Téged magasztal ajakam, szabadító Isten!
Ki megmentettél engemet a koporsótól és nem hagytál ott a csatatéren vérző sebeimmel. Te küldötted megtartásomra az ápoló kezeket, melyek ide hoztak most már engemet!
Áldott légy Uram kegyelmességedért, mely megőrzött, áldott légy jóságodért, mely bűneimet nem nézte. Áldott légy védelmező hatalmadért, mely kiterjeszti reám két kezét itt ez idegen földön is, hol te rajtad, örök szereteten kívül minden olyan ösmeretlen előttem.
De ezekben az ösmeretlen arcokban is a te parancsolataidat végrehajtó szolgákat látom és áldom őket s ő bennök tégedet! Fogadd el azért jóságodért hálaimámat áldozatul és fogadásomat, hogy a Jézus parancsolata szent lesz előttem!
Gyógyíts meg Uram engemet és én meggyógyulván, nem vétkezem többé ellened. Engedd meglátnom újra apáim földjét, hol az én szeretteim ölelő karral várnak engemet. Bajtársaimat védjed s segítsed, hogy legyőzzék a gonosz ellenséget és visszaadják édes hazánknak a tőle elvett drága békességet.
Ezeket kérem Atyám én tetőled, óh teljesítsd be az én könyörgésemet a Jézus érdeméért. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztorHáborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése