Die Zeit
Németország tartózkodóan fogadta az Európai Bizottság által
előterjesztett konjunktúra-élénkítési programot. A hamburgi hetilap
cikke ennek a politikának három különféle bírálatát foglalja össze. A
brit The Economist munkatársa Angela Merkel passzivitását bírálja, az olasz La Repubblica berlini tudósítója rámutat ennek az érthető okaira, a párizsi Le Monde
munkatársa pedig a belpolitikai összefüggéseket hangsúlyozza. A
vélemények azt sugallják, hogy a szerzők német szerepvállalás nélkül
nem bíznak a közös elképzelések sikerében.
John Peet felhívja a figyelmet, hogy nemrégiben a német kormány még úgy
ítélte meg, hogy a válság csak az Egyesült Államokat fogja sújtani.
Emiatt eltartott egy ideig, mire elfogadta, hogy a bankokat a
költségvetésnek kell megmentenie. Most pedig lényegében Németország az
egyetlen állam, amely nem tartja fontosnak egy összehangolt,
világméretű konjunktúraprogram elfogadását. Ennek a The Economist munkatársa
szerint két okból van jelentősége. Egyrészt, az elmúlt évek tiszteletre
méltó takarékoskodásának hála, a nagy ipari államok közül leginkább
Németország van abban a helyzetben, hogy pénzügyi eszközökkel adjon
lendületet a konjunktúrának. Másrészt Angela Merkelnek fontos szerepe
lehetne a hiperaktív Nicolas Sarkozy olyan kalandos ötleteinek a
visszafogásában, mint a szabad piacok felszámolása, a verseny
korlátozása vagy az Európai Központi Bank ellenőrzése. A tapasztalatok
ugyanis azt mutatják, hogy az EU akkor működik jól, ha Németország
kordában tartja a franciák államközpontú elképzeléseit.
Andrea Tarquini Németország európai szerepe és súlya szempontjából
ártalmasnak tartja, hogy Németország fékezni igyekszik a gazdasági
válsággal szembeni közös erőfeszítéseket. A La Repubblica tudósítója
három okát is látja ennek a tartózkodó magatartásnak. Először is nincs
olyan EU-tagállam, amely akkora terhet viselne, mint Németország a
keleti országrészbe áramló évi százmilliárd eurós kiadásokkal.
Másodszor: a német vezetők gyanakodva figyelik az olyan országok
politikusait, ahol a stabilitás-központú gazdaságpolitika ismeretlen
vagy legalábbis népszerűtlen. Harmadszor: az uniós költségvetés
jelentős részét Németország finanszírozza. Most azonban Európa
világpolitikai súlyáról van szó – érvel a szerző –, amely talán éppen a
németeken áll vagy bukik.
A Die Zeit összefoglaló cikkében közölt harmadik vélemény
szerint világos, hogy Merkel és Peer Steinbrück pénzügyminiszter tíz
hónappal a választások előtt nem akarja kockára tenni a fájdalmas
szerkezeti reformok hozadékát. Marie de Vergès szerint azonban ez
anti-föderalista fordulatot jelez. Steinbrück a Le Monde berlini
tudósítója szerint azzal érvel, hogy a ’70-es évek hagyományos
konjunktúra-élénkítő programjai ma már nem működőképesek. Csakhogy az
akkori olajválságnak igencsak kevés köze van a mostani pénzügyi
válsághoz.
http://www.zeit.de/online/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése