Egyszer megkérdezte valaki Antóniosz atyát: Mit kövessek, hogy Istennek tetszek?
Az idős atya így felelt: Kövesd, amit meghagyok neked; bárhová mész, mindig Isten legyen szemed előtt, bármit teszel, a Szent Írásokból bizonyítsd, és ahol egyszer letelepszel, ne távozz onnan hamarosan. Ezt a három dolgot kövesd, és üdvözülni fogsz!
Egyszer egy ember vadállatra vadászott a sivatagban. Meglátta, amint Antóniosz atya a testvérekkel tréfálkozott. Erre harag fogta el. Mivel az idős atya meg akarta őt győzni arról, hogy időnként tekintettel kell lenni a testvérek gyengéire is, így szólt:
Tegyél egy nyilat íjadra, és feszítsd meg! És az úgy tett. Akkor ismét azt mondta Antóniosz: még jobban feszítsd meg! Az megfeszítette. Újból így szólt Antóniosz: feszítsd meg!
Erre azt mondta a vadász: ha mértéken felül feszítem meg, eltörik az íj!
Az idős atya így szólt: így van az Isten művével is. Ha mértéken felül megerőltetjük a testvéreinket, hamar széttörnek. Tehát néha tekintettel kell lennünk gyengéikre is.
Amikor meghallotta ezt a vadász, bűnbánat fogta el, és nagy lelki haszonnal távozott az idős atyától, a testvérek pedig megerősödve tértek vissza kunyhóikba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése