Schmidt Gábor: GettÓcsa margójára – avagy a szándékosan elszúrt állami beruházás

Álljunk meg, és nézzünk körbe, hová jutott a világ.
Szinte észre sem vettük, de pár évtized alatt akkora fordulatot vettek a dolgok, hogy az ember esze megáll. Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy történetet, az anyai Nagymamám igaz történetét.

1939-et írunk, amikor az én kedves Nagymamám mindössze 11 éves volt, de nagyon jól emlékszik az akkor történtekre. Egerszalók községből költözött az akkori 8 gyermekes család apraja, a szintén hevesi Nagyútra, s azért csak az apraja, mert időközben már a három idősebb testvér kirepült a családi fészekből.

Akkoriban minden településen volt egy államilag megbízott vezető, Telepfelügyelőnek hívták. Ő intézte a telep (falu) lakosainak ügyes – bajos dolgait egy személyben.
Nagyúton az állam épített a földműves családoknak egy-, illetve kétszobás lakóingatalanokat, s ahhoz minden családnak 12 hold földet adtak. A kapott földön vetésforgót alkalmazva, búzát, árpát, kukoricát, cukor-, és takarmányrépát, valamint takarmányborsót termeltek. A ház konyhából, egy vagy két nagy szobából, kamrából állt, valamint hozzá tartozott egy fészer (kocsiszín) és egy 8 marha befogadóképességű istálló.

A családok minden évben 2db sőrét (növendék marhát) kaptak szintén állam bácsitól, valamint takarmányborsó vetőmagot. A feladat csupán annyi volt, hogy a marhákat fel kellett hizlalni, a borsót (1 hold) meg kellett termelni, s visszaadni annak, akitől mindezt kapták. S most kapaszkodjon meg mindenki; a házat és a hozzá tartozó földet ezen a módon 4 év (!!!) leforgása alatt törlesztették, fizették vissza az akkori államnak! Hihetetlen de igaz, 8 db vágómarha, és 4 hold takarmányborsó volt az ára.

Vajon manapság, amikor egyeseknek 2 – 3 szakmájuk/diplomájuk van, és még így sem tudnak boldogulni, hol lehet a hiba? Amikor 25 – 30 évig adósrabszolgaságban vannak tartva az emberek, akkor hol van a hiba? Ami a negyvenes években működött, ma miért nem tud? Elárulom a titkot, de már biztosan rájött a kedves olvasó is: azért volt anno lehetséges 4 év alatt kitermelni és kifizetni a lét alapjául szolgáló házat és földet, mert VALÓS ÉRTÉKÉRT – VALÓS ÉRTÉKKEL fizettek!

Napjainkban, amikor a magánkézben lévő bankok a semmiből teremtett pénzükkel sem tudnak boldogok lenni, abban lelik örömüket, hogy tönkreteszik azokat az embereket akik a valós értéket létrehozzák, azokat az értékeket amit ők is megesznek, megisznak, s nélkülük elképzelhetetlen lenne az élet.
Akaratunk ellenére, egy óriási átverő show kellős közepébe cseppentünk, s nagyon nem tetszik ez nekem. Munkánk gyümölcsének 80 %- át ezer féle adó formájában elveszik tőlünk, s akkor még nem beszéltem az uzsorahitelekről. Multijaink tudatosan elkényelmesítettek bennünket, s kiszolgáltatott helyzetünkben elárasztották az országot hulladék külföldi élelmiszerekkel, olyanokkal amit mi magunk is könnyűszerrel meg tudnánk termelni…

A fentiekről mindig ez a német találós kérdés jut eszembe:

– Hogyan lehet megfőzni az élő békát?
– Ha forró vízbe dobjuk lehetetlen, mert kiugrik belőle, de ha viszont hideg vízbe teszed és szép lassan felforralod alatta, a siker garantált!

Emberek, a víz már legalább 80 fokos, nagyon zúg, csak az nem hallja aki nem akarja. S a kérdés csak az, hogy olyan együgyűek vagyunk-e mint a szerencsétlen béka, vagy még időben kiszállunk ebből a levesből?!

A lehetőség adott, csak választás kérdése félelem és szeretet között:

http://kaslerarpad.hu/?p=5518