt tőkét.
Azonban a 2,25 milliárd euróra rugó nettó tőkebefektetésekből 1,9 milliárd euró nem közvetlen a munkahelyteremtő beruházásokba áramlott, hanem a külföldi bankok tőkésítették fel a hazai leánybankjaikat, a bankadó miatt bekövetkezett kényszerű tőkeveszteség miatt. A beruházások kifejezetten ramaty állapotban vannak.

Munkanélküliség A foglalkoztatottak számát a kormány sikeresen emelte. A munkaerő-kínálatot növelte az elmúlt években a nyugdíjrendszer folyamatosan szigorítása és felülvizsgálata, de ebbe az irányba hat a tankötelezettségi kor csökkentése is.
Azonban az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a versenyszférában foglalkoztatottak száma negatív rekordott döntött 2013 első negyedévében. Eközben a munkanélküliségi ráta is újra a 2010-es rekord szinten tetőzött.
A különadók, a szakadatlan államosítások, a kierőszakolt rezsicsökkentések és a kiszámíthatatlan gazdasági környezet miatt mélyponton vannak a beruházások. Enélkül pedig nem lesz se munkahely, se gazdasági növekedés és fenntartható adósságcsökkentés sem.

Növekvő társadalmi különbségek Abban már biztosak lehetünk, hogy a Fidesz kampányának egyik fő jelszava a „Magyarország jobban teljesít” lesz. Ha kétségünk van a szlogen a igazságtartalma felől, arról mindenképpen meggyőződhetünk, hogy a szegénység növekedésében biztosan jobban teljesítünk.
A Tárki Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban című felmérése szerint az EU 2020 stratégia által definiált mutatószáma alapján, hazánk népességének 47 százaléka szegénységben és társadalmi kirekesztettségben él. Az uniós listán egyéni fogyasztásra vetítve a GDP-t csak Romániát és Bulgáriát előzzük meg.
A szegénységi ráta alatt élők aránya a 2009-es 14 százalékról 2012-re 17-re emelkedett, valamint a rögzített szegénységi küszöbnél és a szegénységi rés-aránynál is emelkedést láthatunk. Az alábbi táblázat utolsó sora szerint pedig a készpénzes transzferek szegénységcsökkentő hatása is csökkent. Így a szegénység kiterjedtsége és mélysége egyaránt nőtt.

Megérte kikerülni? A kormány mozgástere mindenképp nőhet ezáltal. Sőt, akár feljebb is sorolhatnak a hitelminősítők a bóvli kategóriájából, így csökkenhet az államadósság finanszírozássa. A fő kritika azonban a hiány hosszú távon való fenntartása. Egy negatív spirálban lévő gazdaság, csökkenő beruházásokkal és vegetáló gazdasági környezettel nem éppen ideális a hiánycél fenntartása és az adósság leépítése szempontjából. Mindeközben a társadalom is megszenvedte a megszorításokat. A különadókat és megnövekedett terhek nagy részét is mi fizetjük.
(tenytar.hu )

Kedd délutáni értesülésünkkel összhangban a kormány benyújtotta azt a zárószavazás előtti módosító javaslatot a költségvetés módosításához, melyben a kormány eltörli az önkormányzati adósságkonszolidációhoz kapcsolódó 7%-os banki befizetési kötelezettséget. A kormány ezzel meghátrál és lemond az ebből várható 40-50 milliárd forintos plusz költségvetési bevételről, a módosítás nem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy ezt miből “pótolná”.

Lemond a 40 milliárd forintos bevételről a kormány

Kedd délutáni értesülésünk alapján azt írtuk: az idő sürgeti a kormányt, ha le akar mondani a bankok 7%-os (átvállalt önkormányzati adósság után fizetendő) különadójáról, ugyanis a költségvetés 5. módosításáról már csütörtökön szavaz a Parlament. A nemzetgazdasági miniszter ennek megfelelően szerdán be is nyújtotta a zárószavazás előtti módosító javaslatát, mellyel a kormány eltörli az önkormányzati adósságkonszolidációhoz kapcsolódó banki befizetési kötelezettséget. Az indoklásból azonban kiderül, hogy fenntartja annak a lehetőségét, hogy “az önkormányzatoknál maradó adósságállomány állam általi átvállalását a bankok és önkormányzatok kezdeményezzék”. “Ezzel a lehetőséggel továbbra is csak akkor lehet majd élni, ha az átvállalandó összeg 7%-át a pénzintézet befizeti a központi költségvetés számára” – olvasható az indoklásban. Vagyis a kormány még mindig úgy véli, hogy a 7%-os banki teher mellett is megéri a pénzintézeteknek belemenni az ügyletbe.

Számításaink szerint ebből a különadóból 40-50 milliárd forintos plusz bevételre tett volna szert a költségvetés idén. A most beterjesztett módosító nem tartalmaz olyan lépést, ami ezt pótolná.

A Varga Mihály által benyújtott zárószavazás előtti módosító egy másik pontja módosítja a Beruházási Alapra vonatkozó előírást. Megkülönböztetné a kormány az érintett előirányzatokat aszerint, hogy azok a kormány irányítása alá tartozó fejezetek előirányzatai, vagy sem. “Előbbi esetben az államháztartásért felel ős miniszternek az egyetértése, utóbbi esetben csupán véleménye szükséges új kötelezettség vállalásához” – áll az indoklásban. “Másrészt fontos módosítás, hogy a már megkötött kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó kifizetést a javaslat nem teszi egyetértés, vélemény függvényévé, kizárva ezzel a szerződéses kötelezettség nem teljesítésének elvi lehetőségét is az állam részéről”.