JÓ TUDNI! Véradáskor az is kiderül, milyen vércsoporthoz tartozunk.
Az alábbi táblázatból kiderül, ki kinek adhat és ki kitől kaphat szükség
esetén vért.
Az orvostudomány többféle vércsoportrendszert ismer, különösen nagy
jelentősége azonban a Karl Landsteiner nevéhez fűződő ABO- és az
Rh-rendszernek van.
ABO-rendszer
A vércsoporttulajdonságok az érett, sejtmag
nélküli vörösvérsejtek felületén lévő antigéneken alapulnak; a több
száz ismert antigén közül vérátömlesztés szempontjából mindössze kettő
jelentős: az A és a B jelű. Az A-vércsoport azt jelzi, hogy a
vörösvérsejten A-antigén van, a vérplazmában viszont anti-B ellenanyagok
vannak. B vércsoportnál ennek épp a fordítottja igaz: a
vörösvérsejteken B antigének, a plazmában anti-A ellenanyagok vannak
jelen. Az AB típusnál mindkét antigén megtalálható, a vérplazmában
semelyik ellenanyag nem mutatható ki, a O-s vércsoportúaknak viszont
semmilyen antigénjük nincs, ugyanakkor anti-A és anti-B ellenanyaggal
rendelkeznek.
Azonos típusú antitestek és antigének
találkozásakor (pl. ha a B-vércsoportú vér B antigénje találkozik az
A-vércsoportú plazma anti-B ellenanyagával), laboratóriumi körülmények
között a vörösvértestek kicsapódnak, összecsomósodnak, agglutinálódnak.
Ugyanez a találkozás egy beteg vérében a beadott vörösvérsejtek rövid
időn belüli széteséséhez, hemolíziséhez vezet. Így, ha valakinek a
sajátjának nem megfelelő vércsoportú vért adnak, akkor pár percen belül
akár halálos kimenetelű reakció is felléphet a kétféle vér találkozása
nyomán. Ezért a rászorulóknak legmegfelelőbb, ha csoportazonos vért
kapnak, de más lehetőség is van, a lényeg, hogy ne olyan vért kapjon,
amelynek antitestjei megtalálhatók az ő vérében. Így A-s és B-s
vércsoport nem keveredhet, az AB vércsoportú ember azonban elvileg
bárkitől kaphat vért, hiszen nincsenek antitestjei. A O-s vércsoportúak
vészhelyzet esetén bárkinek adhatnak vért, mert nem létező antigénjeik
nem váltanak ki védekező reakciót a befogadó szervezetben, ők viszont
csak O-s vércsoportú vért kaphatnak. A helyzetet bonyolítja még az
Rh-faktor is amit nem szabad figyelemen kívül hagyni.
Rh rendszer
Az Rh-rendszert a már említett Karl Landsteiner és Alexander S. Wiener
fedezte fel 1940-41-ben, és Macacus rhesus majmok vérében mutatták ki
először, innen az Rh jelölés. Csak később derült ki, hogy az állati és
az emberi antitestek, amelyekkel az antigén kimutatásokat végezték nem
azonosak, de a vércsoport-rendszer elnevezésén már nem változtattak. Az
ember vérében az Rh-pozitivitásért ill. negativitásért felelős antigén a
D jelölést viseli. Ez az antigén vagy jelen van (Rh+), vagy nincs
(Rh-). Az Rh+ domináns mendeli tulajdonság, azaz valaki csak úgy lehet
Rh-, ha mindkét szülőtől olyan gént örököl (ettől még persze mindkét
szülő lehet Rh+, ha heterozigóták). Az Rh- vérben természetes
körülmények között nincsenek jelen antitestek, így a legtöbb esetben a
vérátömlesztésnél nem kellene azonnali súlyos szövődményre számítani,
amennyiben Rh- betegek Rh+ vért kap. Azonban ez a bizonyos D antigén
erős immunogén, ami azt jelenti, hogy Rh- személy vérébe kerülve nagy a
valószínűsége, hogy az anti-D ellenanyagot fog termelni, s ez az
ellenanyag egy következő vérátömlesztés alkalmával már tönkreteszi a
bekerülő Rh+ vörösvérsejteket. Ezért nem szabad Rh- személynek Rh+ vért
adni. További probléma jelentkezhet, amennyiben egy Rh- nő Rh+ magzattal
terhes, ugyanis ilyenkor is anti-D ellenanyag keletkezhet, mely a
méhlepényen átjutva károsíthatja a magzat vörösvérsejtjeit. Erre a
problémára ma már hatékony módszer áll rendelkezésre, amellyel a magzati
károsodás megelőzhető.
A magyarok vércsoport-megoszlása
hozzávetőlegesen: A 40%; B 20%; 0 30%; AB 10%, ezen belül az Rh pozitív
85%, az Rh negatív 15%.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése