A következő ismertetés nem tudományos igényű. Az átlagos tudással, képzettséggel rendelkező olvasóinknak szántuk, ismereteik bővítése céljából. A leegyszerűsítés miatt a szakemberek egyes állításainkat vitathatják, de mert csak a lényeg bemutatása a célunk, ezért a komolyabb, mélyreható ismertetéseket mellőzzük.

A tudatbefolyásolási technológia már jó ideje ismert. Az élet minden területén alkalmazzák is. Katonai vonatkozásban a kuvaiti-iraki háborúban (1991) eredményesen vetették be, majd kísérleti szinten Ruandában a hutu-tuszi polgárháborúban szintén “rendkívül eredményesen” – legalább egymillió áldozattal alátámasztva – alkalmazták (1993 – egy átlagosnak nevezhető törzsi háborúból páratlan tömegmészárlást csináltak.) A tudatmódosítás technológiái közül a műholdas technológia és a rádiófrekvenciás technológia bizonyult a legeredményesebbnek. A megnevezett két eseményt azért emeljük ki a sok más művelet közül, mert eredményesek voltak, és mert példaértékűek a két rendszer összehasonlítása vonatkozásában. Akiket ezek a megoldások komolyabban érdekelnek, a Világhálón és más forrásokból az alapvető ismereteket megszerezhetik.

A Kuvaitban használt rádiófrekvenciás tudatmódosító technológiával, illetve a Ruandában alkalmazott műholdas-ionoszféra tükrözéses technológiával sikerült elérni a várt eredményeket, de nyilvánvalóvá váltak a rendszerek hibái is. A rádiófrekvenciás tudatmódosítás feltétele a megcélzottak kapcsolata a megfelelő frekvenciával, valamilyen hírközlő rendszeren belül. Ha ez megtörténik, viszonylag olcsón végrehajtható a művelet. A műholdas-ionoszféra tükrözős technológia nagyon sokba kerül, és szabályozása nagyon körülményes, de jelenleg a leghatásosabb. Mindkét rendszer – és minden más tudatmódosító rendszer – hibája az általános, mindenkire kiterjedő hatás. Nem szelektívek. A nyolcvanas évektől a szelektivitás kutatása került előtérbe, különösen a katonai felhasználhatóság miatt. A saját erők kivonása a hatások alól (reménytelenség érzése, depresszió, agresszivitás, stb. – a későbbiekben ismertetve) kulcskérdéssé vált.

Az emberi agy működése

Az agy az élet és a tudat vezérlő egysége/szerve. Több mint száz milliárd idegsejtből áll, melyek mindegyike képes akár tízezer idegsejttel is kommunikálni. Így az agy egymással kommunikáló sejtek halmaza, de ezek a sejtek nincsenek egymással szoros kapcsolatban. A neuronok az aktív agysejtek, ezek munkáját a támogató sejtek segítik. A neuronok elektromosan is aktívak, EEG műszerrel mérhető az aktivitásuk. Az EEG mérések kimutatták, hogy az agy 1-20 Hz közötti, igen alacsony frekvenciás elektromos hullámokat állít elő. Az agy védelmi rendszere az ilyen alacsony elektromos hullámokkal szemben nem eléggé erős, mert maga is ezen működik. Ebben a hullámtartományban van egy veszélyesnek nevezhető 7.8 Hz-es tartomány, melyet Schumann frekvenciának is neveznek. Az agy alfa és théta állapotának a határain ezen a frekvencián működik. Ez a hullámhossz a hipnotikus állapot hullámhossza, és az álom és az ébrenlét köztes állapota (ez a HAARP-technológia működési hullámhossza is). Ha az agyat ilyen frekvenciájú elektromos sugárzás alatt tartják, az erősségétől függően az információk beültetésétől a legszélsőségesebb cselekedetekig mindenre utasítható. Ez a frekvencia belép az agy elektroenkefalogrammikus (EEG) rendszerébe, és akár a végletekig felkorbácsolhatja a negatív érzelmeket, a félelmet, a rettegést, a totális reménytelenséget. Az agyi receptorok (jelfogó rendszerek) igyekeznek fenntartani az agy normális állapotát, és befolyásolás esetén lezárni a közvetítő csatornákat, hogy a negatív behatás ne okozhasson katasztrófát. Több mint húsz agyi receptort ismerünk, mindegyiknek megvan a sajátos funkciója, de szinte mindegyik egy-egy hangulati-érzelmi funkciót is betölt. Ha a 7.8 Hz-es elektromágneses hullámot összekapcsolják az agyi receptorok működését befolyásoló anyaggal (szervezetbe juttatott aktiváló, működést befolyásoló anyaggal), az emberi agy a teljes kiszolgáltatottság állapotába kerül. A 7.8 Hz-es elektromágneses frekvencia a természetben is előforduló sugárzás, de általában olyan gyenge, hogy nem befolyásolja az agy működését, a receptorok aktivitásának köszönhetően.

Az aktiváló anyag

A szelektivitást a célterületen csak úgy lehet megoldani, ha a védeni kívánt embereket mentessé tesszük a káros sugárzás hatásaitól. Ez rendkívül bonyolult művelet, de megvalósítható több, különleges eljárás alkalmazásával. Sokkal egyszerűbb az a módszer, mely a támadni kívánt embereket teszi alkalmassá egy alacsonyabb szintű sugárzás általi vezérlésre. Ezért az agyukat olyan állapotba kell hozni, hogy az átlagember számára csak kedély-hullámzást előidéző sugármennyiség esetükben teljes értékű tudatmódosítást eredményezzen. Legegyszerűbb megoldás az, hogy azt az anyagot, melyet már kidolgoztak és ismernek (de még kísérleti stádiumban van), bejuttatják a támadni kívánt emberek szervezetébe. Az aktiváló anyag az agy védelmi rendszerét kiiktatja, az agyi receptorok (jelfogók) a sugárzott frekvenciákat közvetítik. Így kisebb sugárzó erővel is jó eredményeket érhetnek el. A mennyiséggel szabályozható a hatóerő. A védendő emberek esetében a normális állapot fenntartására elég a kedélyjavító gyógyszerek szedése. Kirívó esetként megvalósítható az is, hogy egyetlen ember agyi védelmét kiiktatják az aktiváló szerrel, és olyan mennyiségű irányított sugárnyalábba helyezik (hordozható készülékkel), hogy bekövetkezik a tragédia. A teljesen normálisan viselkedő személy egyik pillanatról a másikra öngyilkos lehet. A politikai foglyok esetében szintén használatos ez a módszer, az öntudatot és a tartást teljesen felszámolhatja. Megfigyelték viszont, hogy az erős hit, vagy a fanatizmus képes oly mértékben fokozni az agy belső energiatermelését, hogy nem érhető el a kívánt befolyásolás.

A kísérlet kérdései. Első: mikor, hogyan és mennyit. Második: hogyan tehető rendkívül ellenállóvá az aktiváló anyag (hőhatás, vegyi anyagok, időállóság, sugárzások, stb.). Maga az aktiváló anyag nem okozhat semmilyen élettani elváltozást, mérgezést még akkor sem, ha nagyobb mennyiség kerül a szervezetbe. Laboratóriumi vizsgálatok során se lehessen mérgezést megállapítani.

A magyar tudós kutatási területe

A magyar élelmiszer-ipari kutatók és laboratóriumok munkája világviszonylatban elismert, ezért részletkérdések megoldása miatt bevonták a kutatásokba a magyarokat is. A nevezett kutatónak és munkatársainak a feladata az volt, hogy tisztázza az aktiváló anyag viselkedését az étolajban. Az étolaj minden felhasználási módjában. Nehéz feladat volt, mert kevés élelmiszer van olyan hatásoknak kitéve, mint az étolaj. A magyar kísérlet sikeres volt. A kutatókkal a munka megkezdése előtt közölték, hogy egy titkos kutatásról lenne szó, és a békesség, az élhetőbb világ kialakítása a célja. Forrongó térségek békéjét kívánják ezzel a módszerrel elérni (valójában erre is használható lenne). A velünk megbeszélést folytató kutatónak az tűnt fel, hogy szinte kivétel nélkül zsidók jöttek a kutatást megrendelő országból. Ez óvatossá tette, és lassan megvilágosodott előtte az igazi cél. Tudta, hogy valamit tennie kell, de nem volt kihez fordulnia. Minket talált – a közvetítőnket ismerve – alkalmasnak arra, hogy elmondja ezt a gondját. Az egész művelet ismertetése és a hatásmechanizmus leírása az elbeszélése alapján készült. Kísérleti anyaggal is rendelkezett, de annak sorsáról nincs tudomásunk.

Bejuttatási módszerek

Miért épp az étolajjal kísérleteztek? Mert olyan területen kívánták alkalmazni, ahol a lakosság nem eszik disznózsírt. Mert szinte minden esetben élelmiszerekbe keverve juttatják el az anyagot a célszemélyekhez, illetve a célterületre. Ruanda esetében kihasználva a polgárháborús helyzetet, teljesen tönkre tették az élelmiszer termelést és feldolgozást. Ezt követően megkezdődtek az élelmiszer szállítások, segély címén. Ezek az élelmiszerek tartalmazták a kísérleti aktiváló anyagot. Ezért nem fordítottak gondot az elosztásra sem, vitte aki tudta. A lényeg az volt, hogy megegyék, és ezt meg is tették. A kísérlet azonban nem sikerült, mert az akkori aktiváló anyag nem volt megfelelő, ezért emelni kellett a sugárzás energiaszintjét, és az eredmény önmagáért beszélt. Ebben az esetben a liszt volt a hordozója az aktivátornak, mely nem volt működőképes. Valami kiszivároghatott, mert pár évre rá, amikor Észak-Korea élelmiszer-válságba került, az USA felajánlott számára élelmiszer segélyt (sok ezer tonna lisztet), de a koreaiak elutasították. Inkább a kínaiaktól vásároltak hitelbe rizst és búzát. Így azután Észak-Koreából nem lett Ruanda II. A mai helyzetet, a HAARP és az Echelon-rendszerek fejlesztéseit és a nagy központi rendszerbe történt integrálását, és a digitális műsorközvetítő rendszerek veszélyeit a folytatásban ismertetjük. Kevés anyag áll a rendelkezésünkre, ezért minden információt köszönettel fogadunk.

V. István