Hajlamosak vagyunk azt hinni, megállunk a saját
lábunkon, s a történelem során még nem voltunk ennyire függetlenek. Az
igazság ezzel szemben az, hogy teljes mértékben kiszolgáltattuk
magunkat a technikai civilizáció perverz logikájának. Egy hetes
áramszünet, csatatérré változtatná mindennapjainkat, egy hónap után
városaink hadi temetőnek és tábori kórháznak tűnnének, egy év után
világunkból csak hamu, füst, és romhalmaz maradna!
A Világ történetében eddig sohasem fenyegetett ilyen eshetőség.
Mindez sokat elmond az emberi butaságról. A mai embert megbabonázta és
rabszolgává tette a haladáseszme, az olcsóenergia. Épp ésszel
elképzelhetetlen mértékben szolgáltattuk ki magunkat egy eszköznek,
mely segítségével kondicionálhatnak, szolgasorba taszíthatnak
valamennyiünket, amely, vagy inkább, amelynek várható hiánya Damoklész
kardjaként függ a fejünk felett. Ma már nem a tömegpusztító
fegyverektől (atom, vegyi, biológiai) kell félnünk, hanem attól az
egyre nyilvánvalóbb eshetőségtől, hogy rövid időn belül lekapcsolják az
áramot. Az előállított energia költsége, a számlákban megjelenő adók
egyre magasabbak, egyre többen esünk ki a rendszerből, kényszerülünk
fogyasztáskorlátozásra, önkéntes áramszünetre. És a helyzet egyre
romlik. Maholnap az emberek többségének egy választása marad:
lekapcsolódni a hálózatról. Ez végre rákényszerít minket a helyes útra,
hogy akarva-akaratlan újra értékeljünk a felhasznált energiát, s újra
gondoljuk az életvitelünket, a legszükségesebb mértékűre korlátozzuk az
energiafelhasználásunkat.
A GLOBÁLIS ÁRAMSZÜNET, melyről korábban csak katasztrófahipotézisek
között olvashattunk, ma már kézzelfogható eshetőség. Ha nem készülünk
fel rá, nem marad esélyünk, nem kerülhetjük el a végzetünk.
Szükségszerű pusztulásunk a rendszer működésének és összeomlásának
logikájából egyaránt következik. Elérkezett tehát a pillanat, hogy
leszámoljunk az olcsóenergia táplálta illúziókkal, szakítsunk kényelmes
életmódunkkal, és valódi energiát állítsunk elő!
Igen, ma az olcsóenergia ennek a szerencsétlen évszázadnak a
rákfenéje. Áttétei megtámadták a társadalom idegközpontjait, hamuvá
égették a maradék tudatosság utolsó pislákoló csonkjait! Az egyetlen
megújuló és fenntartható energia belőlünk fakad. Tudomásul kell
vennünk, a jövőben nem számíthatunk másra, csak amit két kezünk
erejével magunk termetünk magunknak.
Sokan nem hisznek az összeomlás lehetőségében. Mások, fanatikusok,
próféciák hívői pedig valamiféle vallásos világvégére várnak. Kevesen
vannak azok a kiábrándult, ám mégis derűs szemlélődők, akik pontosan
tudják, liberális, relativista civilizációnk önmagába fog roskadni és
világunk a fájdalom, az őrület és a halál káoszába zuhan. Vannak
emberek, talán ők alkotják a túlnyomó többséget, akiket zombinak vagy
élőhalottnak hívnék. Ők még ma is azt hiszik, földi paradicsomban
élnek, mereven ragaszkodnak az olcsóenergia minden torzszüleményéhez, s
ezzel ők maguk idézik elő a pusztulást és a káoszt!
Bármilyen nehéz is elképzelni, a civilizációnk zsákutcába jutott.
Ilyen körülmények között utópisztikus és egyben őrültség kitartóan
tovább menetelni előre. Az egyetlen járható út vissza, a múltunk felé
vezet. Csak a mai rendszer, életmód és gondolkodás gyökeres
átalakításával mérsékelhetjük az egyre fenyegetőbb összeomlás
végletesen tragikus következményeit.
(ffek.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése