Amikor elemzem az állapotfelmérőket, mindig megdöbbenek azon, hogy 
mennyire nem esznek az emberek nyers zöldféléket! Pláne nem leveleket!  
Rá kellett jönnöm, hogy sokan - beleértve néhány orvost és dietetikust 
is - nincsenek tisztában a zöldségek evésének fontosságával, még 
kevesebben ismerik a különbséget a különféle zöldség részek között. 
Téves ugyanis az a nézet, hogy minden "zöldség" és annak minden része 
egyforma.
Ugyanis a zöldségek legértékesebb része a levél, amely tápanyag 
összetételben jelentősen különbözik a termés illetve a gyökér résztől. 
Nem hiába termesztünk kimondottan levélzöldségeket is, de azzal már 
kevesebben vannak tisztában, hogy a gyökérzöldségek levele is 
fogyasztható, sőt kiváló tápanyagforrás.
A levelek legkiválóbb összetevője a klorofill, amely igen erőteljes 
méregtelenítő és lúgosító hatással van a szervezetre. A levelek további 
jellemzője, hogy magas ásványi anyag tartalommal rendelkeznek (kivétel 
nélkül mindegyiknek igen magas a kálcium tartalma!), így jelentős 
szerepük van a szervezet mikrotápanyag ellátásában. A zöld levelek 
legtöbbjének az értékes antioxidánsként számontartott karotinoid 
tartalma sem elhanyagolható. A másik fontos különbség, hogy a levelekben
 ugyan nincs keményítő (amely viszont a gyökerekben pl. van), ellenben a
 levelek kalóriára vetítve értékes fehérje (aminosav) tartalommal 
bírnak. A változatos és egészséges táplálkozásban napi szinten kellene 
ezeket a csodálatos növényi részeket fogyasztani akár főve, de inkább 
nyersen, hisz nyersen nagy részük kiváló emésztést helyreállító, 
lúgosító, béltisztító és gyomor regeneráló - a káposztafélékkel az élen.
 Ehhez képest a bélflóra problémákkal küszködők esetében az általános 
gyógyászat pont a nyers levélzöldségeketől tiltja el a beteget.
Készítettem egy kis összefoglalót arról, hogy melyek a leggyakoribb 
és legfontosabb Magyarországon is termő és beszerezhető zöldek, és 
összegyűjtöttem pár tippet arra vonatkozóan, hogyan csempésszük be 
(nyers állapotban) őket a mindennapokba.
Tartalom:
 

Az
 egyik leggyakoribb és legismertebb zöld, számtalan fajtája van. 
Tápanyag tartalma igen jelentős. Hozzáférhetősége kiváló: kora tavasztól
 késő őszig termeszthető, de szárítva is megőrzi tápanyagainak nagy 
részét. Felhasználása nagyrészt fűszerként ismert köretekhez pl. a 
klasszikus petrezselymes krumpli, vagy salátákban, pedig gyógyhatása sem
 elhanyagolható, sőt az egyik legjobb lugosító növényünk, táplálékként 
pedig az egyik legerősebb, legtartalmasabb zöldségfélénk.
 
Rendkívül jó hatással van a vér tisztítására, és ezzel az allergia 
elleni küzdelem egyik leghatásosabb gyógyszere. Hat a hörgők munkájára 
és öntisztulására, valamint csökkenti a rájuk ható ingereket. Nagyon 
hatásos az allergiás tüsszögés ellen.
Erős vízhajtó és vizelethajtó, tisztítja a húgyhólyagot és a veséket,
 valamint serkentőleg hat a vesék működésére. Ezt elsősorban 
nagymennyiségű káliumtartalmának köszönhetjük. Serkenti a természetes 
szex hormonok képződését a szervezetben, és ezzel támogatja a normális 
menstruációs ciklust, valamint csökkenti a menstruációs fájdalmakat és 
normalizálja a kóros folyást. Ezt vastartalma biztosítja, amire 
különösen akkor van szükség, amikor erős a vérzés.
Pozitívan hat a látás és a látással kapcsolatos idegekre. A benne 
lévő nagymennyiségű A vitaminnak köszönhetjük, hogy csökkenti a 
szürkületi vakságot, valamint javítja a látást.
Szintén kálium tartalmának köszönhetjük, hogy a petrezselyem 
tisztítja az emésztő rendszert, valamint serkenti a máj munkáját. Mint 
tudjuk, a májnak nagyon sok feladata van, köztük az egyik, a szervezetbe
 jutó mérgek tárolása és semlegesítése. De ha a máj már túl van 
terhelve, a szervezetbe jutó mérgek elterjedése ellen nem történik 
semmi. A petrezselyem segít a szervezet tisztításában, különösen 
higanyszennyezés esetén ajánlatos a kúraszerű fogyasztása. Olyan 
anyagokat is tartalmaz, amelyek segítik megszüntetni az inzulin 
érzékenységet, illetve késleltetik a cukorbaj kialakulását.
A petrezselyem kiváló immunerősítő, kúraszerű fogyasztásával 
fokozhatjuk a szervezet ellenálló képességét szinte bármely betegséggel 
szemben.
Különösen kisgyereknél jelenthet gondot az étvágy, amit a rossz 
étkezési szokásokkal alakíthatunk ki. A kicsi általában nem kap elegendő
 nyers gyümölcsöt, de még inkább nyers zöldséget. Holott a főtt 
sárgarépánál sokkal táplálóbb a nyers sárgarépa-lé. És ha a kicsi 
megszokja az ízeket, később is jobban elfogadja a zöldségféléket, akár 
főve, akár nyersen. Igaz, abban az esetben nem jelentene gondot az 
étvágytalanság. A petrezselyem nemcsak kitűnő étvágygerjesztő a gyerekek
 számára, de nagyon tápláló is.
A petrezselyemben sok a vas, hatékonyabb mint a vastabletták, mert a 
természetes környezetből illetve a táplálékunkból származó hatóanyag 
felszívódása a "táplálék kötés" miatt sokkal jobb! A petrezselyem 
továbbá olyan agyagot tartalmaz, amely elősegíti a vérkötődést.
A petrezselymet önmagában nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani,
 pláne a kismamák bánjanak vele elővigyázatosan. De kis mennyiségben, 
nagyon ajánlott akár a napi fogyasztása is. A leghatásosabb nyersen 
fogyasztani, a kicentrifugázott levét, felhígítva bármely más zöldség 
lével, így sárgarépával is lehet. Hatékony a petrezselyem lé 
fokhagymával, de akkor is hígítani kell, mert mindkettő igen tömény 
összetételű. Nyersen a tisztított petrezselymet ajánlatos belekeverni a 
salátába, a levelet szintén. És ha a hús mellé dísznek petrezselyem 
zöldjét adnak, vegyük komolyan a kínálást, mert a klorofilles 
zöldségféle gátolja a testben a rákkelő anyagok felszívódását, amiben a 
sült hús, a konzervek és a készételek ugyancsak bővelkednek.
Alternatív felhasználása: zöld turmixokban, nyers salátákban is 
merjük mennyiségben alkalmazni! A legízletesebb felhasználása a nyers 
lecsó: érett paprika, paradicsom és sok-sok petrezselyem nyersen 
leturmixolva.

A
 saláta a tavasz első újdonsága az asztalon. A téli saláta még az ősz 
folyamán a földbe kerül, hogy a húsvéti ünnepekre elérje a fogyasztható 
méretet. A tavasz első heteitől kezdve a különböző fajta saláta szinte 
mindennapos az étkezésünkben. Ha el tudjuk látni a családot a 
kiskertünkből salátával egész évben, azzal megalapozzuk a jó egészség 
feltételeit. S minél levelesebb a salátánk, és minél zöldebb, annál 
értékesebb. A fejbe borult fakó színű saláta kevésbé értékes a vitaminok
 és az ásványok szempontjából.
 
A salátalevelekben a kalcium és a magnézium előfordulási aránya a 
szervezetben való hasznosításához a legideálisabb. Kiemelkedő a 
K-vitamin tartalma és ha megfigyeljük a saláta vitamintartalmát, 
megállapíthatjuk, hogy a zöldségfélékhez viszonyítva nagyon gazdag 
B-vitaminokban, amely az agy és az idegek egyik legfontosabb tápanyaga. 
Ennek a vitaminnak egyik tulajdonsága az is, hogy nyugtatja az idegeket,
 és pozitív hatással van az összes agyi és idegi működésre, ezért bátran
 fogyasztható minden idegi eredetű zavarra vagy betegségre. Alvászavar 
esetén, ha már elegünk van a szintetikus altatókból, amelyeknek számos 
mellékhatását tapasztaltuk, próbálkozzunk meg a salátalé fogyasztásával.
 A fejfájáson is segít belsőleg, de külsőleg alkalmazva is:
A kicentrifugázott saláta-lébe ha belecsöppentünk néhány csepp 
rózsaolajat, és külsőleg használva bekenjük halántékunkat és a végtagok 
hajlatait, a legmélyebb szorongás is eltűnik, és nyugalom veszi át a 
helyét. Ez a "gyógyszer" a stresszt is feloldja.
Szintén a B-vitaminoknak köszönhető, hogy a saláta kitűnően támogatja
 az emésztést és a bélflóra munkáját. Serkenti a kiválasztást, a 
keményítő és a fehérjék emésztését, valamint az anyagcserét. A K-vitamin
 teszi lehetővé, hogy négy féle fehérje előállításában is segédkezhet.
A kalcium és magnézium megfelelő arányának köszönhetően a saláta 
jótékonyan hat az izmok és a csontozat fejlődésére és karbantartására. A
 magnézium meggátolja a kalcium kioldását a szervezetből, ami akkor 
következik be, ha a vér elsavasodik. Ha az izmokban van elegendő 
kalcium, a szív működése is jobb, valamint ez hatással van a vesék 
működésére.
Az A- és 
C-vitamin kombinációjának 
köszönhető, hogy rendkívül jó hatással van a salátalé a légzőszerv 
nyálkahártyáira. A köhögés csillapodik és csökken az inger a tüdők 
hörgőiben egy-egy pohár salátalé elfogyasztása után.
 
A magas kálium tartalmának köszönhetjük, hogy a saláta hozzájárulhat a
 tavaszi méregtelenítéshez is, ha beillesztjük a tisztítókúra részeként.
 A sav-lúg egyensúlyt állíthatjuk helyre, amivel megteremthetjük a 
gyógyulás, illetve az egészségünk alapjait. A salátával nemcsak 
tisztítjuk, de ritkítjuk is a vért, valamint arra ösztönözzük a 
szervezetet, hogy új vérsejteket állítson elő, ugyanakkor a vér kötődése
 is erősödik a saláta fogyasztásával. Mindezt K-vitamin tartalmának is 
köszönhetjük.
A saláta általában nyersen, vagy kissé meglankasztott formában kerül 
az asztalra (ez emeli B vitamin tartalmát). Igyekezzünk minél zöldebb 
leveleket használni, különösen, ha kicentrifugázzuk. Ha ugyanis csupán a
 lét fogyasztjuk, annak a külső, kissé keményebb levelek is megfelelnek,
 amelyeket általában le szoktuk fejteni. Használjuk az egész növényt, de
 ne áztassuk sokáig vízbe. (Soha egyik élelmünket se áztassunk, kivéve 
az arra javasolt száraz hüvelyeseket, gabonákat és bizonyos magvakat.)
Rózsaszirommal, citromfű levéllel, tisztított vízzel vagy 
Tündérvízzel, egy kevés rózsavízzel, és egy pici mézzel összeturmixolva 
kiváló idegnyugtató és fejfájás csillapító üdítőitalt készíthetünk. 
Bármilyen zöldturmixba kiváló!
Salátaként lehetőleg citrommal vagy balzsamecettel, almaecettel és 
valamilyen szűzolajjal ízesítsük, ne pedig a hagyományos cukros-ecetes 
salátalével, mert a cukor agyoncsapja a saláta sav-bázis egyensúly 
beállító hatását.

Szintén
 nagyon ismert és főként tavasszal népszerű zöldekről van szó. Tápanyag 
tartalmuk fajtánként változó, nagyjából olyan, mint a fejessalátáé. 
Azonban érdemes folyamatosan fogyasztani őket, hisz számtalan fajtája 
kapható szinte egész évben a fejes salátán kívül is: római saláta, 
jégsaláta, metélő saláta, tépősaláta, fodros saláta, stb.
 
Felhasználása salátaként a leggyakoribb, bátran keverjük más 
levelekkel/zöldségekkel a salátában. Öntetnek citrom levét, zöld 
fűszereket, és nagyon kevés olajat javaslok. Bátrak kísérletezhetünk a 
salátaféléket turmixokban is felhasználni. A saláták (főleg minél 
haragos zöldebb levelű) keserűek lehetnek, de más zöldeket/több 
gyümölcsöt felhasználva elnyomható a túlzott keserűség.

Ahol
 a cikóriát ismerik, ott egyike a legkeresettebb téli 
zöldségnövényeknek. Európában ma mindenfelé terjed, különösen 
Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában ismert. A XVIII. században 
még gyökeréért termesztették, melyet kávé készítéséhez használtak.
 
A cikória gazdag ásványi sókban, főleg mészben, foszforban. 
C-vitamin-tartalma
 nem jelentős, viszont karotin tartalma még 3 héttel a szedés után is 
számottevő. A cikória azon túl, hogy igen kedvező beltartalmi értékkel 
bír, kedvezően befolyásolja emésztésünket is.
 
A cikória formája hosszúkás, színe halvány, ugyanis sötétben nő. 
Színe egyben ízéről is tanúskodik, ugyanis minél világosabbak a levelei,
 annál kevésbé van keserű íze.
A példányok kiválasztásánál vegyük figyelembe leveleinek színét, 
amely az előzőekben ismertetettek miatt minél világosabb legyen, 
illetve, hogy leveleinek szerkezete lehetőleg minél tömörebb, zártabb 
legyen. Szedés után hűvös, sötét helyen hetekig tárolható és sokáig 
friss marad.
A cikória a salátáknál megszokott előkészítést igényli. Eszerint 
torzsáját egy éles késsel vágjuk körbe és távolítsuk el. Szintén 
távolítsuk el hibás, sérült leveleit, majd alaposan mossuk át, illetve 
törlőruhán szárítsuk meg.
A cikória természetesen nyersen is fogyasztható, ilyenkor adjunk 
hozzá valamilyen lédús gyümölcsöt, azonban leggyakrabban pirítva, vagy 
rövid ideig főzve fogyasztják.

Főként
 a gyökerét szokták fogyasztani levesbe, párolt zöldségként. Kiváló 
lúgosító hatása van (nyersen). Gyökerénél a szárzeller része még 
értékesebb, hisz tápanyagokban sokkal gazdagabb, mint a gumó. 
Hozzáférhetősége szinte egész évben biztosított, ezért télen is az egyik
 legstabilabb tápanyagforrásunk.
 
A zellerszár fogyasztása jót tesz a gyomornak, a lépnek és a 
hasnyálmirigynek, javítja az emésztést, tisztítja a bélrendszert és a 
vért, valamint izzasztó, méregtelenítő hatást gyakorol a szervezetre. 
Segíti a vizeletürítést, és vízhajtó hatással rendelkezik, emellett hűti
 a máj és a gyomor belső melegét, amely rendszerint fejfájásban, nem 
utolsósorban pedig mértéktelen étvágyban nyilvánul meg.
Az étkezések között fogyasztott nyers zellerszár szabályozza az 
étvágyat, emellett az evés lelassítására, az alaposabb rágás érdekében 
is célszerű zellerszárat ropogtatni az egyes fogások mellé. A zellerszár
 továbbá azon kevés zöldségek egyike - a fejes saláta a másik -, 
amelyeket gyümölccsel is bátran fogyasztható, ugyanis ebben az esetben 
nem terheli meg az emésztést, és nem okoz erjedési folyamatokat a két 
különféle táplálék együttes hatása. Ezért kiváló adalék a gyümölcs alapú
 zöldturmixokba!
A zellerlé magában vagy citromlével keverve hasznos diabétesz esetén 
is, segít szabályozni a vércukorszintet, ugyanakkor a savtúltengést is 
megszünteti. A rendkívül sok szilíciumot tartalmazó zellerszár 
hozzájárul az ízületek, az ütőerek és a kötőszövetek megújulásához, 
emellett megszünteti az emésztőrendszerben zajló erjedési folyamatokat, 
illetve a vér savasságát, mely rendszerint gyulladást vált ki a 
szövetekben. Érdemes elfogyasztani mindennap legalább egy zellernyi 
szárat vagy egy pohár tisztított vízzel hígított zellerlevet.
A zellergumó préselt leve kiváló böjti ivókúrákhoz (más zöldségek - 
sárgarépa, petrezselyemgyökér, pasztinák, paradicsom, hagymafélék - 
levével  gazdagítva), a szárzellert bátran lehet használni salátákba, 
finom ízt kölcsönöz minden ételnek, 
krémleves és 
egytálétel
 is készülhet belőle. A szár és a levél rendszeres használata 
zöld-turmixba is javallott. A zellergumót nyersen lereszelve joghurttal 
és fokhagymával ízesítve salátaként fogyaszthatjuk.
 

Az
 1950-es években sok szülő spenóttal etette a gyermekét, abban a 
hiszemben, hogy attól erős és egészséges lesz. A paraj 
"szuperegészséges" tévhitét elsősorban Popeyenek, a népszerű 
rajzfilmfigurának köszönhette, valamint annak a táplálkozástudósnak, aki
 a vastartalmát egy tizedesvesszővel elírta. Még ha a mese nem is 
teljesen igaz, a spenót vagy paraj az egyike a legértékesebb leveles 
zöldeknek, tápanyag tartalma (nyersen) az egyik legkiemelkedőbb, fehérje
 tartalma is igen értékes. Sajnos a köztudatban a paraj felhasználása 
többnyire a főzelékre korlátozódik, pedig nem kéne hogy így legyen. Meg 
kell jegyezni hogy oxálsav tartalma a hőkezelés hatására csapódik ki, ha
 nyersen fogyasztjuk nincs ilyen probléma. Több fajtája létezik: 
hagyományos spenót mellett az új-zealandi, és mustár spenót fajtája is 
igen elterjedt. Kora tavasztól késő őszig könnyen beszerezhető.
 
Fajtája szerint téli, illetve nyári spenótot ismerünk. A paraj szabad
 földön telelő, és csak a márciusban vagy áprilisban leszedett téli 
spenót levelének az állaga tömör. A nyári, illetve őszi spenót zsenge. 
Főszezonja márciustól novemberig tart. Vásárláskor figyelni kell arra, 
hogy a frissen szedett paraj levelei ropogósak legyenek, gyökérrésze nem
 lehet fonnyadt. A parajt a vásárlást követően azonnal, frissen fel kell
 dolgozni, mert gyorsan megfonnyad. A kiválogatott, egészséges leveleket
 nedves ruhába kell csavarni, és így a hűtőszekrény zöldségrekeszében 
maximum 12 óra hosszat tárolhatjuk. A parajt feldolgozva, mélyhűtve is 
tárolhatjuk.
A paraj fontos szerepet játszott a népi gyógyászatban, alkalmazása e 
téren nagy múltra vezethető vissza. Ajánlották például magas vérnyomás, 
vérszegénység és székrekedés ellen.
Magas karotinoid és klorofill tartalmánál fogva ajánlható rákos 
megbetegedések megelőzését szolgáló étrendekbe. Egyes kutatások szerint a
 paraj a rákbetegségek ellen leghatékonyabban védő zöldségfélék közé 
tartozik. Alacsony energiatartalmának köszönhetően a fogyókúrás 
étrendben bátran fogyasztható. További előnye, hogy jó folsavforrás, így
 a várandós nők étrendjéhez is hozzátartozik.
A paraj sok káliumot tartalmaz, amely pedig bizonyítottan igen fontos
 szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában. Hátránya, hogy oxálsav 
tartalma gátolhatja a vas, illetve benne lévő más ásványi anyagok 
felszívódását, így a közhiedelemmel ellentétben a paraj nem különösebben
 jó vasforrás. Oxálsav tartalma miatt az arra érzékeny embereknél 
elősegítheti a vese-, illetve hólyagkő képződését. Ugyanakkor nem szabad
 megfeledkezni a paraj nitrát tartalmáról sem.
Felhasználása: a zsenge leveleket beletépkedhetjük a salátába, 
mennyiségi fogyasztása viszont csak zöld turmixokban lehetséges, így is 
számolnunk kell erős ízével, melyet más erős aromájú zöldek mint zeller,
 petrezselyem harmonizálhat. Kiváló tisztító hatással van a szervezetre,
 nem véletlen, hogy iparilag a spenótból vonják ki a klorofillt.
Kisbabáknak két éves korig heti egy alkalommal javasolt a fogyasztása.

A
 spenótnál kevésbé ismert zöld, amely szintén igen gazdag tápanyag 
tartalommal rendelkezik. Magyarországon nem találkozunk gyakran 
mángolddal sem a piacokon, sem a zöldségesnél. Talán azért nem népszerű,
 mert nem vagyunk tisztában értékeivel. A mángold íze a spenóthoz 
hasonló, de a répafélékhez tartozik, és a cékla a legközelebbi rokona. 
Amolyan "3in1" táplálék, ugyanis mindhárom növény értékeit magában őrzi.
 
Az egyik legértékesebb zöldségek közé sorolják a táplálkozáskutatók.
 Kiváló a K-, A-, C-, E-vitamin, magnézium, mangán, kálium, vas és 
étkezési rosttartalma. Nagyon jó forrása a réznek, kalciumnak, 
triptofannak (esszenciális aminosav), B2- és B6-vitaminnak, valamint 
proteinnek.
 Jelentős mennyiségben tartalmaz még foszfort, cinket, folátot, B1-, B3-, B5-vitamint és biotint (H-vitamin).
Magas rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalma miatt hatásosnak 
tartják a kutatók és az orvosok az emésztőrendszeri daganatok 
megelőzésében. Állatkísérletek már igazolták ezt a feltevést, sőt a 
cukorbetegek veséjét is védi, mert csökkenti a kreatin és karbamid 
szintet. 
Magas K-vitamin tartalma miatt napi egy-egy adag mángold 
elfogyasztásával már sokat tettünk csontjaink egészségéért. A fiatalok 
és a változó korban lévő nők számára ezért fontos lenne minél gyakrabban
 fogyasztani. A K1-vitamin egyrészt megakadályozza azoknak a sejteknek 
működését, amelyek lebontják a csontot, másrészt az emésztőrendszerben 
lévő egyik jótékony baktérium a K1-vitamint átalakítja K2-vé, amely 
aktiválja a csont egyik legfontosabb fehérjéjét, és az megköti ott a 
kalciumot.
A mángold másik nagyon jelentős ásványi anyaga a magnézium, ami 
segíti az idegrendszer és az izmok működését azzal, hogy a kalcium 
tevékenységét szabályozza. Azzal, hogy a magnézium megakadályozza a 
kalcium idegsejtekhez történő szabad áramlását, nyugodt, ellazult 
állapotban tudja tartani az idegrendszert, a vérereket és az izomzatot 
is.
 Ha táplálkozásunkkal túl kevés magnézium jut szervezetünkbe, 
akkor a kalcium szabadon áramlik az idegsejtekhez, így az túl aktív 
lesz, túl sok üzenetet küld. Magas vérnyomást, migrént, fejfájást és 
izomgörcsöket is okozhat a kevés magnézium.
A mángold sok A-vitamint, béta-karotint tartalmaz. Mindkettő nagyon 
fontos a szem egészségének megőrzéséhez, szerepet játszanak a 
szürkehályog megelőzésében. A béta-karotin és más karotinszármazékok is 
csökkentik a bőrrák kialakulásának kockázatát.
A mángold sok 
C-vitamint tartalmaz, 
amely eredményes harcos a szabadgyökök sejtkárosító, és fájdalmas 
gyulladáskeltő hatásával szemben. Az immunrendszer megfelelő működéséhez
 is szükségünk van 
C-vitaminra, megelőzhetjük a megfázásokat, légúti fertőzéseket.
 
A káliumban és vasban is gazdag mángold fontos a szívbetegségek 
megelőzésében is, mert szabályozza a vérnyomást és a szívműködést, 
biztosítja a szervezet oxigénellátottságát, támogatja az immunrendszert,
 energiával látja el a szervezetet. A vas és a fehérje együtt építi fel 
az oxigén szállításához nélkülözhetetlen hemoglobint.
Elkészítési módjában kiélhetjük kreativitásunkat, hasznosíthatjuk 
fantáziánkat. Leveléből és szárából is ízletes ételeket készíthetünk. 
Olaszos tésztákhoz a leveleket a spenóthoz hasonlóan pároljuk, olíva 
olajjal, fokhagymával ízesítjük. Főzeléket, 
egytálételt
 is készíthetünk belőle, ugyanúgy, mint a spenótból. A szárakat sokan 
eldobják, pedig a spárgához hasonlóan lehet köretnek főzni, párolni, 
amit aztán reszelt parmezánnal megbolondíthatunk. Kompóttal is 
próbálkozhatunk, a reberbara receptjét használva. Elmondható, hogy minél
 zsengébb a levele, annál finomabb. Az egészen zsenge hajtások bátran 
használhatóak salátába, zöld-turmixba is kiváló alapanyag. Nincs olyan 
markáns íze mint a spenótnak, igen leveses, hálás zöld, és finom. A 
spenóthoz hasonlóan kora tavasztól az őszi fagyok megjelenéséig 
termeszthető, fogyasztható.
 

Főleg
 a késő őszi, téli, kora tavaszi szezon zöldje. Télen a nagy ínségben 
csillapítja zöld éhségünk. Sokan csak főzeléknek, leves betétnek 
ismerik, pedig nyersen is nagyon finom. Íze nem erőteljes, nem rágós, 
könnyen fogyasztható értékes tápanyagokban gazdag zöld. Két fajtája is 
létezik: a pak-choi és a pe-tsai.
 
Biológiai, táplálkozási értéke jelentős, mert nagy mennyiségű 
fehérjét tartalmaz, háromszor annyit, mint a fejes káposzta. Fehérjéje 
könnyen emészthető. Sok 
C-vitamint és karotint tartalmaz. Ásványisó-tartalma is magas.
 
Élettani jelentőségét az okozza, hogy télen is kapható, így 
garantálva a hideg hónapokban a vitaminszükségletünket. Alacsony 
energiatartalma és magas telítő értéke miatt fogyókúrás és vegetáriánus 
ételek kitűnő nyersanyaga lehet.
A kínai kellel valamilyen oknál fogva könnyű dolgunk van, mert a 
boltokban - ha lehet kapni - legtöbb esetben friss példányokat találunk.
 A levelek legyenek halványzöldek, hibátlanok, egyenesek, szakadásoktól 
mentesek. Az egész kel állaga pedig kemény, ropogós.
A kínai kel külső leveleit - amelyek nem fogyaszthatók - már 
szedéskor eltávolítják, így felhasználás előtt legfeljebb a levelek alsó
 végét célszerű levágni, ahol rostosabb a főér. Ezzel elérjük azt is, 
hogy a külső levelek szétesnek, és így alaposabban megmoshatók és 
gondosan eltávolítható a közéjük került szennyeződés. Ha nem használjuk 
fel az egész kelt, akkor hosszában vágjuk ketté, és így használjuk az 
egyik felét, a másikat meg csomagoljuk vissza a fóliába.
Felhasználását főként salátákba javaslom, de önállóan fogyasztva is 
megállja a helyét főtt ételekhez. Ha kínai kelből készítünk salátát, 
mindig gazdagítsuk a salátánk többféle zöldséggel, használjunk zöld 
fűszereket, citrom levét az ízek kiemeléséhez, mert amúgy elég 
jellegtelen. Természetesen köretként is fogyasztható, vagy akár levest 
is főzhetünk belőle. (A kínai kel jó helyettesítője a kelkáposztának.) 
Színe és tetszetős formája miatt pedig jól használható díszítésekhez. 
Téli zöld turmixunkba is rakhatunk egy-egy levelet, almával és banánnal 
is finom.

Nyár
 végétől tavaszig van a fő szezonja. Főként főzelékként és rakott 
káposztaként ismert az elkészítése, pedig számtalan más módon is 
fogyaszthatjuk. Két fajtáját ismerjük: az egyik kékesszürke levelű, a 
másiknak zöld levelei vannak. A kelkáposzta levelének ásvány- és 
vitamintartalmát zöld színe határozza meg.
 
Kevesen tudják, hogy kiváló kalcium forrás, de más mikrotápanyagokban
 is gazdag. Téli vitaminbomba. A magas kálcium tartalom mellett 
A-vitamint tartalmaz.
A kelkáposzta remek csonterősítő. Kalciumtartalmát a szervezet 
ideálisan fel tudja használni a magnéziummal és a káliummal együtt. A 
kelkáposztában előforduló kálium a kalciummal együtt szabályozza a 
vérnyomást, valamint jótékonyan hat a szívizom működésére, a szabályos 
szívverésre. A kelkáposzta (a káposztafélékkel egyetemben) kitűnő 
rákellenes élelmünk. A növényben nagy mennyiségű béta-karotint találunk.
 Ez lényegesen elősegíti az immunrendszer működését, és ezzel az egész 
szervezet védelmét.
Gyulladásos betegségekre is ajánlják a kelkáposztát, hiszen a benne 
található A-vitamin hasznosítását E-vitamin-tartalma még jobban 
elősegíti. B-vitamin-tartalma pozitív hatással van az emésztésre és az 
idegrendszerre. Ha a B-vitaminhoz csatlakozik még egy-két ásvány (mint a
 magnézium és a mangán), akkor többszöri fogyasztás után 
kiegyensúlyozott személyiségnek érezzük magunkat. És a kelkáposztában 
egyszerre van meg a B-vitamin és a szükséges ásványi csatlakozók. Előnye
 még, hogy nátriumban szegény, és 100 gramm energiaértéke csak 30 kcal.
Ameddig a káposzta félék valamennyi tagját az ételkészítés területén a
 legváltozatosabb módon felhasználják: salátának, köretnek, levesek 
készítéséhez, kitűnő előételek alapanyagai, addig a kelkáposzta szerepe 
kimerül a belőle készülő főzelék elkészítésével. A zsenge kelkáposztából
 kitűnő saláták készíthetők, ízes lében főzött levelei bundázva, rántva 
is kitűnőek, ha egy kis tartármártást is kínálunk hozzá. Számtalan 
önálló étel is készíthető belőle, és lehet újszerű színfolt, egy eddig 
kevésbé ismert ízvilág terített asztalunkon.
Húsos, erőteljes aromájú levelei rágósak, nyersen fogyasztása csak 
zöld-turmixban lehetséges. A legízletesebb kombináció a 
narancs-kelkáposzta párosítás egy kis gyömbérrel jól összeturmixolva. 
Nyáron kapható zsengébb változata a fodros vagy leveles kel.
Vásárláskor kemény, zárt fejeket válasszunk. A kelkáposzta fűszere a 
fekete üröm, a majoránna, a kömény, a koriander, a petrezselyem és a 
fekete bors. Aki hajlamos a puffadásra, elkészítésekor csak a világosabb
 belső leveleit használja, vagy 3 percig főzze elő a leveleket, és az 
első főzővizet öntse le.

Nem
 csak konyhakerti növény, és ételalapanyag, hanem elismert gyógynövény 
is. Szinte egész évben kapható zöldféleség. Bár nem kifejezetten lágy a 
textúrája, mégis elkészítése számos variációban ismert. Az egyik 
legváltozatosabban elkészíthető levélzöldségünk. Több fajtája ismert: 
sima zöld káposzta, vörös káposzta.
 
A káposzta metil-cisztein-szulfoxidot, glükozinolátokat 
(glükobrasszicint) tartalmaz. A-, C-, E-, és K-vitaminban gazdag, 
jelentős a folsav tartalma, de viszonylag nagy mennyiségben tartalmaz 
még káliumot, jódot, kalciumot, magnéziumot, foszfort, vasat és 
nátriumot is. 
Tápanyagokban gazdag, magas rosttartalmának köszönhetően megtisztítja
 az emésztőrendszert, lékúrákhoz is javasolják. Igen jó hatással van az 
emésztőrendszerre, segít helyreállítani a bélflórát. A nyers káposztalé 
gyorsítja a gyomor- és nyombélfekély gyógyulását, védi a 
gyomor-nyálkahártyát, és igen hatékony méregtelenítő. A savanyú káposzta
 leve alkalmas emésztési panaszok, főként székrekedés mérséklésére, mert
 hashajtó hatású, de arra érzékenyeknél enyhén puffasztó is lehet. A 
gyulladásos fogínyre jótékony hatással bír. Antioxidáns, immunserkentő, 
vírus- és baktériumölő, rákellenes hatású. Nem bizonyított, de 
feltételezhetően antioxidáns tartalma miatt lassítja a karcinogén 
(rákkeltő) anyagok felszívódását a szervezetben.
A népi gyógyászatban a hörghurutos megbetegedésekre használják, 
valamint a növény összetört vagy savanyított leveleit enyhe 
bőrgyulladások, bőrsérülések kezelésére ajánlották (szoptatós anyukák 
mellgyulladására is bevált a káposztaleveles borogatás).
Főzve levesek, főzelékek, rakottasok formájában fogyasztjuk, de 
nyersen is bátran fogyasztható, apróra reszelve salátaként, vagy saláták
 alkotórészeként. Érzékeny gyomrúak felpuffadhatnak tőle, de ez csak 
annyit jelent nem elég jól működik az emésztőrendszerünk. Zöld 
fűszerekkel, köményfélékkel kitűnően harmonizál. Turmixolni magas rost 
tartalma és erőteljes íze miatt kevésbé javasolt, de préselt leve 
kúraszerűen fogyasztható.
A túlzásba vitt káposztalé fogyasztás az arra érzékenyeknél pajzsmirigy megnagyobbodást okozhat!

Általánosan
 ismert felhasználás szerint az emberek csak a sárgarépa gyökeret 
használják, a zöldjét értéktelen hulladékként kidobják. Pedig nem kéne, 
hogy így legyen, hisz a sárgarépa levele is fogyasztható, sőt azt kell 
mondjam igen értékes tápanyag forrás. Mivel nem ismert zöldjének 
felhasználása, sajnos tápérték táblázatot nem tudok mellékelni, de 
hasonlónak gondolom a petrezselyem tápértékével. Igen erőteljes, markáns
 íze korlátozza a felhasználását, de a friss hajtások a turmixban nagyon
 finom ízhatásokat tudnak előhozni, mindenképp javaslom más zöldekkel 
együtt használni turmixban.
 

A
 rebarbara ritkábban, de nálunk is előforduló zöldségféle a 
kiskertekben. Van egyéves és többéves növény. A rebarbarának a levelét 
és a gyökerét is használhatjuk, de magas oxálsav tartalma miatt csak 
módjával és mértékkel, főleg saláták összetételeként és zöldturmixokban.
 Lehetőleg nyersen fogyasszuk, mert főve a magas oxálsav tartalom miatti
 oxalát lerakódások terhelhetik a veséket és az ízületeket.
 
A rebarbara gyökere és levelei is egyaránt gyógyhatásúak. A rebarbara ásványianyag tartalma igen jelentős, bővelkedik A -, B-, 
C-vitaminokban, és számottevő mennyiségű szelén is van benne.
 
Kis adagokban való fogyasztása gyógyhatású is lehet. Számos kivonata 
kapható a gyógyszertárakban is, amelyet máj és epebajokra, valamint 
aranyeres fájdalmakra írnak fel.
A rebarbara mindenek előtt azokon segít, akiknek az emésztése renyhe,
 vagy hanyatlóban van (főleg az idősebb korosztály esetében). Ha a 
salátához egy nagyobb tenyérnyit elfogyasztunk egyszerre, az untig elég 
ahhoz, hogy ne érezzük, hogy az étel megállt a gyomrunkban. Oxálsav 
tartalma folytán nyers állapotban segíti és szabályozza a belek 
perisztaltikus mozgását, valamint astringent tartalma folytán 
megszünteti a hasmenést.
A gyökérből készült rebarbara por azok számára ajánlatos, akik 
valamilyen szájbetegséggel küzdenek, s akiknek barnásak és kilazultak a 
fogai. A port külsőleg, fogmosásra használjuk.
A rebarbara-lé sebek lemosására is alkalmas, azokon is segíthet, 
akiknek nehezen gyógyuló, nagy terjedelmű, vagy fekélyes sebük van. A 
rebarbara kicentrifugázott levét kissé felhígítjuk, egy kis mézet vagy 
cukrot teszünk bele, és óvatosan lemossuk vele a sebet. Gyökerét 
pépesítve kevés mézzel elkeverjük és rátesszük a sebre borogatásnak. 
Addig váltjuk, amíg be nem gyógyul a seb. Ha nincs friss rebarbaránk, 
gyökérből készült rebarbara port is higíthatunk melegvízzel, ezzel 
helyettesíthetjük a friss pépet. Ez a pép a vérző aranyérre is jótékony 
hatással van.
A rebarbara nagy mennyiségben és töményen használva veszélyes lehet 
belsőleg, ha főzzük. De csak nagy mennyiségben! Kis mennyiségben havi 
2-3 alkalommal bátran fogyaszthatjuk. Ha naponta szeretnénk fogyasztani,
 akkor csak nyersen használjuk.

A
 kínai orvoslás szerint a metélőhagyma felerősíti a testben az 
energiaáramlást, emellett jótékony hatással van a vesére, a májra és a 
gyomorra is. A friss, intenzív ízű zöldségféle ezenkívül erősíti az 
emésztést, megszünteti a renyhe bélmozgás tüneteit, és segíti a 
bélrendszer salakanyagoktól való megtisztulását is.
 
Természetes vízhajtó hatással bír, mindemellett gazdag 
C-vitamin-
 és vastartalommal rendelkezik, aminek köszönhetően jó hatással van az 
anyagcsere-folyamatokra. Amellett pedig, hogy elősegíti a súlyvesztést 
és a szervezet méregtelenítését, számos más módon is szerepet játszik az
 egészségmegőrzésben.
 
A népi gyógyászat úgy tartja, enyhíti az ízületi gyulladásokkal járó 
fájdalmat, akár külsőleg, akár belsőleg alkalmazzuk. Vitamintartalmánál 
fogva továbbá erősíti az immunrendszert, és megóv a fertőzésektől. 
Keleten előszeretettel használják a szexuális energia növelésére is. 
Fogyaszthatjuk nyersen vagy enyhén átfőzve, illetve a zöldjéből préselt 
lé, vagy tea formájában.

A
 mezei sóska szinte mindenhol megtalálható. Már kora tavasztól a 
konyhaasztalokra kerülhet, és ez azért is örvendetes, mert immunerősítő 
tulajdonságának köszönhetően a hosszú téli hónapok után kellemesen friss
 és savanykás ízével valósággal felpezsdítheti a zöld ízekre kiéhezett 
szervezetünket.
 
A sóska sok ásványi sót, meszet, oxálsavat, foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok, 
C-vitamin, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne. 
C-vitamin tartalma jelentős.
 Magas gyümölcssav-tartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Van, ahol fűszernövényként tartják számon.
 A mezei sóskának ismert vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá 
növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező-képességét, így 
kiváló immunerősítő tulajdonságú. A népi gyógyászatban vértisztító 
szerként alkalmazzák.
 
Tavaszi kúráknál a fiatal, friss leveleket salátában, levesben fogyasztják. Kivonatát gyógyszerkészítményekben is felhasználják.
A sóska savanykás ízének étvágygerjesztő hatása van. A friss, gyenge 
sóskát egyébként a gyerekek is kedvelik. Salátának, levesnek és 
főzeléknek kiváló. A feldarabolt sóskalevél a savanykás ízű levesnek 
kellemes pikáns ízt kölcsönöz. Sok háztartásban a mezei sóskát spenóttal
 készítik el, és sóval, paprikával, tejföllel ízesítik.
Nyersen kiváló saláta alapanyag, reggeli zöld turmixunkba is tehetünk
 egy kis maréknyi levelet. Őszibarackkal, mentalevéllel és egy kevés 
mézzel kiváló!
Ha gyakran, illetve ha nagy mennyiségben fogyasztjuk, akkor az 
oxálsav- és a káliumbioxalát-tartalma kedvezőtlenül hathat a 
szervezetre, ezért mértékletes fogyasztása ajánlott - főleg 
kisgyermekeknél.

A
 kapor ismert kerti zöldfűszer, de talán nem tudunk róla annyit, 
amennyit megérdemelne, és a kelleténél ritkábban is használjuk, pedig 
különleges, finom íze mellett, amelyet magas illóolaj tartalmának 
köszönhet, jótékonyan hat szervezetünkre is.
 
Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozik, közismert 
fűszer- és gyógynövény. A Földközi-tenger vidékéről származik, hazánkban
 nem őshonos, de régóta termesztik. Az biztos, hogy már az ókorban 
ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik kedvenc 
fűszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is használták 
gyógynövényként.
A kapor illóolaja enyhíti a puffadást, a gyomorfájást, szélhajtó, és 
csillapítja a bélgörcsöket. Nagyon jó vizelethajtó. A nők régóta 
kihasználják a kapor jótékony hatását az altesti fájdalmak, a 
menstruációt kísérő tünetek enyhítésére, a szoptatós anyukák pedig 
tejképződés serkentésére fogyasztják, a kismama-teák jellegzetes ízt 
adó, kedvelt összetevője.
Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta, mert a savanyúságok 
elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak jellegzetes íze van, de 
tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például az oroszok vagy az 
olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez, töltelékekhez.
A tökfőzelék tipikus fűszere, de több más zöldségfőzelékhez is jól 
illik. Használható tej-alapú mártásokhoz és halakhoz is. A savanyúságok -
 kovászos uborka, savanyú káposzta, tök - elkészítésénél is 
előszeretettel használják. Uborkasalátáknak is kedvelt fűszere, a görög 
tzatziki kapor nélkül nem is lenne az igazi. Joghurtos salátaöntetek 
elmaradhatatlan alkotó része. Önmagában is készíthetünk belőle mártást, 
levest, főzeléket, vagy túróval kombinálva kenőkét. Érdemes egy keveset 
kipróbálni belőle a zöld turmixunkban is!
Elsőre abszurdnak tűnhet az ötlet, pedig akár természetes is lehetne.
 Régen az emberek a megtermelt élelmiszerek hiányában a vadon növényeit 
gyűjtögették be, hogy túléljék az ínséges időket. Ma a városiasodás 
korában természetesen a vadnövények fogyasztása kuriózum számba megy, ez
 nem is csoda, hisz a városban ki merné leszakítani a szennyezett 
növényt.
Aki mégis ilyen csemegére vágyik érdemes odafigyelni, hogy tiszta 
helyről, lehetőleg minél távolabb a város szennyezettségétől, 
erdőn-mezőn gyűjtse be ezeket a növényeket, amelyek értékes 
tápanyagokban gazdagok. Én rendszeresen fogyasztom őket, érdemes 
megismerni, hogy melyik az ehető, hisz nem is gondolnánk, hogy gazolás 
közben milyen értékeket dobunk ki.

A
 pitypang nem más, mint a mindannyiunk gyermekkorából jól ismert 
gyermekláncfű, így külső megjelenésének bemutatása feltehetően nem 
annyira szükséges. Ízét azonban valószínűleg már kevesebben ismerik. 
Elmondható, hogy nagyban hasonlít az endíviához. A pitypang nemesített 
változatát nevezzük ruccolának!
 
Az 1600-as évek elejei könyvek már tartalmaznak utalást a növényre, 
eredetéről azonban nem szólnak. Európában úgyszólván mindenütt 
előfordul, hazánkban vadon szintén igen gyakori gyomnövény. Francia neve
 - Pissenlits - nem mást jelent, mint ágyba pisilést, köszönhető ez a 
növény közismerten jó vízhajtó hatásának.
Magas a B
2-, és 
C-vitamin 
tartalma, inulinban, szaponinban, keserűanyagokban, értékes savakban és 
cseranyagokban gazdag, ásványianyag tartalma példaértékű.
 
Az egész növényt behálózzák a tejedények és a tejcsövek. Sérülés 
hatására minden részéből sárgásfehér tejnedv csurog ki, amelyben 
viaszszerű anyagokon kívül kaucsuk is található. Keserűanyaga többek 
között a salátában is előforduló lactucopikrin és lactucin, amelyeknek 
mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya évszakonként változik. 
Változó keserűanyag-tartalma virágzás idején a legnagyobb.
A pitypangot már az ókorban is használták a gyógyászatban, ma is 
gyűjtik ilyen célból levelét és gyökerét. Gyomor- és bélbetegségekben 
étvágyjavító és emésztést elősegítő. Magas kálium- és savanyú 
triterpénszaponin-tartalma miatt jó vizelethajtó is.
A népi gyógyászatban több mint 500 különböző néven ismerik. A 
gyökeret keserű tea készítésére használják, amely jót tesz epe és 
májbántalmakban szenvedőknek. Emésztési zavarok miatt kialakult ekcémák 
és sömörök ellen is hatásos, illetve mint azt már említettem, levelei 
kitűnő vízelhajtók. Tavasszal a kankalinnal, csalánnal együtt a legelső 
gyógynövények egyike, amelyekkel megkezdhetjük a szervezet (elsősorban a
 vese és a máj) méregtelenítését.
Gyűjtésekor figyeljünk a levelek hibátlanságára, illetve arra, hogy 
még bőven virágzás előtti növényt válasszunk, mert virágzás után a 
levelek megkeserednek! Az őszi gyüjtésű gyökérből (pörkölve) kiváló 
kávépótló szer készíthető.
A többi salátafajtához hasonlóan legtöbbször nyersen, olajjal, 
ecettel és fűszerekkel keverve fogyasztjuk. Nemcsak nagy (4-5%) 
káliumtartalmú levele, hanem feldarabolt gyökere is kiváló 
főzelékalapanyag, például párolva.

A
 csalánt inkább gyógynövénynek tartjuk számon, mint zöldségfélének. Az 
ok, hogy itt is tárgyalunk róla az, hogy párját ritkító vitamin  és 
ásvány tartalma van. Régen része volt a konyhakerti növényeknek, főleg a
 szegények főztek belőle gyakran levest és főzeléket. Aki kúraszerűen 
alkalmazza, biztos sikert ér el.
 
Csak vadon élő növénynek lehet ekkora tápértéke, mint a csalánnak 
van. Ha meggondoljuk, hogy erdőn, mezőn, árokparton vadon él a 
leghatásosabb és a legkitűnőbb táplálék-gyógyszerek egyike, és mi mégsem
 használjuk föl, nem találunk kifejezést mulasztásunkra.
Az egyik legkiemelkedőbb alkotórésze a szelén, amely ekkora 
mennyiségben ritkán fordul elő a zöldségfélékben. Már csak emiatt is 
érdemes lenne rendszeresen nyers csalánlevet fogyasztani. Óriási 
mennyiségben tartalmaz klorofillt, de nem elhanyagolható a B- és 
C-vitamin, valamint változatos ásványisó tartalma sem. Bővelkedik glükokininben, amely egy természetes vércukor csökkentő vegyület.
 
Hatóanyagainak köszönhetően a csalánlé jótékonyan hat a test bármely 
részén felhalmozódott víz eltávolítására. Ezt a tünetet általában 
veseelégtelenség okozza, amelynek szembetűnő ismertető jele a szem 
alatti táskák. Segít továbbá kihajtani a végtagokból is a felgyülemlett 
folyadékot. S mindez észrevétlenül történik, a legkisebb mellékhatás 
nélkül. Szívödéma esetén napi fél pohárnyi mennyiség enyhíti a 
nehézlégzést és a fulladást, az ebben szenvedőknek könnyebb lesz a járás
 és a beszéd.
Vérzés csillapítására elsősegélyként nyugodtan használhatunk csalán 
levelet. A felső hajtásokat leszedve műanyag zacskóba tesszük és 
pépesítjük egy tiszta kővel vagy kalapáccsal. A pépet tiszta ruhára 
tesszük és ráhelyezzük a vérző sebre. (Ugyanezt megtehetjük egy csomó 
spenóttal is). A vérzésnek perceken belül el kell állnia. Akár pépes, 
akár csalánléből készült borogatással, az ütéssel járó fájdalmakat is 
csillapíthatjuk, valamint az ütés után megdagadt testrészeket.
Antioxidáns, a vitaminok segítségével megvéd az oxigén szabadgyökök 
sejtromboló hatásától Az A-vitaminnal az immunrendszerünk éberségén 
őrködik, valamint serkenti a hormontermelést.
A nyers csalánlével hathatunk még a:
- csontok és az izmok egészségére,
 
- szív működésére és az idegrendszerre,
 
- vérkötődésre és a vérnyomásra,
 
- fehérje, szénhidrát és a keményítő anyagcseréjére,
 
- vese működésére,
 
- izmok felépítésére,
 
- idegek működésére,
 
- véredények izomzatára,
 
- energiaképződésre és átvitelre,
 
- öröklődési anyag egészséges képződésére,
 
- oxigén képződésére a vérben,
 
- immunrendszer állapotára, stb.
 
Ha elolvad a hó, a csalán az első megjelenő zöld meghúzódva enyhe 
helyeken a fák tövében. Ezeket a friss és üde hajtásokat kell gyűjteni, 
egy jó csokorra valót, annyit, hogy egy fél pohár lé legyen belőle.
A nehézség nem az elkészítésben, hanem a szedésben van. Könnyebb 
azoknak, akik reumatikus betegségben szenvednek, mert számukra a 
csalánszedés puszta kézzel a gyógyulás első lépése. Igyekezzünk olyan 
kesztyűt használni, amin nem szúr keresztül a csalán.
Mossuk meg a növényt és csurgassuk le. Ha pépnek használjuk, törjük 
össze. Ha inni szeretnénk, akkor centrifugázzuk, de egyszerre elegendő 
fél csészével, mert a túlzás sohasem jelenti a jobbat.
Láthatjuk, hogy a zöldek fogyasztásának számtalan lehetősége van 
szinte az egész évben, fogyasztásával értékes tápanyagokhoz juthatunk a 
szervezetünk számára legkönnyebben feldolgozható formában. Akik még nem 
barátkoztak meg a salátákkal, azoknak nagyon javaslom a zöld turmixok 
fogyasztását, amiről korábban már részletesen írtam. Bízom, abban hogy 
egyre több ember ismeri fel a zöldek egészségben betöltött szerepét és 
egyre nagyobb részt kap a mindennapi táplálkozásban.
Egy amerikai, öregedéssel és egészséggel fogalakozó szervezet (CHAP) 
ajánlása szerint fogyasszunk minden nap zöld leveles és sárga 
zöldségeket, mert ezzel 40%-kal lassíthatjuk az öregedéssel járó 
szellemi hanyatlást. A tanulmány a Neurology című folyóiratban jelent 
meg.
Rajtam nem múlik, én fogyasztom őket rendszeresen!
Jó zöldevést kívánok: 
Antal Vali