Forrás: Justin King | The Anti-Media
George Orwell a modernkor egyik
legismertebb kritikusának számít. Némelyik gondolata, bár több mint száz
évvel ezelőtt fogalmazódott meg, arra enged következtetni, hogy
értette, merre halad az emberiség.
1. „A mi korunkban nem lehet
távol maradni a politikától. Minden ügy politikai ügy, a politika maga
pedig egy rakás hazugság, terelés, ostobaság, gyűlölet és skizofrénia.”
Manapság sokan dugják a fejüket a
homokba, ami a politikát illeti. Akármennyire is próbáljuk kerülni a
kérdést, azok a politikai döntések, amiknek részvételéből megpróbáltunk
kimaradni, előbb utóbb megjelennek az ajtónk előtt.
“Meglátod, a végén még a tévén keresztül is figyelni fognak minket!”
2. „Az összes háborús
propaganda, a kiabálás, a hazugságok és a gyűlölet, kivétel nélkül olyan
emberektől származnak, akik nem vesznek részt a harcban.”
Egy-egy katonai intervenció előtt, az
esti híradót nézve, számos „szakértőt” és politikust hallhatunk, akik
olyan városok megtámadása mellett érvelnek, amiknek a nevét éppen hogy
csak megtanulták kimondani. Amikor a golyók elkezdenek repülni, a
háborúért kiáltók továbbra is a stúdiók biztonságából adnak percre kész
tudósítást a távoli városokban folyó vérontásról, miközben hadiipari
részvényeik árfolyama az egekbe szökik.
3. „Háború egy idegen ország ellen kizárólag akkor történik, amikor a pénzosztály úgy gondolja, hogy profitálni fog belőle.”
Bár egyeseknek nehéz lehet szembenézni
vele, sajnos az idézet nagyon is igaz. Elegendő megnézni, hogy kinek
származott előnye az Egyesült Államok legutóbbi háborúiból, és Orwell
idézete életre kel.
4. „Az objektív igazság fogalma fokozatosan eltűnik a világból. A hazugságok történelemmé válnak.”
Történelemkönyv gyűjteményemet nagy
becsben tartom. Van iraki történelemkönyvem, ami leírja Saddam Hussein
1991-es győzelmét az Egyesült Államok felett. Három olyan
történelemkönyvem is van, három különböző országból, ami azt állítja,
hogy az érintett ország egyik állampolgára volt az első ember, aki
sikeres repülést hajtott végre. Tudjuk, hogy bizonyos nagyhatalmú
országok közös megegyezéssel hagyják, hogy bizonyos tények feledésbe
merüljenek, és ez a tendencia az idő előrehaladtával egyre erősödik. A
történelmet a győztesek írják, és soha nem kérdezik meg tőlük, hogy az
igazat írták-e.
5. „A megtévesztés korában az igazmondás forradalmi tettnek számít.”
A jövő forradalmait nem golyókkal és
robbanószerekkel, hanem a világot bejáró információkkal vívják. (IJ: Az
emberiség megtévesztése is ugyanezzel a módszerrel történt, így
tulajdonképpen az eszközök nem változtak.)
6. „Az újságírás lényege megírni, amit valaki nem akar nyomtatásban látni. Minden más, csupán propaganda.”
Amikor egy cikk senkit sem dühít fel, az
nem egyéb, mint üres fecsegés. Manapság a legtöbb hírnek nevezett
történet nem egyéb, mint hivatalosnak hangzó reklám.
7. „Az igazi életben mindig az üllő töri szét a kalapácsot…”
Nem az a fél a végső győztes, aki a
legnagyobb kárt képes okozni, hanem az, aki a legtöbb kárt képes
elszenvedni és mégis kitartani. A történelem tele van olyan példákkal,
amelyben egy hadsereg megnyerte a csatákat, de elveszítette a háborút.
(IJ: Az emberiség ellen 6000 éve folyó háború kimenetele pedig már 2000
éve eldőlt a Golgotán. Mára csupán személyes csaták maradtak.)
8. „A nacionalista nemcsak nem
helyteleníti a saját oldala által elkövetett atrocitásokat, de
hihetetlen kapacitással képes meg sem hallani azokat.”
Haditha, Panjwai, Maywand kerület,
Mahmudiyah. Ezek a nevek valószínűleg a legtöbb olvasónak semmit sem
jelentenek, míg a Bengázi elleni támadásról valószínűleg mindenki
hallott. A legfőbb különbség, hogy az első négy esetben a brutális
támadást végrehajtók amerikai zászlót viseltek a vállukon.
9. „A szólás, az írás és a
tettek szabadságát veszélyeztető tényezők, bár önmagukban apróságnak
tűnhetnek, összességükben azonban az állampolgárok jogainak
semmibevételét eredményezik.”
Minden egyes nap a cenzúra valamilyen új
formája születik, amit sokan vállrándítással fogadnak, azt gondolva,
hogy úgyis csak egy kisebbséget érint. Mire felfogják, hogy a kritika
kifejezésének lassan minden formája lehetetlenné vált, már túl késő
lesz. És ezzel elérkeztünk Orwell legkeményebb megállapításához.
10. „Ha szeretnénk képet kapni a jövőről, képzeljünk el egy csizmát, amint egy ember arcára tapos – állandóan.”
Miután sikerült nacionalista érzelmeket
táplálni a népbe és a folyamatosan változó és bővülő ellenségképpel
szembeni védelem infrastruktúrája a helyére került, az emberek már nem
lesznek képesek visszaszerezni a szabadságukat. Mire minden darab a
helyére kerül, nemcsak a szabadság visszaszerzésének lehetősége, de az
ehhez szükséges akarat is szertefoszlik. Az olvasók imádni fogják
Nagytestvért.
„Ha szeretnénk képet kapni a jövőről, képzeljünk el egy csizmát, amint egy ember arcára tapos – állandóan.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése