2013. június 26., szerda

Mitől is függetlenek a bíróságok?

Nézzük csak ezt a mai nem parányi abszurdot, emberek az ország távoli és közelebbi helyeiről igazuk tudatában hajnalban kelve elindulnak, hogy az igazság országos főoltáránál felügyeljék a misét, mert a dolgaink odáig hitványodtak, hogy nem bízunk eme főpapokban, tehát a bizalomtól már biztosan függetlenek.
Van egy az egész magyarságot tragikusan érintő sátáni szándék, és körömszakadtig kitartott gyakorlat, melynek rothadó levei hiánytalanul eliszapolták az összes törvényszakmai helyet s mára minden józan elméjű pék inas pontosan tudja hová lett hantolva az ebtetem, kivéve persze a kúriát, mert az aztán legfelső. Az ilyen legfelső az ülésezik, majd mond valami nagyon talárosat, vagy nem mond, mert egy kúria az titokzatos is.
Van úgy is, hogy kicsit ül rajta, aztán kiküldi gebinbe eldöntésre oda ahol a kutyát nem érdekli, hogy Te itt mibe döglessz bele. A laikus magyar meg egyszerű józan paraszti eszével tudja hogy ezt a kúriát Pesten meg kell látogatni mert beteg.
Dehogyis jut eszébe az aggódónak valami injuriát elkövetnie, frászt, csak nem bízik, mert nincs miért és nincs kiben.
Vasas Pasas
Végrehajtási reform, és a pszichológus végrehajtó esete


Szabó Máté ombudsman szerint az ötletelés helyett átfogó újraszabályozásra van szükség a bírósági végrehajtás területén – írja a 168 Óra online június 5.-én kelt cikkében. “Sok száz panaszos kifogásolja például a díjszámítást, az ügyfélfogadást vagy éppen az eljárások eredménytelenségét, ugyanakkor a végrehajtói szférában a havi átlagos jövedelem hozzávetőleg 450 ezer forint – hangzott el az alapvető jogok biztosának sajtótájékoztatóján…”
Nos, ennél kisebb összegekért is öltek már embert, nekik meg még a rendőrség is segít, ha valakit öngyilkosságba kell kergetni, ilyen állás tehát keveseknek adatik meg ma kis hazánkban. Kivéve persze, ha politikus az illető…
Az egyre gyarapodó, nagy összegű devizahiteles végrehajtási eljárásoknál biztosan számíthatnak jogállamunk eme Jedi lovagjai a legmagasabb munkadíjakra, hiszen magánszemélyt ilyen esztelen követelésekkel még nem terheltek meg soha, mint manapság. A jogalkotó nyilván legdelíriumosabb lázálmában sem gondolhatott ilyesmire, mikor a végrehajtási törvényünk megszületett. Valószínűleg ezért hiányzik belőle az elsétálás joga, és a magáncsőd is, amiket azóta sem sietnek bevezetni. Kell az a hatezer milliárd elnyilvántartott pénz az öltönyös, mahagóni asztalos “uraknak”, még elszegényednek, ezt megnyirbálni nem szabad holmi végrehajtás-korszerűsítésekkel. Simor András emlékezetes kijelentése óta tudjuk, hogy nincs ám ingyenebéd, a tartozást az utolsó fillérig vissza kell fizetni.
“Szabó Máté szerint a szabályozás legfőbb problémája, hogy a bírósági végrehajtók egyfelől állami funkciókat, közhatalmi jogosítványokat gyakorolnak, másfelől a piacról élnek, nyereségorientáltak, és a kétféle felelősségi kör elhatárolása nem megfelelő.
Az ombudsman ugyanakkor hangsúlyozta: nem szabad általában démonizálni a végrehajtót, és igaz az is, hogy a jelenlegi kormány komolyan igyekszik segítséget nyújtani a bajba jutottaknak, de mintha nem lenne átgondolt, kidolgozott az adósmentő program.”
Ne démonizáljunk….Ez a nyereségorientáltság ugyan meglehetősen rosszul hangzik, és nem tudni azt sem, a végrehajtás alá vontak közül jelenleg hányan érzik azt az istrángszaggató igyekezetet, amivel a kormány igyekszik segíteni rajtuk, de ne démonizáljunk. Hiszen, ha más nem, 100%-os rezsicsökkentés jár a végrehajtás alá vontaknak. A híd alatt nem kell rezsit fizetni…egyelőre.
A “nem eléggé átgondolt, kidolgozott adósmentő program” alatt az ombudsman nyilván azt érti, hogy akinél megjelent a végrehajtó, annak nagy ívben bemutat a magyar állam. Például ha depressziós lesz, még Ócsára, az újmagyar kísérleti telepre sem költözhet, mert alkalmatlan lesz a krumplitermesztésre.
Márpedig a végrehajtás alá vont adósoknál a depresszió előfordulásának esélye fokozott, erre kiválóan rámutat tanulmányában Dr. Zoltán Hunor önálló bírósági végrehajtó:
“Ugyanolyan pszichikai folyamaton esnek át az adósok a végrehajtási eljárás során, mint a beteg, miután közli vele az orvos, hogy a betegsége nem gyógyítható: elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Ez a folyamat az árverés tartásakor teljes egészében megfigyelhető.
Elutasítás: az adós lakásán történő árverés esetén az adós megpróbál ellenszegülni. Ha nem sikerül meggyőzni az adóst, hogy az ellenszegüléssel hagyjon fel, rendőri segítséget kell kérni az ellenszegülés megtörésére.
Düh: amíg a rendőri segítség meg nem érkezik, az adós az árverési érdeklődőket, a végrehajtót, különféle jelzőkkel illeti, sértegeti, kiabál velük.
Alkudozás: Ha már bejutunk a lakásba az adós megpróbál az árverési vevők lelkére hatni, hogy ne licitáljanak, ne vigyék el az ingóságait, ami persze a legritkább esetben sikerül.
Depresszió: Amikor megindul a licitálás az adós összeroskad.
Belenyugvás: a licitálás végére az adós „összeszedi magát”, belátja, hogy a lefoglalt ingóságokat már „elvesztette”, azok az árverésen elkeltek, és megpróbálja az emberi méltóságát visszaszerezni. Segít összepakolni az elárverezett ingóságokat, a szállítómunkások előtt kinyitja az ajtót, sőt segít kihordani az elárverezett ingóságokat.”
Dr. Zoltán Hunor előadás-vázlata megtalálható az interneten, tanulságos olvasmány, tele hasonlóan mélyenszántó gondolatokkal a végrehajtási eljárásról, és a szakma mibenlétéről. Alacsony vérnyomás esetén különösen ajánlott.
Ilyen, a lélektanban is alapos ismeretekkel rendelkező embereket valóban nem szabad démonizálni.
Egyetérthetünk tehát Szabó Mátéval, a bírósági végrehajtás valóban reformokra szorulna. De nem teljesen úgy, ahogy ő gondolja. Mi szívesen látnánk, ha az adóspszichológus végrehajtó börtönpszichológussá képezné át magát, páciensei pedig a bankvezérek, és az ámokfutásukat lehetővé tévő politikusok lennének…
Forrás: 168 Óra online

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése