ÉGI ÜZENETEK 2014.08.26
Jézus: Jézus élete XLIII. Jézus a házasságról
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Mindenekelőtt megköszönöm nektek, hogy újra eljöttetek hallgatni minket, és engesztelni a bűnökért. Szeretettel köszöntöm a távolról jövőket, akik fáradságot legyőzve, anyagi áldozatokat hozva most is vállaltátok a hosszú utat, és azokat, akik közelebbről érkeztek, gyakran vagy mindig itt vannak. Egy drapp színű bő köntösben övvel a derekamon állok előttetek, saruval a lábamon, úgy, ahogy tanítani szoktam a városokban, falvakban a körém sereglő népet. Az alakomat körülvevő derengő fény enged következtetni arra, hogy nemcsak ember, hanem Isten is vagyok. Most Én, a ti Üdvözítőtök beszélek önmagamról.
Már csak néhány hónap választ el az elfogatásomtól és a Rám váró kínszenvedésemtől. De ez nem tölt el félelemmel, és nem zárkózom magamba, hanem fáradhatatlanul tanítok, gyógyítok. Természetesen a farizeusok és törvénytudók is ott állnak a tömeg soraiban. Nekik szólok, mikor arról beszélek, hogy megszűnnek a kiváltságok Keresztelő Szent János megjelenésével, melyeket a Törvény és a próféták biztosítottak az előkelőknek, a gazdagoknak, az írástudóknak és a papi fejedelmeknek, mert Isten előtt az utolsó bűnbánó vámos éppoly nagy, mint a legtekintélyesebb főpap. Így aztán dühösen vádoltak engem, hogy fölforgatom a törvényt. Így védekeztem: Dehogyis támadom a Törvényt, könnyebben múlik el ég és föld, mintsem a törvényből egy pont elvesszen. Nem eltörölni, hanem teljesíteni, betölteni akarom a Törvényt. Megtartom mindazt, ami jó, de visszautasítok mindent, amit Mózes csak a zsidó nép szívének keménysége miatt tűrt meg. Példának okáért a házasság felbonthatatlanságáról beszéltem nekik, mert e téren bizony gyakran visszaélnek a törvényhozó elnézésével. Márk evangélista így örökítette meg ezt nektek:
„A farizeusok… megkérdezték: -El szabad-e férjnek bocsátani a feleségét? Próbára akarták ugyanis tenni. De Ő kérdéssel válaszolt: -Mit parancsolt nektek Mózes? -Mózes megengedte, hogy válólevelet írva elküldjük az asszonyt - felelték. Jézus folytatta: -Szívetek keménységére való tekintettel tette ezt az engedményt. De Isten a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségével tart és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét… Aki elküldi feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”
Ez az evangéliumi idézet ma is érvényes. Bizony, aki elválik házastársától és új kapcsolatot folytat valakivel, halálos bűnben, házasságtörésben él, egészen addig, míg nem szakít az új párjával, és meg nem bánja és meg nem gyónja ezt a nagy bűnt. Ahogyan Istenben vetett hitét elveszítette az emberek zöme, úgy törölte ki a tudatából, szívéből a házasság felonthatatlanságának törvényét. Sajnos csak kevésnek szólal meg a lelkiismerete, ha ilyen rendetlen életformába csöppent. Ezek közül egyesek nyugtalanságukban felhívják, eszközömet, Évát, hogy mitévők legyenek. Pl. X háromgyerekes családanya, akit férje elhagyott egy másik, fiatalabb nő miatt. Ez bizony szentségi házasság volt. Nemcsak a lelki bánat gyötörte, hanem anyagi helyzete is egyre elviselhetetlenebbé vált. Munkahelyén, az irodában megismerkedett egy jóravaló elvált emberrel. Először csak barátság volt közöttük, majd szerelem lett belőle. A vége az lett, hogy a férfi odaköltözött hozzá. Olyan kedves és jó volt a három kisgyermekhez, mintha a sajátjai lennének. Pénzügyi problémáik is megszűntek. X lelkében mégis vihar dúlt. Látta, hogy sok hasonló élethelyzet van körülötte, de ez nem nyugtatta meg. Vallásos, katolikus családból származott, és tudta, hogy amit tesz, az súlyos bűn. Elment gyónni, de a pap nem oldozta fel. Súlyosbította a helyzetet, hogy élettársának az első házassága is katolikus templomban kötetett. Halott az én eszközömről, Éva néniről, aki üzeneteket közvetít Tőlem. Miután elmondta bánatát, így válaszoltam neki:
-Drága Kislányom! Itt állok veled szemben és együttérző szeretettel nézlek. Ez az állapot tarthatatlan. Szememben a lelketek a legfontosabb, és bizony mind a ketten a pokol felé vezető úton haladtok. Látom, egyiketek sem saját hibájából vált el. Téged is, és jelenlegi párodat is elhagyta a házastársa. Ti nem akartatok válni. Téged egy nő miatt hagytak itt, élettársad feleségéről pedig kiderült, hogy leszbikus, ferde hajlamú barátnője szakította el férjétől. Bármennyire nem vagytok vétkesek a válásban, mégis súlyos házasságtörésben éltek. Egyházam jogában áll, hogy komoly indok esetében érvénytelenítsen házasságot. Mindketten keressétek fel egyházközösségetek plébánosát és kérjétek tanácsát, kihez forduljatok ebben az ügyben. Addig is éljetek önmegtartoztató életet, úgynevezett „József házasság”-ban, testvérként egymás mellett, mint Szent József és Szűz Mária! Ebben a tiszta állapotban kérjetek engedélyt a szentgyónásra és szentáldozásra. Így várakozzatok reménnyel a szívetekben! Segíteni fogok. Elfogadom Egyházam döntéseit, mert Szentlelkem vezeti.
A másik telefonáló egy fiatal, vallásos legényember, aki beleszeretett egy többszörösen elvált asszonyba, akinek első házassága szentségi volt. Gyermektelen, több abortuszon esett át. A nő idősebb nála 10 évvel, de nagyon vonzó, csinos és ezt a fiút egészen behálózta. Könnyek között panaszkodik, hogy nem tud e nélkül az asszony nélkül élni, és az Én tanácsomat kéri Évától. Mindenki rajta nevet, hogy mit problémázik annyit, költözzenek össze. Én így nyugtatom:
-Drága Gyermekem! Csakhogy látok olyat a fiatalok között, aki nem rohan ész nélkül a tömeg után. Boldoggá tettél, hogy megkérdeztél Engem. Szakítsd meg ezt a kapcsolatot, ha jót akarsz a lelkednek, mert ez egyenesen a kárhozatba visz. És ha szereted ezt a szegény, bűnös asszonyt, akkor ne taszítsd újabb házasságtörésbe, inkább hagyd el és imádkozz érte! Tudom, ez áldozat, komoly önmegtagadás tőled, de hidd el, előtted az élet és bármikor találkozhatsz egy korban és tisztaságban, világnézetben hozzád való kislánnyal. Sürgősen menj el gyónni, és mélyen bánd meg, amit eddig elkövettél. A Szentáldozásban erősíteni és vigasztalni foglak. Légy az Én engedelmes fiam, aki tud áldozatot hozni a lelkéért és Irántam való szeretetből önmegtartóztató életet élni, míg eléje nem vezetem jövendő feleségét.
A harmadik Klárika, egy szomorú fiatalasszony, aki felkeresi eszközömet. Egy 16 éves fia és egy 5 éves kislánya van. Férje alkoholista, ritka nála a tiszta állapot. Ha iszik, szinte elviselhetetlen. Ők is 17 éve szentségi házasságot kötöttek. Az első évek szépen teltek, de férje hamarosan rossz társaságba került és kezdett későn hazajárni. Az ivászatok drága szórakozások voltak, a fizetéséből egyre kevesebbet hozott haza. Ha felesége szóvá tette kilengéseit, durván, kiabálva, ordítozva válaszolt. Nem verte a családját, de lelkileg is lehet gyilkolni. Klári és szegény gyermekei, már előre féltek hazajövetelétől. Amikor nem volt annyira berúgva, de azért dőlt belőle az alkohol szag, odabújt nejéhez az ágyba, aki bizony visszautasította, mert undorodott tőle. Lassan egészen elhidegült részeges, kellemetlen férjétől. Elhatározta, hogy elválik tőle. Éván keresztül kérdezte Tőlem, hogy mit tegyen. Ezt mondtam neki:
-Nézd, Kislányom, hogyan állok itt előtted: fejemen töviskorona, vállamon a nehéz kereszt, csupa seb a testem, veríték és könny szántja végig arcomat. Mit gondolsz, miért nem dobtam le a súlyos keresztemet? Hiszen hatalmamnál fogva megtehettem volna. Tudod miért? Irántatok érzett szeretetből. Csak azért tudtalak megmenteni benneteket a kárhozattól, mert végig vittem. Neked is súlyos a kereszted, Kicsim! Mégis arra kérlek, vidd tovább. Egy test vagytok: te meg ő. Rád bíztam, neked kell megmenteni. Ha elhagyod, elvész a lelke, mert nem lesz, aki imádkozzon érte. Nézz Rám, meríts türelmet és kitartást az Én erőmből. E jelenlegi lelki fájdalmadat fogadd el és ajánld fel férjedért, gyermekeidért és minden sátán által megkötözött alkoholistáért. Ha így teszel, mint hűséges követőmhöz illik, nagy dicsőségben lesz részed a Mennyben. Ha elválnál, a házasságtörés bűnébe kergetnéd férjedet és magadat is. Jöjj a Szívemre! Erősítésül egy szeretetcsókot lehelek homlokodra.
Amint látjátok, Gyermekeim, Én a válás ellen vagyok. Nem ítélem el a házasságot, hiszen Atyám azért teremtette férfinak és nőnek az embert, hogy sokasodjon. De mégis van egy állapot, ami a házasságnál is szentebb a szememben: a nőtlenség és a szüzesség. Akiket meghívtam szolgálatomra, evangéliumom terjesztésére, a szentségek kiszolgáltatására, azoktól elvárom, hogy elfogadják ezt az abszolút tiszta, önmegtagadó állapotot. Azt kívánom, hogy ne legyen családjuk, hogy mindenki a gyermekük legyen, hogy tanítsák a rájuk bízottakat, kétségbeesőket. Szokták mondogatni, hogy a kereszténység első századaiban még nősülhettek a papok, de azután – hogy egybe maradjon az egyházi vagyon – létrehozták a cölibátust, a papi nőtlenséget. Ez valóban így van, de az Én akaratom mindig is az volt, hogy felszentelt fiaim csak az Enyémek legyenek. Egész szívvel és lélekkel és ne megosztottan szolgáljanak Engem és híveiket.
Drága Engesztelőim! Csukjátok be testi szemeteket, mert két képet mutatok nektek. Egy papi szeretetotthonhoz tartozó kórház két haldokló papját láthatjátok. Szembetűnő a különbség viselkedésük között. Az egyik nagyon nyugtalan, kiáltozik, dobálja magát, arca a fájdalomtól eltorzul, két karját védekezésül tartja maga elé. Mintha harcolna valakivel, és mintha félne, rettegne. A másik haldokló arcán nyugalom és békesség honol, egy pontra néz, és boldogan mosolyog. Először az első leheli ki lelkét, feje lecsuklik és a szenvedés utolsó vonása rámerevedik élettelen arcára: egy torz, keserű grimasz. Megmutatom nektek, Gyermekeim, mi történik a lelkével ezekben a pillanatokban. Ott állok az ágya mellett vakító fehér ruhában, megdicsőülten. Lelke, mely testének tökéletes mása, fején keresztül elhagyja holtestét, és ott áll megrendülve és reszketve. Mellette ellenségem torz, ijesztő formában, tettre készen, hogy viszi. Előveszem fekete borítású életkönyvét, és végiglapoztatom vele. Eleinte fehér lapokat lát gyermekkorának és romlatlan ifjúkorának jócselekedeteit, majd egy díszes lapon látja pappá-szentelésének eseményét. Fénylő képekkel van illusztrálva, és arany betűkkel leírva. Akkor még csak úgy ragyogott a lelke a hittől, az áhítattól és az ártatlanságtól. Ahogy tovább lapoz, szürkülnek az oldalak. Jönnek egyenként az „angyalarcú” kísértések: szép fiatal nők, akik tiszta lelkét bekerítik, csábítgatják. Az első fekete oldal az életkönyvben egy fiatal lány a hívei közül, akinek nem tud ellenállni. Meggyónja, de újra elesik, mert, ahogy telik az idő, úgy gyengül az ellenállása. Öreg koráig végigkíséri ez a bűn, a VI. parancs megsértése, egészen eltompul a lelke, már nem is gyónja meg, mert úgy sem tud megváltozni. Minden szentmiséjén szentségtörően áldoztatja meg önmagát. A gonosz hiúvá teszi, már büszke arra, hogy sikerei vannak a nőknél. Paptársai megbotránkozva hallgatják kalandjait, egyik-másik fiatal utánozza életvitelét. Öreg korában egy súlyos, fájdalmas betegség ágynak dönti. Megijed és kéri, hogy gyóntassák meg. A betegek szentségét is felveszi. Ez az egyetlen fehér lap élete végén a sok fekete oldal után. Ránézek sötét foltokkal borított lelkére, mely telis-tele van leróni való tartozásokkal. A gonosz vigyorog és megragadja a kezét. Ő letérdel, és zokogva kéri bocsánatomat. Erélyesen ennyit mondok ellenségemnek: Távozz, sátán, ő az enyém, mert bocsánatot kért. Te erre nem lennél képes. Erre a szóra eltűnt és köddé vált. Nagy szeretettel lehajoltam hozzá, letöröltem könnyeit, szent Szívemre szorítottam és a tisztítóhely legmélyére küldtem.
Ezután a másik haldokló pap feje is lehanyatlott és ott állt előttem, alázatosan, bűnbánattal tele, de hófehéren, tisztán. Szüzességét megőrizte utolsó leheletéig. Így szóltam hozzá: -Hű szolgám voltál, kitartó önmegtartoztatásodért a dicsőség magas fokát nyerted el, a szüzek fényes aranykoronáját teszem fejedre. A gonosz tisztes távolból merte csak nézni e fenséges pillanatot és dühösen eltávozott. Megfogtam a kezét, megcsókoltam az arcát és magam vezettem be a Mennyországba Atyám trónja elé.
Ugyancsak mennyei boldogság vár azokra a házaspárokra is, akik egymás mellett tisztán, hűségesen élnek tiszteletben tartva a 10 parancsolatot.
Drágáim! Imádkozzatok azokért a környezetetekben élőkért, akik bűnös kapcsolatokban vannak, akik paráznaságban és házasságtörésben élnek! Akikért név szerint imádkoztok, azok lelke nem fog elveszni.
Megáldalak benneteket a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2014.09.02
Szentlélek: Jézus élete XLIV. A dúsgazdag és a szegény Lázár
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Itt állok előttetek, Én, a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és egy lobogó lángot nyújtok felétek a Szeretetlángomat, melyből annyi kicsi lángocska szakad ki, ahányan itt ültök. Nyissátok meg szíveteket és értelmeteket, mert belétek árasztom, hogy ujjongó szívvel és fogékony fejjel fogadjátok mai tanításomat.
Higgyétek el, hogy Jézus példabeszéde a dúsgazdagról és a szegény Lázárról nemcsak kortársainak szóló lecke volt, hanem mélyen elgondolkoztató történet a mai kor nemzedékeinek is. Lukács így ír erről: „Volt egy gazdag ember, bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintet, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam. Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám – emlékezzél vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét nem tudjon hozzánk átjönni senki. – Akkor arra kérlek, Atyám, - kiáltotta újra – küldd el legalább az atyai házba. Van még 5 testvérem, hadd figyelmeztessem őket, hogy nehogy ők is idejussanak a gyötrelem helyére. Ábrahám ezt felelte: -Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: -Nem hallgatnak, Atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: -Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”
Amikor ezt a Mester elmondta, bizonyára magukra ismertek a tejben-vajban fürdő, folyton lakomázó gazdagok, akik a tömeg közé vegyülve kíváncsian hallgatták a híres Názáretit. Tehát eszükbe jutott, hogy ők is lelketlenül tekintenek az éhező koldusokra, beléjük rúgnak, elzavarják őket. Lehet, hogy megdöbbentette őket, hogy haláluk után kárhozat vár rájuk. A keményebb szívűek el se hitték, mesebeszédnek tartották. A sokság soraiból az igazán szegények, a folyton nélkülözők viszont e példabeszédből vigasztalást merítettek. Az igaz, hogy most nehéz a soruk, de ha hűségesen követik Jézust, aki ilyen igazságokat beszél, ha bíznak benne, ha szelídek és alázatosak, mint Ő, a halál majd megszabadítja őket minden nyomorúságtól, és Ábrahám kebelére jutnak, ahová a Mennyei Atya irgalma befogadja mindannyiukat.
Kedves Gyermekeim! Nehogy azt gondoljátok, hogy Jézus szerint minden gazdag a pokolba jut, a szegény pedig üdvözül! A gazdag csak akkor kárhozik el, ha önző, fösvény és nincs benne könyörület. A szegény pedig csak akkor jut a Mennyországba, ha hisz Istenben, bízik benne és minden erejével igyekszik betartani parancsait.
Ez a példabeszéd szinte még időszerűbb a mai korban, mint Krisztus idejében volt. Hiszen ma már lépten-nyomon elterjedt a hitehagyás. A régi zsidó nép zömével még vallásos volt, de e végső időkben a nemzedékek Isten nélkül nőnek fel. Az ókorban sem hallgattak a prófétákra, kigúnyolták, elüldözték, megölték őket, pedig megtérésre, tiszta életre, hitre buzdítottak. Most még jobban üldözik Isten hírnökeit, választottjait. Bolondoknak, csodabogaraknak, különcöknek tartják őket, és nem hisznek az általuk közvetített égi üzenetekben. Pedig, ha komolyan vennék őket és elfogadnák tanításaikat, megszabadulnának bűneikből és ezek súlyos következményeitől. A végső idők legnagyobb prófétája Szűz Mária. Évszázadok óta jelenéseivel az egész világban azon fáradozik, hogy felébressze a hitetlenségben és közömbösségben alvó emberiséget. Ne hogy úgy járjanak gyermekei, mint a dúsgazdag, aki életében nem ismerte a szeretetet és irgalmat, könyörületet és meglepődött a szörnyű szenvedésen, ami a pokolban fogadta. Vassulán keresztül így szól Mennyei Édesanyátok és közben sír:
„Sokakhoz elmegyek a jelenésekben, megmutatom nekik Szívemet, jelet adok képmásaim könnyhullatásával. Megjelenek különböző helyeken, de gyermekeim szívét vastag kéreg takarja, a hitetlenség kérge. Nevetségessé teszik azokat, akik hisznek. Isten szava semmit sem jelent számukra, Isten felszólításait semmibe veszik, kevés figyelmet szentelnek figyelmeztetéseinknek. Senki sem akar azokra a kinyilatkoztatásokra figyelni, amelyeket maga az Isten ad. A ti korszakotok hite semmivé vált, elsöpörte az összeférhetetlenség, a romlottság, a kegyetlenség és az aljasság.”
Hulló könnyek között figyeli a Szűzanya gyermekei sokaságát haladni a tágas úton, amely a pokol felé vezet a példabeszédekben emlegetett „dúsgazdag” mellé. Ők is majd meglepődnek, hogy ahogy éltek - paráznaságban, házasságnélküli váltakozó kapcsolatokban, szentségtörésekben, fajtalankodásokban, káromkodásokban, csalásokban, rágalmazásokban, abortuszokban - az igenis súlyos bűn, melyért szörnyű büntetés jár. Mekkora tévedés, hogy csak a gyilkosság és rablás a bűn! A kárhozottak világosan látni fogják, hogy gyötrelmeiket ott már senki és semmi nem enyhítheti. Hiába várnak „Lázárokra”, mint a dúsgazdag, oda bizony senki nem mehet le, hogy segítsen nekik. Még csak nem is értesíthetik itt maradt családtagjaikat, hogy vigyázzanak, mert bizony a számonkérés rettenetes. Ott majd bánni fogják, hogy nem hallgattak az apostolkodó, vallásos emberek intelmeire, hanem kigúnyolták őket.
Ma is sokan nélkülöznek, szegények, hajléktalanok, hasonlóak Lázárhoz. Ők a „kicsinyek”, akiket a szenvedés közelebb visz Istenhez. Szomjaznak az égi szó, az isteni üzenetek után, de a nagyok elzárják előlük. Vannak köztük olyanok, akik szociális értelemben nem szegények, ők a gyermeklelkű kicsinyek, a mélyen hívők, a buzgó engesztelők, mint ti is vagytok. Ő éhezik a felkészítést Jézus 2. dicsőséges eljövetelére. Ezekre gondol Jézus, mikor mondta: „Jobb annak, ha malomkövet kötnek nyakára, és a tengerbe lökik, mintsem, hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.” Megakadályozni, hogy a kicsinyek Istenhez mehessenek: ez a legnagyobb bűn – az Antikrisztus gonoszsága. Már pedig ezt teszik azok, akik nem engedik terjeszteni Isten igaz üzeneteit. Az is megbotránkoztatja és akadályozza a kicsinyeket, az egyszerű hívőket, aki magas teológiai felkészültségével, kiváló retorikai képességeivel lebeszéli őket az örökérvényű Szentírás igazságairól, és kiforgatja azt, hamis dolgot próbál elfogadtatni.
Drága Gyermekeim! Ne higgyetek az ilyennek! Ti csak olvassátok a Bibliát, a legszentebb könyvet, különösen az Újszövetséget. Csak így maradhattok meg az igazság mellet.
Kedveseim! Egy misztikus kép következik, csak Én láthatom a Szentlélek Isten. Lelki szemetekkel tekintsetek föl a mennyezetre. Megnyílik és a kék égen közeledik egy átlátszó gúla. Leszáll elétek és látom, hogy 4 fényes férfialak áll benne, fejük felett egy fehér galamb, feje körül glória. A gúla ajtaja kinyílik és kilép belőle a 4 evangélista, mindegyik kezében egy sárguló papírtekercs. Itt áll egy asztal és 4 szék. Helyet foglalnak, és kiterítik a tekercseket. Máté, Márk és Lukács fején rubintokkal kirakott aranykorona, János koronáját fehér gyémántok díszítik. Csak ő nem lett vértanú. A galamb az Én szimbólumom. Az asztalon van 4 toll és 4 üveg arany színű tinta. Bal kezükkel alátámasztják homlokukat és jobb kezükbe fogják a tollat. Gondolkoznak. Majd a Szentlélek egymásután a fejük fölé száll, egy fényes sugarat küld az értelmükbe, mely megvilágosítja őket. Azon nyomban teleírják a tekercset. Egy fényes felhőn megérkezik a Mennyei Atya királyi ruhában, arany palásttal. Jelenlététől az egész terem csupa fény lesz. Egymásra helyezi a 4 megírt tekercset és egy keresztet rajzol rá. Hirtelen a tekercsekből piros nagy könyv lesz, tetején egy arany kereszt, alatta szintén arannyal felirat: BIBLIA. Két kezével magasra emeli és egy láthatatlan erő elkezdi lapozni, mintha szél fújná. Hófehér lapokon aranyszínű betűk. A lapokról fénysugarak áradnak felétek és közben az Atya így szól fenséges hangján:
„Gyermekeim! Mint legszentebb könyvre tekintsetek a Bibliára! Minden családban legyen egy. Ahol nincs, szerezzétek be. Naponta olvassatok belőle, hogy belétek áraszthassam örökérvényű szent Szavaimat. A nehéz időkben rejtsétek el.” Majd becsukja és az asztal közepére helyezi. A 4 evangélista lehajol és megcsókolja. Az asztal lábán fölfelé kúszik egy undorító fekete kígyó, fején aranykorona. Fürge mozdulattal végigsiklik az asztalon, és rátekeredik a Bibliára. Az Atya azonnal észreveszi, ujjával megérinti a fejét, és az köddé válik. Így szól: Ez a támadás jelkép: Ne féljetek, megőrzöm családi bibliátokat a gonosz támadásaitól.
A Mennyei Atya, a 4 evangélista és Én, a Szentlélek megáldalak benneteket könyörületesség és a Szentírás iránti hűség lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2014.09.16
Mennyei Atya: Jézus élete XLV. Lázár feltámasztása
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Én Mennyei Atyátok állok előttetek gyémántokkal, rubintokkal és smaragdokkal kirakott arany koronával a fejemen, díszes vajszínű hosszú ruhában, vállamon gazdagon díszített aranyszínű palást. Végigmegyek közöttetek, és mindenkit egyenként a homlokára lehelt atyai csókkal köszöntök. Szent Szívem csordultig megtelik hálás szeretettel, amiért újra eljöttetek engesztelni.
Ma Szent Fiam egyik leghíresebb és legmegkapóbb csodájáról szeretnék beszélni nektek, legkedvesebb barátjának, Lázárnak feltámasztásáról, aki testvére volt bűnbánó Mária Magdolnának és Mártának. János evangélista így számol be erről: „A nővérek megüzenték neki: -Uram, akit szeretsz beteg.” Ennek hallatára Jézus ezt mondta: -Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.
Amikor Jézus megérkezett, Lázár már 4 napja sírban volt… Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. –Uram, szólította meg Márta Jézust, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, ha bármit kérsz az Istentől, megadja neked. Jézus így folytatta: -Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt? – Igen, Uram – felelte – hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.
Mária is odasietett hozzá… meglátta és e szavakkal borult a lába elé: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Amikor látta, hogy sír és a vele jött zsidók is sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. – Hová tettétek? –kérdezte megindultan. –Gyere, Uram és nézd meg! Jézus könnyekre fakadt… Odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. –Hengerítsétek el a követ! – szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: - Uram, már szaga van, hiszen negyednapos. Jézus így felelt: - Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét? Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig égre emelte tekintetét és így imádkozott: -Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz…. E szavak után hangosan beszólt: - Lázár, jöjj ki! S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: -Oldjátok fel, hogy tudjon járni. Ez a csoda nagyon sok embert odavonzott a betániai házba hatására rengetegen megtértek és mindenfelé hirdették Isten dicsőségét. De néhány rosszindulatú hitetlen vitték a hírt a farizeus főpapoknak, Jeruzsálembe. Az ilyeneket még Isten nyilvánvaló mindenhatósága sem képes meggyőzni. Mennyire illenek rájuk a múlt heti példabeszédből, a dúsgazdag és a koldus Lázár esetéből a következő szavak: -Ha a holtak feltámadnak: ezek még akkor sem hisznek.
A csoda után a főpapok összehívták a főtanácsot, hogy eldöntsék, hogyan végezzenek Jézussal. Így tanakodtak: -Ez az ember sok csodajelet művel. Mit csináljunk? Ha tovább hagyjuk ezt, jönnek a rómaiak, lerombolják szentélyeinket és elpusztítanak minket.
Úgy igyekeztek egymás előtt és a nép előtt beállítani Jézust, hogy a zsidó nemzet életét veszélyezteti, mert a rómaiak gyűlöletét hozza rájuk. Pedig egyáltalán nem így volt. Neki soha nem voltak politikai céljai, soha nem beszélt a római elnyomók ellen. Tulajdonképpen a papi osztály önteltségből, gőgből és sértettségből, hiúságból akarta Jézust elveszejteni. Nem tudta megbocsátani neki, hogy elítélte üres szertartásait, önmutogató, hamis vallásosságát, képmutató álszenteskedését. A farizeusok és írástudók attól rettegtek, hogy a Mester annyira megnyeri a népet, hogy az zendülésben tör ki. Akkor pedig, beavatkoznának a rómaiak és ettől oldalenne a békéjük, kényelmük, gazdagságuk és nyugalmuk. Mennyire félreismerték a jóságos, szelíd Jézust, aki türelemre, békességre és ellenségszeretetre tanította a tömegeket.
Ebben az időben a Szanhedrin elnöke Kaifás főpap volt. Szíria kormányzója tette főpappá Krisztus születése után kb.18 évvel. Szadduceus családból származott, benősült egy régi főpapnak, Hanánnak családjába, aki a Szadduceusok pártjának vezetője volt. Kaifás gőgös, erőszakos ember volt, tele gonoszsággal. Jézus 3 évig tartó apostolkodása, csodái, tanításai alaposan felbőszítették. Különösen dühbe gurult, mikor meghallotta Lázár feltámasztásának hírét. Embertelen elvakultsággal ordított a főtanács előtt:
-Ti nem tudtok semmit! Nem gondoltok arra, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem egy egész nemzet? Meg kell halnia, így kívánja a nemzet érdeke.”
Drága Gyermekeim! A főtanácsnak ez a végtelenül igazságtalan rendelete, hogy Szent Fiamnak meg kell halnia – benne volt terveimben. De nem a zsidó nemzet érdekében kellett ennek megtörténnie, hanem az egész emberiség megváltásáért. A bűnnek is megvan a maga rendeltetése a világ sorsában. A legnagyobb bűn, Jézus Krisztus elítélése és meggyilkolása volt kiindulópontja az emberiség újjászületésének és Krisztus országának. Csak így születhetett meg a kereszténység, és így terjedhetett el az egész világon. Kedves Engesztelőim! Most tekintsetek a mai időkre. A világot meg kell tisztítanom, hogy elérkezhessen Krisztus 2. dicsőséges eljövetele, a csodálatosan boldogító, tiszta, békés Új Világ. Erre a megtisztításra nemcsak a természetfeletti katasztrófákat és járványokat használom fel, hanem a rossz oldal rettenetes bűneit a keresztényüldözés és háború formájában. Mint ahogy Jézusnak a Golgotát végig kellett járnia, így kell ma Egyházamnak is tennie. A keresztényüldözés lelki-testi vércseppjei lelkek millióit mentik meg a kárhozattól. Ehhez viszont elkerülhetetlenek üldözőitek bűnei. Lám, így állítom a bűnt az örök üdvösség szolgálatába. A háborút okozó elit elvetemült bűnei sok embernek szenvedést, nélkülözést és halált okoz, de a háborúval járó áldozatok lelkek millióinak hoz megtérést, menekülést a pokoltól.
Látjátok, Kicsinyeim, hogy Megváltótok leglátványosabb, legmegrendítőbb csodája se volt hihető ellenségei előtt, pedig Lázár személyében négynapos halottat támasztott fel. Hát akkor ne csodálkozzatok Mennyei Édesanyátok próféciáiban és más próféták, látnokok üzeneteiben kételkedő ellenfeleiteken! Ha ilyesmiről beszéltek, gúny tárgyává tesznek benneteket. A jövővel kapcsolatos égi tanítások szinte allergiássá teszik őket. Azt gondolják, hogy mindez nem ránk vonatkozik, csak 1000 vagy 2000 év múlva következik be. Csak élik bűnökkel teli életüket és alszik a lelkiismeretük. Figyelemeztetéseiteket ijesztegetésnek veszik. Pedig most már elérkezett az idő. Szentlelkem bontogatja szárnyait és intésemre vár.
Drágáim! Hunyjátok be testi szemeiteket, mert lelketek elé tárok valamit. Mutatom nektek a Mennyben a legfenségesebb helyet, a Szentháromság hajlékát. Itt ülünk trónunkon: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Fontos megbeszélést tartunk, melyre meghívtuk a ti Mennyei Édesanyátokat. Lábam előtt lebeg a földbolygó. Egy nagy zöldes-barna kígyó tekergőzik rajta, egymás után falja fel gyermekeink lelkét. Szájából tüzet okád, mellyel háborúkat szít a nemzetek között. Majdnem az egész föld fekete, de a sötétségből fénysugarak lövelnek felénk: az engesztelő gyermekeink imái. Kinyitom Atyai Szívemet, és e sugarakat belehelyezem. Jobbomon Szent Fiam ül, kezében egy kehellyel, melyet oldalsebéből teletölt vérrel. Kiemelem Szent Szívemből a kegyelemmé alakított imákat, mint kicsi fénygolyócskákat, és hozzáöntöm Szent Fiam Véréhez. Majd így szólok: - Drága, Szent Fiam! Öntsd rá a kehely tartalmát a bűnös Földre. Ahogy Jézus Vére és az én irgalmam beborítja bolygótokat, egyre több engesztelő fénypont látható. A kígyó annyira irtózik a világosságtól, hogy eszeveszetten menekül olyan helyekre, ahol még nincs engesztelés, és sötétség van. Majd így szólok égi társaimhoz: - Nézzétek! Egész országok és nagy kontinensrészek merülnek el a bűnben, ellenségem egymásután falja fel őket. Két kelyhet tartok a kezemben: egyikben víz, másikban tűz. Elfogyott a türelem. Készülök ráönteni ezekre a nemzetekre. A Szűzanya és Jézus leborul előttem, kezeimet megragadva így könyörög Hozzám: -Atyám, még várj egy kicsit a büntetéssel! Először küldd Szentlelkedet, ahogy megígérted, hogy több milliárd gyermekünk lelke megtérjen. Kérünk, légy irgalmas, tartsd be a sorrendet, amit ígértél választottaidon keresztül: Először legyen a Nagyfigyelmeztetés, hogy nagyon sokan felébredjenek a bűnből és hitetlenségből. Azután engedd meg a keresztényüldözést és elragadtatást. Én a Te Fiad leszállok a felhőkre és összegyűjtöm angyalaimmal az igazakat, hogy őket megmentsük a további üldöztetéstől és szenvedéstől. Csak ezek után öntsd ki büntetésed kelyhét. Közben Édesanyám és Én vigyázunk maradék Egyházadra, különösen lánglelkű, bátor, rejtekben miséző, szentségeket kiszolgáltató, felszentelt gyermekeidre. Ők fogják tartani a lelket a bujdosó maradékban. Védd meg őket az eldurvult üldözésben, a járványos betegségektől, a fenyegető harmadik világháborútól és mindenek előtt a fenevad bélyegétől, az angyalbőrbe bújt hamis prófétától és az Antikrisztustól.
Legszentebb leányom így folytatja: - Jóságos és irgalmas Atyám! Áldd meg azokat a gyermekeinket, akik vérüket ontják 1000 és 1000 testvérükért, mint vértanúk. Add meg maradék Egyházad tagjainak, papoknak és híveknek az állhatatosság és hűség kegyelmét, hogy meg ne tagadják Fiad szent üzeneteit és a Te Igédet, a Szentírást.
Szentlelkem leszáll trónjáról, és egy pillanat alatt nagy hófehér galambbá változik. Az ölembe száll csillogó koronájával a fején. Tekintete összeolvad az Enyémmel, és hófehér szárnyait meg-meg rezdíti. Egészen készen áll az indulásra. Az idő rajtam múlik, Gyermekeim. Bízzatok Bennem! Akkor indítom Szentlelkemet a Földre, mikor a legtöbb lelket tudja megmenteni az Örök Élet számára.
Lelki szemeitek elől most letakarom a Szentháromság hajlékát és az egész Mennyországot. Most már kinyithatjátok testi szemeteket. Köszönöm, hogy végighallgattátok Lázár feltámasztását, e nagy csoda visszhangját és mai igaz üzeneteinkre, csodáinkra való negatív hozzáállást. Ne féljetek a rátok váró eseményektől, mert mindenért kárpótolva lesztek a csodálatos, gyönyörűséges Új Világban.
Megáldalak benneteket a hűség, a bátorság és az állhatatosság kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2014.09.23
Szűzanya: Jézus élete XLVI. A utolsó út Jeruzsálem felé
Szűzanya: Drága engesztelő Kicsinyeim! Én szólok hozzátok, Mennyei Édesanyátok.
Köszönöm, hogy elfogadtátok hívásunkat és újra eljöttetek ide Kadarkútra engesztelni. Szívem összes szeretetével köszöntelek benneteket.
Lázár feltámasztásának csodája után Jézus elhagyta Betániát, és tanítványaival együtt elindult Jeruzsálem felé. Ez volt az utolsó útja a fővárosba. Először Efrem városkába megy, amely 800 m magas hullámos fennsíkon épült. Erről a magaslatról egész Júdea képe elétárult. Az Olajfák hegye is látszott onnan, amely eltakarta előle Jeruzsálemet, ahol majd meg kell halnia. Efrem volt a pihenő a végső harcok előtt. A főváros innét már csak 6-7 órányira volt, de Ő kerülő úton ment oda, Galileát útbavéve, hogy összegyűjtse az ottani tömeget, hogy a Szent Városba való bevonulása minél fényesebb és diadalmasabb legyen. Az úton tíz bélpoklos jött elé, és félénken, távolról megálltak és kiáltozták: -Jézus, Mester könyörülj rajtunk! Ez a hit és bizalom meghatotta Őt, fölemelte kezét és visszakiáltott nekik: -Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!
Képzeljétek csak, Gyermekeim, mindnyájan meggyógyultak, de csak egy fordult vissza megköszönni, egy szamaritánus. Ez a hálátlanság nagy fájdalmat okozott Szent Fiamnak, mert arra gondolt, hogy ez a kilenc honfitársa volt, és hálátlanul elfordult tőle. Ebben az alázatos és hálás szamaritánusban igazolni látta, hogy a pogányokból lett keresztény nemzetek hűségesebbek hozzá, mint saját választott népe. Hiszen azok elárulták, keresztre feszítették és a mai korban se ismerik el, mint Megváltójukat.
Kicsinyeim! Ne várjatok köszönetet, mert ma is vannak hálátlan emberek, akik jóért rosszal fizetnek.
Van egy templombajáró, napi áldozó asszony, Olgának hívják. Elég nehéz anyagi helyzetben van, mert férje elissza és eldohányozza a csekély nyugdíjukat. Egyik társa, Juliska nagyon jószívű, de nem gazdag, mégis kisebb-nagyobb összeggel időnként támogatja, és mindig hoz neki egy kis kóstolót ebből-abból, amit éppen sütött. Olga ennek ellenére folyton megbántja. Leszólja, amikor hamisan énekel, szidja-hordja, ha néha nem tud elmenni a hétköznapi szentmisére. Ha mással beszél néhány szót, irigyen megjegyzi, hogy miért nem vele foglalkozik inkább, mint másokkal. Három napig betegség miatt nem tudott templomba menni és szemrehányást tett Juliskának, hogy nem látogatta meg, nem törődik vele, tőle meg is halhat. Milyen hamar elfelejtette a sok jót, amit lelkitestvére tett vele mindig.
Jézus nemcsak Isten, hanem ember is volt. Ha nektek, gyermekeim rosszul esik a hálátlanság, neki is fáj. Az Ő csalódása az emberekben sokkal nagyobb, mint a tiétek. Hiszen nemcsak szívességeket tett, kegyelmeket adott, hanem életét áldozta fel üdvösségetekért. Mégis az emberiségnek csak egy kicsiny rétege köszöni meg kínszenvedését és kínhalálát. A többiek közömbösen, vagy gyűlölettel gondolnak rá, vagy nem is ismerik Őt.
És most, Gyermekeim, tovább kísérem Szent Fiamat a Jeruzsálem felé vezető úton. Egyre többen csatlakoznak hozzá, még farizeusok is. Gúnyosan kérdezgették, hogy mikor jön már el Isten országa, amit ígért? Látták, hogy bűnösök, vámosok, szegények, nyomorultak kísérik. Azon gondolkoztak, hogyan fogja ezekkel Izraelt felszabadítani a római iga alól?
Folyton politikai hadvezért szerettek volna látni benne. Jézus próbálta megmagyarázni nekik, hogy nem szembetűnő módon jön el Isten országa, hanem a lelkiismeret mélyén alakul meg ez az ország. Mihelyt kitárul a lélek az igazság befogadására, bevonul oda a Szentlélek, és megkezdődik ott Isten országa. Az igaz, hogy a Messiás első eljövetelét, a feltámadását sok szenvedés és küzdelem előzi meg, és hívei ugyancsak temérdek szenvedés és harc közt alkotják vele együtt Isten országát, de Krisztus második eljövetele dicsőséges és győzelemteljes lesz, és földi királyságában, az Új Világban 1000 évig tisztaság, béke és szeretet lesz.
Ezt az új eget és földet az emberiség számára megpróbáltatások előzik meg: keresztényüldözés, háborúk, járványok és a természetfeletti büntetés: a három napos sötétség. Ezalatt a 3 nap alatt alakul át a régi föld új világgá.
De lesznek, akiket Isten megment a büntetéstől: az elragadottak. Jézus erre is figyelmezteti tanítványait, hogy azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, a egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Amit akkor a tanítványainak mondott, a ti időtökre vonatkozik, mert hiszen ez nem történt meg Jézus korában.
Folytatom mai példákkal a közelgő elragadtatást:
Egy fiatal anya sétál az utcán 3 éves kislányával, a kislány egy pillanat alatt eltűnik, ott pedig ott marad kétségbeesve. A háziorvos vizsgálja az influenzás beteget, de a beteg köddé válik, csak az orvos marad ott. Öt asszony imaórán együtt mondja a rózsafüzért és hirtelen ketten eltűnnek, csak a táskájuk és olvasójuk marad ott.
Kár, hogy többség nem olvassa a Szentírást és nem hall ezekről, és mire bekövetkezik, nagyon meg fog rémülni. Sokan pedig úgy vannak, hogy olvasgatják az üzeneteket, de mivel késik a beteljesülésük, azt hiszik, hogy csak évszázadok múlva történik meg. Ezért aztán nem is törődnek a lelkük felkészítésével. Nem bánják meg bűneiket, nem gyónnak, haragban vannak ezzel-azzal. És egyszercsak váratlanul bekövetkezik az első megígért esemény: a Nagyfigyelmeztetés. Milyen sajnálatraméltók ezek a gyermekeim! Mekkora nagy szenvedés vár rájuk a szinte elviselhetetlen bűnbánat által a megtérésük érdekében!
Folytatom, hogy Jézus miket mondott még a Jeruzsálem felé vezető úton. Lukács evangélista így ír erről:
„Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, és a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenből tizedet adok. A vámos megállt hátul, szemét se merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte, és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek. Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.”
Higgyétek el, Kicsinyeim, hogy az engesztelő és zarándokló gyermekeim között is van ilyen farizeus módon gondolkodó, önmagával eltelt ember. Az egyik gyermekem, Ildikó így szólt az utcán hittestvéreihez: -Nem értem, minek mész ilyen gyakran gyónni. Inkább hagynád békében azt a papot. Minden héten zavarod. Hát miket tudsz te elkövetni? Miért nem vigyázol jobban a lelkedre? Látod, én évente egyszer gyónok. Hát mi bűnöm van énnekem? Nem lopok, nem hazudok, nem ölök, nem paráználkodok és minden vasárnap és ünnepnap itt vagyok a Szentmisén. Böjtölni ne tudok a cukorbetegségem miatt.
Társa, Marika így felelt: - Boldog lehetsz, ha nincs bűnöd, de bezzeg én, mindig elkövetek valamit. Ha valaki megbánt, nem tudom magamban tartani, és elmondom másoknak. Tehát ítélkezem. Igazat mondok róla, de rosszat, és ezzel eláztatom mások előtt. Máskor szeretetlen voltam. Felhívott valaki, de nem volt kedvem vele beszélni és kinyomtam a telefonomat. Az utcán kisírt szemmel megállított egy ismerősöm, hogy megvigasztaljam, de továbbmentem, arra hivatkozva, hogy sietnem kell. Van, mikor darálom a rózsafüzért, odafigyelés nélkül.
-Ugyan már, ezek is bűnök? -kérdezte Ildikó. –Sajnos igen, ezért járok ilyen gyakran gyónni. Ildi elgondolkozott és ettől kezdve jobban odafigyelt magára.
Drágáim! Lássátok be kicsinységeteket és gyengeségeiteket! Soha ne legyetek büszkék lelketek tisztaságára! Alázatosan gondoljatok arra, hogy ami erény van bennetek, az Isten ajándéka. Ne nézzétek le a nálatok bűnösebb embert, mert lehet, hogy a kegyelmek által előbb jut a Mennyországba, mint ti. Az alázat a legmagasabb erény, az életszentség alapja. Onnan ismered fel, Gyermekem, hogy alázatos vagy, hogy sosem érzed magad tökéletesen tisztának. Isten mindig hagy benned egy kis bizonytalanságot, halványan érezteti, mintha lenne benned valami folt, hogy ne légy hiú, hogy alázatban tartson. Aki ezt a bizonytalanságot nem tapasztalja és bűntelennek érzi magát, az még messze jár a tökéletességtől.
Drága Gyermekeim! Egy figyelemreméltó esemény következik. Én, Édesanyátok látom, hogy eltűnik a mennyezet és magasan az égen egy fehér habos felhő jön és rajta van valami. Ahogy közelebb ér, látom, hogy egy trónon ülő alak, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Hófehér ruha van rajta és hosszú piros palást. A fehér szín a makulátlan tisztaságát, a piros az értünk hozott áldozatát jelképezi. A kezében egy könyv van és a fedőlapján egy név. Egy fényes, áttetsző őrangyal közeledik, és kezénél fogva vezet egy lelket. Egy férfit, aki ebben a percben halt meg hirtelen autóbalesetben. Baloldalán áll a Sátán kárörömtől vigyorgó arccal. Szegény lélek nagyon meg van lepődve és reszket a félelemtől. Jézus bíztatóan rámosolyog és a kezébe adja az életkönyvét: Világoskék borítója van és a tetején aranybetűkkel ott van az ő neve. Már nem remeg annyira és elkezdi lapozgatni. Minden lap baloldalán írás van és jobb oldalon egy kép. Édesanyját látja, ahogy áldott állapotban takarít a lakásban. Élővé, mozgóvá, egészen valóságossá válik és valamilyen módon belelát a méhébe és látja önmagát, mint mozdulatlan embriót. A baloldalon ez a felirat olvasható: „Én, a te Istened életet adtam neked, áldott légy mindörökké.” A következő kép szintén megelevenedik: Kedves, ünnepélyes keresztelés van a rokonság körében. A keresztelő pap keze, arca, haja teljesen jézusi. A baloldalon díszes felirat: „Gyermekemmé fogadtalak.” Lapozás közben tiszta, hófehér lapok következnek az ártatlan kisgyermekkor jeleneteivel. A szentáldozása és bérmálása is lejátszódik előtte. Látja, hogy a Szentlélek fehér galamb alakjában leszáll a szívébe. A baloldali lapon a következő felirat: „Lelkedet megerősítem ajándékaimmal és gyümölcseimmel. A következő lap elveszíti üde fehérségét, halványszürkévé válik. Középiskolásként látja magát, ahogy megbotránkozik közömbös, hitetlen osztálytársain, akik nevelőikkel, szüleikkel tiszteletlenek. Büszkeség tölti el, hogy ő mennyivel különb a többieknél. A tanulásban is elhúz mellettük, tanulmányi és sportversenyeket nyer. A hiúság egyre jobban elhatalmasodik rajta. Ahogy tovább lapoz, ijesztő képek kelnek életre: Torz démonok lepik el a fejét, a vállát, a szívét: a gőg, az önteltség démonai. A lapok egyre sötétebbek. Egyetemi évei alatt, jó képességeinek köszönhetően kiemelkedően teljesít. Már nem jár templomba, a hitet gyerekes dolognak tartja, ami nem okos, művelt embernek való. A karrier, az érvényesülés az istene. Fekete lapok következnek: érdekházasság, vezetőpozíció, anyagi felemelkedés, mások letiprása, kihasználása. Hirtelen egy fehér lap következik: Egy hajléktalanságba lecsúszott osztálytársa felkeresi, és segítségét kéri. Megindul a szíve, és vesz neki egy lakást és munkalehetőséget ad neki a saját cégénél. Egy külföldi tárgyalásra megy, hirtelen szívinfarktust kap, és kocsijával nekimegy egy fának. Azonnal meghal. A gonosz alig bír magával, el akarja ragadni. De Jézus, így szól szegény bűnös, reszkető lélekhez: -Fiam! Ugye tudod, hogy lelked megérett a kárhozatra, de ha őszintén bocsánatot kérsz Tőlem – tekintettel egyetlen szeretet-cselekedetedre – megmentelek a pokoltól. Erre a lélek zokogva leborult Szent Fiam előtt, és könnyek között bánta bűneit. Jézus felemelte, megölelte és az őrangyalával a tisztítótűz legmélyebb fokozatára küldte.
Látjátok, Gyermekeim? Nem volt ő parázna, nem gyilkolt, nem rabolt, de hiányzott belőle az alázat és életében elfordult Isentől. Farizeusi lelkű, büszke ember volt.
Kicsinyeim, legyetek szerények és alázatosak. Megáldalak benneteket az alázat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”
mti, Varga György