A gazdaság fellendítésére, az autógyárak, a bankok megmentésére, a
pénzpiacok összeomlásának elkerülésére, a kis- és középvállalatok, vagy
éppen a fogyasztók támogatására óriási összegeket költenek a különböző
országok.
Ehhez a pénzpiacokon kölcsönöznek pénzt - az Egyesült Államokban a
kincstárjegy, Németországban a különféle kötvények, Franciaországban az
OAT (Obligations assimilables du Trésor) a megfelelő eszköz, ezeket az
egész világon megvásárolhatják a befektetők - írja Claire Gatinois, a Le Monde szakértője,
utalva arra, hogy az államok a válság előtt is évente kolosszális
összegű államkötvényt és államilag garantált kötelezvényt bocsátottak
ki a meglévő köztartozás (a kölcsönök kamata és a felvett kölcsön
esedékes törlesztési részlete) fedezésére. A válsággal azonban
a számla megugrik. A Natixis és a Royal Bank of Scotland elemzői
szerint 2009-ben az Egyesült Államoknak legalább 1600 milliárd dollár
(1240 milliárd euró) további adósságot kell kibocsátania, jóval többet,
mint 2008-ban. Az euróövezetben 856 milliárd euró összegű állampapírt
bocsátanak ki, ami 30 százalékkal több, mint 2008-ban, az Egyesült
Királyságban pedig 114 százalékkal nő az adósságkibocsátás. Képes
lesz-e felvenni a piac ezt az óriási adósságnövekedést?
A Royal Bank of Scotland szakértője, Harvinder Sian szerint
kérdések ugyan felmerülnek, de nincs pánikhangulat, a válság kezdete
óta is könnyen találnak vevőre az állampapírok. A pénzüket féltő
beruházók kerülik a kockázatos és mérgező pénzügyi termékeket, de
valósággal megrohanják az állami vagy államilag garantált, kockázat
nélkülinek tartott kötelezvényeket. Annak, hogy államok menjenek
csődbe, általában kevés a valószínűsége, a G7 országainak esetében
pedig különösen csekély.
A beruházók annyira megriadtak, hogy minden állampapír hatalmas
sikert arat, így például a Société de financement de l'économie
française nevű, a bankok támogatására létrehozott állami ügynökség
által kibocsátott kötvényt alig három óra alatt 12 milliárd euró
értékben jegyezték, ami háromszor annyi, mint amennyi szükséges volt.
Mi több, ezekre az államilag garantált kötvényekre akkora a
kereslet, hogy hozamuk - az általuk biztosított kamat - szintje zuhan.
Más szóval az államok olcsón vehetnek fel kölcsönt. Az Egyesült
Államokban a legrövidebb lejáratú kölcsönök kamata a zéróhoz közelít, a
háromtól tíz évig terjedő lejáratú kölcsönöké nem haladja meg a 3
százalékot, amire még nem volt példa, míg Franciaország és Németország
kölcsöneinek kamata 2,5 százalék. Az államkötvények árát leszorítja a
deflációtól való félelem is. Míg ugyanis az infláció ellensége a
kötvényeknek, mivel csökkenti a fix jövedelmek értékét, a fordított
hatású defláció éppenséggel a barátjuk.
A szakértők szerint mindaddig, amíg a válság folytatódik, ez a
jelenség fennmarad. Az adósság piaca ugyanis gigantikus tartalékot
képvisel, amelyet 2008-ben a nemzetközi elszámolások bankja 60 400
milliárd dollárra becsült! A válsággal egyfajta „közlekedő edény-hatás"
érvényesül, a beruházók a kockázatos vállalati tartozások és pénzügyi
termékek helyett államadósságot vásárolnak, a kölcsönzött pénz
mennyisége változatlan, de a magántartozás helyébe az állami tartozás
lép.
Vannak azonban kockázatok. Ha a gazdaság a vártnál hamarabb áll
talpra, a beruházók az államadósságot ismét kockázatos termékekre
cserélik, és az államoknak többet kell fizetniük azért, hogy pénzhez
jussanak, az adósságszolgálat pedig, ami már ma is teher a jövendő
nemzedékek számára, még költségesebbé válik. Ha viszont a gazdaság
túlságosan nyomott marad, az adósságvásárlók - ezek többségükben
intézményes beruházók, nyugdíjalapok, biztosító társaságok vagy ázsiai
és közel-keleti állami alapok - súlyos helyzetbe kerülhetnek. Annál is
inkább, mivel beruházási képességük már eleve meggyengült
a kőolaj árának csökkenésével, a világméretű recesszióval és a fejlődő országok válságával.
Szakértők szerint a köztartozás mindig vevőkre talál ugyan, de
például az óvatos beruházók által kockázatosabbnak vélt Olaszország és
Görögország nagyon nagy árat lesz kénytelen fizetni azért, hogy
gazdaságát kihúzzák a mocsárból. Emellett egyes közgazdászok attól
tartanak, hogy a bejelentett válságkezelő programok nem elegendőek, és
az államok kénytelenek lesznek még jobban eladósodni: az 1990-es évek
válsága idején Japán államadóssága elérte a GDP 180 százalékát.
http://www.lemonde.fr/cgi-bin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése