Kína új gyarmatosító Afrikában?

Kína már több éve hajt végre Afrikában gazdasági expanziót. Pénzzel támogatva a fekete kontinenst, Kína nem csak Afrika készleteihez jut hozzá, de kiterjeszti politikai befolyását is.

Kína és Afrika között az áruforgalom a 2000. évben elért 20 milliárdról 200 milliárdra nőtt 2012-ben. A múlt évben Kína közvetlen afrikai befektetése közel 20 milliárd dollár volt, a kontinensen működő kínai cégek száma pedig elérte a kétezret. Peking egyébként szívesen hitelez kedvező feltételekkel az afrikai országoknak. Jevgenyij Zajcev,a moszkvai Lomonoszov Egyetem orosz – kínai kutatási központjának vezetője így látja a helyzetet.

Kína alapvető, kulcsfontosságú és egyre erősebb befolyást gyakoroló játékos az afrikai kontinensen, ha összevetjük e folyamat hagyományos résztvevőivel: az Európai Unióval, a volt Szovjetunióval (ma: Oroszországgal) és az Egyesült Államokkal.

22 afrikai országban működnek Konfucius Intézetek, amelyeket a kínai „könnyed erő” alapvető megvalósítóinak tekintenek. Sok ezer afrikai diák kapott kínai állami ösztöndíjat, és végzi tanulmányait Kínában. Vagyis néhány év múlva az afrikai elit már Mao Ce-tung nyelvén beszélhet a kínai partnerekkel.

Feltételezem, hogy Kína és kínai vezetők, akik évekre előre kiszámítják a lépéseiket, stratégiai feladatot tűztek ki maguk elé: hosszú távra berendezkedni az afrikai kontinensen – véli Jevgenyij Zajcev.

Kína ilyen fokú afrikai aktivitása aggasztja a nyugati országokat, elsősorban az Egyesült Államokat. Tavaly nyáron afrikai körutat tett Hillary Clinton, akkor még külügyminiszteri minőségben. Bírálta azokat az országokat, amelyek pénzt adnak Afrikának, de nem aggasztja őket, hogy „ezek az összegek tekintélyelvi vezetőkhöz jutnak”. Közvetlenül nem nevezte ugyan meg Kínát, de senki nem kételkedett abban, melyik országra is gondolt Clinton. Vlagyimir Subinnak, a moszkvai Afrika Intézet tudományos főmunkatársának véleménye:

Kína gyakran ad kedvező feltételek mellett hitelt, és ezeket nem köti politikai kérdésekhez. Sokszor azok az országok, amelyek nyugati szemszögből számkivetettek, Kína számára elfogadhatók.

A kínai aktivitás az afrikai elit egy részét is aggasztja. Nemrégiben Lamido Sanusi, a nigériai Jegybank vezetője cikket közölt a Financial Times-ben. Cikkében gyarmatosítással vádolta Pekinget. Véleménye szerint az afrikaiak a korábbi szokásnak megfelelően fejlődő országnak tekintik Kínát, ezért jobban bíznak benne, mint a nyugati országokban, pedig ehhez már régen nincs meg az alap. Szerinte a kínai partnerségből közel sincs mindig előny. Így például az afrikai infrastruktúrával kapcsolatos projekteket Kína saját polgáraival, és nem a helyi lakossággal valósítja meg. Azaz, nem hoznak létre új munkahelyeket az afrikaiak számára.

Artyom Kobzev, Alekszej Ljahov - hungarian.ruvr.ru

A Szabad Riport megjegyzése:

Ezen cikknek a címe ugyan kérdőjellel íródott, – azonban mára már nem lehet kétséges, hogy fekete Afrikában is komoly befektetéseket eszközöl a Kínai Népköztársaság.

Persze lehet ezt akár gyarmatosításnak is hívni, – a tény, attól még tény marad. Ezt Kínában újabban “Sárkány projektnek” nevezik.

Információink szerint Kína befolyása lassan kiterjed a kontinens legnagyobb részére, – különös tekintettel a délebbre fekvő, feketék alkotta államokra. Persze az érdek ütközéseket nem mindig tudja elkerülni, a már hagyományosan itt befektető nyugati államok vállalataival, érdekszféráival.

Úgy tudjuk, ez a legmarkánsabban Dél-Afrikában mutatkozik meg, – ahol a gyémántbányák termelése, hagyományosan nyugati (pontosabban; amerikai és zsidó), koncesszió. Dél-Afrikánál több gyémántot, csak Oroszországban bányásznak, a szibériai lelőhelyeken. – Ám ezek persze természetesen nem hozzáférhetők sem Kína, sem pedig a nyugatiak számára.

Marad tehát Afrika, és leginkább a leggazdagabb lelőhelyekkel rendelkező, – de a lassanként teljesen káoszba süllyedő Dél-Afrika, – ahol a politikai helyzet a jelek szerint közel sem akadályozza a gyémánttermelést.  És mivel az egyre súlyosabb pénzügyi válsággal küzdő világgazdaságban a befektetők egyre inkább az értékállónak gondolt befektetéseket keresik, például az aranyat, – s, ami még ennél is többet ér, a drágaköveket, de leginkább a gyémántot. – Ezért fontosabb mindegyiküknek manapság már a gyémánt bányászata.

Kína, a hihetetlenül domináns tőkeereje révén, egyre több és több gyémántkoncessziót szerez meg, – mely számára kitűnő befektetés lehet, az egyre labilisabbá váló világgazdaságban. – Ám ezért komoly küzdelmeket vívnak az amerikai és a zsidó cégekkel, a gyémánt bányák birtoklásáért…

Na és még valami. Ugye nem gondolja senki sem, hogy Kína csakis fekete Afrikát gyarmatosítja? (Vagy pontosabban: Eszközöl befektetéseket). – Erősen jelen van Amerikában, Nagy Britanniában, és Közép-Európában, s itt is leginkább Magyarországon. Hogyan is írták feljebb az orosz újságírók?

“22 afrikai országban működnek Konfucius Intézetek, amelyeket a kínai „könnyed erő” alapvető megvalósítóinak tekintenek.”

Nos, ez “könnyed erő” már hazánkban is megvalósult:

Érdekesen összecseng ez az információ, a mi ismereteinkkel, – a Magyarországon tevékenykedő kínaiakkal kapcsolatban. Ám ez már egy másik cikk témája lesz. Pontosabban sorozat témája, melyet hamarosan elindítunk a Szabad Riport hasábjain: “Kínai negyed” címmel…

Fort András – Szabad Riport Tudósító Iroda