Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (Corsican National Liberation Front, Front de Libération Nationale de la Corse, Frontu di Liberazione Naziunalista Corsu, FLNC)

A Korzika Franciaországtól való elszakadásáért és függetlenségéért küzdő legjelentősebb terrorszervezet, a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (Corsican National Liberation Front, Front de Libération Nationale de la Corse, Frontu di Liberazione Naziunalista Corsu, FLNC), az aleriai incidensre válaszul, 1976-ban jött létre. 1975. augusztus 21-én az 1967-ben megalakult Korzikai Regionalista Akció (Corsican Regionalistic Action, Action Régionaliste Corse, ARC) 13 fegyverese, a szervezet alapítójának, Edmond Siméoninak a vezetésével, tiltakozásul az algériai menekülteknek a szigetre történő, államilag irányított betelepítésére, elfoglalta egy pied-noir (korábbi algériai francia gyarmatosító) borospincéjét Aleriában. Tűzharc alakult ki a fegyveresek és a rendőrség között, többen meghaltak, az akció vezetőjét pedig börtönbe vetették. A francia kormány az FLNC-t hivatalosan 1983-ban feloszlatta, a szervezet ennek ellenére tevékenységét egészen 1990-ig folytatta, amikor is három részre szakadt (azóta róla mint ex-FLNC-ről beszélünk): az FLNC-Rendes Szárnyra (Usual Channel, Canal Habituel), az FLNC-Történelmi Szárnyra (Historical Channel, Canal Historique) és az Ellenállásra (Resistance, Resistenza). A Rendes Szárny esernyőszervezetének az 1990-ben alapított Önrendelkezési Mozgalmat (Movement for Self-Determination, Mouvement pour lAutodétermination, MPA), a Történelmi Szárny esernyőszervezetének az 1987-ben alapított, azonban 1998 előtt még Nacionalista Gyűlés (Nationalist Rally, Rassemblement Nationaliste, Cuncolta Naziunalista) néven ismert Függetlenségi Gyűlést (Independence Rally, Rassemblement Indépendantiste, Cuncolta Indipendentista), az Ellenállás esernyőszervezetének pedig az 1989 óta működő Korzikai Nemzeti Gyűlést (Corsican National Rally, Rassemblement National Corse, Accolta Naziunale Corsa, ANC) tekinthetjük. 1996-ban az FLNC-Rendes Szárnyának és az Ellenállásnak egyes tagjai kiváltak és együtt létrehozták az FLNC-1996. május 5-t (du 5 mai 1996), amelynek az 1995-ben létrejött Éljen Korzika (Corsica Viva) mozgalom lett az esernyőszervezete. A fentieken túlmenően fontos még megemlíteni a hozzájuk képest viszonylag újnak, ám annál inkább fontosabbnak számító és az FLNC legnagyobb riválisának tekintett terrorszervezetet, az 1999-ben megalakult és a Cuncolta korábbi vezetője, a 2001-ben négy éves börtönbüntetésre ítélt Francois Santoni által irányított Korzikai Hadsereget (Corsican Army, Armata Corsa, AC) is.

Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (Corsican National Liberation Front, Front de Libération Nationale de la Corse, Frontu di Liberazione Naziunalista Corsu, FLNC)

A Korzika Franciaországtól való elszakadásáért és függetlenségéért küzdő legjelentősebb terrorszervezet, a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (Corsican National Liberation Front, Front de Libération Nationale de la Corse, Frontu di Liberazione Naziunalista Corsu, FLNC), az aleriai incidensre válaszul, 1976-ban jött létre. 1975. augusztus 21-én az 1967-ben megalakult Korzikai Regionalista Akció (Corsican Regionalistic Action, Action Régionaliste Corse, ARC) 13 fegyverese, a szervezet alapítójának, Edmond Siméoninak a vezetésével, tiltakozásul az algériai menekülteknek a szigetre történő, államilag irányított betelepítésére, elfoglalta egy pied-noir (korábbi algériai francia gyarmatosító) borospincéjét Aleriában. Tűzharc alakult ki a fegyveresek és a rendőrség között, többen meghaltak, az akció vezetőjét pedig börtönbe vetették. A francia kormány az FLNC-t hivatalosan 1983-ban feloszlatta, a szervezet ennek ellenére tevékenységét egészen 1990-ig folytatta, amikor is három részre szakadt (azóta róla mint ex-FLNC-ről beszélünk): az FLNC-Rendes Szárnyra (Usual Channel, Canal Habituel), az FLNC-Történelmi Szárnyra (Historical Channel, Canal Historique) és az Ellenállásra (Resistance, Resistenza). A Rendes Szárny esernyőszervezetének az 1990-ben alapított Önrendelkezési Mozgalmat (Movement for Self-Determination, Mouvement pour lAutodétermination, MPA), a Történelmi Szárny esernyőszervezetének az 1987-ben alapított, azonban 1998 előtt még Nacionalista Gyűlés (Nationalist Rally, Rassemblement Nationaliste, Cuncolta Naziunalista) néven ismert Függetlenségi Gyűlést (Independence Rally, Rassemblement Indépendantiste, Cuncolta Indipendentista), az Ellenállás esernyőszervezetének pedig az 1989 óta működő Korzikai Nemzeti Gyűlést (Corsican National Rally, Rassemblement National Corse, Accolta Naziunale Corsa, ANC) tekinthetjük. 1996-ban az FLNC-Rendes Szárnyának és az Ellenállásnak egyes tagjai kiváltak és együtt létrehozták az FLNC-1996. május 5-t (du 5 mai 1996), amelynek az 1995-ben létrejött Éljen Korzika (Corsica Viva) mozgalom lett az esernyőszervezete. A fentieken túlmenően fontos még megemlíteni a hozzájuk képest viszonylag újnak, ám annál inkább fontosabbnak számító és az FLNC legnagyobb riválisának tekintett terrorszervezetet, az 1999-ben megalakult és a Cuncolta korábbi vezetője, a 2001-ben négy éves börtönbüntetésre ítélt Francois Santoni által irányított Korzikai Hadsereget (Corsican Army, Armata Corsa, AC) is.

San Martino 2000.12.8

(San Martino 2000.12.8)
Énekeljétek velem az öröm énekét!
Gyermekeim, az Atya végtelen szeretete folytán
én folytatom az Egyházban és az Egyház javára
azt az anyai munkakört, amelyet Jézussal,
a megtestesült Igével gyakoroltam.
Én foganlak meg benneteket, a Kegyelem
Isteni életet adva mindnyájatoknak, akik hozzám
tartoztok, közbenjáró működésemmel
táplállak benneteket, elnyerve számotokra
mindazokat a kegyelmeket, amelyekre
lelki haladástokhoz szükségetek van.
Életetekben váljék valóra tanításom,
és akkor Isten dicsérőéneke lesztek.
Életetek fényként világítson az emberek előtt,
hogy lássanak! A világ térdre fog hullani, ha ti,
cselekedeteitekkel bizonyságot tesztek róla,
hogy Istenhez tartoztok.
Gyermekeim, ti az üdvösségben reménykedtek,
és én mondom nektek: az örökkévalóság vár rátok!
Ma vigaszt és örömet nyújtotok nekem;
ismét sokan kaptak helyet anya szívemben.
Fogadjátok köszönetemet áldásommal együtt,
ami nektek és szeretteiteknek szól.

San Martino 2000.8.6

(San Martino 2000.8.6)
Dicsőítsétek velem az Atyát!
Gyermekeim, az üdvösség-terv,
melyet Isten mindegyiktekről elgondolt,
rajtam keresztül megy végbe.
Különleges gondot viselek rátok
és irányítalak benneteket,
Isten akaratának útjaira vezetetem lépteiteket.
Azt kérem tőletek,
hogy kössetek velem szeretet-szövetséget,
teljes öntudattal és szabadsággal,
amelyben szeretettel rám hagyatkoztok,
és engeditek, hogy az életszentség útján
vezesselek benneteket.
Megvigasztaltok és megtiszteltek
hitetek ujjongó kifejezésével.
Az egész Mennyország örvendezik és
velem együtt megáld titeket.

Franciaország Baszkföld Az Északiak (Those of the North, Ceux du Nord, Iparretarrak, IK)

Az Északiak (Those of the North, Ceux du Nord, Iparretarrak, IK) a független és egységes baszk államiság megteremtéséért, a baszk nyelv hivatalossá tételéért és az önrendelkezés jogáért harcoló baloldali terrorszervezet, Baszkföld északi, Franciaországhoz tartozó részén (Iparralde). Nagyon szoros kapcsolatokat ápolnak a déli baszk területek Spanyolországtól való elszakadásáért küzdő ETA-val, ám korántsem annyira ismertek és rettegettek. A szervezetet 1973-ban, Behe-Nafarroában, Philippe Bidart alapította, amely már a következő évben megjelentette újságját, az Utat (Road, Ildo). Az IK-t 1978-ban betiltották, tevékenységét pedig illegálisnak minősítették. 1980 tekinthető annak az évnek, amikor a mozgalom az erőszak útjára lépett. Ekkor ugyanis egy véletlen baleset folytán egy házi készítésű bomba felrobbant, megölve ezzel a szervezet két tagját. Az IK tevékenysége 1996 óta jelentősen aktivizálódott és fokozódott Franciaország három baszkok-lakta megyéjében, ám ennek ellenére a szervezet csatlakozott az ETA által 1998-ban meghirdetett, de utóbb rövid életűnek bizonyult fegyverszünethez. Az IK akciói leginkább a fegyveres szervek ellen irányulnak, amelynek keretében számtalan halálos kimenetelű merényletet követett el a szervezet a francia katonák és csendőrök ellen. Egy ilyen 1983-as merénylet miatt 17 évvel később, 2000-ben a francia bíróság Philippe Bidart-t, a szervezet vezetőjét, Gabriel Mouesca-t, a helyettesét és Joseph Etcheveste-t hosszú börtönbüntetésre ítélte. Az IK esernyőszervezete az 1988-ban alapított Hazafias Baloldali Mozgalom (Patriotic Left Movement, Mouvement de la Gauche Abertzale, Ezkerreko Mugimendu Abertzalea, EMA).

Bretagne Breton Forradalmi Hadsereg (Breton Revolutionary Army, Armée Revolutionnaire Bretonne, Exercito Revolucionario Bretón, ARB)

A szintén az ETA testvérszervezetének tekintett, 1971-ben, az 1964-ben alapított Breton Felszabadítási Front (Breton Liberation Front, Front de Libération de la Bretagne, FLB) korábbi végrehajtó fegyveres szárnyából létrejött baloldali Breton Forradalmi Hadsereg (Breton Revolutionary Army, Armée Revolutionnaire Bretonne, Exercito Revolucionario Bretón, ARB) legismertebb és leghírhedtebb akcióit 1998-ban, 1999-ben, illetőleg 2000-ben hajtotta végre. Az ARB 1998-ban merényletet kísérelt meg Belfort-ban, Jean-Pierre Chevenement belügyminiszter városának városházája, illetve 1999-ben Cintegabelle-ben Lionel Jospin miniszterelnök pártjának főhadiszállása ellen, ám akkor még személyi sérülés nem, csak vagyoni kár keletkezett. 2000-ben azonban korszakváltás következett be a szervezet életében, amikor is tagjai Quévert-ben felrobbantottak egy McDonald�s éttermet, megölve ezzel egy fiatal női alkalmazottat. Ez a robbantás azért számított fordulópontnak, mivel addig a csoport egyetlen akciója sem vezetett halálos eredményre. A francia rendőrség azonnal őrizetbe vette az ARB-nek, illetve annak esernyőszervezetének, az 1982-ben megalakult Harc – Függetlenségi Baloldali Harcoló Mozgalomnak (Combat – Fight-Movement of the Independentist Left, Emgann – Mouvement de la Gauche Indépendantiste, MGI) a prominenseit, mint például Gael Roblint, az Emgann vezetőjét. Mindkét csoport tagadta az érintettségét, sőt még az egymás közötti efféle kapcsolat fennállását is. Az Emgann mindig is elutasította azt, hogy az ARB politikai szárnyának tekintsék, annak ellenére, hogy magát az ellenállás hazafias szervének aposztrofálja. Közleményükben elképzelhetetlennek tartották azt, hogy az ARB, amely addig Bretagne-ban körülbelül 350 olyan akciót hajtott végre, amelyeknek a során senki sem halt meg, követte volna el az egy ártatlan, nekik semmit sem ártó alkalmazott halálát követelő robbantást. Ezzel szemben követelték a francia elnyomás megszüntetését, az egységes és önálló breton állam megteremtését és a breton politikai foglyok szabadon bocsátását.4 Ennek elérése érdekében amúgy 1969 óta működik Breton Segítség (Breton Help, Skoazell Vreizh) néven egy, az elítélt breton aktivistákkal és azok családtagjaikkal szolidaritást vállaló, őket politikailag és anyagilag is támogató szervezet.

Spanyolország Baszkföld Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA)

A Baszk Haza és Szabadság (Basque Fatherland and Liberty, Basque Homeland and Freedom, Euskadi Ta Askatasuna, ETA) a spanyolországi baszk területek elszakadásáért, és az egységes Baszkföld (Euskadi) megteremtéséért küzdő, a nyílt összecsapásokat kerülő, egyéni terrorista akciókkal operáló (akció-represszió taktika), egyszerre marxista és nacionalista terrorista mozgalom. A szervezet 1959-ben, Frederico Krutwig Sagredo vezetésével, Francisco Franco Bahamonde (1892-1975) tábornok regnálása alatt föld alatti szervezetként jött létre (leválva az általuk megalkuvónak tartott Baszk Nacionalista Pártról (Basque Nationalist Party, Partido Nacionalista Vasco, PNV)), válaszul arra, hogy a falangista kormány a baszkoktól megvonta a köztársasági időszakban, 1936-ban kapott teljes területi és kulturális autonómiát, illetve rendszeresen terrorizálta a helyi lakosságot. Az ETA a diktatúra ideje alatt teljes mértékben maga mögött tudhatta a lakosság támogatását. Így volt ez 1970-ben is, amikor a december 3. és 8. között megtartott úgynevezett Burgos-i Per (Trial of Burgos, Processo de Burgos) során az ETA hat vezetőjét Franco katonai bírósága 28-án kihirdetett ítéletében halálra ítélte. A kormány ugyanis a heves baszk tüntetések és nemzetközi tiltakozások hatására kénytelen volt döntését visszavonni és a halálos ítéleteket 31-én 30 éves börtönbüntetésekre átváltoztatni. A szervezet 1961-ban, amikor szerte az országban a spanyol polgárháborút kirobbantó falangista felkelés (1936) 25. évfordulóját ünnepelték, lépett ténylegesen a terrorizmus útjára, akkor hajtotta végre az első merényletét. Az ETA terroristák ekkor ugyanis megpróbáltak kisiklatni egy, falangista polgárháborús veteránokat az ünnepségekre, Donostiába szállító vonatot, azonban ez a merényletük még sikertelen maradt. 1968. augusztus 2-án azonban tagjai megölték legelső áldozatukat, Meliton Manzanast, San Sebastian (Guipúzcoa) baszk város titkosrendőrségének (Szociálpolitikai Brigád, Socio-Political Brigade, Brigada Político-Social) szadista vezetőjét, a rendszer rettegett jelképét, a korábbi náci kollaboránst. Leghíresebb és legsikeresebb akciójukat kétségkívül 1973. december 20-án hajtották végre, amikor is Madridban egy ETA bomba megölte a Franco tábornok politikai örökösének és lehetséges utódának tartott Luis Carrero Blanco admirális miniszterelnököt. Franco tábornok 1975-ös halála – talán e merényletnek is köszönhetően – így egyben a rendszer végét is jelentette. A spanyol demokratikus fordulat (1977) után, 1979-ben újból intézményesült a baszk autonómia, és az oldottabb környezetben az ETA politikai esernyőszervezete, a Népi Egység (People’s Unity, Herri Batasuna, HB) mint legális politikai párt jelent meg a közéletben. A rendszerváltás azonban nem hozta meg az ETA által remélni vélt fordulatot: az addigi harcostársak, a korábbi spanyol demokratikus ellenzék kormányra kerülve, az érdekszövetség elmúltával egyre erőteljesebben utasította el a baszk terrorizmust. A diktatúra elmúltával és a merényletek hatására a szervezet iránti rokonszenv is fokozatosan csökkent, 1980-ban, az ETA legvéresebb évében már 118-an vesztették életüket. 1983-ban egy titokzatos szervezet is feltűnt a színen, az Antiterrorista Felszabadító Csoport (Anti-Terrorist Liberation Group, Grupos Antiterroristas de Liberación, GAL). A GAL, amely valójában a spanyol titkosrendőrség tevőleges támogatását élvező szélsőjobboldali szervezet volt, ez időben (1987-ig) sorra tette el láb alól az ETA prominenseit, szám szerint 17-et. Az ETA 1987. június 19-én Barcelonában felrobbantotta a Hypercor bevásárlóközpontot, 21 ember meghalt, 45 pedig megsérült. Ez volt az első olyan merénylet, amely kizárólag civilek ellen irányult. Az ETA mindezek hatására egyre inkább radikalizálódott és 1995-ben sikertelen merényleteket kísérelt meg már Jose Maria Aznar mai spanyol miniszterelnök (1996 óta) és János Károly király ellen is. Aznar, aki akkor még csak pártjának, a baszkok által a falangisták örökösének tartott konzervatív Néppártnak (People’s Party, Partido Popular, PP) volt az elnöke, csak páncélozott autójának köszönhette az életét, amikor április 19-én Madridban egy autóba rejtett bombát robbantottak fel mellette. Augusztus 10-én a rendőrség hiúsította meg Palma de Mallorcán az ott nyaraló király elleni merényletet, akinek a jachtját kívánta egy orvlövész egy kikötőre néző lakás ablakából célba venni. A rendőrség rövid időn belül letartóztatta az ezekért a merényletekért felelősnek tartott Jose Javier Arizkurent, az ETA vezetőjét, akit később bűnösnek találtak és 13 éves börtönbüntetésre ítéltek. Az ETA 1997. július 10-én Eibar vasútállomásán elrabolta Miguel Angel Blancót, a Néppárt egyik helyi politikusát, azzal a követeléssel, hogy 500 baszk elítéltet baszk börtönökbe szállítsanak át. A követelés teljesítésére szabott két napos határidő eredménytelen eltelte után azonban túszukat hidegvérrel meggyilkolták. 1998. június 25-én egy másik helyi konzervatív politikus, Manuel Zamarreno esett a terror áldozatául. E merényletek ellenére 1998. szeptember 16-án megszületett az első, azonban akkor még véglegesnek tekintett fegyverszünet (Lizzara Egyezmény, Pact of Lizzarra, ?Patto di Lizzarra), ám a béke csak egy rövid évig tartott, és az ETA azóta meghirdette a harcot többek között még a módszereikkel egyet nem értő, mérsékelt baszk nacionalisták, illetve tehetősebb baszk üzletemberek (forradalmi adó) ellen is. Az ETA és esernyőszervezete, a HB között helyezkedik el az 1975-ben, a Franco-éra utolsó hónapjaiban alapított, szintén illegális Hazafias Szocialista Koordináció (Patriotic Socialist Coordination, Koordinadora Abertzale Sozialista, KAS), illetve annak 1999-es betiltása utáni jogutódja, – az egyébként az ETA egykori közvetlen jogelődjének számító diákszervezettel azonos nevű – Cselekedni (EKIN), amely sokak szerint valójában az ETA agytrösztje, az ETA erőszakos akcióinak kitervelője és szellemi irányítója. Az ETA vezetők kiváló kapcsolatokat ápolnak és rendszeresen találkoznak az IRA prominenseivel, az általuk sikeresebbnek ítélt IRA-modell átvétele céljából.