Televiziós csatornaajánló: M3

Ma késő délután, 18 órakor, egy verssel indít az M3. A vers után mindjárt egy tévéjáték következik, a Templom egere, aztán jön egy Híradó, remélhetőleg nem valami egykori Híradó, aztán egy kabaré, majd megint egy vers és még éjfél után is lesz műsor: egy fotóválogatás.

Az első napi összeállításban valószínűleg érvényesül az adó reklámszlógene: “Az érték marad.” Ez így van, ami érték, különösen a kultúrában, az nemcsak érték marad, ha valóban az volt, akkor az idővel még növekszik is az értéke. Csakhát ez a jelszó a köztévé “száján” – ha szabad így fogalmazni – eléggé hamisan cseng, mert az elmúlt “átkos” korszakra szünet nélkül visszaköpködnek, és lám most kiderül, hogy a rendszerváltás előtt is olyan sokféle érték született, hogy erre egy egész csatorna műsorát építeni lehet.
Abban az “átkos” Kádár-kori televízióban legalább 50-szer egyórás zenés mű született, sokáig minden héten láthattunk színházi közvetítést, olyan rajzfilmsorozatokat rendeltek, mint a Vuk, vagy a  Magyar népmesék. De születtek olyan kerekasztal-beszélgetések is újságírókkal, akiktől a betelefonáló nézők kérdezhettek. (Nyilvánvalóan – és ezt nem is tagadták – szűrték ezeket a nyilvánosság elé kerülő kérdéseket, mégis ezek az alkalmak egy résnyire kinyitották a TV ablakát a hazai és külföldi valóságra.
Gondolom persze, hogy ilyesfajta politikai produkciókat nem válogatnak be az új adó műsorába, de korabeli dokumentumfilmeket azért ígérnek. Ami aztán igazán felháborító, hogy januártól fizetni kell majd ezért a nosztalgia-csatornáért, amelyben csupa olyan műsor megy majd, amit korábban a mi, azért már akkor is adózó, közönség pénzéből készült, reklámbevétel akkor még igen csekély volt a TV büdzséjében.
Fizessünk hát ezután Hofiért, a kabaréért, majd a Templom egeréért, a számtalan zenés darabért, mindazért amit a nosztalgia-adó kínál. S bár nem szeretnék jó jós lenni, van egy olyan érzésem, hogy ez a csatorna sem fog túl sokáig élni előfizetőkből.
(Népszava)