Tökéletes nő

Vizsgáljuk meg, hogy milyen a Biblia által leírt női ideál!

Szívből szereti az Urat:
„Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó.”
Példabeszédek 31:30.

Szerelmet ébreszt, kedves, és szép:
„Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.” Példabeszédek 5:19.

Megbízható:
„Ura szívből bízik benne.” Példabeszédek 31:11.

Támasz nyújt egy életen át:
„Egész életén át javát munkálja urának, nem kárát.” Példabeszédek 31:12.

Dolgos:
„nem kenyere a semmittevés” Példabeszédek 31:27.

Házias:
„Fölkel még éjjel, ételt ad háza népének, és rendelkezést szolgálóinak.” Példabeszédek 31:15.

Irgalmas:
„Tenyere nyitva van a nyomorult előtt, kezét nyújtja a szegénynek.” Példabeszédek 31:20.

Igényesen öltözködik, és ad magára:
„Színes szőtteseket készít magának, lenvászon és bíbor az öltözete.” Példabeszédek 31:22.

Ízléses:
„Mint disznó orrában az aranykarika, olyan a szép asszony, ha nincs jó ízlése.” Példabeszédek 11:22.

Tisztességes:
„A kedves asszony a tisztességhez ragaszkodik.” Példabeszédek 11:16.

Bölcs:
„Az asszonyi bölcsesség építi a házat” Példabeszédek 14:1.

Hűséges:
„a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint… Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz” Rómaiakhoz írt levél 7:2-3.

Alázatos az Úr igéje iránt, és nem okoskodik:
„az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek” 1Korinthus 14:34.

Férjét tiszteli:
„mindenki úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” Efezus 5:33.

Engedelmes:
„Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak” Efezus 5:22.

Szereti férjét és gyermekét:
„neveljék józanságra a fiatal asszonyokat, hogy ezek is szeressék férjüket és gyermekeiket” Tituszhoz írt levél 2:4.

Tud magán uralkodni:
„feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket” 1Péter 3:1.

Negyvennyolcadik jelenés

"Ez a ezt az áldott és szent hegy,

oldal által választott neki, hogy minden dolog megújul "

1978. július 7. péntek 02:00, a kápolnában

A Light megjelent nekem helyett az Oltáriszentségben, egy kicsit nagyobb a szokásosnál.

Én csináltam a Have Cross azonnal, ahogy Jézus megkérdezte múltkor, és azt mondtam:

"Ha ez a Sátán, eltűnnek."

Amint azt tette az a kereszt jelét, és azt mondta ezeket a szavakat, úgy éreztem, béke és a bizalom vesz rajtam.

Jézus megjelent, rám mosolygott, és azt mondta:

"Mondd meg nekik, mit látsz."

Szóval, én megismételte hangosan, amit láttam:

"Látom, Jézust ülő, előtte egy asztal, mint az oltár, de az oltár, amely a kápolna nem volt ott többé, ez a táblázat volt, minden fehér, mint a fehér kő.

Ezen az asztalon, könyvek nyitva voltak, hat vagy hét, nem tudom pontosan. Aztán egy másik könyvet is nyitott, amit Jézus tartott kezében. "

Következő Azt mondta nekem:

"Lennél olyan kedves, hogy ezt kell mondanom hangosan?"

Én ismételni minden egyes mondat:

"Vigyázz, te, aki eltitkolja a prófétai szavak, amelyeket adott neked. A könyv, hogy tartok a kezemben van a könyv az élő (20) , amely Atyám most adott nekem a hatalom, hogy nyitott, és ez a ezt az áldott és szent hegy, a helyszín által választott neki, hogy minden dolog megújul.

Itt van, hogy látni fogja a Szent City (21) , az új Jeruzsálem.

És itt jelenik meg Isten lakóhelye köztetek. De aztán, akik harcoltak, és nem volt hajlandó meghallgatni a kimondott szavak által alázatos szolgája lesz sztrájk a mellüket.

Ön kit kértem be üzenem vétkesek így a világ nem ismerte, mi történik hamarosan. Ne hagyatkozzon a saját gondolatait. Miért küzdesz, ha adtam volna neked én dogmatikus Grace? Az ég szerelmére, kérem, hogy figyelj rám. Szívem csordultig Mercy. "

Jézus felkelt. A táblázat eltűnt. Ő rám mosolygott sokáig, aztán azt mondta:

"Mondd meg a pap, és mindazok, akikkel találkozol, amit az imént látott
és hallottam, ön emlékezni fog egész nap. "

Aztán hirtelen, Jézus eltűnt, és elestem a sötétségbe újra.

Negyvenhetedik jelenés

"Sátán már elcsábítani téged."

"Te, Madeleine, aki az egyetlen látható jele a My üzenet, nem esnek hiba újra"

1978. február 3. péntek 06:15

Én elmentem a kápolnába délután 02:00-4:00 imádni Jézust. Én visszatért 5:30-kor azt követően, hogy a gyerekek egy snack, amikor haza az iskolából.

Azt hiszem, éreztem, hogy készült a kápolna ilyenkor. Hallottam, 06:15 sztrájk a templomban.

Nem volt ott senki, de egy idős ember, Mrs. L.

Reszkettem az örömtől, mert látta, hogy a fény hozza meg a helyét az Oltáriszentség, mint a korábbi alkalmakkor, azaz nem volt sem Oltáriszentségben sem oltár.

Akkor Jézus megjelent nekem, az Ő keze terjeszteni szívesen velem.

Annyira boldog voltam, mert én még nem láttam Jézust személyesen, mivel január 2, 1976 (a végén a Novena).

Jézus azt mondta nekem:

"Make a jele a kereszt."

Felemelte a szeme a mennybe, csatlakozott a keze a magassága az Ő mellkasa, és így szólt:

"A neve az én mennyei Atyám, jövök hogy a dolgokat
érdekében.

Sátán már elcsábítani téged. Miután a kilencedik napon ígéri, hogy csináltam az emberiségnek, azért jött, hogy bajt Saját üzenet. De figyelj erre:

Jézus rám nézett:

"Amikor Isten, az Atya küld áldott Mihály, a Fény mindig megelőzi eljövetelét, és emlékezzetek szavaimra: a gonosz szellemek jönnek az én nevemben, aki elcsábítja Önnek, és még jön be a házakat, mint angyalok a fény. Ne higgyetek nekik, az általuk okozott, hogy téved. Legyen résen, te már forewarned. élsz az időben, amikor a sátán már felszabadított minden erejét, de az idő nagyon közel, mikor fog jönni, hogy meghódítsa Evil. "

Jézus leeresztette a kezét, hogy szívesen és azt mondta:

"Te, Madeleine, aki az egyetlen látható jele a My üzenet,
Nem tartoznak hiba újra.

Ezentúl, azt utasítsa teszi, hogy az a kereszt jelét, amint
mint a fény tűnik neked ".

Jézus rám nézett megint mosolygott, és azt mondta:

"Ha a Sátán, abban a pillanatban, mindent el fog tűnni."

Jézus rám mosolygott sokáig, majd így szólt:

"Béke veletek marad."

És sötét volt.

A Sisters hagyta menni mise Brucourt; azt feltételezte, hogy az ajtók zárva voltak, és én vissza gyorsan a házba, hogy írjon. Becsuktam magam a fürdőszobában, ez az egyetlen ajtó zár.

Alig tudtam írni, sírtam annyira.

Milyen szomorúság éreztem a szívemben, én már elcsábította a Sátán, és Jézus, az Ő nagy kedvesség, azért jöttek, hogy mondja meg.

Hogyan tudnám nem valósult meg? Igaz, hogy ez nem az én hibám, mivel nem voltam tisztában. Ez talán ezért Jézus azért jött, hogy elmondja nekem, hogy én nem tartozik a Sátán csábítás újra.

Jézus, a Gentle, a Bölcs, azért jöttek, hogy engem megmenteni az Ő nagy kedvesség, az Ő nagy Mercy.

Azt mondta nekem, hogy az a kereszt jelét minden egyes alkalom, hogy egy fény jelent meg nekem.

Soha nem fogom ezt elmulasztják megtenni.

Negyvenhatodik jelenés

"Lennél olyan kedves, és kezét a kéziratok

a pap által kijelölt ember "

1977. december 2. péntek a kápolnában

Miután a fény, sugárzás kijött a fogadó, és egy hangot hallottam mondani:

"Lennél olyan kedves, és kezét a kéziratokat, hogy a pap által kijelölt ember."

Amit tettem.

Marschalkó Lajos: ÚJ BIBLIÁT!

ÚJ BIBLIÁT!
Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Hamis próféták írtak bibliát
De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki,
S szólította az embernek fiát.

Össze kell törni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté az apostol
Vérével annyi sok magyar diák.

Az új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bégő bárányként nem akartak halni
E csillag-lelkű magyar gyerekek.

Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak,
A katonák s a sápadt férfiak…
Harcolni, halni senki sem akart itt
E vérző, árva gyerekek miatt!

Bábel mocsarán lángolt a neon-fény,
Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz,
S túl hős-halált halt egy kis iskoláslány,
Hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.

Itt elvet árult néptribun, s a kalmár
A templom előtt mérte aranyát…
S ott, szabadságért szent halálba küldték
Fiaikat mind az — édesanyák!

És meghaltak a tízéves kis hősök,
Niobe még se siratta fiát,
Itt szét kell zúzni mind a kőtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát.

Hősi temető van-e a világon,
Hol együtt nyugszik kétszáz kis-gyerek?
S a hant alól is azt sikoltja vérük:
Segítsetek, ti népek, emberek!

Fáklyát gyújtott testéből a kislány,
Jézus! Az égből Te láttad magad,
Száz kis Szent György és ezer kicsi Jeanne d’Arc
Halt ott érted a romfalak alatt.

Pilátus-Nyugat hókezeit mosta,
A farízeus rádión beszélt,
S kétszáz gyerek-hős szállt a temetőbe
Szabadság Ura! … mert csak érted élt.

Szabadságot! — így üvöltött a börze,
Míg kavargott a véres vad tusa,
De szabadságért egyedül vérzett el
Magyarország, – a népek Krisztusa.

Ám föld alól és temető árkából
Felsírnak halott magyar gyerekek,
Kis csontkezük a dúlt égre dörömböl:
Áruló Nyugat – százszor jaj neked!

Kialszik fényed szabadság Judása,
Összedőlsz gyáva nyomorult világ,
S szét fogjuk zúzni minden kőtábládat,
Át fogjuk írni minden Bibliád.
1956. november 5.

Negyvenötödik jelenés

"Ő ad az Ő kegyelmét mindazoknak, akik hallgatni őt

és megáldja azokat, akik az Ő Üzenet ismert

és tedd át a gyakorlatba "

1977. július 1. péntek

A pap távozott Caen (vagy Bayeux), hogy a püspök. Sister Bruno volt jelen, szintén. Ez alkalommal voltam egyedül Mrs. T. a kápolnában.

A moraj zaj, és Michael, arkangyal, megjelent a bal oldalon az Oltáriszentségben. Letérdeltem előtte, de ő jelezte, hogy nekem a bal kezével, ami szabad volt, hogy menjen fel felé az Oltáriszentségben.

Szóval, hátralépett, és abban a pillanatban leszállt a térdem előtt, az Oltáriszentség leadott vörös és fehér sugarakat, így nem tudtam már látni azt.

Jézus valóban ott, úgy éreztem, Ő áthat a sugarakat.

Arkangyal azt mondta nekem:

"Én önt." Bólintott, és így szólt hozzám:

"Jámbor lánya égő szeretet, Isten létre az Ő
Egyház:

1) apostolok,

2) próféták,

3) a tanárok,

és minden mást, ő választotta (17).

De te, ebben a mai világban, apostol és próféta, viselkedsz másokkal,
szerint diktálja a szíved, a Szentlélek útmutató
Önt.

Isten tette ismertté, mi történik holnap hajnalban, a
amely tanúsítja mindazt, amit látott és hallott Jézustól
Krisztust, és a rendelkező megérintette őt.

De jaj annak a világnak, mert a bátor papok, akik harc és
megtagadni.

Isten haragra ez az elutasító engedelmeskedni és az Ő haragja nagyon erős.

De Jézus, a Gentle, a Bölcs, Ő szeretete olyan nagy a férfiak, hogy azt akarja, hogy megmentse őket mindennek ellenére, mert ez a generáció a

a legtöbb képmutató és a leggonoszabb, hanem azért, mert a passzív papok, és mivel a nap elérkezett, amikor Isten kell megítélni a világot, ő adja az Ő Kegyelem mindazoknak, akik hallgatni őt, és hirdeti megáldotta azokat, akik ismertté az üzenetet, és tedd be gyakorlat (18) .

De te, Madeleine, aki felelőssége továbbítja a
A pap, figyelj rá, és megfelel vele.

Marad a béke, hogy Jézus adtam neked, meditálni a szívedben
és imádkozzatok, imádkozzatok, Jézus sír felett lebomlását egyházát. "

Az arkangyal eltűnt, és utána, a sugarak, amelyek körül a Boldogságos szentség (19).

Prohászka Ottokár: A házassági elválások ellen.

Ami áldást az Ür Jézus hozott, azt nemcsak a lelki világra, hanem az egész életre, egyesekre, családokra s nemzetekre árasztotta ki. Ezen életet s világot megújító áldások közé tartozik az, hogy a házasságot megszentelte, s azt nemcsak ősi tisztaságában állította vissza, hanem szentséggé rendelte s az anyaszentegyház hét szakramentumának sorába helyezte, Szent Pál mondása szerint «nagy titokul».

Az Ür Jézusnak ez imádandó rendelkezése nemcsak nem ellenkezik az emberiség közérzésével, hanem ellenkezőleg, nagyon is megfelel neki; hiszen a népek mind, kivétel nélkül öntudatlanul is valami sejtelmes tisztelettel viseltettek az élet s az éíeteredés titka iránt, a család s a gyermekáldás s az egybekelő férfi és nő életsorsa iránt. Megérezték a házasság

fontosságát, megsejtették a Teremtő Isten szándékait s azért azt sejtelmessé, valamiképen áhítatossá tenni s vallási szertartásokhoz kötni akarták. Ök, kik a forrásokat tisztelték, az emberélet fakadása iránt is tisztelettel viseltettek s azt valamiképen szentnek nézték.

Ezzel szemben korunk erkölcsi megfogyatkozásának egyik nagyon is siralmas jele épen a házasság intézményének megrendülése. Az emberekben elhomályosult az a látás, mely az apostolnak a házasságban nagy szentséget mutatott, megfogyatkozott a hit a házasságnak szent s szentségi volta, felbonthatlansága s a holtomiglan-holtodiglan való kötés szétszakíthatlansága iránt. A világias érzés, az önző érdek s a vad érzékiség, a lelkiség s igazi barátság hiánya, azután pedig a gazdasági élet nehézségei, a lakásviszonyok életet s közösséget bontó kegyetlensége, a drágaság s a sokféle gond nagyon megrendítették a házasság alapjait s sok piszkos hullámot kevertek az élet s a tiszta érzések folyásába.

Rendkívül nagy s vészthozó társadalmi baj volt az is, hogy az állami törvényhozások, hódolva a szabadsági eszmék túlzásainak, leléptek a keresztény tanok s elvek alapjáról s a szentségi házasság helyébe, mely katholikusok közt egyedül érvényes házasság, a polgári házasságot állították s azáltal annak a fölületes, világias s nem-komoly gondolkodásnak nyitottak tért, mely a házasságban csak szerződést, még pedig felbontható szerződést lát. A kereszténységnek ez a törvényekben kifejezett megtagadása megrendítette s meggyöngítette az erkölcsi érzéket s lazította a legerősebb társadalmi kapcsot és pántot.

A házasság szakramentuma ugyanis a legerősebb pántja a társadalmi életnek, melyet ha leütünk, maguktól esnek szét a társadalom dongái. Bizonyára onnan is van a mai házasságok züllése és bomlása, onnan a szeretet és hűség megfogyatkozása, onnan a könnyűvérűség, a felelősség s kötelességérzet hiánya s az az erkölcsi frivolság, mely már a polgári házassággal sem éri be, hanem házasság helyett szabad szerelmet hirdet s így az európai kultúrát minden barbárságnál alacsonyabb színtájra szorítja. Ennyire jut a X X . század, ha az isteni kinyilatkoztatástól elfordul s házasságáról a szentségi jelleget letörli. A házasságok száma, dacára e szertelenségeknek, nem csökkent, de igenis csökkent a születések száma s félelmetesen felszökött a házassági elválások száma. A házassági elválások szégyenletes felszaporodása komoly veszedelmet jelent minden nemzetre s az egész társadalomra nézve.

Az egyház aggódva nézi e baj elharapózását, s jóllehet minden tényezőnek, minden államnak, családnak s polgárnak is kötelessége volna e nagy romlás ellen küzdeni, de elsősorban az egyházé ez a gond s kötelesség, mint akinek kezeire az Űr a házasság szentségét bízta s mint akinek oltalma alá állította a családot, a gyermeket s az otthont. Az egyház úgy is érzi, hogy a házassági elválások eszeveszett s istentelen divatja támadás oltár s tűzhely ellen egyaránt,

szentségtörő erőszak a keresztény hit s erkölcs ellen, támadás a társadalmi rend s az örök törvény ellen. E bűnös szertelenségben siratja az értelmetlenség s ösztönösség felülkerekedését s azt az oktalanságot, mellyel a legszentebb törvényeket, a társadalmi lét föltételeit s az ősök élet-kipróbált bölcseségét nagyképű törvényrontók s éretlen emberek ötleteinek s szeszélyeinek dobják oda. Ezek a nagy társadalmi s ernberségi érdekeket alárendelik az egyéni sorsnak s csalódásoknak, előtérbe állítják s döntő súlyt tulajdonítanak az egyéni jó vagy rossz érzésnek, mely azután bont, köt s ha kell, megint bont s megint köt házasságokat s ügyet sem vet a közjóra s arra, hogy minden emberélet, ha lehetséges, boldogan, de ha kell, akkor áldozatosan is, hódoljon a törvénynek.

Részlet a Budapest, 1923. evi október 10-én tartott pii.-.pokkari konferenciából. Folytatjuk…