Amennyiben tovább
folytatódik a pénzügyi válság, úgy az jelentősen gyengítheti az Egyesült
Államok szerepét a világban – jelentette ki John Kerry amerikai
külügyminiszter. Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter szintén
úgy véli, hogy a szövetségi kormány leállása aláássa az ország
nemzetközi színtéren való megítélését.
A
"beszélő majom" megpróbálta menteni a még menthetőt és erélyesen
felszólította a képviselőházat, hogy fogadják el a 2014. évi
költségvetést, mely a pénzügyi válságot generálja. ”Szavazzanak és
hagyjanak fel ezzel a cirkusszal” – mondta Obama
A
húr egyre feszül Amerikában, mert emberek milliói ülnek otthon fizetés
nélkül. A társadalmi feszültség csökkentése érdekében a kongresszus
elfogadott egy törvénytervezetet, amely szerint a költségvetési válság
miatt hazaküldött mintegy 800 ezer dolgozót a válság felszámolása után
kifizetik. A képviselők a tervezetet egyhangúan fogadták el, amelyet
várhatóan a szenátus is jóváhagy. Ugyanakkor a felek egyelőre nem állnak
készen a kompromisszumra, amely segíthetne dűlőre jutni a költségvetés
kérdésében.
A
Fehér Ház és a Kongresszus közötti kompromisszumnak a hiánya az október
1-én kezdődő új költségvetési évet illetően ahhoz vezetett, hogy leállt
az államapparátus finanszírozása.
Miközben
az amerikai képviselők a költségvetésről vitatkoznak Washingtonban,
addig Afganisztánban hullanak az katonáik. Afganisztán déli részén, egy
házi készítésű bomba felrobbanása következtében négy amerikai katona
halt meg, egyet pedig egy nappal korábban lelőttek, jelentette be a NATO
parancsnoksága. Hivatalosan a NATO nem nevezi meg a katonák
nemzetiségét, de a Press TV híradása leírja, hogy a robbanás négy
áldozata amerikai volt. Így csak a lelőtt katona nemzetisége ismeretlen.
Mészáros Tamás
A leállás bele van kódolva a rendszerbe
Egy
nagyon érdekes cikk az Indexről az USA hanyatlásának okairól, a
vétokráciáról, szerzője Felcsuti Balázs, közgazdász, egy amerikai
biotechnológiai cég stratégiai igazgatója.
„Amerika
politikai rendszere morális válságban van, demokráciája vészesen
erodálódik. Az USA hanyatlása megkezdődött, ráadásul ezt csak magának
köszönheti” – Noam Chomsky, amerikai tudós, filozófus, politológus.
2011 nyarán az Indexen megjelent egy cikkem az amerikai politikai rendszer diszfunkcionalitásáról. Akkor amellett érveltem, hogy jelen formájában a rendszer lelkét adó fékek és ellensúlyok (checks and balances)
szervező elve mára oly mértékben bénítja a politikai döntéshozási
folyamatot, amely hosszú távon veszélyezteti Amerika vezető szerepét.
A mostani politikai vihar a kormányzati intézmények leállása (government shutdown)
körül újabb bizonyítékot szolgáltat a rendszer sebezhetőségére.
Felszínesen nézve nem tűnik úgy, hogy nagy tragédia történt volna. Egy
darabig bezár egy-két múzeum, nincs útlevél-kibocsátás, szünetel a
diákhitelek folyósítása, pár százezer ember fizetés nélküli szabadságon
van néhány hétig. Történelmi léptékkel nézve ebbe még nem kell egy szuperhatalomnak belebuknia.
A
gond az, hogy a mostani válság egy olyan jéghegy csúcsa, ami szerintem
azt bizonyítja, hogy az amerikai politikai rendszer képtelen
érvényesíteni a többség akaratát, és még kevésbé tud hosszú távú
stratégiai döntéseket hozni. Ez viszont már alááshatja más országokkal szembeni versenyképességét. A híres politológus, Francis Fukuyama vétokráciának (vetocracy)
nevezi az amerikai rendszert, ahol a kisebbségnek nincs meg az eszköze
akarata érvényesítésére, de meg tudja vétózni a többség javaslatait.
A government shutdown esetében pontosan ez történik. Leegyszerűsítve a következő a helyzet. A
képviselőház republikánus többségének (akik a szenátust és az Obamára
adott szavazatokat is beszámítva a törvényhozók – és a választópolgárok –
kisebbségét képviselik) nem tetszik az Obama nevével fémjelzett és a Legfelsőbb Bíróság által jóváhagyott új egészségügyi törvény (Obamacare). Ezért csak úgy hajlandóak
megszavazni a kormány működését biztosító finanszírozási törvényt, ha
az egyben megvonja az Obamacare életbelépéséhez szükséges költségvetési
támogatást. Magyarul a kisebbség zsarolja a többséget. Akaratát ugyan valószínűleg nem fogja tudni keresztül vinni, mert ahhoz nincs meg a kellő számú szavazata, de vétójával sikeresen megbénítja a rendszert. Vétokrácia.
A
látszattal ellentétben a gond nem a republikánusok vagy a demokraták
viselkedésével van. Ők csak élnek a rendszer adta lehetőségeikkel. A
szereplők pártállása is teljesen lényegtelen. Ugyanez megtörténhetne
fordított szereposztásban is. A probléma ott van, hogy a rendszer
megengedi, hogy egy ilyen helyzet egyáltalán előállhasson.
A
politikai rendszer más területeken is ezer buktatóval hátráltatja a
többségi döntéshozást. Az ország borzadva figyelte néhány hónapja, ahogy
egy elmebeteg tinédzser védtelen gyerekeket mészárol le egy connecticuti iskolában. Közvélemény-kutatások
szerint a többség szigorúbb fegyverszabályozást követelt, és 90
százalékos volt a támogatottsága annak, hogy legalább a
fegyvervásárláshoz szükséges háttérvizsgálat (background check) legyen általános. Azonban a jelentős törvényhozási befolyással bíró fegyverlobbi miatt a javaslat elvérzett a kongresszusban.
Nagyjából
hasonló véget ért a pénzügyi szektort szabályozni hivatott törvény,
pedig a bankok deregulációja 2008-ban túlzás nélkül állíthatóan majdnem
gazdasági apokalipszisbe rántotta Amerikát és vele az egész világot.
Esély sincs olyan hosszú távú célok jelentős kormányzati támogatására,
mint az infrastruktúra fejlesztése, alternatív energiaforrások kutatása
és gazdaságossá tétele, a globális klímaváltozás megfékezése, vagy az
oktatási rendszer megreformálása.
A
rendszer védelmezői szerint ez a fajta politikai berendezkedés
kompromisszumra késztet, a fékek és ellensúlyok megakadályozzák, hogy
bármelyik párt vagy hatalmi ág túlzott befolyást szerezzen, a piac majd
megoldja, hogy a tőke a leghatékonyabb megtérülést eredményező
ágazatokba áramoljon, az Amerikába bevándorlók esze és tehetsége pedig kompenzálja az oktatási rendszer esetleges hiányosságait.
A gond az, hogy ezek mind csak részigazságok. A politikai rendszer jó ideje nem
kompromisszumokat, hanem a gazdaságra igencsak káros kaotikus
krízishelyzeteket eredményez. A tőke valóban a legmagasabb megtérülést
ígérő befektetéseket keresi, de a lehető legrövidebb távon. A hosszú
távú versenyképességet biztosító jelentős technológiai áttörések és a
rájuk épülő új ágazatok kormányzati támogatás nélkül gyakran nem
jöhetnének létre.
A
mikrochip azért lehetett az elektronika forradalmasítója, mert a 60-as
években az állam űrkutatási célokra jelentős mennyiséget vásárolt fel,
ami levitte a chip gyártási költségét. A lézer, a GPS, az MRI mind-mind állami vagy az állam által
támogatott fejlesztési projektek eredménye, amely újabb és újabb
gazdasági szektorok születését eredményezték. A bevándorlók pedig oda
mennek, ahol a legjobb lehetőségeket remélik. Példaként említhető, hogy,
mikor George Bush 2001-ben megvonta az őssejtkutatástól az állami
támogatást, Szingapúr, Dél-Korea és más országok boldogan csaptak le a
pénzt és laboratóriumokat kereső tudósokra.
A Szovjetunió összeomlása óta az USA-nak nincsen igazi versenytársa. Amerikában a politikusok
és az emberek hozzáállásában érezhető egyfajta arrogancia, amellyel
saját értékrendszerük felsőbbrendűségét hirdetik. A maximális
szabadságjogokon és a piac mindenhatóságán alapuló társadalmi-gazdasági rendszer a legjobb, Amerika egy különleges ország, a világ minket irigyel – hangzanak a szlogenek.
De vajon mindig így lesz-e? A versenytárs-nélküliség és az arrogancia önteltséghez, ellustultsághoz, az
pedig a teljesítmény romlásához vezet. A jelek már láthatóak.
Nemzetközi felmérésekben az amerikai diákok egyre rosszabbul
szerepelnek, egyre kevesebb az innovációt mérő amerikai szabadalmak
száma, az iszonyatos mértékű egészségügyi kiadások ellenére az USA egyre
lejjebb csúszik az országok között várható élettartam tekintetében. A
legnagyobb gyárak Kínában vannak, a legnagyobb olajfinomítók Indiában, a
legnagyobb repülőgépet Oroszországban gyártják. A világ lassan felzárkózik.
Míg az USA törvényhozása képtelen egy költségvetést elfogadni, addig Kína,
Dél-Korea, Szingapúr és más országok agresszívan támogatják
legversenyképesebb iparágaikat. Félreértés ne essék: Amerika ma még az
egyetlen valódi szuperhatalom, messze a világ legbefolyásosabb
szereplője, a demokráciát mélyen tiszteli és az állampolgárainak
széleskörű szabadságjogokat biztosít. Az USA politikai rendszere azonban rendkívül megnehezíti az
ország hosszú távú stratégiai érdekeinek érvényesítését. Mindeközben
látszanak már azok a társadalmi kísérletek (Kína, Oroszország,
Szingapúr), ahol a nemzetek polgáraiknak sokkal szűkebb szabadságjogokat
biztosítva, sokkal korlátozottabb demokrácia mellett (vagy anélkül), de
flexibilisebb stratégiaalkotással és bénító kompromisszumkényszer
nélkül versenyeznek gazdasági és politikai befolyásért. Semmi nem
garantálja, hogy hosszú távon az USA rendszere lesz sikeresebb.
Steven Strauss, a Harvard-i Kennedy School of Government professzora egy
érdekes cikkben hasonlítja össze a Római Birodalom bukását megelőző
helyzetet a mai Amerikával. A teljesség igénye nélkül kiemelnék néhány
tényezőt, amelyek Strauss szerint döntő szerepet játszottak Róma
hanyatlásában:
- háborúk, amelyek elterelik a figyelmet és az erőforrásokat a belpolitikai kihívásoktól
- a középosztály gazdasági ellehetetlenedése, és az ezzel járó növekvő társadalmi elégedetlenség
- az egyre drágább és kétes finanszírozású választások, amelyek csökkentik a vezetőkbe vetett bizalmat
- a gazdasági elit profitjának „külföldiesedése”, amely konfliktusba hozza a nemzeti érdekeket más népekével, illetve
- a politikai rendszer kompromisszumképtelensége.
Ezek
a tényezők kisebb-nagyobb mértékben mind fellelhetők a mai Amerikában
is. Persze ahogy a Római Birodalom sem néhány nap alatt omlott össze, az
sem valószínű, hogy Amerika egyhamar elvesztené vezető szerepét. Ugyanakkor az ellenkezője is igaz: azért, mert Amerika ma még nagy és erős, korántsem biztos, hogy ez mindig így lesz. A történelemben még egy nemzet dominanciája sem tartott örökké. A government shutdown-t előidéző politikai válság szereplőinek ezen kéne elgondolkodniuk.
(Felcsuti Balázs, index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése