EU: bankgarancia ötvenezer euróig

The Financial Times

Az EU pénzügyminiszterei keddi luxemburgi találkozójukon bejelentették, hogy a tagállamok az elkövetkező egy évben 50 000 euró értékhatárig garantálják az európai bankok magánbetéteseinek pénzét, de tudomásul veszik egyes tagállamok korábbi bejelentését magasabb betétgaranciára 100 000 euró erejéig. A döntés lényegesen alulmúlta a várakozásokat, amelyek szerint a pénzügyminisztereknek közös európai befektetővédelmi rendszer létrehozásában kellett volna megállapodniuk. Az sem világos, hogy a határozat hogyan érinti a jelenleg hatályos magasabb (pl. Olaszország), korlátlan (pl. Németország, Írország, Görögország) vagy részleges (pl. Belgium) állami garanciákat.

A miniszteri tanácsra nagy politikai nyomás nehezedett, hogy az európai állam- és kormányfők október 15-16-án esedékes csúcstalálkozója előtt közös álláspontot alakítsanak ki a pénzügyi válság európai kezelésére. A tanácskozás eredményeképpen azonban továbbra is az a hivatalos álláspont, hogy a tagállamok a közösségi jog keretei között szabad kezet kapnak bankok feltőkésítésére, banki tulajdonszerzésre, illetve a bankok tartozásainak garantálására.

A pénzügyminiszterek német és brit nyomásra elvetették azt az olasz javaslatot, amely alapján minden EU-tagállam nemzeti jövedelmének meghatározott hányadát tartalékalapba helyezné a hazai bankok esetleges megmentésére. Az elmúlt héten lebegtetett francia-holland javaslat egy hasonló közös európai garancia-alapra ezúttal napirendre sem került. Elfogadtak viszont a miniszterek hét irányelvet, amelyek meghatározzák a tagállamok mozgásterét a bankok konszolidációja során. Ezek szerint az állami támogatás csak ideiglenes jellegű lehet, a beavatkozás terhét főszabály szerint a bank részvényesei viselik, és az állami támogatásra vonatkozó közösségi normákat tiszteletben kell tartani. A beavatkozó tagállam jogosult a bank vezetését eltávolítani, és a vezetés javadalmazási rendjét módosítani.

Neelie Kroes, az EU versenypolitikával foglalkozó biztosa bejelentette, hogy a Bizottság a héten új irányelveket tesz közzé, amelyek lehetővé teszik a bankok feltőkésítésének és az új befektető-védelmi rendszerek gyorsított vizsgálatát.

http://www.ft.com/cms/s/0/e967ca4a-9444-11dd-953e-000077b07658,dwp_uuid=70662e7c-3027-11da-ba9f-00000e2511c8.html?nclick_check=1

Melyik a világ legnagyobb keresztény országa? Kína!

A vallás főképpen az értelmiség és a gazdasági elit körében hódít
The Economist

 

Manapság közhelyszámba menő állítás, hogy a világ jövőjének egyik legmeghatározóbb tényezője Kína lesz, illetve sok tekintetben már ma is az. Nagyon fontos kérdés ugyanakkor, hogy ez milyen esetleges kulturális, civilizációs sajátosságokat - illetve feszültségeket - jár. A szekularizációs elmélet globális hanyatlása, az ennek nyomában megjelenő vallási újjáéledés politikai, geopolitikai következményei szintén egyre komolyabb prioritássá lépnek elő a nemzetközi kapcsolatokban. 

Mindezt figyelembe véve különösen izgalmas jelenségre világít rá a The Economist cikke, amely a kínai kereszténység meghökkentően nagy arányú növekedéséről számol be. A lap által idézett Pew Forum amerikai intézet adatai szerint a keresztények száma jóval magasabb nem csak a hivatalosan elismertnél, de az ez idáig napvilágot látott becsléseknél is: mintegy 130 millióra tehető. Ez azt jelenti, hogy immár több keresztény hívő van Kínában, mint kommunista párttag (a pártban 74 millió tagot tartanak nyilván), és több keresztény, mint a világ bármely országában. Vagyis Kína lett a világ legnagyobb keresztény országa!

A kínai keresztények többsége úgynevezett házi gyülekezeteket látogat. E gyülekezetek - noha alapvetően protestánsok - nem tartoznak hivatalosan egyik ismert felekezethez sem, nincsen egyedi liturgiájuk, nincsenek fizetett lelkészeik, tisztviselőik, és legfeljebb huszonöt tagot vehetnek fel. Ez esetben az állam megtűri létezésüket, annak ellenére, hogy nem minősíti őket elismert egyházaknak. E sajátos jellemzők bizonyos értelemben hasonlatossá teszik e házi gyülekezeteket a korakereszténység idején általános keresztény közösségekhez. Abban az értelemben is, hogy akárcsak annak idején, a kis létszám kényszerű megtartása most is a gyülekezetek rendkívüli elszaporodásához, tehát a kereszténység térbeli terjedéséhez, proliferációjához, a társadalom fokozottabb behálózásához vezet.

A kínai kereszténységre jellemző, hogy az értelmiségiek, a nyugati tanulmányaik után hazatérők között, vagyis az értelmiségi, gazdasági elit körében is nagyon népszerű. A The Economist kínai keresztényeket idéz, akik szerint míg Európában a kereszténység a hagyományokhoz és a rituálékhoz kapcsolódik, vagyis egyfajta tradicionalzmust jelenít meg, addig Kínában éppenséggel a modernitáshoz, az üzlethez és a tudományokhoz kötődik, vagyis a társadalmi és intellektuális haladást képviseli.

Mindez egyre sürgetőbben veti fel a kérdést, hogy mit kezdjen az állam a jelenséggel. A lap szerint a keresztények és a kommunisták óvatosan méregetik egymást, de nem kerülhető el az a következtetés, hogy a kereszténység egy nap politikai tényezővé fog válni. "Ha tudni akarják, milyen lesz Kína a jövőben, akkor vegyék tudomásul, hogy az a kereszténységgel fonódik össze" - fogalmaz Zhao Xiao, egy kereszténnyé lett egykori pártfunkcionárius.

Ezek után persze a következő kérdés az, hogy vajon követi-e a kínai kereszténység e tekintetben is a korakeresztény időket: tudniillik a korabeli államhatalom közelébe jutva a hosszú időn keresztül üldözött keresztény egyház - némi állami segédlettel - csakhamar átvette a birodalmi vallás helyét. Kína esetében egy másfél milliárd lélekszámú birodalomról, az elkövetkező évtizedek világgazdaságának és következésképpen világpolitikájának egyik legfontosabb szereplőjéről beszélünk.

http://www.economist.com/world/asia/displaystory.cfm?story_id=12342509

A demokrácia legyőzte a Wall Streetet

The Guardian

Győzött a demokrácia - értékeli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász az amerikai kongresszus tegnapi döntését, amely elutasította a kormány javaslatát a csőd szélére került bankoknak nyújtott 700 milliárd dolláros segélycsomagról.

Stiglitz szerint örvendetes, hogy az amerikai honatyák nem voltak hajlandóak az adófizetők pénzéből kisegíteni a felelőtlen hitelintézeteket. A Nobel-díjas közgazdász emlékeztet rá, hogy alig fél éve a kormány még jó gazdasági kilátásokról beszélt, mára viszont kiderült, hogy az egészségesnek hitt nemzetgazdaságot súlyos belső vérzés fenyegeti.

A hétfőn leszavazott javaslat Stiglitz szerint azért bukott el, mert a tervezet nem határozta meg pontosan, hogy kik és milyen feltételekkel igényelhetik a kormányzati támogatást.

„Az amerikaiak kiábrándultak a kormányból és gazdaságfilozófiájából" - írja Stiglitz. Nem fogadják el, hogy a piaci megoldások ideológiáját hirdető kormány az ő pénzükből támogatja a bankokat. Amíg nyereségesek voltak, a bankok sem nagyon siettek az amerikaiak segítéségére.

Azt mindenesetre a baloldali közgazdász sem vitatja, hogy az állami beavatkozás most már elkerülhetetlen. De nem a válságért felelős bankokat kell kisegíteni, hanem a gazdaságot kell talpra állítani. Ehhez a szociális kiadások növelése és a befektetések ösztönzése szükséges.

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2008/oct/01/useconomy.congress

Kadarkúti Hétfői üzenetek -1- A Szentlélek üzenete

Az új „ 5 Szent Seb" csoportunk 3. engesztelésén szeptember 29.-én, hétfőn a Szentlélek Úristen szólt hozzánk engem eszközként használva:

SZENTLÉLEK: Drága engesztelő Gyermekeim! Eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ne féljetek! Én vagyok a Szentlélek, a 3. Isteni Személy. Mikor 2 hete mondtam Évának, hogy új kegyelmet fog kapni, Mi Égiek rajta keresztül szólunk az egybegyűltekhez-megijedt, tiltakozott. Nem érzi méltónak magát e nagy feladatra. Kérte, hogy inkább diktáljuk le neki az üzenetünket, és ő felolvassa a csoport előtt. De Én felszólítottam, hogy engedelmeskedjen alázatosan, mert csak így tudunk sok lelket megérinteni.

Szeretett Gyermekeim! Most még csak 13-an vagytok. Ez az a MAG, amely jó termőföldbe hull. Sok lelket fogtok menteni. Kegyelemesőt hullajtok városotokra és mindazokra, akik hétfőnként ide eljönnek. Nektek, Gyermekeim részetek van a kegyelemeső kieszközölésében az elsőcsütörtöki szentségimádásokkal , a szerdai rózsafüzér-imaórákkal és ezekkel a hétfői engesztelésekkel. 2 évvel ezelőtt Jézus Uratok Évának azt ígérte, hogy ebben a városban nem marad egyetlen hitetlen ember sem, mindenki meg fog térni. Éva kérdezte: Hogyan fog ez megtörténni? Jézus így válaszolt: Majd időben mindent megtudsz. Ennek most jött el az ideje. Kicsinyeim! Megsokasítalak titeket. Meglátjátok hamarosan tele lesz a templom, csak bízzatok Bennem! Segítsetek Nekem ebben! Hirdessétek bátran és fennen, hogy ebben a templomban az élő Isten beszél. Tegyetek tanúságot mellettem! De ne a hitetlenek előtt, mert ők csak kigúnyolnak, hanem a hívő gyermekeim előtt, akár járnak templomba, akár nem!

Kéréseteket teljesítem: segítek nektek, hogy összeszedetten, szeretettel, szívből, lélekből tudjatok imádkozni. Minden szavatok, amit itt kiejtetek szeretettől fog lángolni.

Megáldalak titeket a bátor tanúságtétel lelkületével.

Államosítják a legnagyobb belga bankot

Le Soir, La Libre Belgique, EUObserver

A globális pénzügyi válság hullámai elérték a legnagyobb európai hitelintézeteket is. A belga, holland és luxemburgi kormány képviselői vasárnap este úgy határoztak, hogy 49 százalékos részesedést szereznek a Fortis Bankban. A felvásárlás mindösszesen 11,2 milliárd euró értékben történik, amelyből 4,7 milliárd eurót a belga, 4 milliárd eurót a holland és 2,5 milliárd eurót a luxemburgi állam áll.

Az állami beavatkozás azért vált szükségessé, mert megszakadtak a BNP Paribas és az ING, illetve a Fortis közötti felvásárlási tárgyalások, ugyanis a belga állam nem kívánt garanciát vállalni az esetleges további veszteségek ellentételezésére. A három EU-tagállam nem kíván tartósan tulajdonos maradni. Neelie Kroes, az EU versenyjogi biztosa bejelentette, hogy az állami tulajdonszerzés önmagában nem minősül állami támogatásnak, de a kapcsolódó intézkedéseket szigorúan vizsgálni fogják.

A Fortis Belgium legnagyobb és Hollandia második legnagyobb pénzintézete, amelynek betétállománya Belgium éves nemzeti jövedelmének többszöröse. A Fortis részvényeinek értéke az elmúlt két hétben egyharmadával csökkent, míg az elmúlt évben a bank értéke egynegyedére esett vissza. Az állami tulajdonszerzési ügylet részeként a Fortis 10 milliárd euróért eladja az ABN Amro bankban tavaly szerzett részesedését, amelyért akkor még 24 milliárd eurót fizetett. Brüsszel 5 milliárd eurós hitelkeretet nyitott a bank számára. A belga és holland kormány bejelentette azt is, hogy a Fortis Banknál lévő betétekért kezességet vállalnak az ügyfelek felé annak ellenére, hogy a belga szabályozás fejenként 20 000 euróban maximálja az állami garanciát. A bejelentést követően a Fortis részvényeinek árfolyama jelentősen emelkedett a brüsszeli és az amszterdami tőzsdén, majd ismét zuhanni kezdett, és a legutóbbi zárási érték alá esett vissza.

A másik meghatározó belga pénzintézet, a belga-francia érdekeltségű Dexia részvényei a mai napon mintegy 20 százalékot veszítettek értékükből, amiért a bank rendkívüli igazgatótanácsi ülést hívott össze.

http://euobserver.com/9/26824

Pénzügyi válság - német prognózisok

Frankfurter Allgemeine Zeitung, Süddeutsche Zeitung

 

A tartósnak tűnő amerikai pénzügyi válság félelmet kelt a prognózisok átértékelésére készteti a német politikai köröket. Michael Gros gazdasági miniszter és a pénzügyminiszter, Peer Steinbrück egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy a 2009-re prognosztizált 1,2 százalékos gazdasági növekedés valószínűleg nem teljesíthető. A Német Szakszervezeti Szövetség elnöke, Michael Sommer munkahely-megszűntető intézkedésektől és bércsökkentési hullámtól tart. Sommer a válság okaiként a menedzserek gondatlan és felelőtlen „kaszinó-kapitalizmusát" jelöli meg, és azt látja, hogy a kárcsökkentés ismét a munkavállalók rovására történik majd. Az elbocsátások először a banki és biztosítói szférát érintenék, s aztán átterjednének a gazdaság többi ágazatára is, véli Sommer.

Peer Steinbrück képszerűen fogalmaz: az amerikai paciens „tüdőgyulladással fekszik az intenzívosztályon". Ez azt jelenti, hogy az európai gazdaságoknak is „súlyos felfázással" kell számolniuk, ami a növekedési ráta lényeges módosítását teszi szükségessé.  A hesseni miniszterelnök, Roland Koch a frankfurti bankszférában várható adókiesésekre figyelmeztet. Koch azt állítja, hogy a pénzügyi válság következtében csaknem minden német bank kárt szenvedett. A hátrány azonban nemcsak a banki szférát érinti, hanem az ún. reálgazdaságot is (gépipar és más ágazatok). Koch, aki egyúttal a CDU helyettes elnöke, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a szociális piacgazdaság nem mehet el szó nélkül a globalizáció negatív következményei mellett. Ez nem azt jelenti - nyilatkozta Koch -, hogy megfeledkezhetünk a globális gazdasági együttműködés előnyeiről.

A Süddeutsche Zeitungban  Nikolaus Piper a pénzügyi válságból adódó következményeket mérlegeli. Abból indul ki, hogy a demokraták által lényegesen módosított 700 milliárdos csomag a héten törvényerőre emelkedik.

Véleménye szerint a konzervatívok a csomagban a „kapitalizmus végét” látják, az Egyesült Államokon kívül pedig éppen az amerikai egyeduralom végét várják. A cikk szerint  a válság nem jelenti a kapitalizmus halálát, de kétségtelen, hogy jobb piaci szabályozókra van szükség.

A reform egyik pontja az intézmények felügyeletének új szabályozása. Az államnak joga és kötelessége, hogy megteremtse a működés biztosítékait és regulálja a banki tevékenységet. Eddig ez alól kivételt képeztek a befektetési bankok, a hedge fundok és bizonyos más pénzintézetek: a jövőben viszont a felügyeletnek minden bankot azonos alapelvek szerint kell ellenőriznie.

A másik fontos pont: a pénzgazdaság modern termékeinek –  vagy ahogy Warren Buffet nevezi: „tömegpusztító fegyvereinek” – a reformja.

Nem csak a Wall Street szorul reformra, hanem az egész globalizált világgazdaság – zárja cikkét Nikolaus Piper.

http://www.faz.net/s/Rub58241E4DF1B149538ABC24D0E82A6266/Doc~E52EB2E1A24BB425FB08BFC62BDC6D9A1~ATpl~Ecommon~Scontent.html;http://www.sueddeutsche.de/finanzen/104/312021/text/

Ki állja a 700 milliárd dolláros cechet?

The New York Times

A New York-i napilap beszámolója szerint a közgazdászok többsége indokoltnak tartja a példátlan mértékű állami beavatkozást, amellyel az amerikai kormány a pénzügyi összeomlást akarja megakadályozni. Abban viszont nincs egyetértés, hogy milyen feltételekkel és pontosan milyen feltételekhez kell kötni a pénüzgyminiszter által a bajba került bankoknak felajánlott 700 milliárd dollár folyósítását.

Henry Paulson pénzügyminiszter a kongresszus elé terjesztett tervei szerint az állam megvásárolja a csőd szélére jutott bankok jelenleg behajthatatlan kintlévőségeit, elsősorban a rossz kölcsönöket, amelyeket a hitelfelvevők nem tudnak törleszteni. A kormány abban bízik, hogy a pénzügyi helyzet normalizálódása után a megvett kintlévőségek értékesítéséből jelentős összegek folyhatnak majd vissza a költségvetésbe.

Azt kevesen vitatják, hogy a rendkívüli, a két világháború közötti gazdasági válság óta nem látott krízis megfékezéséhez állami beavatkozásra van szükség a teljes pénzügyi összeomlás megakadályozása érdekében. Sokan viszont kifogásolják, hogy miközben a törlesztőrészleteket fizetni nem tudó adósok feje fölül eladják a házat, a tízmilliós fizetéseket zsebre tevő bankvezérek felelőtlen üzletpolitikájának árát az adófizetők dollárjaiból fizetik. Ha már az adófizetőknek kell állnia a 700 milliárd dolláros cechet, legalább kapjanak is valamit a pénzükért - idézi a lap Dean Bakert, a washingtoni Center for Economic and Policy Research gazdaságkutató igazgatóját. Baker szerint a kormánynak a rossz hitelek megvásárlásáért cserébe tulajdonrészt kellene követelnie a bankokban.

Közgazdászok arra is figyelmeztetnek, hogy a kormány minden bizonnyal aránytalanul magas összeget kínál majd a bankok kintlévőségeiért. A rossz kölcsönök miatt bajba került hitelintézetek ugyanis csak akkor úszhatják meg a csődöt, ha az állam a piaci árnál magasabb árat kínál a behajthatatlan kölcsönökért. A hitelszerződések állami átvétele így tulajdonképpen a bankoknak nyújtott állami támogatásnak tekintendő, nem pedig megtérülő befektetésnek. Így az adófizetők, és nem a bankárok és a bankok részvényesei viselik majd a felelőtlen üzletpolitika következményeit.

http://www.nytimes.com/2008/09/23/business/23skeptics.html?_r=2&pagewanted=1&ref=todayspaper