Nagyszombat van, drága magyar
testvéreim, várjuk a feltámadást! Krisztus teste sírba téve, és
reménykedünk, hogy a sötétséget el fogja űzni a fény. A haza sorsát
párhuzamosnak látom a kereszténységével, és nem a március végén is
tomboló tél miatt. Túl vagyunk a keresztre feszítésen, megbántunk
bűneinket és várnánk a feloldozást. Amit kizárólag az Úristentől
remélhetünk, mert a világot uraló erők nem akarnak kegyelmezni
Magyarországnak, változatlan hevességgel tombol az a gyűlöletkampány,
amit a hazai balliberálisok heccelésére a „művelt és civilizált” Nyugat
folytat ellenünk. Az ellenállásra való eszközünk kevés, marad az ima és a
reménykedés a Nagy Sátán végső bukásában.

Miközben
a politikai pártok folytatják a permanens kampányt, a békétlenség
szítását, én azt kérem barátaimtól és ellenségeimtől, mindnyájan
szálljunk magunkba, végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot, és legalább pár
napra bocsássunk meg egymásnak! Az élet értelme felette áll a napi
csatáinkon, és a sír hidegében egyenlővé válunk mindnyájan. Ezért ne
mindig csak azt lássuk, ami elválaszt embertársainktól, hanem ami
összeköt velük! Ha magyarnak és kereszténynek szánt minket az Úr, az már
komoly sorsközösség ahhoz, hogy együtt javítsunk hazánk sorsán. A
2011-es népszámlálás adatait most publikálta a KSH, figyelmeztető
árnyként lebeg előttünk a nemzethalál lehetősége, ha nem változtatunk a
riasztó folyamatokon. A változás mindenki saját maga kell legyen, és
csak erőink összegzésével hozhatjuk el a Magyar Feltámadást!
dr. Lenhardt Balázs
nemzeti radikális országgyűlési képviselő
nemzeti radikális országgyűlési képviselő
Wass Albert: Kereszt a faluvégen
Krisztusát leverték vad szelek,
csak a kereszt maradt meg sírva-fájva:
belecsikordult mégis az éjszakába.
csak a kereszt maradt meg sírva-fájva:
belecsikordult mégis az éjszakába.
Csak a kereszt maradt meg,
a Falu keresztje,
a Mi keresztünk: a régi kereszt…
fekete felhők bomlottak felette.
a Falu keresztje,
a Mi keresztünk: a régi kereszt…
fekete felhők bomlottak felette.
És a kereszt állt.
Hördült. Kiabált.
Rája,
mint ódon templom régi muzsikája,
a Falu szíve vissza-orgonált.
Hördült. Kiabált.
Rája,
mint ódon templom régi muzsikája,
a Falu szíve vissza-orgonált.
Emlékszem még a szörnyű látomásra…
viharok jártak a Falu felett…
a Falu nyögve megindult az úton…
görnyedt háttal… és vállán a kereszt.
viharok jártak a Falu felett…
a Falu nyögve megindult az úton…
görnyedt háttal… és vállán a kereszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése