2011. szeptember 27., kedd

Mikor hadba vonulni hazulról elindul

Te benned bíztam én Uram eleitől fogva és nem is szégyenültem meg soha. Benned bízom mostan is, midőn hazám hívására elhagyom szeretteimet, hogy fegyverrel védjem meg őket a gonosz ellenségtől. Reád bízom őket, mert a te karod erős és te megtudod oltalmazni azokat, kik szárnyaidat keresik menedékül.
Könyörögve kérlek, légy az enyéimnek kenyéradó atyja, hogy az én távollétemben éhséget ne lássanak soha. Légy a testi bajok ellen is oltalmazójuk, hogy betegség ne érje őket. Halálod angyalát tartsd távol házamtól, hogy ha majd könyörületesség megengedi nékem az édes visszatérést, boldogan s élve lássam ismét azokat, akiktől most hívásodra válnom kell.
Védjed érettem sokat fáradott szüleimet és bocsásd meg nekem, ha valaha vétettem ellenök. Oltalmazd meg feleségemet s gyermekeimet, mert nincsen nekik rajtad kívül más igaz pártfogójok. S ha majd az elválás után szomorú orczájokon könny folyik végig érettem, töröld le azt atyai kezeddel és vígasztald meg őket.
Engem pedig, csaták tüzébe induló szolgádat, őriztess meg angyalaiddal. Védd testemet s oltalmazd lelkemet és hozz vissza ide kegyelmed által. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:
Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése