Kölcsey Ferenc: A szatmári adózó nép állapotáról

„A pálinkafőzést pedig úgy kell tekintenünk, mint egyedül a zsidók élelme módját, akik amennyit a közteherből magokon viselnek, két annyit terhelnek vissza a föld lakóira. S hogy a kereset ezen ága nagyon csekély, mutatja azon 313-ból álló kevés szám, amennyire az adózó nép pálinkafazékai az idei dicális öszveírásban feltétettek. Mert ha ezen számot háromszorosan vesszük is, mégis az adózó nép csak mintegy huszonnegyed részének adna jövedelmet. Ide nem értvén azt, hogy a zsidókon kívül lévő fazékbirtokosok legfeljebb is csak három esztendőben egyszer teremni szokott kevés szilvájokat főzik ki parányi edényeiken; következőleg azokat mint kereset módját nem használják. (…) A marhával kereskedés tulajdonképpen (ha az egy-két kupecet, kik időről időre néhány kevés számú marhát ez ez vagy amaz kis vásárra hajtogatnak, kivesszük) a mészárszékeket árendáló zsidók kezében van: s ezek kezén forognak a mi többnyire igen nyomorúlt korcsmáink is, melyeknek körében határoztatik egész borral és pálinkával való kereskedésünk.”

***

„Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Az 1804-diki populáris öszveírás 2290 zsidó férjfiat számlál, az 1826-dikiban pedig 2872 találtatott ezen nemes megye kebelében; következőleg a zsidó népesség 582 férjfival, s ha az asszonyokat is ide számláljuk, legalább is 1164 lélekkel szaporodott, még pedig azon időben, mely alatt a keresztyén adózó nép száma több mint 16 ezerrel kevesedett meg. Senki sincs a Tekintetes Vármegye itt ülőtagjai közül, akinek a zsidók ezen szaporodására a szomszéd Galíciának sorsa eszébe ne jusson. Távol vagyok attól, hogy azon rémítésekre menjek vissza, melyeket Eisenmengernek s a hasonlóknak tudósításai terjesztettek el. De bátran említem azt az iszonyú rajzolatot, melyet Pr. Schulze Galiciának az Izrael fiai által történt lesüllyedéséről, az egész ausztriai birodalom láttára, előállított. Méltán mondja ő, hogy amely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll. S maga az a nevezetlen ugyan, de köztiszteletben álló politikus, aki a zsidókat Franciaországba visszahívatni tanácslá, világosan megintette a hozzánk hasonlókat, mondván: nem kicsiny és szegény státusba való a zsidó, hanem nagyba és gazdagba. Itt segíti az industriát, ott megöli.”

Kelt. 1830. Esztendő, Szatmár megye

Céline szovjetunióbeli úti élményeiből

"Amikor azt mondom, hogy ebben a szerencsétlen országban minden undorító, nyugodtan hihetnek nekem ... (...). Az orosz nyomor, amelyet láttam, elképzelhetetlen, ázsiai, dosztojevszkiji, egy penészes pokol, füstölt hering, uborka és feljelentés... Az orosz egy született börtönőr, egy kínzó, elfuserált kínai, a zsidó tökéletesen kordában tartja. Ázsia selejtje, Afrika selejtje ... Egymásnak lettek teremtve ... A pokol legszebb párosa ... Nem zavartatom magam, hogy ezt mondjam, egy hét (leningrádi) séta után megvan a magam véleménye. (...)
Teljesen őszintén, nagyon úgy tűnik nekem, hogy mindazok, akik visszajönnek Oroszországból, különösen azért beszélnek, hogy ne mondjanak semmit ... Egy csomó érdektelenül objektív részlettel térnek vissza, de a lényeget elkerülik, és sohasem beszélnek a zsidóról. A zsidó tabu az összes könyvben, amelyet prezentálnak. Gide, Citrine, Dorgeles Serge stb. egy szót sem szólnak róla ... Tehát gügyögnek ... Úgy tűnik, hogy összetörik a hegedűt, hogy felborogatják az edényeket, de egyáltalán nem csorbítanak ki semmit. Felületeskednek, sumákolnak, mellébeszélnek a lényeg helyett: a zsidó. Csak az igazság határáig merészkednek: a zsidó. Ez szemfényvesztő affektálás, a jó társaság bátorsága, van egy háló, leeshetünk, nem törjük össze magunkat. Legfeljebb egy ficam ... Aztán kivonulunk a tapsviharban ... dobpergés közepette! Legyenek nyugodtak, bocsánatot fognak nyerni! ... Jelenleg az egyedüli komoly dolog egy nagy ember, tudós, író, filmrendező, iparos, (és különösen) politikus számára, ha összevész a zsidókkal. - A zsidók az uraink itt, Oroszországban, Angliában, Amerikában, mindenhol! Bohóckodhatunk, játszhatjuk a lázadót, a rettenthetetlent, a polgárellenest, az igazság megveszekedett bajnokát ... a zsidó fütyül rá! Szórakozás ... Locsogás! De ne nyúljunk a zsidókérdéshez, mert megégetjük magunkat ... Így vagy úgy, nyomban kinyírnak bennünket ... A zsidó az arany, a bank, az igazságszolgáltatás királya. A strómannjai révén vagy közvetlenül. Minden az övé ... Sajtó ... Színház ... Rádió ... Képviselőház ... Szenátus ... Rendőrség ... itt vagy ott. A bolsevik zsarnokság nagy felfedezői fülsiketítően sipítoznak ... ez jól hallatszik. Véresre verik a mellüket, és mégis soha, de soha nem veszik észre a bibsik nyüzsgését, nem jutnak el a globális összeesküvésig ... Furcsa vakság ... (ugyanilyen buzgón tanulmányozza Hollywoodot, a titkait, a szándékait, az urait, a kozmikus tamtamozását, a nemzetközi elképesztés fantasztikus bazárját Hériat <1>, mégsem veszi észre sehol a lényegi munkát, a zsidó imperializmus fővárosát). Sztálin csak egy hóhér, persze hatalmas méretű, egzorcizáltak <2> beleiből csordogálva, egy kékszakáll marsallok számára, egy borzasztó madárijesztő, nélkülözhetetlen az orosz folklórban ... De végül is csak egy idióta hóhér, egy emberi dinoszaurusz az orosz tömegek számára, amelyek csak ezen az áron gazsulálnak. Sztálin csak a piszkos munka végrehajtója, nagyon engedelmes, mint Roosevelt vagy Lebrun <3>, a kegyetlenségben. A bolsevik forradalom egy másik történet! végtelenül bonyolult! szakadékokban, kulisszákban. És a kulisszák mögött a zsidók uralkodnak kényurakként. Sztálin csak a külsőség, mint Lebrun, Roosevelt, Clemenceau. A bolsevik forradalom győzelme, nagyon hosszú távon, csak a zsidókkal, a zsidókért, a zsidók által fogható fel ... Kerenszkij csodálatosan előkészíti Trockijt, aki előkészíti a jelenlegi (zsidó) Kominternt, zsidók szektaként, fajként, rasszista zsidók (mindnyájan azok), zsidó szenvedéllyel, zsidó bosszúval, zsidó despotizmussal felfegyverzett körülmetélt követelődzők. A zsidók felhergelik a föld elkárhozottait, a rög bugrisait a Romanovok citadellájának megtámadására ... ahogyan a rabszolgákat uszították rá mindarra, ami zavarja őket, itt, ott, mindenhol, a tartószerkezet ég, összeomlik, és a rög, a sarló és a kalapács bugrisai, egy pillanatig megrészegülve a hencegéstől, gyorsan újra visszaesnek más gazdák, más funkcionáriusok alá, más, egyre zsidóbb rabszolgaságokba. Ami ugyanis a társadalmak "haladását" jellemzi az évszázadok során, az a zsidó hatalomba emelkedése, az összes hatalomba ... Mindegyik forradalom egyre fontosabb teret nyújt számára ... A zsidó kevesebb volt a semminél Néró korában, most mindenné válik ... Oroszországban ez a csoda beteljesedett ... Franciaországban majdnem ... Hogyan verbuválódik, formálódik egy szovjet a Szovjetunióban? Munkásokkal, (legalábbis a második nemzedékben) jól elhülyített, sztahanovista fizikai dolgozókkal, aztán meg zsidó, szigorúan zsidó értelmiségiekkel és bürokratákkal ... Többé már nincsenek fehér értelmiségiek! nincsenek lehetséges fehér kritikusok! Ez minden kommunista forradalom legfőbb hallgatólagos parancsa. A hatalom csak azzal a feltétellel maradhat a zsidóké, ha a párt minden értelmiségije zsidó vagy legalábbis dühödten elzsidósodott ... zsidó nőkkel házasodott, elkorcsosított, fél- negyedzsidók ... (ezek mindig veszettebbek, mint a többiek ...). A forma kedvéért néhány lakájjá degradált árja szereplőt megtűrnek a külföldi parádéhoz ... (lásd Tolsztoj), tökéletesen alávetve őket kegyekkel és megfélemlítéssel. Minden nem zsidó értelmiségit, vagyis azokat, akik nem kommunisták lehettek volna, számomra zsidó és kommunista szinonima, halálra üldöztek ... Elmennek megnézni a Bajkálnál, Szahalinon, hogy beérett-e az eper? Nyilvánvalóan létezik néhány silány zsidó a sok közül, "Radekek" <4> ... néhány áruló a nézőközönség számára ... Viktor Serge-ek <5>, újfajta Júdások ... Kissé megcincálják őket ... néhány tucatot kivégeznek közülük ... száműzik őket a forma kedvéért ... de a vér ádáz egyetértése fennmarad, higgyék el ... Litvinov, Trockij, Braunstein <6> csak előttünk gyűlölik egymást ... A ritka árja túlélőknek, volt kádereknek, a régi helybéli családoknak ... a keveseknek, akik megúszták a nagy hekatombákat, akik még vegetálnak egy kissé az irodákban ... a követségeken ... mindennap bizonyítaniuk kell a legteljesebb, a legtalpnyalóbb, a legszenvedélyesebb alávetettségüket a zsidó ideál, vagyis a zsidó faj felsőbbrendűsége iránt minden területen ... A zsidó a lélek diktátora, sokkal inkább, mint Mussolini. A demokrácia mindig és mindenhol csak a zsidó diktatúra paravánja. A Szovjetunióban már ezekre a "liberális" politikai bábokra sincs szükség. Elég Sztálin ... Nyíltan bibsiként talán könnyű célponttá vált volna az antikommunisták vagy az egész világ, a zsidó imperializmus rebellisei számára. Sztálinnal az élükön a zsidók álcázva vannak ... Ki öli meg egész Oroszországot? ... ki mészárol? ... ki tizedel? ... Ki ez az alávaló gyilkos? ez a szuperborgiai <7> hóhér? Ki fosztogat? ... De a kutyafáját! Sztálin az! Ő a bűnbak egész Oroszország számára! ... Az összes zsidó számára! Turistaként nem kell zavartatni magunkat, azt mondhatunk, amit akarunk, feltéve, hogy a zsidókról nem beszélünk. Gyalázni a kommunista rendszert ... átkozni! mennydörögni ... A zsidók nagy ívben tesznek rá! A meggyőződésük megingathatatlan! Teljes mértékben! Bármennyire is rémálomszerűen undorítónak tartjuk az egész Oroszországot, mégis itt zajlik a világforradalom beindítása, és nagyon fontos a számára; ez a teljesen zsidó nagy este, Izrael nagy győzelmének előjátéka. Bepiszkíthatjuk tonna számra a papírt a szovjet borzalmakról, felháborodásunkban átszúrhatjuk, felszánthatjuk tollunkkal az oldalakat, csak szórakoznak rajta ... Egyre vaksibbaknak és hülyébbeknek fognak bennünket tartani ... Ha mindenütt azt harsogjuk, hogy a Szovjetunió maga a pokol ... csak zaj a semmiért ... De az már kevésbé fog nekik tetszeni, ha ráadásul azt állítjuk, hogy az új pokol ördögei a zsidók! és hogy minden goj elkárhozott. De a kolosszális propaganda révén minden kézben tartható, biztosak lehetünk benne ... (és az Ural bányái még nem merültek ki) ... Egy kissé bonyolultabb, ha kikotyogjuk a titkot, a zsidó titkot. Végül is, egy kissé költségesebb ... Ez minden ..."

Louis-Ferdinant Céline, Bagatelle pour un Massacre, 1937
Jegyzetek:
1) Philippe Hériat francia író, rendező, színész
2) ti. kiűzték belőle az ördögöt
3) Albert Lebrun, a III. francia köztársaság utolsó elnöke (1932-40), a gyönge kezű, erélytelen, pártok között lavírozó politizálás megtestesítője.
4) Karl Radek alias Karol Sobelsohn marxista politikus, egy ideig a Komintern titkára, majd különböző posztokat töltött be az SZKP-ban. Később kegyvesztett lett Sztálinnál, és Szibériába száműzték, majd miután önkritikát gyakorolt, rehabilitálták és ismét vezető pozíciót kapott a bolsevik párthierarchiában. A '30-as évek nagy tisztogatása idején árulással vádolták, és az 1937-es második moszkvai perben 10 év munkatáborra ítélték, ahol két év múlva Berija utasítására végeztek vele.
5) Victor Serge alias Viktor Lvovics Kibalcsics orosz forradalmár és író, a sztálinista diktatúra ellenfeleként néhány évig a gulágon raboskodott, majd francia írók közbenjárására külföldre távozhatott.
6) a bolsevik forradalom egymással is rivalizáló zsidó hangadói
7) Borgiák: kegyetlenségükről, intrikus hajlamukról hírhedt olasz nemesi dinasztia
ford. Hep Titusz