A mai nap. Felkeltem újra. Élek. Létezem. És valószínűleg ma is le fogok feküdni. Egyetlen nap, amely nem ismétlődik meg soha többé. Most van először és utoljára. Olyan, mint a többi. De mégis más. Mert nem lesz többször, nem lesz ismétlése, nem lehet újraélnem. A mai nap csak ma van, egyedül a ma ajándéka. Tudatában vagyok ennek?? Eseményeket hordoz magában, talán találkozásokat is, de csendet mindenképpen, pillantásokat, új, eddig nem megélt dolgokat. Ugyanakkor megszokott tárgyaim körét is hordozza, amelyek mellett naponként elmegyek észrevétlenül. Megszokott útvonalaimon is végigvezet. És nem látom meg azt a mindannyiukban bujkáló várakozást, amely felém tekint: Nézz ránk! Érezd a színeket, a hangokat, a szoba melegét, a tél kinti frissességét, ennek a papírnak a tapintását. Lásd meg szobádat, s fedezd fel újra! Mennyi apró részlete van, amelyre csak ma döbbenhetsz rá! És lásd meg az arcokat, akikkel találkozol, lásd meg végre azok arcát, akikkel mindig együtt vagy és együtt lehetsz. És lásd meg önmagadat! Csodálkozz rá arra, hogy élsz. Nézd meg kívülről a dolgokat, majd nézd meg belülről. Mi az, ami tartja őket? Ami változtatja őket? Ami ráncokat szánt arcodra? Ami bánattal, de sokszor örömmel is eltölt? Mi az?? Mi ez? Mind-mind ajándék. Ajándék. Érted? A mai nap ajándéka neked, és csak neked. Érzed, ugye? Ne lopd hát el magadtól. Istenem, segíts úgy élnem, ahogyan neked tetszik. Add, Uram, hogy közelebb kerüljek hozzád azáltal, hogy ajándékaidat elfogadom, és ne engedd, hogy visszaéljek velük, hanem inkább éljek velük dicséretedre. Ámen.
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2010. január 16., szombat
2010. január 5., kedd
Márai Sándor: Halotti beszéd
Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk
2010. január 4., hétfő
Bóday Árpád találmánya
Érdekes videó ingyen energiáról. Miért nem lehet fejlődni,Kik nem engedik ?
"Sajnos ennél a tudósnál a felvétel után nem sokkal rákot
diagnosztizáltak, amibe bele is halt. (Érdekes hogy pont akkor, amikor
már majdnem készen volt a találmányával...)"
2010. január 2., szombat
Bárki is mondta
Bárki is mondta: „A halogatás időrablás”, igaza volt. Folyton halasztgatunk; megígérjük magunknak, hogy jobban fogjuk csinálni. Légy őszinte: hányat tartottál meg a tavalyi elhatározásaidból? Ebben az évben csináld másképp! Okosan válassz célt! Más szóval a célod legyen: Konkrét: Kelj fel korábban, hogy Bibliát olvass és imádkozz munkába indulás előtt. Szánj időt a családodra! Tornázz! Étkezz helyesen! Törődj a testeddel, hiszen Isten temploma (1Korinthus 6:19-20)!
Szerény: ha egyszerre több dologba vágsz vele, az gyengíti a fókuszt, és nehezebb lesz kitartani mellette. Ha túl sokba fogsz bele, túl kevéssel fogsz végezni. Kezdd kicsiben, és úgy építs a sikereidre, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.
Elérhető: Ne próbálj egy harapással lenyelni egy egész elefántot. A titok az apró lépésekben rejlik. Pál azt mondta: „egyet teszek” (Filippi 3:14). A célok megfogalmazása arról szóljon, hogy mit fogsz megtenni, ahelyett, hogy arról beszélnél, hogy mit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „Mindenkiben, akivel ma találkozni fogok, keresek valami jót” (Filippi 4:8).
Mérhető: Nem tudjuk kezelni azt, ami nem mérhető. Ha dokumentálod az előrehaladásodat (vagy annak a hiányát), az elszámoltathatóvá tesz, megmutatja, hogy milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell.
Időspecifikus: hetente vizsgáld felül a céljaidat (vagy akár naponta, ha nagyon küszködsz)! Így időben ki tudod küszöbölni a hibákat, és irányt tudsz váltani, ha szükséges. A Biblia azt mondja: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15). Rajta, határozd el magad, kelj fel a kanapéról, és láss neki!
2009. december 30., szerda
Virsli - miből készült régen, és miből készül ma?!
Szilveszter
alkalmával megnő a virslifogyasztás, elviekben ilyenkor az éves
eladott mennyiség 1/5-ét esszük meg. Régen a virsli péppé vert
marhahúsból, illetve bécsi frankfurti esetén disznóhús hozzáadásával
készült.
Ma a magyar élelmiszer törvénykönyv
(Codex Alimentarius Hungaricus) alapján jelenleg a virsli legfeljebb
70%-ban állhat vízből. Amennyiben a gyártók tartják magukat a hivatalos
előírásokhoz - és miért ne tartanák magukat – akkor vajon mivel töltik
ki a maradék 30%-ot?

Tartalom:
- Mi mindennel helyettesíthető a hús?
- A kutyának már nem kell?
- Marha jó recept
- Mindent bele, avagy mi kerül a virslibe?
A magyar élelmiszerkönyv előírásai
szerint a virsli legfeljebb 69% vizet tartalmazhat. A maradék pedig...
nos, aki meggyőződéssel ragaszkodik a virslievéshez, inkább ne olvasson
tovább.
Régóta tudjuk, hogy a párizsihoz hasonlóan a virslibe is a húsipari hulladék
kerül. A "ne akard tudni, micsoda" kategóriától a szolidabb
szőrös-bőrös-szalonnás verziókig terjed a skála, és sokszor sajnos a
magasabb ár sem garancia a magasabb minőségre. A legolcsóbb fajta
virsliktől viszont kifejezetten érdemes óvakodni. Aki emlékszik még
azokra a típusokra, amik roppantak a fogunk alatt, nyilván sejtik, hogy a
helyzet sokat romlott az elmúlt két évtizedben.
Manapság már az is előfordul, hogy egy
macska vagy kutya rá sem hederít bizonyos virslikre, és nyilván a
virsli fogyasztónak is feltűnt, hogy az állag tényleg nem a régi.
Igazi, roppanós élményt már nagyon kevés termék nyújt, hiszen sem a
víz, sem a szója nem roppan elég jól.
Ennél is aggasztóbb, hogy némelyik virslit már rágni sem kell,
hiszen egyszerű masszaként adja meg magát a kés és a villa
támadásakor. Régen ritka balesetnek számított, ha kidurrant vagy
szétnyílt a virsli, ma már stopperrel a kezünkben kell őriznünk a
fazekat, ha szeretnénk még egyben felszolgálni a virsliszerű
készítményt. Márpedig a hús nem dagad háromszorosára a forró vízben.
Az eredeti virsli péppé vert marhahúsból
- bécsi frankfurti esetén disznóhússal keverve - készült, amit
fűszerezés után juhbélbe töltöttek, majd fellógatták füstölni az aroma
és a tartósítás végett. Ez nagyjából semmiben nem emlékeztet a
boltokban ma kapható készítményekhez, talán annyi a közös bennük, hogy némelyikben tényleg van marhahús, és van, amelyiknek füstös íze van.
A jelenlegi előírás szerinti legfeljebb
69%-os víztartalom egyébként nem jelenti azt, hogy mindegyik típusban
ennyi van, de azért a gyártók zöme törekszik rá, hogy alkalmazkodjon az
előírásokhoz. Ám, ha megnézzük néhány, találomra kiválasztott termék
apróbetűit, bizony, sokszor már második helyen (tehát második
legnagyobb mennyiségben) találjuk a vizet az összetevők között.
A hajdani fűszeres húspép nagy részét ma
szójával, bőrkével, csontpéppel, gyártási szalonnával, cukorral,
burgonyakeményítővel, stabilizátorral, savanyúságot szabályozó
anyagokkal, ízfokozókkal, tartósítószerekkel és mesterséges
aromákkal pótolják. A hús pedig, ami belekerül, még az
élelmiszergyártók által bevallottan is olyan minőségű, hogy más formában
nem lehetne értékesíteni.
A "nyomokban tartalmazhat" utóirat is
egyre hosszabb felsorolással örvendeztet meg bennünket, az embernek
néha az az érzése, hogy az egész étlapot kapja egyetlen kis rózsaszín
rudacskában.
Szinte mindegyiken megtalálható a
tej- tojás- és szójaszármazék, de némelyik csomagoláson olvastunk
zellert, mustár származékot - akármi is legyen az -, búzát, pisztáciát
és mandulát is. Ja, és kék nejlonzacskót, ahogy az a Kisalföld
weboldalán fényképekkel dokumentálva is látható, valamint használt
BKV-jegyet - forrás a blogter.hu - igaz, ez csak a csomagolásba került
bele...
Soltész Szilvia, táplálkozási tanácsadó2009. december 29., kedd
A bankcsalás
Elgondolkozott-e valaha azon, hogy honnan szerzik a bankok
pénzüket? Ha hitelt adnak Önnek vagy megengedik folyószámlájáról többet
költsön, mint amennyi pénz azon van, honnan jön az ehhez szükséges pénz?
Frederick Soddy, volt Oxfordi egyetemi professzor véleménye szerint, a
bankok: “Olyan intézmények, melyek úgy tesznek, mintha pénzt
kölcsönöznének, valójában nem kölcsönzik, hanem előállítják azt, és ha
visszafizetik nekik, akkor megsemmisítik azt, és ilyen módon fizikailag
lehetetlen csodát visznek végbe, nemcsak kapnak valami semmiért, hanem
állandó jövedelmük van ebből. “
Ezek szerint a bankok semmiből állítanak elő pénzt, és önnek,
vevőjüknek több mint 10% kamat ellenében kölcsönzik azt ki. És ha nem
fizeti vissza időben baja lesz belőle. A bankok csaló módon azt a
benyomást keltik, hogy csak vevőik folyószámlájának intézői, hogy ezekre
a folyószámlákra adnak kölcsönöket és nyereségük csak a kamatok
különbsége, melyet ők számolnak fel hiteleikért és melyet ők adnak
kamatként a takarékoskodóknak.
Az igazság az, hogy egyetlen bank sem kölcsönöz ki egyetlen fillért
sem a takarékoskodók pénzéből. Minden bank teljesen új pénzt kölcsönöz
ki hitelvevőinek vagy a folyószámlájukon túl költekezőknek, amely
hozzáadódik a közösségben körbe forgó pénzhez. Valójában ez egy szám,
melyet a bank könyveiben vagy számítógépében a pénzmennyiséghez
hozzáadnak és valójában új pénz előállítását jelenti semmiből.
Ha egy folyószámlatulajdonos csekket állít ki és a csekk egy másik
folyószámlán íródik jóvá ugyanannál vagy egy másik banknál, a jóváírt
pénz valójában megnöveli a körben forgó pénz mennyiségét. Így a
bankhitelek ‘betéteket’ hoznak létre, melyek nem a kölcsönadott pénz
forrásai, hanem ellenkezőleg, ezek a kölcsönök jövedelme. A bankok
gyakorlatilag korlátozatlan mennyiségű hitel alkotására képesek. De
általában a józan banki gyakorlat a hitel mennyiségét annak a
készpénznek vagy értékmennyiségnek a tízszeresére határolja be, amely a
bank tulajdonában van.
Ha arról van szó, hogy egy bizonyos bankban ennyi millió betét van,
akkor hibásan azt hiszik, hogy ennyi pénzt tud kikölcsönözni. Ez teljes
csalás. Ezek a betétek egyáltalán nem készpénzből állnak- ezek nem
mások, mint egy hatalmas hitel-szuperszerkezet.
A korai harmincas években a nagy gazdasági válságot szándékosan
provokálták ki a hitel (túljegyzés, kölcsönök) korlátozásával és ezzel a
népeket munkanélküliségbe és csődbe sodorták. Ez a tervezett válság nem
járt együtt áruhiánnyal, az üzletek tele voltak, de a bankok
leállították a pénzforgalmat.
Kormányok, bizottságok, üzletek és az ipar a bankok rabjai. Mivel a
bankok a pénz egyetlen forrása, a társadalomnak a bankoktól kell
kölcsönöznie azt a pénzt, melyet a már kölcsönvett pénz kamataként kell
hogy fizessen. Ilyen rendszer mellett mind mélyebben süllyedünk bele az
adósságba. A nyilvános vállalkozások adósságai állandó adósságok –
ezeket ritkán fizetik ki teljesen. Az adósság adósságot szül, a kamat
kamatot és ez a végtelenségig így megy.
1865 június 25-én a Rothschild fivérek levelet küldtek Ikleheimer,
Morton and Vandergould uraknak New Yorkba a Wall Street 3-ba, melyben a
következő szakasz foglalkozott azzal a rendszerrel, mellyel a bankok
monopolizálják a nemzet pénzének előállítását, irányítását és
szétosztását semmiből és hatalmas kamatokat szednek a kölcsönzésért:
“Azok a kevesek, akik értik a rendszert … vagy annyira érdekelve van a
nyereség megszerzésében, vagy annyira függ annak jóindulatától, hogy
attól az osztálytól nem várható ellenvélemény, míg másfelől az emberek
nagy tömege szellemileg képtelen fölfogni azokat a hatalmas előnyöket,
melyet a töke a rendszerből nyer, és panaszkodás nélkül viseli annak
terheit, és talán nem is gyanítja, hogy a rendszer ellenséges irányában.
Mi vagyunk a balekok, akik viseljük ezt a terhet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)