A XIX. század
második felétől a Nyugatról Kelet felé érkező kapitalista gazdaság
elterjedése a falusi élet végét jelentette. Az urbanizáció, azaz a
városiasodás felőrölte a kialakult formákat, vele együtt az organikus,
természetközpontú létünket. A XIX. század végén a hanyatlást, de a
tudományok fejlődését is figyelembe véve elhatározták, hogy létrehozzák a
Skanzent, ahol a lakóházakat, gazdasági épületeket, beleértve a
berendezési és gazdálkodási tárgyakat is bemutatják az érdeklődőknek, az
utókornak, nekünk. Mivel a magyarság múltját, hagyományait megjelenítő
létesítményről van szó, felháborodva nyugtáztuk a hírt, hogy az új
igazgató, bizonyos Dr. Sári Zsolt tervei között szerepel a Skanzen
liberalizációja. Elmondása szerint a Skanzen látogatottsága az elmúlt
időben csökkent, ezért új iránnyal próbál bevonni fiatalokat a
programba. Ezen ötleteinek egyike a graffiti (falfirka), amivel az
esetenként több száz éves házakat borítanák be. A magyar népmesékből
ismert arany szőrű bárány története már ezen a módon lenne megjelenítve,
"ifjú művészek" által. A bárány a keresztény vallás szakrális állata is
megbecstelenítésre kerül, hiszen az igazgató szerint még két, nagy
vallás megjelenítése is indokolt, mivel a bárány náluk is fontos
pozíciót tölt be. A fiatal csalogató ötleteinek ezzel nincsen vége.
Szerinte a másság toleranciájára, a családon belüli erőszakra is fel
kell hívni a figyelmet a jövőben. Furcsa lépésekre korábban is elszánta
magát, mikor súlyos demenciában szenvedő betegeknek állított össze
programokat.
A
Skanzenben így is van elég sok furcsállni való, van például zsidó ház
és szatócsbolt. A népi magyar archaikus építészeti remekeket és úgy
általában a népünk életét bemutató komplexumban minek helyet adni a
számunkra teljesen idegennek? A kisebbségekre, az előítéletek
leküzdésére eddig is nagy hangsúlyt fektettek, de a homoszexualitás
Skanzenbe való behozatala igazi meglepetés számba megy. Valószínűleg az
igazgató "úr" személyes elferdült hajlamai szolgálnak erre
magyarázattal. A köztudottan homoszexuális igazgató mindent megtesz a
magyar kultúrát konzerváló népi hagyaték megsemmisítésének érdekében. A
látogatottság visszaesését lehet, hogy a borsos belépőjegyek árával
lehetne magyarázni. A dolgozók elmondták, az új igazgató nem érzi a
Skanzen lényegét, minden lépése a megszokott rend és harmónia ellen
irányul, vezetésre képtelen személy.
Valószínűsíthetően
tudatos provokáció húzódik meg a háttérben, olyan ez a történet, mint
amikor a szintén homoszexuális Alföldit tették a Nemzeti Színház élére. A
belőle fakadó ártalmas erők mindent lezüllesztenek, mivel benne is csak
a káosz az úr, nem is tud mást adni, nem tudja a közösség szempontjait
figyelembe venni. Belső információkra hagyatkozva elmondhatjuk, hogy a
dolgozók többsége ellenzi az újításokat, persze olyanok is vannak, akik
örömmel fogadják a liberalizációt. Vannak olyanok is, akik nem adnak
hangot véleményüknek, mert féltik az állásukat, ezért meghúzzák magukat.
Mindenesetre el lehet mondani, hogy az igazgató, amolyan belháborút
robbantott ki ténykedésével, amiben a Skanzen vezetése a züllesztő
métely mellett protestál. Hová fajul még ez? A magyar élet ősi emlékét
lecserélik egy multikulturális szeméttelepre? Építenek ide siratófalat
is vagy csak homokos bordélyházat terveznek? Az elkövetkező, népi
vezetésű berendezkedés nem fog igényt tartani az ilyen igazgatókra és
nem fogja hagyni, hogy jött-ment népek, identitászavaros, ez esetben
beteges szexualitását vállaló paprikajancsi felforgassa a rendet és
meggyalázza kultúránkat.
Dunai István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése