25 milliárd forintot adott az EU a Duna árvízvédelmére. A vízügyesek nem is hajlandók másra gondolni, mint a gátak magasítására.
Szóba sem kerülhet a szűk árterek megnyitása, a folyó árvizének
tározókba engedése, szétterítése - derült ki a gigantikus Duna Projekt
tájékoztatóján. A magyar vízügy koncepciója továbbra is az árvizek
minél gyorsabb levezetése az egyre magasabb gátak közé szorított folyón.
Soha annyi pénzt nem költöttek Magyarországon egyetlen árvízvédelmi
projektre, mint a most induló, közel 30 milliárdba kerülő akcióra, amit
85 százalékban az Európai Unió finanszíroz. A pénzből 12 kilométernyi
vadonatúj gátat építenek a Szigetközben, több helyen magasítják,
erősítik a töltéseket, szilárd utat építenek a gátkoronán, árvízkaput
kap a győri Iparcsatorna torkolata, felújítják a Sió-torok
árvízkapuját, sok más fejlesztés és műtárgyépítés mellett. Ezek
összesen 200 kilométernyi Duna-partot érintenek hat megyében.
A munkálatokat 2014 tavaszáig fejezik be.
Magyarországon átlagosan 2-3 évente van kisebb vagy közepes, 5-6
évente elég nagy és 10-12 évente durva árvíz. A kétezres években
gyorsult a tempó, hiszen 2002-ben és 2006-ban is extra nagy áradás volt.
A projekt indulását ünneplő eseményen Molnár Béla, az Országos
Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgatója elárulta, hogy a következő
nagy árvízvédelmi beruházást a Felső-Tiszára tervezik.
Láng István, az OVF műszaki vezérigazgató-helyettese azzal
magyarázta, hogy a Duna árvizeit magas gátak és keskeny árterek építése
helyett miért nem engedik ki időszakos tározókba, hogy ehhez a
megoldáshoz két szigetköznyi területre lenne szükség. Arról nem esett
szó, hogy önmagában miért riasztó gondolat két szigetköznyi méretű
sekély tavak létrejötte.
A Tiszán az utóbbi években a gátverseny helyett, pontosabban
mellette már átálltak az árvízi tározók építésére. Igaz, ott
harmadannyi vizet kell hosszabb-rövidebb időre szétteríteni, mint a
Dunán.
A gátak kiépítése előtt, de egy ideig még utána is a Dunán is
úgynevezett fokrendszer működött, ami leegyszerűsítve azt jelentette,
hogy bizonyos helyeken csatornát vagy nyílást vágtak az emelkedő
víznek, hogy az szabadon kifolyhasson az ártérre, ahol halak
szaporodtak benne, illetve az iszap megtrágyázta a földeket. Az ár
elvonultával a víz a fokon keresztül visszafolyt a főmederbe.
(Sz.L. index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése