Építőipari gondolatok

A felsőoktatási hallgatók demonstrációi kapcsán elgondolkodtam azon, hogy vajon miért nem beszél senki a szakmunkásképzésről, és a szakmunkásokról? Miért nem beszél senki a különböző építőipari, és ahhoz kapcsolódó szakmák helyzetéről? Mintha valami futottak még kategória lenne, ami szóra sem érdemes. Söpredék, akit le kell nézni? Van szó a buszvezetőkről, orvosokról, tanárokról, egyetemistákról, mezőgazdasági termelőkről, közmunkásokról, de villanyszerelőkről, gipszkartonosokról, fűtésszerelőkről -azok jogairól, helyzetéről, fizetéséről- nemigen hallok semmelyik politikai térfélről. Pedig szerintem az, hogy kik és hogyan építenek fel egy társasházat vagy irodaházat – talán számít. A riasztó, a lámpafény, a fűtés, a vasbeton nem csak úgy ott terem. 

Ezek az emberek egyelőre még igen nagy arányban magyarok. Amennyi cigány található is, az is inkább a sitthordást, és a bontási munkákat végzi, közben persze lop amit ér (a fű zöld, az ég kék). Az építőipari szakunkások között igen sok jó gondolkodású, művelt, tisztességes magyar embert ismertem meg. Én személy szerint sokkal többet, mint a nem építőipari szakmunkások között. Igen, jó részük nem azért nem diplomás mert hülye, vagy lusta volt tanulni. Egyszerűen csak vagy nem voltak meg a lehetőségei, vagy eszébe sem jutott úgymond tovább tanulni. Mert igenis vannak egy páran, akiknek szabad levegő helyett nem kell például az irodai munka. Az pedig tévedés, hogy a kétkezi munkához nem kell értelem, nem kell gondolkodni. No persze igen sok az alkoholista is, amit egyáltalán nem csodálok: évtizedes kilátástalanság, pénztelenség, fizikai munka után sokan lepukkannak. Sok közöttük a bukott vállalkozó, ezek jelentős hányadát nagyvállalkozók vagy maga az állam tette egy életre tönkre. 

Hadd meséljek ezekről az emberekről általánosságban még pár mondatot, azoknak célozva akiknek fogalma sincsen mi folyik itt. 

Az építőiparban dolgozót a vállalkozó nem jelenti be. Ha bejelenti azt azért teszi meg, nehogy egy nagyobb összegre megbüntessék – mikor a hatóságok taktikailag körülzárják, és lerohanják az építkezést. A vállalkozó a munkavállaló bejelentéskor a lehető legkisebb járaulék kiadásra törekszik. Akkor is így van ez, ha amúgy simán lenne pénze kifizetni. Ha érdeke úgy diktálja, azonnal kijelenti – és erről akár nem is szól az alkalmazottjának. 

Az építőiparban az alap munkaidő nem 8, hanem 10 óra. Vagy több. Béren kívüli juttatás körülbelül annyi, hogy ha van céges autó (sokszor az egyik kolléga roncs autóját fogják be dolgozni) akkor hazafelé kirakják. Télen minuszok vannak, nyáron tűz a nap. Szívják a port, és az egyéb egészséges anyagokat naphosszat. Magasban dolgoznak, munkájukból adódóan rendszeresen balesetveszélyben vannak. Az egyik egyszer áttekert a hüvelykujján egy csavart. Kiszakította, feküdt 2-3 órát aztán dolgozott tovább. Mások egy náthával két hétig szabin vannak. Na itt nincs szabi, max fizetetlen szabadság – amikor a helyzet úgy hozza. A január, február pédául ilyen. A többit oldd meg magad! 

Néha kijön a munkavédelmis az építkezésre, és egy sisak vagy egy cipő miatt értelmetlenül kiró százezreket ahová tud. Vagy jön a tűzvédelmis, vagy jön a munkaügyis. Vámolni. De a kutyát nem érdekli az, hogy az az ember milyen helyzetben van, és mennyit keres. Mindenki tesz rá magasról, és még jól le is nézik a "melóst". 

Karácsonykor, év végén ezek az emberek nemhogy prémiumot nem kapnak – hanem sokszor még a fizetésük összegét sem. Előlegek vannak, hetes – hónapos csúszások a fizetések kiosztása kapcsán. Persze ezek jelentős része feketepénz, a párhuzamos (valós) gazdaságból amit a hivatalok részben kénytelenek is hagyni (ki nem mondottan). Megjegyezném, hogy az államnak manapság már senki nem ad ingyen pénzt, ha egy módja van rá – és ezt a mostani államot ismerve helyeslem is. Ez már olyan rendszer, hogy szerintem a NAÜ sem mindíg kér áfás számlát. 

A rendszer kitermelt egy réteget, amit úgy hívnak hogy építési vállalkozó. Akár kisebb lakásfelújításokkal, akár nagy építkezésekkel foglalkozik – alapvető jellemvonása az, hogy ha kell ha nem hazudozik. Aljas, kegyetlen állatokká válnak sokan – mert csak így tudnak fentmaradni a többi farkas között. Dolgoztatni mégis jobb, mint dolgozni – egyesek szerint. Amúgy aki tökéletes fejetlenséget, anarchiát akar látni látogasson el építkezésekre. Egyre jobban eluralkodik a hanyagság, mert az embereknek elege van ebből a fajta mentalitású fő és alvállalkozói, pénzbenntartós rendszerből. 

Az ács betonozik, a villanyszerelő klímát szerel, a kőműves tűzjelző hálózatot épít. Mindenki ott boldogul ahol éppen tud, ahol szerencséje volt és fenn tudott maradni. Kijött az iskolából egy szakmunkásvizsgával, vagy egy töb százezer forintba került OKJ képesítéssel, és ha esetleg sikerül szamán belül elhelyezkednie, akkor azután meg kell tanítani a szakmájára! Ami pont annyi idő, mintha egy teljesen előképzetlent tanítanék meg. Nem szeretnék példákat mesélni, de az elmélet és a gyakorlat sokszor köszönőviszonyban sincs egymással – a diákokat szabályosan félrevezetik, lehúzzák, nem pedig felkészítik. A statisztikai hivatal, és a tantervek készítői is tehetnek egy szívességet. 

De meg vagyok róla győződve, annak ellenére hogy ezeknek a dolgozó embereknek sem ideje nincs tüntetésekre járni, sem pénze politikailag szervezkedni – mégis ezek azok, akik igen nagy arányban fegyvert lesznek hajlandók fogni a hazáéért és a fajért, és a tapasztalataik birtokában tisztán meg fogják tudni különböztetni a barátot az ellenségtől. Csak végig kell nézni az 56 kapcsán elesettek, kivégzettek foglalkozását. 

Az edzett emberek komoly helyzetekben jobban teljesítenek. Ráadásul már jól ismerik a rendszert, tudják mi a baj vele. Nem évente új kocsit, légkondis irodát, ciprusi nyaralást akarnak. Csak kifizetni a számlákat, a gyerekeiket felnevelni, és ha már fizikailag tönrementek az évtizedes munkában – akkor ne hajéktalanként rohadjanak meg az utcán. Engem ez érdekel, és nem a felsőoktatási, teszem azt bölcsészhallgatók tandíja. 

Vésztői Gyula