2013. február 5., kedd

Ki kinek adhat és ki kitől kaphat szükség esetén vért

JÓ TUDNI! Véradáskor az is kiderül, milyen vércsoporthoz tartozunk. Az alábbi táblázatból kiderül, ki kinek adhat és ki kitől kaphat szükség esetén vért.

486837_476913969007865_127825193_n_copy

Az orvostudomány többféle vércsoportrendszert ismer, különösen nagy jelentősége azonban a Karl Landsteiner nevéhez fűződő ABO- és az Rh-rendszernek van.


ABO-rendszer
A vércsoporttulajdonságok az érett, sejtmag nélküli vörösvérsejtek felületén lévő antigéneken alapulnak; a több száz ismert antigén közül vérátömlesztés szempontjából mindössze kettő jelentős: az A és a B jelű. Az A-vércsoport azt jelzi, hogy a vörösvérsejten A-antigén van, a vérplazmában viszont anti-B ellenanyagok vannak. B vércsoportnál ennek épp a fordítottja igaz: a vörösvérsejteken B antigének, a plazmában anti-A ellenanyagok vannak jelen. Az AB típusnál mindkét antigén megtalálható, a vérplazmában semelyik ellenanyag nem mutatható ki, a O-s vércsoportúaknak viszont semmilyen antigénjük nincs, ugyanakkor anti-A és anti-B ellenanyaggal rendelkeznek.

Azonos típusú antitestek és antigének találkozásakor (pl. ha a B-vércsoportú vér B antigénje találkozik az A-vércsoportú plazma anti-B ellenanyagával), laboratóriumi körülmények között a vörösvértestek kicsapódnak, összecsomósodnak, agglutinálódnak. Ugyanez a találkozás egy beteg vérében a beadott vörösvérsejtek rövid időn belüli széteséséhez, hemolíziséhez vezet. Így, ha valakinek a sajátjának nem megfelelő vércsoportú vért adnak, akkor pár percen belül akár halálos kimenetelű reakció is felléphet a kétféle vér találkozása nyomán. Ezért a rászorulóknak legmegfelelőbb, ha csoportazonos vért kapnak, de más lehetőség is van, a lényeg, hogy ne olyan vért kapjon, amelynek antitestjei megtalálhatók az ő vérében. Így A-s és B-s vércsoport nem keveredhet, az AB vércsoportú ember azonban elvileg bárkitől kaphat vért, hiszen nincsenek antitestjei. A O-s vércsoportúak vészhelyzet esetén bárkinek adhatnak vért, mert nem létező antigénjeik nem váltanak ki védekező reakciót a befogadó szervezetben, ők viszont csak O-s vércsoportú vért kaphatnak. A helyzetet bonyolítja még az Rh-faktor is amit nem szabad figyelemen kívül hagyni.

Rh rendszer

Az Rh-rendszert a már említett Karl Landsteiner és Alexander S. Wiener fedezte fel 1940-41-ben, és Macacus rhesus majmok vérében mutatták ki először, innen az Rh jelölés. Csak később derült ki, hogy az állati és az emberi antitestek, amelyekkel az antigén kimutatásokat végezték nem azonosak, de a vércsoport-rendszer elnevezésén már nem változtattak. Az ember vérében az Rh-pozitivitásért ill. negativitásért felelős antigén a D jelölést viseli. Ez az antigén vagy jelen van (Rh+), vagy nincs (Rh-). Az Rh+ domináns mendeli tulajdonság, azaz valaki csak úgy lehet Rh-, ha mindkét szülőtől olyan gént örököl (ettől még persze mindkét szülő lehet Rh+, ha heterozigóták). Az Rh- vérben természetes körülmények között nincsenek jelen antitestek, így a legtöbb esetben a vérátömlesztésnél nem kellene azonnali súlyos szövődményre számítani, amennyiben Rh- betegek Rh+ vért kap. Azonban ez a bizonyos D antigén erős immunogén, ami azt jelenti, hogy Rh- személy vérébe kerülve nagy a valószínűsége, hogy az anti-D ellenanyagot fog termelni, s ez az ellenanyag egy következő vérátömlesztés alkalmával már tönkreteszi a bekerülő Rh+ vörösvérsejteket. Ezért nem szabad Rh- személynek Rh+ vért adni. További probléma jelentkezhet, amennyiben egy Rh- nő Rh+ magzattal terhes, ugyanis ilyenkor is anti-D ellenanyag keletkezhet, mely a méhlepényen átjutva károsíthatja a magzat vörösvérsejtjeit. Erre a problémára ma már hatékony módszer áll rendelkezésre, amellyel a magzati károsodás megelőzhető.

A magyarok vércsoport-megoszlása hozzávetőlegesen: A 40%; B 20%; 0 30%; AB 10%, ezen belül az Rh pozitív 85%, az Rh negatív 15%.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése