2012. június 12., kedd

Gazdag István: Chicagói NATO-csúcs: „tiszta Csikágó”

A május végi chicagói NATO-csúcsra nemcsak a 28 tagállam vezetőit kolompolták össze, hanem 32 további ország küldöttségét is, ezzel is nyilvánvalóvá téve az agresszív katonai szövetség immáron globális törekvéseit. Hivatalosan három fő kérdés volt napirenden: 1) Hogyan ellenőrizhető Közép-Ázsia? 2) Hogyan lehet növelni a hatékonyságot a pénzügyi válság által megkurtított költségvetéssel? 3) Hogyan lehet támadó rakétarendszert létrehozni Oroszország és Kína ellen?
Chicago választása azzal magyarázható, hogy innen származik Barack Obama, ráadásul pedig a várost jelenleg volt fehér házi kabinetfőnöke, a cionista „héja” Rahm Emanuel, az izraeli hadsereg tisztje irányítja. Adott volt tehát a csúcstalálkozó tónusa, amelyet az is hangsúlyozott, hogy a hivatalos fogadó bizottságot az Új Világrendért ügyködő globális karvalytőke sameszait tömörítő Bilderberg csoport alkotta, Madeleine Albright, a demokrácia világméretű terjesztésének cégére alatt a CIA fedőszerveként működő NED elnöke és John H. Bryan, a jelenlegi válság egyik kirobbantójának és legfőbb haszonélvezőjének tartott Goldman Sachs bankház igazgatója vezényletével.
Ma már nem titok, hogy az Afganisztán elleni agressziót jóval 9/11 előtt eltervezték az angolszászok, és hogy a New York-elleni diverzánsakciót (false flag) csak utólag használták fel a vazallusok beugrasztására és a valós geostratégiai célok palástolására: satuba fogni Iránt (Irak lerohanása után); benyomulni az ex-szovjet köztársaságok alkotta orosz befolyási övezetbe; kommunikációs folyosót nyitni a Kaszpi-tengeri olajmezők kiaknázásához; ellenőrzés alá vonni a globális heroinpiacot; lenyúlni (Kína orra elől) a régióbeli nemesfém tartalékokat. Tíz évvel később az Irán elleni támadást változatlanul lebegtetik, az USA kapcsolatai pedig egyre feszültebbé válnak Oroszországgal és Kínával. A chicagói csúcs fő kérdése tehát nem az volt, hogy vajon szükséges-e a NATO-erők további jelenléte Afganisztán stabilizálásához (vagyis az amerikaiak által kreált bábrezsim fenntartásához) vagy sem, hanem az, hogy a vazallusállamok közül melyek hajlandók tartósan is packázni az oroszokkal (és mellesleg a kínaiakkal) és így de facto továbbszolgálni az angolszász birodalmi stratégiát.
Miközben az Egyesült Államok katasztrofális eladósodottsága és csőd közeli pénzügyi-gazdasági helyzete miatt a Pentagonnak mérsékelnie kell a kiadásait, ennek kompenzálásaként a vazallusoktól elvárták volna, hogy jelentős mértékben növeljék katonai büdzséjüket. Mivel azonban ez utóbbiakat is súlyosan érintette az Amerikából exportált válság, a chicagói csúcson végül is kénytelenek voltak megbarátkozni a spórolás (alibiből ”intelligens védelemnek” nevezett) opciójával, ami a fegyverkezés terén a minél nagyobb sorozatban gyártott fegyverek beszerzését jelenti. A vazallusoknak tehát fel kellene áldozniuk a saját hadiparukat - ha egyáltalán van még nekik -, vagyis a legnagyobb (és törvényszerűen amerikai) gyártótól vásárolva teljesen és véglegesen ki kellene szolgáltatniuk magukat a USraeli nagy testvérnek.
Az orosz és kínai nukleáris elrettentés semlegesítése végett az Egyesült Államok szeretné magát sebezhetetlennek tudni az ellenséges rakétáktól, hogy a sajátjait a megtorlástól való félelem nélkül lőhesse ki rájuk. Jelenleg azonban nem képes röptükben megsemmisíteni az ultraszofisztikált orosz és kínai ballisztikus rakétákat. Ezért aztán a „rakétavédelmi pajzs” ürügyén a Pentagon egy olyan radarrendszert szándékozik létrehozni, amellyel a teljes légteret felügyelhetné, ugyanakkor pedig a lehető legközelebb telepítené Oroszországhoz és Kínához az őket fenyegető rakétáit. Ennek érdekében már több országgal tárgyalt.
A chicagói csúcson ugyanakkor nem született megállapodás a „rakétavédelmi pajzzsal” kapcsolatos kompetencia átruházásáról a Pentagontól a NATO-nak. Ismét csak nem az volt a fő kérdés, hogy egy feltételezett iráni vagy észak-koreai öngyilkos atomtámadást hogyan lehet elhárítani, sokkal inkább az, hogy a jelenlévők részt akarnak-e venni egy Oroszország és Kína ellen irányuló tervben vagy sem. Az orosz és kínai ellenreakcióktól tartva az USA mindenesetre óvatosan lebegtette a kérdésre adott egyértelmű és világos válasz megfogalmazását, azt kockáztatva, hogy egyes vazallusai joggal bizonytalanodnak el a szövetség jövőbeni céljait illetően. Különösen a líbiai beavatkozás és a szíriai beavatkozás elmaradásának kontextusában.
Ezekről szinte szó sem esett a csúcstalálkozón, és nem véletlenül. Mert igaz ugyan, hogy Líbiával szemben a NATO kiütéses győzelmet aratott, de ez egy olyan háború volt, amelyben az ellenség gyakorlatilag nem védekezett. Az utolsó pillanatig azt remélve, hogy tárgyalhat a támadókkal, Kadhafi megtiltotta hadseregének a NATO repülői és hajói elleni válaszcsapásokat. Éppen ezért az igazi háború Tripoli bevételére korlátozódott, ha egyáltalán háborúról beszélhetünk. A NATO-erők ugyanis alig egy hét alatt meghódították a líbiai fővárost, miután az amerikaiak által Irakban és Afganisztánban kipróbált és jól bevált módszert alkalmazva egyszerűen kilóra megvették a város védelmét irányító líbiai tábornokot, aki pár millió dollár ellenében leszerelte embereit és lényegében szabad kezet adott a „hős” támadóknak. Ezután a pilóta nélküli drónok és a harci helikopterek könnyedén lemészárolhattak több tízezer lakost, akik azt hitték, hogy kalasnyikovokkal megvédhetik a hazájukat. Így aztán a NATO, amely állítólag a civilek védelmében avatkozott be, legalább 150.000 embert gyilkolt le anélkül, hogy a legcsekélyebb veszteségei lettek volna.
Ami Szíriát illeti, ott ugyanezt a forgatókönyvet óvakodnak megismételni, mivel a hivatalos magyarázat szerint egy nemzetközi intervenció polgárháború kirobbanásával járna. Valójában arról van szó, hogy Oroszország a világ leghatékonyabb légelhárító rendszerével látta el az Aszad-rezsimet, amely egy támadás esetén rendkívül súlyos veszteségeket okozna a NATO légierejének. Márpedig a nyugati szövetségesek az olyan háborúkat preferálják, amelyekben az ellenség nem lő vissza, mert nincs mivel. A chicagói csúcs is ezt a krédót sugallta. Oroszország és Kína fellélegezhet.
MD 2012. VI. 13.


Figyelem! A NATO felkészült "a nagy megtévesztésre" 
A NATO tagállamok és a GCC puccsot készített elő a szektás népirtáshoz Szíriában. Néhány nap múlva, akár már 15-én pénteken is várható, hogy a szírek, akik szeretnék nézni az országos televízió csatornákat, csak azt fogják látni, amit a CIA juttat a képernyőikre. A studiókban előre legyártották a filmeket, amelyek azt fogják mutatni, hogy tömeggyilkosságok, népi tüntetések mellett tábornokok és miniszterek jelentik be lemondásukat. Assad -elnök menekül, és a lázadók a nagyvárosokban már szervezik az új kormányt, amely berendezkedik az elnöki palotában. Ezek a "nyomok" közvetlenül elvezetnek Ben Rhodes pszichopata washingtoni nemzetbiztonsági helyetteshez, akinek közreműködésével demoralizálni akarják a szíriaiakat, hogy lehetővé tegyenek egy puccsot, az orosz és kínai vétó ellenére, és anélkül, hogy illegális támadást kellene indítani Szíria meghódításához.

Szíriában nincs vezetékes TV-hálózat. Minden műsor műholdakról érkezik, az állami és magánmédia részéről is. A televízió Szíriában az Al-Ekbarity 1, ad Dunia, Cham-TV stb. csatornákon elérhető, amelyek az Arabsat és Nilesat műholdakat használják. Szíria propaganda szintű megtámadása az Arab Liga közbenjárásával kihasználja a bajnokságot, mellyel elfüggönyözhetik (hogy mégse maradjanak üresek a képernyők) a beavatkozást, miközben az amerikai állami döntéshozatal több, a kérdést tárgyaló találkozójára kerített sort. Az első két technikai ülést Dohánban (Katar), a harmadikat Riyadhban (Szaud-Arábia).

Az első megbeszélésen részt vett néhány "beépített" pszichológiai" hadviselési tiszt, akik a műholdas csatornákat, többek között Al-Arabiya, Al-Jazeera, a BBC, a CNN, a Fox, a France 24, Future TV és az MTV-t használják fel. 1998 óta már ismert, hogy a tisztek egységes lélektani hadviselés vezettek be, többek közt a CNN főszerkesztője segítségével. Azóta gyakorlatilag is bővült a NATO más stratégiai állomásokkal.
Ők dolgozták ki előre a hamis jelentéseket, melynek alapkoncepciója egy script, amit Ben Rhodes és csapata állított össze a Fehér Házban. Ez egy kölcsönös megerősítő eljárás, ahol minden média idézi a hazugságokat, hitelességének megerősítése és a néző megtévesztése érdekében.

A résztvevők arról is határoztak, hogy nem csak kihasználják a CIA által működtetett (Barada, Future TV, MTV, Hírek Keleten, Szíria Chaab, Szíria Alghad) szíriai és libanoni televíziós állomásokat, hanem 40 másik vahabita vallási csatornát is felhasználnak a szektás mészárlások kialakításához.

A második találkozón a mérnökök és vezetők olyan fejlesztést hoztak össze, amelyben fiktív képek keverednek a stúdiók képeivel, és a szintetizált képekkel. Stúdiók készültek az elmúlt hetekben Szaúd-Arábiában is. A harmadik találkozón tartott megbeszélést James B. Smith, nagykövet az Egyesült Államok általános képviselője, az Egyesült Királyság és Bandar bin Sultan herceg (az elnök, George Bush "örökbe fogadott fia", ami olyan mértékű érdekesség az amerikai sajtó számára, hogy "Bandar Bush" néven emlegetik). Ennek a találkozónak volt a feladata, hogy összehangolja a tevékenységeket a média és a "Szabad szíriai hadsereg" között, bár ezek túlnyomó részt Bandar herceg magánhadseregének zsoldosai.

A verseny, amely már hónapok óta előkészítés alatt áll, felgyorsult az USA Nemzeti Biztonsági Tanácsa részéről, miután Putyin elnök kijelentette, hogy Oroszország a NATO beavatkozást illegálisnak tekinti.

Betiltani a műholdas csatornákat, nem újkeletű, de nem is szükséges. Izraeli, USA és EU nyomás hatására a libanoni, palesztin, iraki, iráni, és líbiai eseményekről csak cenzúrázott hírek juthattak el eddig is a világ más régióiba. A hamis jelentések terjesztése elsődleges, de nem premier szintű feladat, bár négyszer így is túllépték a lényeges korlátozásokat:

- az ingyenes "Radio des Milles Collines" (RTML) Ruandában, egy pop zenei állomás, megadta a jelet a 1994-es népirtást meghirdetve: "gyilkos csótányok" jelmondattal.
- 2001-ben, a NATO arra használta a médiát, hogy saját értelmezését adja le a világnak a szeptember 11-es támadásokról, és igazolja Afganisztán és Irak megtámadását. Ebben az időben is ott volt Ben Rhodes, aki megbízást kapott a Bush-adminisztrációtól a jelentés megírására (a Kean / Hamilton Bizottságnak a támadásokról).
- 2002-ben, a CIA által felhasznált 5 adót (Televen, Globovision, Meridiano, ValeTV és CMT), hogy elhitesse, a nagy tüntetésekkel megválasztott venezuelai Hugo Chavez elnökről, ezzel lemondásra kényszerítve, hogy egy katonai csíny áldozata.

- 2011-ben volt a France-24 állomás, de facto, a líbiai Nemzeti Tanács információs osztálya szerződésében folyt a csata Tripoliért, amikor a NATO a stúdióban képeket közölt a központi térről a fővárosba betörő líbiai "lázadókról". Az Al-Dzsazírát és az Al-Arabiyát arra használták fel (amikor a "lázadók" még messze voltak, távol a várostól) hogy a város lakói azt hihessék, hogy a háború elveszett, és ők ezért hagyjanak fel minden ellenállással.

Mondhatnánk, hogy háborúban minden megengedett, de az USA és Izrael hadüzenet nélkül vívja a háborúit. Ezzel megsértik az ENSZ 110, 381, 819-es határozatait, amelyek megtiltják a szabad információáramlás akadályozását, és olyan propaganda alkalmazását ami veszélyt jelent a békére, elősegíti az agressziót vagy provokációt. A háborús propaganda a béke elleni legsúlyosabb bűncselekmény, mert ez teszi lehetővé a háborús bűnök elkövetését és a népirtást.

Ha valaki érez magában cselekvő erőt, akkor ezt a cikket juttassa el a lehető legtöbb ismerősének, és a politikusoknak is!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése