Szili Sándor: Kitartani!

Panaszkodásnak és nyögésnek
Ma nincs helye! Ma nincs Önérdek!
Egy kötelesség a mai;
Kitartani!

Hogy elkopott a cipőd sarka;
Hogy nincs jegyed kenyérre, vajra;
Hát ez is oly nagy valami!?
Kitartani!

Házak romokká dűlnek össze?
Csak a Haza álljon örökre
S templomainak tornyai!
Kitartani!

Az ellenséged buldog fajzat
Csak azt lesi, hogy hol haraphat;
Ki akar végleg irtani!
Ezért kell most kitartani!

Magyar vagy? Sorsod mindig ez volt;
Fejed felett a vész, ha tombolt
Törni, de meg nem hajlani!
Kitartani!

Mesék, regékre hát ne hallgass,
Mert nem segít a csodaszarvas,
Ha fénylők is a szarvai!
Csak egy segít: kitartani!

Szűnjön meg hát az ősi átok
A pártütés! Ha összeálltok
Itt senkise tud ártani...!
Kitartani...!

Volt egy idő, mely gyáván fújta:
Nem kell a kard! Nem kell a puska!
Térdet, fejet kell hajtani!
Nem kell a frontot tartani!

S ezért lettünk csonka ország!
A hitünket is elorozták
A Belzebub bitangjai...!
Azért kell most kitartani!

Hogy ez a sors újból ne érjen!
Keresztül minden szenvedésen
Egy szónak kell visszhangzani:
Kitartani! Kitartani!

Összetartás, 1944. november 5.