Amikor elemzem az állapotfelmérőket, mindig megdöbbenek azon, hogy
mennyire nem esznek az emberek nyers zöldféléket! Pláne nem leveleket!
Rá kellett jönnöm, hogy sokan - beleértve néhány orvost és dietetikust
is - nincsenek tisztában a zöldségek evésének fontosságával, még
kevesebben ismerik a különbséget a különféle zöldség részek között.
Téves ugyanis az a nézet, hogy minden "zöldség" és annak minden része
egyforma.
Ugyanis a zöldségek legértékesebb része a levél, amely tápanyag
összetételben jelentősen különbözik a termés illetve a gyökér résztől.
Nem hiába termesztünk kimondottan levélzöldségeket is, de azzal már
kevesebben vannak tisztában, hogy a gyökérzöldségek levele is
fogyasztható, sőt kiváló tápanyagforrás.
A levelek legkiválóbb összetevője a klorofill, amely igen erőteljes
méregtelenítő és lúgosító hatással van a szervezetre. A levelek további
jellemzője, hogy magas ásványi anyag tartalommal rendelkeznek (kivétel
nélkül mindegyiknek igen magas a kálcium tartalma!), így jelentős
szerepük van a szervezet mikrotápanyag ellátásában. A zöld levelek
legtöbbjének az értékes antioxidánsként számontartott karotinoid
tartalma sem elhanyagolható. A másik fontos különbség, hogy a levelekben
ugyan nincs keményítő (amely viszont a gyökerekben pl. van), ellenben a
levelek kalóriára vetítve értékes fehérje (aminosav) tartalommal
bírnak. A változatos és egészséges táplálkozásban napi szinten kellene
ezeket a csodálatos növényi részeket fogyasztani akár főve, de inkább
nyersen, hisz nyersen nagy részük kiváló emésztést helyreállító,
lúgosító, béltisztító és gyomor regeneráló - a káposztafélékkel az élen.
Ehhez képest a bélflóra problémákkal küszködők esetében az általános
gyógyászat pont a nyers levélzöldségeketől tiltja el a beteget.
Készítettem egy kis összefoglalót arról, hogy melyek a leggyakoribb
és legfontosabb Magyarországon is termő és beszerezhető zöldek, és
összegyűjtöttem pár tippet arra vonatkozóan, hogyan csempésszük be
(nyers állapotban) őket a mindennapokba.
Tartalom:

Az
egyik leggyakoribb és legismertebb zöld, számtalan fajtája van.
Tápanyag tartalma igen jelentős. Hozzáférhetősége kiváló: kora tavasztól
késő őszig termeszthető, de szárítva is megőrzi tápanyagainak nagy
részét. Felhasználása nagyrészt fűszerként ismert köretekhez pl. a
klasszikus petrezselymes krumpli, vagy salátákban, pedig gyógyhatása sem
elhanyagolható, sőt az egyik legjobb lugosító növényünk, táplálékként
pedig az egyik legerősebb, legtartalmasabb zöldségfélénk.
Rendkívül jó hatással van a vér tisztítására, és ezzel az allergia
elleni küzdelem egyik leghatásosabb gyógyszere. Hat a hörgők munkájára
és öntisztulására, valamint csökkenti a rájuk ható ingereket. Nagyon
hatásos az allergiás tüsszögés ellen.
Erős vízhajtó és vizelethajtó, tisztítja a húgyhólyagot és a veséket,
valamint serkentőleg hat a vesék működésére. Ezt elsősorban
nagymennyiségű káliumtartalmának köszönhetjük. Serkenti a természetes
szex hormonok képződését a szervezetben, és ezzel támogatja a normális
menstruációs ciklust, valamint csökkenti a menstruációs fájdalmakat és
normalizálja a kóros folyást. Ezt vastartalma biztosítja, amire
különösen akkor van szükség, amikor erős a vérzés.
Pozitívan hat a látás és a látással kapcsolatos idegekre. A benne
lévő nagymennyiségű A vitaminnak köszönhetjük, hogy csökkenti a
szürkületi vakságot, valamint javítja a látást.
Szintén kálium tartalmának köszönhetjük, hogy a petrezselyem
tisztítja az emésztő rendszert, valamint serkenti a máj munkáját. Mint
tudjuk, a májnak nagyon sok feladata van, köztük az egyik, a szervezetbe
jutó mérgek tárolása és semlegesítése. De ha a máj már túl van
terhelve, a szervezetbe jutó mérgek elterjedése ellen nem történik
semmi. A petrezselyem segít a szervezet tisztításában, különösen
higanyszennyezés esetén ajánlatos a kúraszerű fogyasztása. Olyan
anyagokat is tartalmaz, amelyek segítik megszüntetni az inzulin
érzékenységet, illetve késleltetik a cukorbaj kialakulását.
A petrezselyem kiváló immunerősítő, kúraszerű fogyasztásával
fokozhatjuk a szervezet ellenálló képességét szinte bármely betegséggel
szemben.
Különösen kisgyereknél jelenthet gondot az étvágy, amit a rossz
étkezési szokásokkal alakíthatunk ki. A kicsi általában nem kap elegendő
nyers gyümölcsöt, de még inkább nyers zöldséget. Holott a főtt
sárgarépánál sokkal táplálóbb a nyers sárgarépa-lé. És ha a kicsi
megszokja az ízeket, később is jobban elfogadja a zöldségféléket, akár
főve, akár nyersen. Igaz, abban az esetben nem jelentene gondot az
étvágytalanság. A petrezselyem nemcsak kitűnő étvágygerjesztő a gyerekek
számára, de nagyon tápláló is.
A petrezselyemben sok a vas, hatékonyabb mint a vastabletták, mert a
természetes környezetből illetve a táplálékunkból származó hatóanyag
felszívódása a "táplálék kötés" miatt sokkal jobb! A petrezselyem
továbbá olyan agyagot tartalmaz, amely elősegíti a vérkötődést.
A petrezselymet önmagában nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani,
pláne a kismamák bánjanak vele elővigyázatosan. De kis mennyiségben,
nagyon ajánlott akár a napi fogyasztása is. A leghatásosabb nyersen
fogyasztani, a kicentrifugázott levét, felhígítva bármely más zöldség
lével, így sárgarépával is lehet. Hatékony a petrezselyem lé
fokhagymával, de akkor is hígítani kell, mert mindkettő igen tömény
összetételű. Nyersen a tisztított petrezselymet ajánlatos belekeverni a
salátába, a levelet szintén. És ha a hús mellé dísznek petrezselyem
zöldjét adnak, vegyük komolyan a kínálást, mert a klorofilles
zöldségféle gátolja a testben a rákkelő anyagok felszívódását, amiben a
sült hús, a konzervek és a készételek ugyancsak bővelkednek.
Alternatív felhasználása: zöld turmixokban, nyers salátákban is
merjük mennyiségben alkalmazni! A legízletesebb felhasználása a nyers
lecsó: érett paprika, paradicsom és sok-sok petrezselyem nyersen
leturmixolva.

A
saláta a tavasz első újdonsága az asztalon. A téli saláta még az ősz
folyamán a földbe kerül, hogy a húsvéti ünnepekre elérje a fogyasztható
méretet. A tavasz első heteitől kezdve a különböző fajta saláta szinte
mindennapos az étkezésünkben. Ha el tudjuk látni a családot a
kiskertünkből salátával egész évben, azzal megalapozzuk a jó egészség
feltételeit. S minél levelesebb a salátánk, és minél zöldebb, annál
értékesebb. A fejbe borult fakó színű saláta kevésbé értékes a vitaminok
és az ásványok szempontjából.
A salátalevelekben a kalcium és a magnézium előfordulási aránya a
szervezetben való hasznosításához a legideálisabb. Kiemelkedő a
K-vitamin tartalma és ha megfigyeljük a saláta vitamintartalmát,
megállapíthatjuk, hogy a zöldségfélékhez viszonyítva nagyon gazdag
B-vitaminokban, amely az agy és az idegek egyik legfontosabb tápanyaga.
Ennek a vitaminnak egyik tulajdonsága az is, hogy nyugtatja az idegeket,
és pozitív hatással van az összes agyi és idegi működésre, ezért bátran
fogyasztható minden idegi eredetű zavarra vagy betegségre. Alvászavar
esetén, ha már elegünk van a szintetikus altatókból, amelyeknek számos
mellékhatását tapasztaltuk, próbálkozzunk meg a salátalé fogyasztásával.
A fejfájáson is segít belsőleg, de külsőleg alkalmazva is:
A kicentrifugázott saláta-lébe ha belecsöppentünk néhány csepp
rózsaolajat, és külsőleg használva bekenjük halántékunkat és a végtagok
hajlatait, a legmélyebb szorongás is eltűnik, és nyugalom veszi át a
helyét. Ez a "gyógyszer" a stresszt is feloldja.
Szintén a B-vitaminoknak köszönhető, hogy a saláta kitűnően támogatja
az emésztést és a bélflóra munkáját. Serkenti a kiválasztást, a
keményítő és a fehérjék emésztését, valamint az anyagcserét. A K-vitamin
teszi lehetővé, hogy négy féle fehérje előállításában is segédkezhet.
A kalcium és magnézium megfelelő arányának köszönhetően a saláta
jótékonyan hat az izmok és a csontozat fejlődésére és karbantartására. A
magnézium meggátolja a kalcium kioldását a szervezetből, ami akkor
következik be, ha a vér elsavasodik. Ha az izmokban van elegendő
kalcium, a szív működése is jobb, valamint ez hatással van a vesék
működésére.
Az A- és
C-vitamin kombinációjának
köszönhető, hogy rendkívül jó hatással van a salátalé a légzőszerv
nyálkahártyáira. A köhögés csillapodik és csökken az inger a tüdők
hörgőiben egy-egy pohár salátalé elfogyasztása után.
A magas kálium tartalmának köszönhetjük, hogy a saláta hozzájárulhat a
tavaszi méregtelenítéshez is, ha beillesztjük a tisztítókúra részeként.
A sav-lúg egyensúlyt állíthatjuk helyre, amivel megteremthetjük a
gyógyulás, illetve az egészségünk alapjait. A salátával nemcsak
tisztítjuk, de ritkítjuk is a vért, valamint arra ösztönözzük a
szervezetet, hogy új vérsejteket állítson elő, ugyanakkor a vér kötődése
is erősödik a saláta fogyasztásával. Mindezt K-vitamin tartalmának is
köszönhetjük.
A saláta általában nyersen, vagy kissé meglankasztott formában kerül
az asztalra (ez emeli B vitamin tartalmát). Igyekezzünk minél zöldebb
leveleket használni, különösen, ha kicentrifugázzuk. Ha ugyanis csupán a
lét fogyasztjuk, annak a külső, kissé keményebb levelek is megfelelnek,
amelyeket általában le szoktuk fejteni. Használjuk az egész növényt, de
ne áztassuk sokáig vízbe. (Soha egyik élelmünket se áztassunk, kivéve
az arra javasolt száraz hüvelyeseket, gabonákat és bizonyos magvakat.)
Rózsaszirommal, citromfű levéllel, tisztított vízzel vagy
Tündérvízzel, egy kevés rózsavízzel, és egy pici mézzel összeturmixolva
kiváló idegnyugtató és fejfájás csillapító üdítőitalt készíthetünk.
Bármilyen zöldturmixba kiváló!
Salátaként lehetőleg citrommal vagy balzsamecettel, almaecettel és
valamilyen szűzolajjal ízesítsük, ne pedig a hagyományos cukros-ecetes
salátalével, mert a cukor agyoncsapja a saláta sav-bázis egyensúly
beállító hatását.

Szintén
nagyon ismert és főként tavasszal népszerű zöldekről van szó. Tápanyag
tartalmuk fajtánként változó, nagyjából olyan, mint a fejessalátáé.
Azonban érdemes folyamatosan fogyasztani őket, hisz számtalan fajtája
kapható szinte egész évben a fejes salátán kívül is: római saláta,
jégsaláta, metélő saláta, tépősaláta, fodros saláta, stb.
Felhasználása salátaként a leggyakoribb, bátran keverjük más
levelekkel/zöldségekkel a salátában. Öntetnek citrom levét, zöld
fűszereket, és nagyon kevés olajat javaslok. Bátrak kísérletezhetünk a
salátaféléket turmixokban is felhasználni. A saláták (főleg minél
haragos zöldebb levelű) keserűek lehetnek, de más zöldeket/több
gyümölcsöt felhasználva elnyomható a túlzott keserűség.

Ahol
a cikóriát ismerik, ott egyike a legkeresettebb téli
zöldségnövényeknek. Európában ma mindenfelé terjed, különösen
Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában ismert. A XVIII. században
még gyökeréért termesztették, melyet kávé készítéséhez használtak.
A cikória gazdag ásványi sókban, főleg mészben, foszforban.
C-vitamin-tartalma
nem jelentős, viszont karotin tartalma még 3 héttel a szedés után is
számottevő. A cikória azon túl, hogy igen kedvező beltartalmi értékkel
bír, kedvezően befolyásolja emésztésünket is.
A cikória formája hosszúkás, színe halvány, ugyanis sötétben nő.
Színe egyben ízéről is tanúskodik, ugyanis minél világosabbak a levelei,
annál kevésbé van keserű íze.
A példányok kiválasztásánál vegyük figyelembe leveleinek színét,
amely az előzőekben ismertetettek miatt minél világosabb legyen,
illetve, hogy leveleinek szerkezete lehetőleg minél tömörebb, zártabb
legyen. Szedés után hűvös, sötét helyen hetekig tárolható és sokáig
friss marad.
A cikória a salátáknál megszokott előkészítést igényli. Eszerint
torzsáját egy éles késsel vágjuk körbe és távolítsuk el. Szintén
távolítsuk el hibás, sérült leveleit, majd alaposan mossuk át, illetve
törlőruhán szárítsuk meg.
A cikória természetesen nyersen is fogyasztható, ilyenkor adjunk
hozzá valamilyen lédús gyümölcsöt, azonban leggyakrabban pirítva, vagy
rövid ideig főzve fogyasztják.

Főként
a gyökerét szokták fogyasztani levesbe, párolt zöldségként. Kiváló
lúgosító hatása van (nyersen). Gyökerénél a szárzeller része még
értékesebb, hisz tápanyagokban sokkal gazdagabb, mint a gumó.
Hozzáférhetősége szinte egész évben biztosított, ezért télen is az egyik
legstabilabb tápanyagforrásunk.
A zellerszár fogyasztása jót tesz a gyomornak, a lépnek és a
hasnyálmirigynek, javítja az emésztést, tisztítja a bélrendszert és a
vért, valamint izzasztó, méregtelenítő hatást gyakorol a szervezetre.
Segíti a vizeletürítést, és vízhajtó hatással rendelkezik, emellett hűti
a máj és a gyomor belső melegét, amely rendszerint fejfájásban, nem
utolsósorban pedig mértéktelen étvágyban nyilvánul meg.
Az étkezések között fogyasztott nyers zellerszár szabályozza az
étvágyat, emellett az evés lelassítására, az alaposabb rágás érdekében
is célszerű zellerszárat ropogtatni az egyes fogások mellé. A zellerszár
továbbá azon kevés zöldségek egyike - a fejes saláta a másik -,
amelyeket gyümölccsel is bátran fogyasztható, ugyanis ebben az esetben
nem terheli meg az emésztést, és nem okoz erjedési folyamatokat a két
különféle táplálék együttes hatása. Ezért kiváló adalék a gyümölcs alapú
zöldturmixokba!
A zellerlé magában vagy citromlével keverve hasznos diabétesz esetén
is, segít szabályozni a vércukorszintet, ugyanakkor a savtúltengést is
megszünteti. A rendkívül sok szilíciumot tartalmazó zellerszár
hozzájárul az ízületek, az ütőerek és a kötőszövetek megújulásához,
emellett megszünteti az emésztőrendszerben zajló erjedési folyamatokat,
illetve a vér savasságát, mely rendszerint gyulladást vált ki a
szövetekben. Érdemes elfogyasztani mindennap legalább egy zellernyi
szárat vagy egy pohár tisztított vízzel hígított zellerlevet.
A zellergumó préselt leve kiváló böjti ivókúrákhoz (más zöldségek -
sárgarépa, petrezselyemgyökér, pasztinák, paradicsom, hagymafélék -
levével gazdagítva), a szárzellert bátran lehet használni salátákba,
finom ízt kölcsönöz minden ételnek,
krémleves és
egytálétel
is készülhet belőle. A szár és a levél rendszeres használata
zöld-turmixba is javallott. A zellergumót nyersen lereszelve joghurttal
és fokhagymával ízesítve salátaként fogyaszthatjuk.

Az
1950-es években sok szülő spenóttal etette a gyermekét, abban a
hiszemben, hogy attól erős és egészséges lesz. A paraj
"szuperegészséges" tévhitét elsősorban Popeyenek, a népszerű
rajzfilmfigurának köszönhette, valamint annak a táplálkozástudósnak, aki
a vastartalmát egy tizedesvesszővel elírta. Még ha a mese nem is
teljesen igaz, a spenót vagy paraj az egyike a legértékesebb leveles
zöldeknek, tápanyag tartalma (nyersen) az egyik legkiemelkedőbb, fehérje
tartalma is igen értékes. Sajnos a köztudatban a paraj felhasználása
többnyire a főzelékre korlátozódik, pedig nem kéne hogy így legyen. Meg
kell jegyezni hogy oxálsav tartalma a hőkezelés hatására csapódik ki, ha
nyersen fogyasztjuk nincs ilyen probléma. Több fajtája létezik:
hagyományos spenót mellett az új-zealandi, és mustár spenót fajtája is
igen elterjedt. Kora tavasztól késő őszig könnyen beszerezhető.
Fajtája szerint téli, illetve nyári spenótot ismerünk. A paraj szabad
földön telelő, és csak a márciusban vagy áprilisban leszedett téli
spenót levelének az állaga tömör. A nyári, illetve őszi spenót zsenge.
Főszezonja márciustól novemberig tart. Vásárláskor figyelni kell arra,
hogy a frissen szedett paraj levelei ropogósak legyenek, gyökérrésze nem
lehet fonnyadt. A parajt a vásárlást követően azonnal, frissen fel kell
dolgozni, mert gyorsan megfonnyad. A kiválogatott, egészséges leveleket
nedves ruhába kell csavarni, és így a hűtőszekrény zöldségrekeszében
maximum 12 óra hosszat tárolhatjuk. A parajt feldolgozva, mélyhűtve is
tárolhatjuk.
A paraj fontos szerepet játszott a népi gyógyászatban, alkalmazása e
téren nagy múltra vezethető vissza. Ajánlották például magas vérnyomás,
vérszegénység és székrekedés ellen.
Magas karotinoid és klorofill tartalmánál fogva ajánlható rákos
megbetegedések megelőzését szolgáló étrendekbe. Egyes kutatások szerint a
paraj a rákbetegségek ellen leghatékonyabban védő zöldségfélék közé
tartozik. Alacsony energiatartalmának köszönhetően a fogyókúrás
étrendben bátran fogyasztható. További előnye, hogy jó folsavforrás, így
a várandós nők étrendjéhez is hozzátartozik.
A paraj sok káliumot tartalmaz, amely pedig bizonyítottan igen fontos
szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában. Hátránya, hogy oxálsav
tartalma gátolhatja a vas, illetve benne lévő más ásványi anyagok
felszívódását, így a közhiedelemmel ellentétben a paraj nem különösebben
jó vasforrás. Oxálsav tartalma miatt az arra érzékeny embereknél
elősegítheti a vese-, illetve hólyagkő képződését. Ugyanakkor nem szabad
megfeledkezni a paraj nitrát tartalmáról sem.
Felhasználása: a zsenge leveleket beletépkedhetjük a salátába,
mennyiségi fogyasztása viszont csak zöld turmixokban lehetséges, így is
számolnunk kell erős ízével, melyet más erős aromájú zöldek mint zeller,
petrezselyem harmonizálhat. Kiváló tisztító hatással van a szervezetre,
nem véletlen, hogy iparilag a spenótból vonják ki a klorofillt.
Kisbabáknak két éves korig heti egy alkalommal javasolt a fogyasztása.

A
spenótnál kevésbé ismert zöld, amely szintén igen gazdag tápanyag
tartalommal rendelkezik. Magyarországon nem találkozunk gyakran
mángolddal sem a piacokon, sem a zöldségesnél. Talán azért nem népszerű,
mert nem vagyunk tisztában értékeivel. A mángold íze a spenóthoz
hasonló, de a répafélékhez tartozik, és a cékla a legközelebbi rokona.
Amolyan "3in1" táplálék, ugyanis mindhárom növény értékeit magában őrzi.
Az egyik legértékesebb zöldségek közé sorolják a táplálkozáskutatók.
Kiváló a K-, A-, C-, E-vitamin, magnézium, mangán, kálium, vas és
étkezési rosttartalma. Nagyon jó forrása a réznek, kalciumnak,
triptofannak (esszenciális aminosav), B2- és B6-vitaminnak, valamint
proteinnek.
Jelentős mennyiségben tartalmaz még foszfort, cinket, folátot, B1-, B3-, B5-vitamint és biotint (H-vitamin).
Magas rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt hatásosnak
tartják a kutatók és az orvosok az emésztőrendszeri daganatok
megelőzésében. Állatkísérletek már igazolták ezt a feltevést, sőt a
cukorbetegek veséjét is védi, mert csökkenti a kreatin és karbamid
szintet.
Magas K-vitamin tartalma miatt napi egy-egy adag mángold
elfogyasztásával már sokat tettünk csontjaink egészségéért. A fiatalok
és a változó korban lévő nők számára ezért fontos lenne minél gyakrabban
fogyasztani. A K1-vitamin egyrészt megakadályozza azoknak a sejteknek
működését, amelyek lebontják a csontot, másrészt az emésztőrendszerben
lévő egyik jótékony baktérium a K1-vitamint átalakítja K2-vé, amely
aktiválja a csont egyik legfontosabb fehérjéjét, és az megköti ott a
kalciumot.
A mángold másik nagyon jelentős ásványi anyaga a magnézium, ami
segíti az idegrendszer és az izmok működését azzal, hogy a kalcium
tevékenységét szabályozza. Azzal, hogy a magnézium megakadályozza a
kalcium idegsejtekhez történő szabad áramlását, nyugodt, ellazult
állapotban tudja tartani az idegrendszert, a vérereket és az izomzatot
is.
Ha táplálkozásunkkal túl kevés magnézium jut szervezetünkbe,
akkor a kalcium szabadon áramlik az idegsejtekhez, így az túl aktív
lesz, túl sok üzenetet küld. Magas vérnyomást, migrént, fejfájást és
izomgörcsöket is okozhat a kevés magnézium.
A mángold sok A-vitamint, béta-karotint tartalmaz. Mindkettő nagyon
fontos a szem egészségének megőrzéséhez, szerepet játszanak a
szürkehályog megelőzésében. A béta-karotin és más karotinszármazékok is
csökkentik a bőrrák kialakulásának kockázatát.
A mángold sok
C-vitamint tartalmaz,
amely eredményes harcos a szabadgyökök sejtkárosító, és fájdalmas
gyulladáskeltő hatásával szemben. Az immunrendszer megfelelő működéséhez
is szükségünk van
C-vitaminra, megelőzhetjük a megfázásokat, légúti fertőzéseket.
A káliumban és vasban is gazdag mángold fontos a szívbetegségek
megelőzésében is, mert szabályozza a vérnyomást és a szívműködést,
biztosítja a szervezet oxigénellátottságát, támogatja az immunrendszert,
energiával látja el a szervezetet. A vas és a fehérje együtt építi fel
az oxigén szállításához nélkülözhetetlen hemoglobint.
Elkészítési módjában kiélhetjük kreativitásunkat, hasznosíthatjuk
fantáziánkat. Leveléből és szárából is ízletes ételeket készíthetünk.
Olaszos tésztákhoz a leveleket a spenóthoz hasonlóan pároljuk, olíva
olajjal, fokhagymával ízesítjük. Főzeléket,
egytálételt
is készíthetünk belőle, ugyanúgy, mint a spenótból. A szárakat sokan
eldobják, pedig a spárgához hasonlóan lehet köretnek főzni, párolni,
amit aztán reszelt parmezánnal megbolondíthatunk. Kompóttal is
próbálkozhatunk, a reberbara receptjét használva. Elmondható, hogy minél
zsengébb a levele, annál finomabb. Az egészen zsenge hajtások bátran
használhatóak salátába, zöld-turmixba is kiváló alapanyag. Nincs olyan
markáns íze mint a spenótnak, igen leveses, hálás zöld, és finom. A
spenóthoz hasonlóan kora tavasztól az őszi fagyok megjelenéséig
termeszthető, fogyasztható.

Főleg
a késő őszi, téli, kora tavaszi szezon zöldje. Télen a nagy ínségben
csillapítja zöld éhségünk. Sokan csak főzeléknek, leves betétnek
ismerik, pedig nyersen is nagyon finom. Íze nem erőteljes, nem rágós,
könnyen fogyasztható értékes tápanyagokban gazdag zöld. Két fajtája is
létezik: a pak-choi és a pe-tsai.
Biológiai, táplálkozási értéke jelentős, mert nagy mennyiségű
fehérjét tartalmaz, háromszor annyit, mint a fejes káposzta. Fehérjéje
könnyen emészthető. Sok
C-vitamint és karotint tartalmaz. Ásványisó-tartalma is magas.
Élettani jelentőségét az okozza, hogy télen is kapható, így
garantálva a hideg hónapokban a vitaminszükségletünket. Alacsony
energiatartalma és magas telítő értéke miatt fogyókúrás és vegetáriánus
ételek kitűnő nyersanyaga lehet.
A kínai kellel valamilyen oknál fogva könnyű dolgunk van, mert a
boltokban - ha lehet kapni - legtöbb esetben friss példányokat találunk.
A levelek legyenek halványzöldek, hibátlanok, egyenesek, szakadásoktól
mentesek. Az egész kel állaga pedig kemény, ropogós.
A kínai kel külső leveleit - amelyek nem fogyaszthatók - már
szedéskor eltávolítják, így felhasználás előtt legfeljebb a levelek alsó
végét célszerű levágni, ahol rostosabb a főér. Ezzel elérjük azt is,
hogy a külső levelek szétesnek, és így alaposabban megmoshatók és
gondosan eltávolítható a közéjük került szennyeződés. Ha nem használjuk
fel az egész kelt, akkor hosszában vágjuk ketté, és így használjuk az
egyik felét, a másikat meg csomagoljuk vissza a fóliába.
Felhasználását főként salátákba javaslom, de önállóan fogyasztva is
megállja a helyét főtt ételekhez. Ha kínai kelből készítünk salátát,
mindig gazdagítsuk a salátánk többféle zöldséggel, használjunk zöld
fűszereket, citrom levét az ízek kiemeléséhez, mert amúgy elég
jellegtelen. Természetesen köretként is fogyasztható, vagy akár levest
is főzhetünk belőle. (A kínai kel jó helyettesítője a kelkáposztának.)
Színe és tetszetős formája miatt pedig jól használható díszítésekhez.
Téli zöld turmixunkba is rakhatunk egy-egy levelet, almával és banánnal
is finom.

Nyár
végétől tavaszig van a fő szezonja. Főként főzelékként és rakott
káposztaként ismert az elkészítése, pedig számtalan más módon is
fogyaszthatjuk. Két fajtáját ismerjük: az egyik kékesszürke levelű, a
másiknak zöld levelei vannak. A kelkáposzta levelének ásvány- és
vitamintartalmát zöld színe határozza meg.
Kevesen tudják, hogy kiváló kalcium forrás, de más mikrotápanyagokban
is gazdag. Téli vitaminbomba. A magas kálcium tartalom mellett
A-vitamint tartalmaz.
A kelkáposzta remek csonterősítő. Kalciumtartalmát a szervezet
ideálisan fel tudja használni a magnéziummal és a káliummal együtt. A
kelkáposztában előforduló kálium a kalciummal együtt szabályozza a
vérnyomást, valamint jótékonyan hat a szívizom működésére, a szabályos
szívverésre. A kelkáposzta (a káposztafélékkel egyetemben) kitűnő
rákellenes élelmünk. A növényben nagy mennyiségű béta-karotint találunk.
Ez lényegesen elősegíti az immunrendszer működését, és ezzel az egész
szervezet védelmét.
Gyulladásos betegségekre is ajánlják a kelkáposztát, hiszen a benne
található A-vitamin hasznosítását E-vitamin-tartalma még jobban
elősegíti. B-vitamin-tartalma pozitív hatással van az emésztésre és az
idegrendszerre. Ha a B-vitaminhoz csatlakozik még egy-két ásvány (mint a
magnézium és a mangán), akkor többszöri fogyasztás után
kiegyensúlyozott személyiségnek érezzük magunkat. És a kelkáposztában
egyszerre van meg a B-vitamin és a szükséges ásványi csatlakozók. Előnye
még, hogy nátriumban szegény, és 100 gramm energiaértéke csak 30 kcal.
Ameddig a káposzta félék valamennyi tagját az ételkészítés területén a
legváltozatosabb módon felhasználják: salátának, köretnek, levesek
készítéséhez, kitűnő előételek alapanyagai, addig a kelkáposzta szerepe
kimerül a belőle készülő főzelék elkészítésével. A zsenge kelkáposztából
kitűnő saláták készíthetők, ízes lében főzött levelei bundázva, rántva
is kitűnőek, ha egy kis tartármártást is kínálunk hozzá. Számtalan
önálló étel is készíthető belőle, és lehet újszerű színfolt, egy eddig
kevésbé ismert ízvilág terített asztalunkon.
Húsos, erőteljes aromájú levelei rágósak, nyersen fogyasztása csak
zöld-turmixban lehetséges. A legízletesebb kombináció a
narancs-kelkáposzta párosítás egy kis gyömbérrel jól összeturmixolva.
Nyáron kapható zsengébb változata a fodros vagy leveles kel.
Vásárláskor kemény, zárt fejeket válasszunk. A kelkáposzta fűszere a
fekete üröm, a majoránna, a kömény, a koriander, a petrezselyem és a
fekete bors. Aki hajlamos a puffadásra, elkészítésekor csak a világosabb
belső leveleit használja, vagy 3 percig főzze elő a leveleket, és az
első főzővizet öntse le.

Nem
csak konyhakerti növény, és ételalapanyag, hanem elismert gyógynövény
is. Szinte egész évben kapható zöldféleség. Bár nem kifejezetten lágy a
textúrája, mégis elkészítése számos variációban ismert. Az egyik
legváltozatosabban elkészíthető levélzöldségünk. Több fajtája ismert:
sima zöld káposzta, vörös káposzta.
A káposzta metil-cisztein-szulfoxidot, glükozinolátokat
(glükobrasszicint) tartalmaz. A-, C-, E-, és K-vitaminban gazdag,
jelentős a folsav tartalma, de viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz
még káliumot, jódot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, vasat és
nátriumot is.
Tápanyagokban gazdag, magas rosttartalmának köszönhetően megtisztítja
az emésztőrendszert, lékúrákhoz is javasolják. Igen jó hatással van az
emésztőrendszerre, segít helyreállítani a bélflórát. A nyers káposztalé
gyorsítja a gyomor- és nyombélfekély gyógyulását, védi a
gyomor-nyálkahártyát, és igen hatékony méregtelenítő. A savanyú káposzta
leve alkalmas emésztési panaszok, főként székrekedés mérséklésére, mert
hashajtó hatású, de arra érzékenyeknél enyhén puffasztó is lehet. A
gyulladásos fogínyre jótékony hatással bír. Antioxidáns, immunserkentő,
vírus- és baktériumölő, rákellenes hatású. Nem bizonyított, de
feltételezhetően antioxidáns tartalma miatt lassítja a karcinogén
(rákkeltő) anyagok felszívódását a szervezetben.
A népi gyógyászatban a hörghurutos megbetegedésekre használják,
valamint a növény összetört vagy savanyított leveleit enyhe
bőrgyulladások, bőrsérülések kezelésére ajánlották (szoptatós anyukák
mellgyulladására is bevált a káposztaleveles borogatás).
Főzve levesek, főzelékek, rakottasok formájában fogyasztjuk, de
nyersen is bátran fogyasztható, apróra reszelve salátaként, vagy saláták
alkotórészeként. Érzékeny gyomrúak felpuffadhatnak tőle, de ez csak
annyit jelent nem elég jól működik az emésztőrendszerünk. Zöld
fűszerekkel, köményfélékkel kitűnően harmonizál. Turmixolni magas rost
tartalma és erőteljes íze miatt kevésbé javasolt, de préselt leve
kúraszerűen fogyasztható.
A túlzásba vitt káposztalé fogyasztás az arra érzékenyeknél pajzsmirigy megnagyobbodást okozhat!

Általánosan
ismert felhasználás szerint az emberek csak a sárgarépa gyökeret
használják, a zöldjét értéktelen hulladékként kidobják. Pedig nem kéne,
hogy így legyen, hisz a sárgarépa levele is fogyasztható, sőt azt kell
mondjam igen értékes tápanyag forrás. Mivel nem ismert zöldjének
felhasználása, sajnos tápérték táblázatot nem tudok mellékelni, de
hasonlónak gondolom a petrezselyem tápértékével. Igen erőteljes, markáns
íze korlátozza a felhasználását, de a friss hajtások a turmixban nagyon
finom ízhatásokat tudnak előhozni, mindenképp javaslom más zöldekkel
együtt használni turmixban.

A
rebarbara ritkábban, de nálunk is előforduló zöldségféle a
kiskertekben. Van egyéves és többéves növény. A rebarbarának a levelét
és a gyökerét is használhatjuk, de magas oxálsav tartalma miatt csak
módjával és mértékkel, főleg saláták összetételeként és zöldturmixokban.
Lehetőleg nyersen fogyasszuk, mert főve a magas oxálsav tartalom miatti
oxalát lerakódások terhelhetik a veséket és az ízületeket.
A rebarbara gyökere és levelei is egyaránt gyógyhatásúak. A rebarbara ásványianyag tartalma igen jelentős, bővelkedik A -, B-,
C-vitaminokban, és számottevő mennyiségű szelén is van benne.
Kis adagokban való fogyasztása gyógyhatású is lehet. Számos kivonata
kapható a gyógyszertárakban is, amelyet máj és epebajokra, valamint
aranyeres fájdalmakra írnak fel.
A rebarbara mindenek előtt azokon segít, akiknek az emésztése renyhe,
vagy hanyatlóban van (főleg az idősebb korosztály esetében). Ha a
salátához egy nagyobb tenyérnyit elfogyasztunk egyszerre, az untig elég
ahhoz, hogy ne érezzük, hogy az étel megállt a gyomrunkban. Oxálsav
tartalma folytán nyers állapotban segíti és szabályozza a belek
perisztaltikus mozgását, valamint astringent tartalma folytán
megszünteti a hasmenést.
A gyökérből készült rebarbara por azok számára ajánlatos, akik
valamilyen szájbetegséggel küzdenek, s akiknek barnásak és kilazultak a
fogai. A port külsőleg, fogmosásra használjuk.
A rebarbara-lé sebek lemosására is alkalmas, azokon is segíthet,
akiknek nehezen gyógyuló, nagy terjedelmű, vagy fekélyes sebük van. A
rebarbara kicentrifugázott levét kissé felhígítjuk, egy kis mézet vagy
cukrot teszünk bele, és óvatosan lemossuk vele a sebet. Gyökerét
pépesítve kevés mézzel elkeverjük és rátesszük a sebre borogatásnak.
Addig váltjuk, amíg be nem gyógyul a seb. Ha nincs friss rebarbaránk,
gyökérből készült rebarbara port is higíthatunk melegvízzel, ezzel
helyettesíthetjük a friss pépet. Ez a pép a vérző aranyérre is jótékony
hatással van.
A rebarbara nagy mennyiségben és töményen használva veszélyes lehet
belsőleg, ha főzzük. De csak nagy mennyiségben! Kis mennyiségben havi
2-3 alkalommal bátran fogyaszthatjuk. Ha naponta szeretnénk fogyasztani,
akkor csak nyersen használjuk.

A
kínai orvoslás szerint a metélőhagyma felerősíti a testben az
energiaáramlást, emellett jótékony hatással van a vesére, a májra és a
gyomorra is. A friss, intenzív ízű zöldségféle ezenkívül erősíti az
emésztést, megszünteti a renyhe bélmozgás tüneteit, és segíti a
bélrendszer salakanyagoktól való megtisztulását is.
Természetes vízhajtó hatással bír, mindemellett gazdag
C-vitamin-
és vastartalommal rendelkezik, aminek köszönhetően jó hatással van az
anyagcsere-folyamatokra. Amellett pedig, hogy elősegíti a súlyvesztést
és a szervezet méregtelenítését, számos más módon is szerepet játszik az
egészségmegőrzésben.
A népi gyógyászat úgy tartja, enyhíti az ízületi gyulladásokkal járó
fájdalmat, akár külsőleg, akár belsőleg alkalmazzuk. Vitamintartalmánál
fogva továbbá erősíti az immunrendszert, és megóv a fertőzésektől.
Keleten előszeretettel használják a szexuális energia növelésére is.
Fogyaszthatjuk nyersen vagy enyhén átfőzve, illetve a zöldjéből préselt
lé, vagy tea formájában.

A
mezei sóska szinte mindenhol megtalálható. Már kora tavasztól a
konyhaasztalokra kerülhet, és ez azért is örvendetes, mert immunerősítő
tulajdonságának köszönhetően a hosszú téli hónapok után kellemesen friss
és savanykás ízével valósággal felpezsdítheti a zöld ízekre kiéhezett
szervezetünket.
A sóska sok ásványi sót, meszet, oxálsavat, foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok,
C-vitamin, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne.
C-vitamin tartalma jelentős.
Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.
A mezei sóskának ismert vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá
növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező-képességét, így
kiváló immunerősítő tulajdonságú. A népi gyógyászatban vértisztító
szerként alkalmazzák.
Tavaszi kúráknál a fiatal, friss leveleket salátában, levesben fogyasztják. Kivonatát gyógyszerkészítményekben is felhasználják.
A sóska savanykás ízének étvágygerjesztő hatása van. A friss, gyenge
sóskát egyébként a gyerekek is kedvelik. Salátának, levesnek és
főzeléknek kiváló. A feldarabolt sóskalevél a savanykás ízű levesnek
kellemes pikáns ízt kölcsönöz. Sok háztartásban a mezei sóskát spenóttal
készítik el, és sóval, paprikával, tejföllel ízesítik.
Nyersen kiváló saláta alapanyag, reggeli zöld turmixunkba is tehetünk
egy kis maréknyi levelet. Őszibarackkal, mentalevéllel és egy kevés
mézzel kiváló!
Ha gyakran, illetve ha nagy mennyiségben fogyasztjuk, akkor az
oxálsav- és a káliumbioxalát-tartalma kedvezőtlenül hathat a
szervezetre, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott - főleg
kisgyermekeknél.

A
kapor ismert kerti zöldfűszer, de talán nem tudunk róla annyit,
amennyit megérdemelne, és a kelleténél ritkábban is használjuk, pedig
különleges, finom íze mellett, amelyet magas illóolaj tartalmának
köszönhet, jótékonyan hat szervezetünkre is.
Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozik, közismert
fűszer- és gyógynövény. A Földközi-tenger vidékéről származik, hazánkban
nem őshonos, de régóta termesztik. Az biztos, hogy már az ókorban
ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik kedvenc
fűszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is használták
gyógynövényként.
A kapor illóolaja enyhíti a puffadást, a gyomorfájást, szélhajtó, és
csillapítja a bélgörcsöket. Nagyon jó vizelethajtó. A nők régóta
kihasználják a kapor jótékony hatását az altesti fájdalmak, a
menstruációt kísérő tünetek enyhítésére, a szoptatós anyukák pedig
tejképződés serkentésére fogyasztják, a kismama-teák jellegzetes ízt
adó, kedvelt összetevője.
Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta, mert a savanyúságok
elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak jellegzetes íze van, de
tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például az oroszok vagy az
olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez, töltelékekhez.
A tökfőzelék tipikus fűszere, de több más zöldségfőzelékhez is jól
illik. Használható tej-alapú mártásokhoz és halakhoz is. A savanyúságok -
kovászos uborka, savanyú káposzta, tök - elkészítésénél is
előszeretettel használják. Uborkasalátáknak is kedvelt fűszere, a görög
tzatziki kapor nélkül nem is lenne az igazi. Joghurtos salátaöntetek
elmaradhatatlan alkotó része. Önmagában is készíthetünk belőle mártást,
levest, főzeléket, vagy túróval kombinálva kenőkét. Érdemes egy keveset
kipróbálni belőle a zöld turmixunkban is!
Elsőre abszurdnak tűnhet az ötlet, pedig akár természetes is lehetne.
Régen az emberek a megtermelt élelmiszerek hiányában a vadon növényeit
gyűjtögették be, hogy túléljék az ínséges időket. Ma a városiasodás
korában természetesen a vadnövények fogyasztása kuriózum számba megy, ez
nem is csoda, hisz a városban ki merné leszakítani a szennyezett
növényt.
Aki mégis ilyen csemegére vágyik érdemes odafigyelni, hogy tiszta
helyről, lehetőleg minél távolabb a város szennyezettségétől,
erdőn-mezőn gyűjtse be ezeket a növényeket, amelyek értékes
tápanyagokban gazdagok. Én rendszeresen fogyasztom őket, érdemes
megismerni, hogy melyik az ehető, hisz nem is gondolnánk, hogy gazolás
közben milyen értékeket dobunk ki.

A
pitypang nem más, mint a mindannyiunk gyermekkorából jól ismert
gyermekláncfű, így külső megjelenésének bemutatása feltehetően nem
annyira szükséges. Ízét azonban valószínűleg már kevesebben ismerik.
Elmondható, hogy nagyban hasonlít az endíviához. A pitypang nemesített
változatát nevezzük ruccolának!
Az 1600-as évek elejei könyvek már tartalmaznak utalást a növényre,
eredetéről azonban nem szólnak. Európában úgyszólván mindenütt
előfordul, hazánkban vadon szintén igen gyakori gyomnövény. Francia neve
- Pissenlits - nem mást jelent, mint ágyba pisilést, köszönhető ez a
növény közismerten jó vízhajtó hatásának.
Magas a B
2-, és
C-vitamin
tartalma, inulinban, szaponinban, keserűanyagokban, értékes savakban és
cseranyagokban gazdag, ásványianyag tartalma példaértékű.
Az egész növényt behálózzák a tejedények és a tejcsövek. Sérülés
hatására minden részéből sárgásfehér tejnedv csurog ki, amelyben
viaszszerű anyagokon kívül kaucsuk is található. Keserűanyaga többek
között a salátában is előforduló lactucopikrin és lactucin, amelyeknek
mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya évszakonként változik.
Változó keserűanyag-tartalma virágzás idején a legnagyobb.
A pitypangot már az ókorban is használták a gyógyászatban, ma is
gyűjtik ilyen célból levelét és gyökerét. Gyomor- és bélbetegségekben
étvágyjavító és emésztést elősegítő. Magas kálium- és savanyú
triterpénszaponin-tartalma miatt jó vizelethajtó is.
A népi gyógyászatban több mint 500 különböző néven ismerik. A
gyökeret keserű tea készítésére használják, amely jót tesz epe és
májbántalmakban szenvedőknek. Emésztési zavarok miatt kialakult ekcémák
és sömörök ellen is hatásos, illetve mint azt már említettem, levelei
kitűnő vízelhajtók. Tavasszal a kankalinnal, csalánnal együtt a legelső
gyógynövények egyike, amelyekkel megkezdhetjük a szervezet (elsősorban a
vese és a máj) méregtelenítését.
Gyűjtésekor figyeljünk a levelek hibátlanságára, illetve arra, hogy
még bőven virágzás előtti növényt válasszunk, mert virágzás után a
levelek megkeserednek! Az őszi gyüjtésű gyökérből (pörkölve) kiváló
kávépótló szer készíthető.
A többi salátafajtához hasonlóan legtöbbször nyersen, olajjal,
ecettel és fűszerekkel keverve fogyasztjuk. Nemcsak nagy (4-5%)
káliumtartalmú levele, hanem feldarabolt gyökere is kiváló
főzelékalapanyag, például párolva.

A
csalánt inkább gyógynövénynek tartjuk számon, mint zöldségfélének. Az
ok, hogy itt is tárgyalunk róla az, hogy párját ritkító vitamin és
ásvány tartalma van. Régen része volt a konyhakerti növényeknek, főleg a
szegények főztek belőle gyakran levest és főzeléket. Aki kúraszerűen
alkalmazza, biztos sikert ér el.
Csak vadon élő növénynek lehet ekkora tápértéke, mint a csalánnak
van. Ha meggondoljuk, hogy erdőn, mezőn, árokparton vadon él a
leghatásosabb és a legkitűnőbb táplálék-gyógyszerek egyike, és mi mégsem
használjuk föl, nem találunk kifejezést mulasztásunkra.
Az egyik legkiemelkedőbb alkotórésze a szelén, amely ekkora
mennyiségben ritkán fordul elő a zöldségfélékben. Már csak emiatt is
érdemes lenne rendszeresen nyers csalánlevet fogyasztani. Óriási
mennyiségben tartalmaz klorofillt, de nem elhanyagolható a B- és
C-vitamin, valamint változatos ásványisó tartalma sem. Bővelkedik glükokininben, amely egy természetes vércukor csökkentő vegyület.
Hatóanyagainak köszönhetően a csalánlé jótékonyan hat a test bármely
részén felhalmozódott víz eltávolítására. Ezt a tünetet általában
veseelégtelenség okozza, amelynek szembetűnő ismertető jele a szem
alatti táskák. Segít továbbá kihajtani a végtagokból is a felgyülemlett
folyadékot. S mindez észrevétlenül történik, a legkisebb mellékhatás
nélkül. Szívödéma esetén napi fél pohárnyi mennyiség enyhíti a
nehézlégzést és a fulladást, az ebben szenvedőknek könnyebb lesz a járás
és a beszéd.
Vérzés csillapítására elsősegélyként nyugodtan használhatunk csalán
levelet. A felső hajtásokat leszedve műanyag zacskóba tesszük és
pépesítjük egy tiszta kővel vagy kalapáccsal. A pépet tiszta ruhára
tesszük és ráhelyezzük a vérző sebre. (Ugyanezt megtehetjük egy csomó
spenóttal is). A vérzésnek perceken belül el kell állnia. Akár pépes,
akár csalánléből készült borogatással, az ütéssel járó fájdalmakat is
csillapíthatjuk, valamint az ütés után megdagadt testrészeket.
Antioxidáns, a vitaminok segítségével megvéd az oxigén szabadgyökök
sejtromboló hatásától Az A-vitaminnal az immunrendszerünk éberségén
őrködik, valamint serkenti a hormontermelést.
A nyers csalánlével hathatunk még a:
- csontok és az izmok egészségére,
- szív működésére és az idegrendszerre,
- vérkötődésre és a vérnyomásra,
- fehérje, szénhidrát és a keményítő anyagcseréjére,
- vese működésére,
- izmok felépítésére,
- idegek működésére,
- véredények izomzatára,
- energiaképződésre és átvitelre,
- öröklődési anyag egészséges képződésére,
- oxigén képződésére a vérben,
- immunrendszer állapotára, stb.
Ha elolvad a hó, a csalán az első megjelenő zöld meghúzódva enyhe
helyeken a fák tövében. Ezeket a friss és üde hajtásokat kell gyűjteni,
egy jó csokorra valót, annyit, hogy egy fél pohár lé legyen belőle.
A nehézség nem az elkészítésben, hanem a szedésben van. Könnyebb
azoknak, akik reumatikus betegségben szenvednek, mert számukra a
csalánszedés puszta kézzel a gyógyulás első lépése. Igyekezzünk olyan
kesztyűt használni, amin nem szúr keresztül a csalán.
Mossuk meg a növényt és csurgassuk le. Ha pépnek használjuk, törjük
össze. Ha inni szeretnénk, akkor centrifugázzuk, de egyszerre elegendő
fél csészével, mert a túlzás sohasem jelenti a jobbat.
Láthatjuk, hogy a zöldek fogyasztásának számtalan lehetősége van
szinte az egész évben, fogyasztásával értékes tápanyagokhoz juthatunk a
szervezetünk számára legkönnyebben feldolgozható formában. Akik még nem
barátkoztak meg a salátákkal, azoknak nagyon javaslom a zöld turmixok
fogyasztását, amiről korábban már részletesen írtam. Bízom, abban hogy
egyre több ember ismeri fel a zöldek egészségben betöltött szerepét és
egyre nagyobb részt kap a mindennapi táplálkozásban.
Egy amerikai, öregedéssel és egészséggel fogalakozó szervezet (CHAP)
ajánlása szerint fogyasszunk minden nap zöld leveles és sárga
zöldségeket, mert ezzel 40%-kal lassíthatjuk az öregedéssel járó
szellemi hanyatlást. A tanulmány a Neurology című folyóiratban jelent
meg.
Rajtam nem múlik, én fogyasztom őket rendszeresen!
Jó zöldevést kívánok:
Antal Vali