Az Isten Fia és az Antikrisztus is uralomra törekszik. Az Antikrisztus azonban azért akar uralkodni, hogy megölje azokat, akiket alattvalójává tett, Krisztus pedig azért uralkodik, hogy üdvözítse őket. S rajtunk valamennyiünkön, ha hívők vagyunk, Krisztus uralkodik, az Ige, a bölcsesség, az igazságosság, és az igazság. Ha azonban jobban szeretjük az élvezeteket, mint Istent, akkor a bűn uralkodik rajtunk, amiről az apostol mondja: Ne uralkodjék hát bűn halandó testetekben (Róm 6,12).
Két király akar tehát versengve uralkodni, a bűn királya a Sátán a bűnösökön - az igazságosság királya, Krisztus az igazakon. A Sátán pedig jól tudván, hogy azért jött Krisztus, hogy elvegye az ő országát, és hogy az ő alattvalói immár Krisztuséi legyenek, megmutatta neki a föld valamennyi országát (Lk 4,6) - evilági embereinek birodalmát -, hogy hogyan uralkodik egyeseken a paráznaság, másokon a kapzsiság, ezeket a népkegy ragadja magával, amazokat a látszat csalja lépre. Nem kell azt gondolni, hogy amikor megmutatta neki a világ országait, akkor, mondjuk, a perzsa vagy indiai birodalmat mutatta meg, - megmutatta neki a világ valamennyi országát, azaz a saját birodalmát, ahogyan a világon uralkodik, hogy - biztatva, tegye meg, amit akart -, immár Krisztus is az alattvalója legyen. Akarsz-e mindezeken uralkodni? Megszámlálhatatlan embersokaságot mutatott neki, amely az ő uralma alá tartozott. S valóban, ha őszintén be akarjuk ismerni szerencsétlen nyomorúságunkat, csaknem az egész világ király a Sátán, ezért is nevezi az Üdvözítő evilág fejedelmének (Jn 12,31). Szavai ennyit jelentenek: Látod ezeket az embereket? Ezek az én uralmam alatt állnak. - És egy szempillantás alatt megmutatta neki, azaz ebben a jelenetben (Jn 12, 31). ami az örökkévalósághoz mérve csak egy pontnak számít. Nem is volt rá szüksége az Üdvözítőnek, hogy evilág ügyeit hosszasan mutogassa a Sátán. Amint pillantást vetett rá, hogy megtekintse, megpillantotta mind a bűnöket, amint uralkodnak, mind azokat, akiken a vétkek uralkodnak, mind pedig magát a Sátánt, amint evilág fejedelmeként gőgösen örvendezik saját rontása felett, hogy oly sokan állnak a hatalma alatt. Így szól tehát az Úrhoz a Sátán: Azért jöttél, hogy ellenem harcolj és kivonjad hatalmam alól azokat, akik most az alattvalóim? Nem kell, hogy küzdjél, nem akarom, hogy fáradj, ne legyen semmi kellemetlenséged a küzdelemben, csak egyet kérek, leborulva imádj engem, és vedd a teljes uralmat, amely most az enyém.
Urunk és Üdvözítőnk valóban azt akarja, hogy uralkodjon, és neki legyen alávetve minden nép, hogy az igazságosságnak, az igazságnak, és a többi erénynek szolgáljanak, de igazságosságként akar uralkodni, hogy bűn nélkül uralkodjon, és semmi dicstelent ne tegyen, és nem akart küzdelem nélkül a Sátánnak alávetve koszorút nyerni, s úgy uralkodni másokon, hogy rajta a Sátán az úr. Ezért mondja azt neki: Írva van, Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj. Őket pedig - azt mondja - azért akarom mindnyájukat magamnak alávetni, hogy az Urat, az Istent imádják, és csak neki szolgáljanak - ez az én uram célja. Te azonban azt kívánod, hogy a bűn tőlem induljon ki, pedig én azért jöttem ide, hogy megsemmisítsem azt, s a többi embert is meg szeretném szabadítani tőle. Tudd meg, hogy én kitartok amellett, amit mondtam: csak az Urat, az Istent szabad imádni, őket pedig valamennyiüket hatalmam alá helyezem, s az én uralmam alá vetem. Mi pedig örülünk, hogy az ő alattvalói vagyunk, és kérjük Istent, hogy ölje meg a testünkben uralkodó bűnt, és egyedül Krisztus uralkodjon bennünk, akinek dicsőség és hatalom mindörökkön örökké! Ámen.
Tamási Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése