A jelenlegi családmodell válsága és a társadalompolitika - Konferencia-anyag

Elhangzott a Népesedés és társadalompolitika című tudományos konferencián 2010. április 9-én, Győrben.  - 1. Részlet

Amikor a jelenlegi családmodell válságáról beszélünk, akkor elsősorban a nukleáris család válságát értjük alatta, amely a globalizáció, az individualizmus és a fogyasztói társadalom hatására fokozatosan veszít a súlyából. Ez a folyamat a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikával, különösen a monetarizmussal és a liberális progresszív társadalompolitikával van összefüggésben, amely az egoizmus és az agresszió elhatalmasodására, az emberi ösztönök korlátlan kielégítésére, mindenféle társadalmi korlát lebontására irányul. Ennek egy sor negatív következménye van a családszerkezet alakulására, illetve a családformák pluralizálódására. Az Európai Unióban az emberek 55%-a él nukleáris családban, de jelentősége egyre csökken. Ezzel szemben nő az egyszülős családok, a szinglik, a házasságkötés nélküli együttélési formákban élők, valamint a gyermektelen párok aránya. Ezek a tendenciák azt jelzik, hogy a család szerkezetében lényeges változások mentek, illetve mennek végbe.

A témával kapcsolatos előadás alapját az általam végzett alábbi kutatások jelentik:

• Válságban van-e a jelenlegi családmodell? (2001)

• Az újraházasodás esélyei és a vegyes családok problémái (2001)

• A roma családok helyzete néhány közép- és nyugat-dunántúli településen (2002)

• Nők a munka világában (2008)

A kutatás módszerei:

• gazdaság- és családstatisztika,

• esettanulmányok,

• mélyinterjúk,

• megfigyelések.

A fenti első három téma kutatási eredményei megjelentek a Globalizáció és család című tanulmánykötetben, amelyet a Comenius Bt. adott ki Pécsett 2002-ben. A negyedik téma kutatási eredménye elektronikus formában jelent meg 2009-ben.

1. Demográfiai tendenciák és a családszerkezet változása az Európai Unióban

Az Európai Unióban a fő gond az, hogy a népesség csökken és (el)öregszik. Az EUROSTAT felmérése szerint 2050-ig kb. 52 millióval csökkenhet a munkaképes korú lakosság Európában, leginkább Németországban, Magyarországon, Olaszországban és Lettországban.

Az ezredfordulón az EU lakossága felgyorsult öregedési folyamattal szembesült, amely az alábbi trendekkel jellemezhető:

• A várható élettartam növekedése.

• Nő a nagyon idősek aránya: az előrejelzések azt mutatják, hogy a 80 év felettiek száma a következő évtizedben 1/3-ával fog nőni. Az idősek legnagyobb arányban Olaszországban, Spanyolországban és Németországban találhatók. Ezekben az országokban arányuk 2010-ben előreláthatólag 30% körül lesz. Ezzel szemben Írországban ugyanez az arányszám kb. 18% lesz.

• Kevesebb a 15 éven aluli: a 15 éven aluliak száma az utóbbi 30 évben 1/5-ével csökkent, ugyanakkor a népesség munkaképes korú része egyre idősebb.

• Csökkenő termékenység: az elmúlt 30 évben az átlagos születésszám visszaesett ugyan, de országonként eltérő mértékben. Az 1960-as adatok szerint a kontinensnek ezen a részén egy nő átlagosan 2,59 gyermeket szült, míg 1998-ban egy nőre átlagosan 1,45 gyermek jutott. Ugyanakkor jelentősek a különbségek az északi és déli államok között. 1998-ban még mindig a leginkább házasságpárti déli tagállamokban született a legkevesebb gyermeke egy anyának, míg a legtermékenyebbek az ír anyák, valamint a házassági köteléktől ódzkodó dán, finn, brit és svéd sorstársaik voltak.

Ezeknek a negatív népesedési tendenciáknak az alábbi gazdasági és szociális következményei vannak, illetve lehetnek:

• Egyre kevesebb aktív korú embernek kell eltartania az egyre bővülő idős népességet. Vagyis felborulhat a jelenlegi nyugdíjés egészségbiztosítási rendszer, amelyet más alapelvek alapján kell újjá szervezni.

• Felerősödhet a szociális gazdaság által biztosított szolgáltatások iránti igény. Mivel a 80 év feletti idős emberek szociális és egészségügyi ellátása intézményes kereten belül sokba kerül, ezért a családok vagy maguk gondozzák az idős embert, vagy szakembert fogadnak fel az idős ember ápolása/gondozása céljából.

Ugyanakkor az elmúlt évben Európa több országában nőtt a gyermekszületések száma. Ezen országok közé tartozik Franciaország, ahol 2008-ban a születési arány 1,2%-kal nőtt az előző évhez képest, és ez a tendencia stabilan tartja magát. A növekedést a szociális háló (családi adózás) is segíti, valamint az, hogy a válság esetén a franciák olyan alapértékek felé fordulnak, mint a család. Hasonló tendenciák mennek végbe Belgiumban, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Izlandon, Finnországban és Bulgáriában. Több országban ezt a pozitív folyamatot a bevándorlás is elősegítette.

A 2008 szeptemberében a berlini Népesedési és Fejlődési Intézet gondozásában megjelent kötet (Európa demográfiai jövője – miként változnak a régiók) előrejelzése szerint Magyarországon 2030-ban már 9,5 millióan élnek majd, míg 2007-ben 10,6 milliós Belgium akkorra 11 millióssá nő. Ez alatt a 8,3 milliós Ausztria 8,5 milliós lesz, a 9,1 milliós Svédország pedig 9,9 millióra duzzad.

Ez azt jelenti, hogy a fenti országok felismerték azt, hogy a gyermekek nagy gazdasági erőforrást jelentenek a jövőre nézve, s ennek megfelelő társadalompolitikát folytatnak. Megállapítható, hogy az Európai Unió népesedési helyzetének alakulása mindenképpen hatással van és lesz a jövőben az Európai Unió versenyképességére az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánnal, Kínával és Indiával szemben.

Az Európai Unió tagállamaiban a családszerkezet folyamatos átalakulása figyelhető meg, ami házasságra, a családalapításra, illetve annak felbontására vonatkozó magatartásminták megváltozásával hozható összefüggésbe. Eme változások legfontosabb tényezői az alábbiak:

• Kevesebb és későbbi időpontban kötött házasság: a házasságkötések száma az egész Európai Unión belül csökken. Míg 1970-ben 1000 lakosra 7,9 házasságkötés jutott, addig e mutató értéke 1996-ban 5,1 volt. A 90-es években a legbőszebb házasulók a portugálok voltak, s továbbra is a svédek kerülték ezt az eseményt. Ugyanakkor a házasulók életkora egyre magasabb lesz.

• Gyakoribb a válás: a házasságok egyre kevésbé tartósak, a válások aránya viszonylag magas. A házasságok átlagosan 30%-a végződik a bíróság előtt, a legtöbb Nagy-Britanniában és a skandináv államokban, a legkevesebben még mindig Olaszországban válnak. Ez utóbbi szoros összefüggésben van a tradicionális értékrend továbbélésével. (A KSH 1999. évi adatai szerint Magyarországon 1000 házasságkötésre 571 válás, 2007. évben pedig 610 válás jutott.)

• Nő a gyermeküket, gyermekeiket egyedül nevelők száma: 1998-ban az Európai Unió lakosságának 7% élt ebben a családformában. Érdekes, hogy ez az arány Svédországban a legalacsonyabb, viszont Nagy-Britanniában, Finnországban és Írországban a legmagasabb. Az esetek 90%-ában az édesanya nevelte a gyereket.

• Nő az élettársi kapcsolatok száma: az élettársi kapcsolatok az északi államokban széles körben elterjedt, és a párok egynegyedét érinti – leginkább a fiataloknál gyakori. Jóllehet a házasságon kívüli együttélés a déli tagállamokban is terjed, számuk még nem túl jelentős.

• Több a házasságon kívül született gyermek: az EU-ban minden negyedik gyermek házasságon kívül születik, de nagy különbségek vannak az északi és a déli tagállamok között. 1998. évi adatok szerint a házasságon kívüli szülések Izlandon a legelterjedtebbek, ahol a gyermekek 2/3-a így jön világra. Ugyancsak magas az arány Svédországban, Norvégiában és Dániában. A másik végletet képviseli Görögország, Svájc és Olaszország.

• A nukleáris családmodell még meghatározó, de jelentősége folyamatosan csökken. Az EU-államokban az egy párból és gyermekből álló család a leggyakoribb háztartástípus. Az emberek 55%-a él ilyen háztartásban. Ezzel szemben nő a gyermektelen párok aránya (19-20%).

• Egyre ritkábbak a kibővített háztartások. A nukleáris családból és még egy vagy több családtagból (például nagyszülőből) álló háztartások száma fokozatosan csökken. Ennek ellenére az ilyen háztartások még ma is nagyon fontosak a déli tagállamokban.

A leghagyományosabb családmintákat és háztartástípusokat a déli tagországokban és Írországban találjuk. Ezekben az államokban kevesebb a válás, és ritkább az élettársi kapcsolatok száma. Ezekben az országokban az európai átlag felett van a háztartások átlagos nagysága (3,1-3,4 fő háztartásonként). Ide tartozik az is, hogy a gyermektelen párok és a gyermekeiket egyedül nevelő szülők aránya alacsony.

Az északi tagállamokban ezzel szemben elmozdulás tapasztalható az új típusú, kisebb háztartások irányába. Ezekben az országokban magas az egyszemélyes háztartások aránya (29 és 31% között), míg a négy vagy több személyből álló háztartások az összes háztartásnak mindössze 20%-át alkotják. A háztartásokban bekövetkező változások a válások magas számára vezethetők vissza. Ennek eredményeképpen nagy a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, illetve az ilyen családtagokból álló háztartások jelentősége. Nagyon gyakori az élettársi kapcsolatok száma, és nagyjából minden második gyermek születik házasságon kívül.

Az Európai Unió (EU) statisztikái két tendenciát jeleznek meglehetősen egyértelműen. Az egyik, hogy a gazdasági fejlődés, illetve a fejlettség magasabb szintje nem kedvez a szűk jogi értelemben vett házassági kapcsolatoknak. Ennek jelei megmutatkoznak az EU gazdagabb északi és relatíve szegényebb déli országainak adatai öszszevetésekor.

A másik érzékelhető tendencia viszont az, hogy a házasság intézményének népszerűtlenné válása nem feltétlenül jár együtt a születésszám azonos mértékű csökkenésével.

Hírfigyelő Szolgálat

Kadarkúti Égi üzenetek - 57 - Jézus tanítása az álprófétákról

2010. április 7. Jézus: Tanítás az álprófétákról

Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé. Szentlélek Isten, jöjj, segíts, hogy Jézus Krisztus üzenetét akadály nélkül tudjam közvetíteni.

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök és Éván, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma egy nagyon időszerű kérdéssel foglalkozunk, az álprófétákkal.

Kik ezek az álpróféták? Ők a Sátán által megtévesztett emberek, akiknek sugallatokat ad, azt az érzést keltve bennük, mintha az Égiektől jönne az üzenet. Miért tudja őket megtéveszteni a gonosz? Mert önteltek, csak önmagukban hisznek, úgy érzik nincs szükségük lelkivezetőre.

Hallgassátok, mit mond róluk a Szentírás Márk evangéliuma szerint: „Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék.” Ezekiel prófétának ezt mondja róluk az Úr: „Mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek, az álprófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit se látnak… hamisak látomásaik és hazugságokat jövendölnek!”

Máté evangéliumában pedig Én mondom az utolsó időkről, amelyben Ti, Gyermekeim most éltek: „Akkor, ha valaki azt mondja: Nézzétek itt van a Krisztus vagy ott van, ne higgyétek!” És még halljátok Szent Péter 2. leveléből: „Akadnak a körötökben hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek… hízelgő szavakkal becsapnak titeket.”

Most nézzük meg, miket tanítanak ezek az álpróféták. Ők a Sátántól eredő okkult világképi fogalmakat tanítják: pl. aura, asztráltest, asztrológia, bioenergia, kozmikus energia, reinkarnáció.

Gyermekeim! Ha ezek közül csak egyetlen egy fogalmat emlegetnek, már nem hallgassatok rájuk, bármily hangzatosan és szépen beszélnek!

Itt van pl. a felsoroltak közül az utolsó, a reinkarnáció. Ez a pogány, beteges, keleti filozófiából eredő tan, mely széles körben elterjedt a nyugati világban, így hazátokban is. Nem a szélsőséges formájában, hogy az ember lelke halála után újjászületik állatokban, növényekben, kövekben, hanem egy szelídebb megjelenésben, mely szerint az ember addig születik le újra és újra a földre, míg egészen meg nem tisztul és így jut a Mennyországba. Ezek a tévtanítók a Biblia egyes helyeire támaszkodva próbálják bizonyítani, hogy tévhitük igaz. Az tény, hogy Én Máté evangéliumában így szólok: „Bizony mondom nektek, nem született nagyobb keresztelő Jánosnál. S ha tudni akarjátok, Ő Illés, akinek el kell jönnie. Akinek van füle, hallja meg.” Úgy látszik a hamis prófétáknak nincs fülük, mert rosszul hallották. Ugyanis Én régen is és ma is gyakran beszélek átvitt értelemben. Mert Illés küldetése, lelkülete, jelleme, bátorsága jött el Jánosban, erről van itt szó. Nem pedig arról, hogy egy lélek kétszer testesült meg.

Illés történetét a Királyok 2. könyvében találhatjátok. Nagy próféta volt, sok csodát tett, halottakat támasztott. Az Úr tüzes szekéren egy forgószéllel ragadta az égbe a Jordán folyó partjáról. Mi a hasonlóság Illés és Keresztelő között? Mindkettők keményen ostorozta a pogány gondolkodást, a bálványimádást, a bűnt, mindketten szőrcsuhában jártak, a természet ölén éltek és Isten gondoskodott róluk.

A következő kérdés, hogy miről lehet felismerni az álprófétákat?

Feltűnően jó előadók. A gonosz kiváló szónoki képességgel ruházza fel őket, hogy tévtanításait meggyőzően tudják előadni. A bibliát kiválóan ismerik és lépten - nyomon idézik, de félremagyarázzák. Hiányzik belőlük az alázat, büszkék természetfeletti képességeikre, melyekről azt gondolják, hogy Istentől valók. Nincs bennük szeretet: a Mi valódi választottjainkat gyűlölik, félnek tőlük és dühösen kritizálják, anélkül, hogy ismernék őket. Anyagias gondolkodásúak: a Szentírás szavait, hogy „ingyen kaptátok, ingyen adjátok”, nem veszik figyelembe.

Drága Gyermekeim! Ha valami ismeretlen próféta jön egy távoli városból és pénzt szed az üzenetek továbbításáért, közbenjáró, szabadító imákért, biztosak lehettek abban, hogy hamis próféta.

Megtévesztő lehet számotokra, hogy ők is tudnak gyógyítani, a Sátán adja nekik ezt a tudást, a gyógyító tanfolyamokon szedik magukra. Van mikor meggyógyul az ember a kezük alatt, de később még betegebb lesz, depresszióba esik, a gonosz rémálmokkal kergeti és meghal.

Alkalmazzák a fénygyógyítást, szellemgyógyítást, delejezést. Megmondják a személyes jövőt a hozzáfordulóknak: ez biztos jele az álprófétáknak. Az Én kiválasztott eszközeim nem jósolnak senkinek sem az életútjáról. A jövőt mindenki előtt eltakarom. Az emberiségre váró nagy eseményeket is megjósolják pontos dátumokkal. Persze ez sohasem teljesedik, mert a gonosz sugallja nekik, és ő nem tudja a nagy eseményeket. Én, Kicsinyeim soha nem mondok pontos időt és konkrétumokat. Hogy mikor következnek be a dolgok, azt csak az Atya tudja előre.

Vigyázzatok, mert az álpróféták nemcsak előadásokat tartanak a Művelődési Házakban és lakásokon, nemcsak gyógyítanak állítólagos szabadító imáikkal, hanem ellepik az internetet, a televíziót, ezoterikus és édesvizi könyveket adnak ki okkult áltudományaikból.

Ti emberek hajlamosak vagytok arra, hogy ha valami szokatlant, „természetfelettit”, paranormálisat olvastok, vagy láttok, akkor azt higgyétek, hogy abban valami nagyszerű és jó dologgal, sőt, Isten megnyilvánulásaival találkoztok. Pl. érdeklődve olvassátok –tisztelet a kivételnek –a meditálással, jógával, agykontrollal, álomkontrollal kapcsolatos témákat. De ez inkább azokra a felebarátaitokra vonatkozik, akiknek még nem elég erős a hite. Ti, Kicsi Engesztelőim a békét, nyugalmat, boldogságot Bennem keresitek.

Az álpróféták működése, akár előadás, akár írások formájában okkultizmus, tehát boszorkányság. Ne menjetek a tömeg után. Ugyanis sokan vannak, akik a kommunizmus alatt minden vallást babonának neveztek, ma meg hódolnak a legprimitívebb babonáknak. Fülükben, nyakukban un. Gyógyító kristályokat hordanak, varázsvesszővel keresik az ereket a lakásukban, kiingázzák a betegségüket és ezreket fizetnek, hogy hallgassák városaik kultúrházaiban a külföldi hipnotizőrök és gyógyítók bemutatóit, az álpróféták előadásait.

Hogyan lehet védekezni az álpróféták ellen? Fontos, hogy nem válogatás nélkül menjetek el az ilyen programokra. Vannak bizonyos ismertetőjelek. Ha magas belépődíjat szednek, akkor egész biztos, hogy nem az Én emberem beszél ott. Ha teljesen ismeretlen a próféta, ki kell kérni lelkiatyátok véleményét, és az Én valódi eszközöm véleményét, aki megkérdez Engem róla. Nektek katolikusoknak a legbiztonságosabb az Én lánglelkű, Máriás lelkületű papfiaim lelkigyakorlataira járni, akik sosem tévednek, nem kerülnek az okkultizmus útvesztőibe, és Hozzám vezetnek benneteket az igaz úton. Mert Én vagyok az Út, a Világosság és az Élet.

Megáldalak benneteket a szellemek megkülönböztetésének lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Szentlélek töltsd el mindenkor szívünket, lelkünket, s kérjük mindenkor a kedvesünk szívét, lelkét és mindenét töltsd el,
Segíts meg minket, hogy örökéletet nyerhessünk, s segíts mindenkinek aki ezt kéri.
Hisszük, hogy értünk adta égi édesapánk, Uramatyánk egyszülött fiát a kereszten a bűneink bocsánatáért.
Űz ki belőlünk minden gonoszt, és kérlek töltsél el bennünket a Szentlélek erejével.

Kadarkúti Égi üzenetek -56- Szűzanya: Jézus követése

2010. március 17. Szűzanya: Krisztus követése

Én: Jézusom, szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Szűzanyám! Gyermeki szeretettel várjuk tanításodat. Szentlélek Úristen! Kérlek, segíts, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni Mennyei Édesanyánk szavait!

Szűzanya: Ma Krisztus követéséről foglak tanítani benneteket. Krisztus követése az ember legnagyobb és egyetlen igazi boldogsága.

Mit jelent Krisztus követése? Miért kell és hogyan Krisztust követni? Ezek a kérdések foglalkoztatnak most minket ebben a tanításban.

Nézzük: Mit jelent Krisztus követése és hogyan kell Őt követni. Drága Gyermekeim! Jézusnak nem olyan tanítványok kellenek ám, akik szavait megcsodálják, nem olyan hallgatók kellenek, akik lelkesen megtapsolják, hanem KÖVETŐK kellenek Neki, akik mennek utána a keskeny, göröngyös úton – még ha nehéz is, de az út végén a boldog Örök Élet várja őket.

 Tulajdonképpen mit is jelent Krisztust követni? Azt, hogy Vele a legbensőbb közösségben éltek. Belevonjátok hétköznapjaitokba. Hallom, amint két engesztelő gyermekem beszélget, Krisztina és Ildikó, akik rendszeresen járnak az imaórákra: -Mondd, Kriszti! Ebben a rohanó életben, hogyan tudod megoldani, hogy az imádkozásra és Jézussal való foglalkozásra is jusson idő? Kriszti így felel: - A házi munkám, a hivatali elfoglaltságom, a gyerekek és a férjem mellett, bizony csak esténként tudok egy vagy másfél órát elvonultan imádkozni, de ezt a keveset igyekszem kiegészíteni máshogy. Reggel bárhogy is sietünk, indulás előtt az egész család odaáll a falon függő kereszt alá: megköszönjük éjszakai pihenésünket, megkérjük Jézust, kísérjen el minket az úton, legyen velünk az óvodában, iskolában és a munkahelyen. És sorba megpusziljuk Jézust a kereszten. A pici Csilla még ágaskodik, a másik kettő feléri. Így kezdődik a napunk. Miután leadtam a picit az óvodában és a másik kettőt is útnak eresztettem, munkába menet felajánlom Jézusnak az előttem álló napot fáradságával, örömével, gondjaival együtt.

Miután megérkeztem a munkahelyemre így szólok gondolatban: Jöjj, Uram fogjunk hozzá a mai munkához. Adj nekem kitartást, szorgalmat, türelmet. Add, hogy a Te szereteteddel mosolyogjak, szóljak munkatársaimhoz! Délután hazatérve hívom Őt, gyere Uram, főzzük meg a vacsorát. A családi étkezéskor helyetfoglalunk, 5-en vagyunk, egy szék üres marad elneveztük Jézus székének. Kérem, Jézust, foglaljon helyet és elmondjuk a rövid étkezési imát. A szokásos befejező esti munkákat is mind Jézussal végzem el, így mindig együtt vagyok vele.

Ildikó meglepetten kiált fel: -Hát így is lehet? Én is megpróbálom. Igaz, nekem nincs családom, de annál több időm marad Jézusra.

Mit jelent még ezenkívül Jézus követése? Azt, hogy állandó harcban vagytok a bűnre való emberi természet alantas vágyaival. Krisztust követni annyi, mint örökösen résen lenni a gonosz lélek kísértéseivel szemben. Krisztust követni annyi, mint szóról-szóra teljesíteni az Úr komoly figyelmeztetését: „Ébren legyetek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” „A lélek ugyan kész, de a test gyönge.” Bizony nehéz követni Krisztust a tisztaságban, mert a természeti adottságaitok megkötöznek. Egy vallásos, mélyen hívő házaspárt szeretnék példának felhozni: Erzsébetet és Tamást. Az asszony jólelkű, szorgalmas és türelmes, sokszor aláveti magát férje akaratának. Tamás szintén jószívű, adakozó, csak úgy ég a keze alatt a munka, de van egy kiemelkedő hibája: az uralkodási ösztön, melyet leginkább feleségén éli ki. Ha úton vannak és Erzsike javasolja, hogy forduljon jobbra, mert arra közelebb van az úti cél, ő türelmetlenül lehurrogja és egyenesen megy. Csak azért, hogy neki legyen igaza. Ha egy benzínkút közeledik felesége szól, most vegyél benzint, ő így válaszol: „Te csak hallgass! Így alázza meg lépten nyomon feleségét, aki általában tűr, csak néha robban ki. Szemetekben nem tűnik nagy bűnnek, mégis az: a szeretetlenség egy formája és az alázat hiánya. Mert könnyű türelmesnek, udvariasnak, elnézőnek lenni egy kedves távoli ismerőssel, akivel csak ritkán találkoztok, de annál nehezebb családtagjaitokkal!  Tamásnak a Szentlélek kiáradásáig még tanulnia kell a szeretetet.

Harmadszor Krisztus követése áldozatokat jelent. A már említett két engesztelő gyermekem Kriszti és Ildikó éppen a szentmiséről jönnek ki és az evangéliumban ezt hallották: „Ha jobb szemed megbotránkoztat téged vágd ki azt vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy elvesszen tagjaid közül, mintsem egész tested a gyehennára jusson.” (Máté 5,29,30)  Az úton hazafelé Ildikó döbbenten kérdezi: Hogyan? Szabad a szemünket kiszúrnunk? Szabad a kezünket levágnunk? Hiszen ez öncsonkítás. Kriszti így felel: Nem! Az Úr nem így értette. Hanem: ha egy barátodat, szórakozásodat, olvasmányodat, foglalkozásodat, üzletedet stb. annyira szereted is, mint a szemed világát, s ha annyira egybeforrott is veled, mint a kezed a testeddel, de ha ez bűnre visz, ha akadálya az örök élet elérésének, hagyd el azt. És ha ezáltal nagy anyagi veszteség érne is, és a ha a bűnös viszony felbontására majdnem megszakad a szíved – mindegy! Mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?” (Máté 16,26) Ildi most mélyen a lelkébe nézett és magára ismert. Csak 3 hónapja szakított barátjával egy nős emberrel, akivel évekig bűnös kapcsolatban volt. Azóta meggyónta, de ez az evangéliumi rész újra mély bűnbánattal töltötte el.

Drága engesztelőim! Tőletek a mai emberektől milyen áldozatokat kíván az Én Szent Fiam? Nem a szóról-szóra értendő vértanúságot, hogy feszíttesd keresztre magad, hogy melldöngető magatartással ölesd meg magad. Csupán azt kéri, hogy kereszteket, amelyeket Ő ad vagy megenged, azt zúgolódás, panaszkodás nélkül fogadd el! Azután ajánld fel magad lelkéért és másokért! Ő is ezt tette: keresztjét felajánlotta értetek emberekért. Lemondásokat és önmegtagadásokat is kíván tőletek. Minél jobban tudtok szakítani a világ élvezeteivel, annál jobban tudjátok követni Őt. Pl. csökkentitek a hosszú, üres, jóízű beszélgetéseket. Megtartoztatjátok magatokat a szervezeteteknek nem fontos élvezeti cikkektől. Lemondtok 1-1 Tv sorozatról, amit nagyon szerettek. Minden éjszaka 1 órát virrasztotok  a haldoklókért. Böjtöltök kenyéren és vízen, ha egészségi állapototok engedi. Ó, a szentek mennyi mindent kitaláltak, hogy jobban követhessék Krisztust. Egészen kiüresítették magukat, lemondtak minden földi élvezetről, még a legkisebbekről is.

Utoljára említem az életszentség alapkövét az alázatot, melyben követnetek kell Megváltótokat. Az utolsó vacsora lábmosási jelenetével Jézus felhívja a figyelmeteket arra, hogy ha Ő, ég és föld Ura megmossa az egyszerű halászok lábát, akkor ti is érezzétek át és véssétek szívetekbe, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni jöttetek a földre. „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki megalázza magát felmagasztaltatik.” Mit is jelent az alázat? Ezt már Szent Fiam megtanította nektek: nem egyenlő a szolgalelkűséggel. Az alázatos ember nem kicsinyli le önmagát, elismeri saját erényeit, de tisztában van azzal, hogy a lelki erények nem az ő érdemei, hanem Istentől kapott ajándékok. Aki alázatos, az nem szereti a dicséreteket, mert az nem használ lelkének. Hálás annak, aki a hibáiról felvilágosítja.

Drága Kicsinyeim! Krisztust követni nagyon nehéz, de érdemes, mert csak így nyerhetitek el az Örök Boldogságot.

Évám felemelt karjain keresztül megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Carl Schmitt - EX CAPTIVITATE SALUS

Egy német fogoly vallomásai 1945/47-ből

(Máriabesnyő–Gödöllő, 2010, Attraktor)

A Gyógyulás a fogságból vagy Fogságból szár­mazó üdvösség magyar kiadása hat esszészerű írást, egy költeményt, három nürnbergi kihall­gatási jegyzőkönyvet valamint egy rövid tanul­mányt tartalmaz a huszadik század talán legje­lentősebb jogelméleti gondolkodójától. Schmitt 1945 szeptemberében került amerikai fennha­tóságú civil fogolytáborba és 1946 októberéig tartották fogva Wannsee-ben. 1947 márciusa és májusa között vizsgálati fogságba zárták Nürn­bergben. Az itt közölt írások – legnagyobbrészt – ilyen körülmények között születtek.

Ma, sajnos, bárki majdnem bárkinek adomá­nyozhatja a „legjelentősebb” jelzőt, ami részletes és érvényes indoklás nélkül természetesen sem­mit nem jelent. Most csupán arra van módunk, hogy két, ám nem jelentéktelen nézőpontot említsünk a tekintetben, miért tartjuk a szer­zőt „a huszadik század talán legjelentősebb jog­elméleti gondolkodójának” – aki mellesleg jog­történész, gyakorlati köz- és alkotmányjogász valamint a jog- és politikatudomány tanára volt. Carl Schmitt esetében e modern diszciplínák kap­csolatban maradtak a lényegre irányuló és ugyan­akkor alapvető fontosságú bölcseleti kérdésekkel. Nála a jogi problémák – akár történetiek, akár aktuálisak – szinte mindig szoros kapcsolatban állnak az emberi bölcselet végső kérdéseivel. Jó példa erre mindjárt a jelen kiskötet első fejezete, amely a saját lényegünkre irányuló „Ki vagyok?” kérdést veti fel a maga rövid keretei között, vagy a hatodik fejezetet képező, ugyancsak esszésze­rű írás, amely Max Stirner individuális egyet­lenség-egyedüliség gondolatát vonja – meglehe­tősen komplex módon – a szerzőt foglalkoztató problémák körébe.

Meg kell vallanunk, a második és a harmadik fejezet első olvasásra nem nyerte el a tetszésün­ket: burkoltan, áttételesen, igényes intellektuális nívón, de politikailag magyarázkodó írásoknak tűntek. Majd eljutottunk a negyedik és az ötö­dik fejezetig, amelyek egyenesen Schmitt benső világába nyújtanak bepillantást. Őt igazán fog­lalkoztató témák világába, melyekről soha, így most sem ír primitíven erőteljes módon, harsá­nyul, kerülve – például – az ellentétes feltevé­sek által keletkező problémákat. Schmitt gon­dolkodás- és írásmódja nemcsak mély, hanem szép is, megfelel az őt legesleginkább foglalkoz­tató „Titoknak”, ahogy maga szerette hívni: „az arkánumnak”. Nála a témaválasztások mellett a gondolatváltások, a gondolati ugrások is szim­bolikus tartalmakkal bírnak. Nincs szó semmi­féle szándékos ködösítésről, titokzatoskodásról vagy ravaszkodásról, egyszerűen ilyen az őt fog­lalkoztató témák természete, és hasonló gondo­latvezetést tart azokhoz méltónak. Ami kimon­dottan írásmódját illeti, Schmitt a Deutscher Geist azon képviselői közé tartozik, akik a racio­nalizmusnál és a precizitásnál fontosabbnak tartot­ták a szimbólumokban és irodalmiságban jelentke­ző ihletettséget erősen gondolati témák esetében is. Akik nemcsak németek, hanem latin műveltsé­gűek, „déliek” is voltak. A negyedik, az ötödik és a hatodik fejezet Hölderlint, Novalist és Jüngert juttatta eszünkbe, valamint azokat a filozofikus szerzőket, akik az együttes gondolatiság és líra­iság révén szintén – habár másként – egyszerre németek és többek, mint németek: Schellinget, Leopold Zieglert, Rudolf Pannwitzot, Othmar Spannt, Walter Heinrichet. Ama katolikus Carl Schmitt más-más szempontból közeli szellemi rokonait, aki az ötödik, címadó esszé­ben – szinte csak úgy mellesleg és futólag – az európai közjog hatalmas történetét is áttekinti, elképesztő lényeglátással, mégis népszerűsítő és leegyszerűsítő törekvések nélkül.

H. R. - Magyar Hüperión II. évfolyam, 2. szám

A bűnbánat 13 jótékony hatása

Mindig zavar, ha valaki azt mondja, hogy a bűnbánat lehangoló és ártalmas, mert szerintem ennek az ellenkezője igaz. Bűneink beismerése és meggyónása éppen hogy az egyik leghasznosabb és legörömtelibb dolog az életben”– írja internetes naplójában Dwight Longenecker. Az anglikán lelkészből lett katolikus pap a szentség lelki kegyelmei mellett a bűnbánat tizenhárom kézzelfogható, jótékony hatását sorolja fel:

• A bűnbánat hatására reálisabban látom magam. Amint kimondom: „Uram, Jézus, könyörülj rajtam, bűnösön”, minden önámítás szertefoszlik; olyannak láthatom magam, amilyen tényleg vagyok.

• A bűnbánat hatására reálisabban látom a többi embert. Sőt nemcsak reálisabban, hanem együtt érzőbben. Ha bűnökkel küszködő, gyarló ember vagyok, akkor mindenki más is az. Hogy is szokták mondani? „Légy megértő, hisz mindenki küzd.”

• A bűnbánat hatására reálisabban látom Istent. Ha bűnös ember vagyok, és ezzel tisztában vagyok, Istent is mindjárt tisztán kezdem látni. Megszűnik az érzelgősség, a félelem és a többi hamis istenkép, és úgy tekinthetek rá, mint szerető, irgalmas Atyára.

• A bűnbánat fogékonnyá tesz a tanulásra. Aki azt hiszi, mindent tud, nem képes újat tanulni. Aki erényesnek véli magát, nem tud újat tanulni az erényről. Bűnösségem beismerése az első lépés a megvilágosodás felé.

• A bűnbánat ráébreszt, hogy szükségem van Istenre. Az „Uram, siess segítségemre!” kiáltás a szükséget szenvedő ember kiáltása. Csak akkor kaphatjuk meg, amire szükségünk van, ha kérjük; és csak akkor tudjuk kérni, ha felismertük, hogy szükségünk van rá.

• A bűnbánat megnyitja a szívet. A megkeményedett szív félelmetes; aki igazán megbánja bűneit, nem lehet keményszívű. A bűnbánat kiáltásával hatalmas lelki ugrást teszünk. A megnyitott szív ujjong, énekel.

• A bűnbánat az emberség szívéhez visz közel. Amikor megbánom bűneimet, megdöbbentően új fényben kezdem látni az emberi létet, az egész kultúrát, a történelmet, a kapcsolatokat. Az egész világ egyfolytában Istenhez kiált. Az emberiség minden vívmánya, tudásszerzése, egész kultúrája minden ízében Isten utáni vágy, és ezt most világosan látom.

• A bűnbánatnak örvendeznek az angyalok – ez benne van az evangéliumban.

• A bűnbánattól üvöltenek a démonok – ez benne van a tágabb evangéliumban.

• A bűnbánat emlékeztet a halálra – s ez jó.

• A bűnbánat alázatossá tesz. Az alázat latinul humilitas, a humus (föld) szó rokona. A bűnbánat leszállít a földre. Leszállít oda, ahol a helyemre kerülök.

• A bűnbánat örömmel tölt el. Először fájdalommal, aztán örömmel. Ha leszálltam a földre, leszálltam saját magamhoz, s ez örömöt ad, szabaddá tesz és megvidámít.

• A bűnbánat segít, hogy önmagammá legyek. Végre az lehetek, akinek teremtettek. Ez vagyok. Jó vagyok, de nem tökéletes. Bűnös vagyok, de feloldoztak. Isten bukott gyermeke vagyok, akit felemeltek, talpra állítottak, leporoltak, és ráállítottak a hazafelé vezető útra.

Magyar Kurír

Kadarkúti Égi üzenetek-55- Szentlélek: Mit tanít Krisztus a vagyonról?

2010. február 24., Szentlélek: Mit tanít Krisztus a vagyonról?

Én: Édes Jézusom, nagyon szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek Istenem! Köszönjük, hogy ma a Te égi Szavaidat hallgathatjuk. Légy szíves segíts nekem, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni üzenetedet.

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek! Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma arról lesz szó, hogy Jézus hogy viszonyul a gazdagsághoz és hogyan a szegénységhez. Sajnos az emberek, kicsik és nagyok egyaránt húzódoznak a szegénységtől és ajnározzák a gazdagságot. A következő példa is ezt mutatja. A kis másodikosok közé jár egy nagyon szegény, kopott öltözetű kislány. Úgy látszik a gyerekek már ebben a kicsi korban is átveszik a szülők előítéletét a szegényekkel szemben. Szomorú ez a kicsi lány, mert a sorban senki se akar a párja lenni, nem fogják meg a kezét, az ebédnél a napköziben senki se ül mellé és az udvaron senki se játszik vele. Bezzeg az orvos kislánya mindig a legdivatosabb, legdrágább cipőkbe jár. Körülveszik, kérik mindenben a véleményét, versengenek ki viheti a táskáját, mikor hazafelé mennek.

Ez jellemző a felnőttekre is: lenézik a nyomorgókat, és azokkal barátkoznak szívesen, akiknek jó anyagi hátterük van. Megvetik a tanulatlanokat, és csak a diplomásokat veszik emberszámba. Kirekesztik magukból az ügyetleneket és tehetségteleneket, és csak az ügyes talpraesett embereket fogadják be. Milyen más volt Jézus, mint ti teremtmények. Ezt az utolsó vacsora lábmosási jelenete mutatja a legjobban. Amikor felkel Jézus az asztaltól, nem szól egy szót sem. Nem lázít egyetlen társadalmi osztály ellen sem, nem hirdeti, hogy a gazdagok pokolba valók, hogy le az elnyomókkal, hanem Ő, a világ hatalmas Ura és Teremtője letérdel az egyszerű halászok elé, és megmossa azok lábát. Tudjátok mit akar ezzel a lábmosással mondani nektek Krisztus? Körülbelül ezt: Az osztálykülönbségeket az emberek között eltörölni nem lehet. Ahány ember, annyi féle. Mindig lesznek a földön tanultak és tanulatlanok, erősek és gyöngék, ügyesek és kétbalkezesek, egészségesek és betegek, vagyonosak és szegények. És Én nem a társadalmi osztályokat összeveszíteni jöttem, nem gyűlöletet hinteni, nem a tekintélyt lerombolni, hanem a gazdagabbakat, erősebbeket, tanultabbakat megtölteni azzal a gondolattal, hogy magától érthetődő SZOLGÁLÓ SZERETETTEL igyekezzenek kitölteni az űrt az osztályok között. Nemcsak egy méltányosabb új társadalmi rendszer tudja megoldani a szociális problémákat, hanem a végső megoldás csak akkor biztosítható, ha az Úr megmossa a szegény ember lábát, azaz ha ezt a Jézusi példát átváltjátok mindennapi életetek, viselkedésetek, bánásmódotok, beszédtónusotok megnemesítésére. Ez a lábmosási gesztus arra hívja fel a vagyonosok figyelmét, hogy ők is szolgálni jöttek a világra.

Drága Gyermekeim! Most nézzük közelebbről, mit hirdetett Krisztus a vagyonról, a magántulajdonról, a földi kincsekről! Emlékezzetek a Szentírásra, mit is mondott a gazdag ifjúnak, aki megkérdezte tőle, mit tegyen, hogy elnyerje az Örök Életet? Hogy tartsd meg a parancsokat. És mikor az mondta, hogy mindezeket megtartotta, ezt válaszolta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van és oszd el a szegényeknek és jöjj kövess Engem!” Ez már sok volt az ifjúnak. S míg Jézus szomorúan nézett a távozó után, csak ennyit mondott: „Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagoknak bejutni a Mennyek Országába. De milyen vigasztaló, hogy a gazdag is megmenekülhet, ha gyöngeségének tudatában Istenre támaszkodik, ha becsülettel igyekszik vagyonával Isten terveit betölteni.

Most elmondom nektek, hogy vált egy házaspár a mammon, a pénz áldozatává. Két gyermekük volt és egy jól menő vállalkozásuk egy kisvárosban. Szépen gyarapodott a pénzük. Építettek egy családi házat parkkal, fürdőmedencével. Tervezgették, hogy majd a fiúk, ha megnősülnek ott fognak lakni. Azután csak gyűlt-gyűlt a sok pénz, már nem is tudták mire költsék. Alkalmazottaikat minimálbérért dolgoztatták, hogy több hasznuk legyen. Közben a gyerekek elvégezték az egyetemet. Az egyik külföldre ment dolgozni, a másik megnősült, és a fővárosban kapott egy magasabb vezetői állást. Évente 1-2 alkalommal találkoztak gyermekeikkel. Ebben a hajszás életformában bizony teljesen elhanyagolták a lelküket, mindig a pénz volt az istenük. A betegséggel és öregedéssel kezdődtek a bajok. A férfi agydaganatot kapott, amely 1 év alatt elvitte. Szegény asszony teljesen egyedül maradt. Ahogy teltek az évek egyre keserűbb lett és gyengébb. Egy váratlan agyvérzés egészen lebénította. Gyermekei öregotthonba tették, és ott rövidesen meghalt, hit nélkül, szentségek nélkül. Íme egy vagyonos házaspár szomorú vége. Gyermekeim! Miért is veszedelmes a nagy vagyon az ember lelkére? Azért, mert az ilyen ember könnyen a vagyonába helyezi minden reményét, bizalmát, vágyát, törekvését, mint az előző házaspár, s elveszti bizalmát Istenben. Mert az ilyennek könnyen lesz a földi élvezet az egyetlen vágya. Könnyen lesz a pénz az istene: amelyik lélekben pedig a pénz az isten, ott nem talál helyet az igaz Isten.

Most még azt vizsgáljuk meg, hogy a magántulajdonról hogy vélekedik Jézus! Az igaz, hogy egy ízben mondta: „Jaj nektek, gazdagok!” Lukács evangéliumában találjátok. De ez nem azt jelenti, hogy a magántulajdon ellen szól: hogy nem lehet valakinek földje, autója, háza, üzeme, vállalkozása. Ez azt jelenti, hogy jaj nektek, kiket megszállott a pénz ördöge, és a pénz kedvéért letapostok erkölcsöt, hűséget, barátságot, hitet. Jaj nektek, ti pénzzel jólakottak, ti pénzzel mindent megrontók, ti pénzzel bűnre csábítók! A pénz titeket nemcsak szívtelenekké tesz, hanem vakokká és süketekké is, halljátok hát e szót, hogy még ti is belerendüljetek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mind a gazdagnak bemenni a Mennyek Országába” (Máté 19,24.)

Tehát, Gyermekeim így kell érteni Jézus szavait, és nem úgy, hogy Ő minden vagyont elítélt és minden gazdagságot a kárhozatra szánt. Azt a gazdagságot nem kárhoztatja Jézus, aki lelke örök üdvét a pénz fölé tudja helyezni, aki irgalmas, aki a szegényen és elhagyottan segít, akinek keze tiszta, szeme részvétteljes, szíve adakozó.

Drága Engesztelőim. Most gondolkozzatok el, hogy mi következik Jézus bölcs tanításából, amit a vagyonról, gazdagságról mondott? Az, hogyha ti igazán jó keresztények akartok lenni – legyetek akár gazdagok vagy szegények, tanultak vagy tanulatlanok, előkelőek vagy egyszerűek, a következőképpen viselkedjetek: Önmagatokhoz legyetek kemények, fegyelmezettek, szigorúak, embertársaitokhoz pedig megértőek, elnézőek és segítésre készek. Ha mindenki így viselkedne, megoldódnának a mai szociális kérdés fenyegető problémái: nem lenne munkanélküliség, nem lennének befizetetlen számlák, házelárverezések, nem lennének hajléktalanok. Megszűnne az önzés, és tért hódítana a szeretet. Hiába változnak a kormányok, ha a szívek önzők, kemények maradnak.  A nemzetek vezetőinek természetesen ki kellene vetni magából a pénz-imádatot, a kapzsiságot, a korrupciót, az önzést és önszeretetet, hogy példát mutassanak a középnek az együttérzésből, segíteni akarásból, szeretetből, szorgalomból, igazságosságból. Imádkozzatok hazátokért, hogy nemes gondolkodású, hazaszerető, keresztény vezetői legyenek. Ezért a szándékért ajánljátok ma fel az 5 Szent Seb Rózsafüzért, mert drága hazátok telis-tele van sebekkel.

Megáldalak benneteket a bölcs szociális keresztény gondolkodás lelkületével az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében.