Ha drámaian csökken az export és a belső fogyasztás...

A kínai gazdaság a csőd szélén

Eastern Economic Review

Általános volt a vélekedés, hogy az Amerikán, Európán és Japánon átviharzó gazdasági sokkhatásokra a kínai gazdaság alapvetően immúnis, és a jelzálog, valamint hitelválságnak ott semmilyen következményei sem lesznek - írja az Eastern Economic Review hasábjain Brian Klein. A jelek azonban csalókák; ma már számosan látják - és a kínai hatóságok is nagyon jól tudják -, hogy alapvető problémák vannak a strukturális működéssel, és ennek hatásai sokkal hamarabb jelentkeznek, mint ahogy arra számítani lehetett.

Az olcsón megtermelt áruk iránti külföldi kereslet hanyatlik, főként azok kétes minősége - olykor az egészségre kifejezetten káros volta - miatt. Ráadásul a kínai vezetés tervgazdaságos természete a létfontosságú beruházásokat gyakorta helytelenül kezeli. Mindezek az elképzeltnél is jobban sújtják a kínai kis- és közép-vállalkozásokat, és mélyen érintik az egyébként is sérülékeny kapcsolatot a gazdasági növekedés folytonossága és a középosztályhoz tartozók bővülő száma között - állapítja meg a szerző.

Eddig általános volt a vélekedés, hogy a kínai gazdaság növekedésének fő motorja nem az export, hanem a belső kereslet bővülése, mely olyan tartalékokkal látja el a gazdaságot, melyek képesek megóvni azt a világgazdaság megbicsaklásaitól. Megnyugtatónak találták azt a feltételezést is, hogy a jelentős megtakarításokkal rendelkező középosztály továbbra is nagy tételben vásárolja majd a hazai gyártású drága luxuscikkeket, járműveket, plazmatévéket, mosógépeket, komputereket. A hazai bankok állapota is rendben levő, a központi vezetés pedig a gazdaság segítségére siet, ha kell egy megfelelően expanzív kincstári, illetve monetáris politikával.

Első ránézésre a kínai statisztikai adatok nem adnak okot aggodalomra. A vásárlói aktivitás 22 százalékkal nőtt, az infláció folyamatosan csökken, párhuzamosan az élelmiszerárak esésével. Ráadásul a külkereskedelemből származó bevételek sem szűntek meg bővülni; a júliusi adatok szerint ez 18 milliárd dollár volt. Akárcsak a tárgyi eszközberuházás, mely 27 százalékkal emelkedett 2008 első nyolc hónapjában. Javult az ország külföldi államadóság-besorolása is.

Ám közelebbről szemlélve, egészen más természetű folyamatokra lehetünk figyelmesek. 2007 végéig a kínai GDP növekedésének fele mégiscsak az exportból, illetve a kormányzati fogyasztásból tevődött össze, ami drámaian ellentétes a korábbi adatokkal. 2003-ban a növekedést még a beruházások és az egyéni fogyasztás dominálta, messze megelőzve az exportot és a kormányzati költekezést. Miközben a megtakarítási ráták hagyományosan magasak maradtak, csillagászati összegek vándoroltak át értékpapíokba, illetve az ingatlanpiacra. Azóta, hogy a sanghaji tőzsde történelmi csúcsot döntött 2007 októberében, egy év elégséges volt ahhoz, hogy elveszítse értékének kétharmadát. Még a Hang Seng (Hongkong) is 50 százalékkal esett.

Míg a tárgyi eszközberuházás tehát nőhet, a megtakarítások egyharmada viszont továbbra is az ingatlanpiacra zúdul folyamatosan, vagyis évente 29 százalékkal növekedve, annak dacára, hogy a már létező ingatlanok 6,1 százaléka így is üresen áll. Az elmúlt másfél évben az ingatlanárak lassan csökkenni kezdtek még a felkapott Kantonban vagy Sencsenben is. Ugyanez tapasztalható a járművásárlások terén.

Nem véletlen tehát, hogy a kínai statisztikai adatok tanúsága szerint a vásárlói bizalom csökken, a kínai kereskedelmi bankok nyugati besorolása pedig romlik, épp annak következtében, hogy nagyrészt ők birtokolják az üresen álló, profitot nem hajtó ingatlanok többségét. A jelentős megtakarítással bíró középosztály bővülése nem tudja megakadályozni, hogy a folyamatok elérjék a kis- és közép-vállalkozásokat, melyeknek közeli csődje megjósolható.

Kanton tartományban, mely hagyományosan mindig is az olcsón termelő kisvállalatok fellegvára volt, csak az idén 2200 cipőgyártással foglalkozó vállalkozás húzta le a rolót. Nem kétséges, ezeket nem csak az alacsony termelési költségek jellemezték, de szintúgy az alacsony minőség és szakértelem is. A kínai hatóságok kifejezték szándékukat, hogy ezek helyét valódi minőséget, tényleges értéket termelő, modern vállalkozások foglalják majd el. Szép szándék - állapítja meg Brian Klein elemzése -, de egy ilyen váltáshoz meg kell teremteni a szilárd gazdasági alapokat, melyeknek nyomait sem itt, sem másutt nem lehet felfedezni. Pedig a tárgyi estközberuházások fő célpontjai épp ezek az olcsón termelő kis és középvállalkozások voltak.

A várakozásokat ez év elején még az olimpia utáni korszak határozta meg, ennek megfelelően egymás után nyíltak meg Pekingben a különféle gazdasági képviseletek irodái, ám mindez még az általános recesszió előtt történt. De a daruktól és munkagépektől hemzsegő fővárosból alighanem kikergeti a korábban vidékről ideérkező vendégmunkásokat, illetve a kapuikat bezáró gyárak alkalmazottait a lassuló építőipar, visszatérnek majd eredeti otthonaikba - ugyanis nem tudnak máshova visszatérni -, ahol semmi sem változott azóta, hogy egy szebb jövő reményében eljöttek onnan. Semmi sem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy ez a - kis városok lerobbant állapotával szembesülő - tömeg demonstrálni kezdjen, ami aztán akár komoly zavargásokhoz is vezethet.

Ha a kínai vezetés gazdasági - vagyis költségvetési és monetáris - politikájának céljai nem változnak, ha nem állítja át azokat a magasabb értéket termelő fejlesztések felfuttatására, ha nem garantálja a szellemi tulajdonjogok dominanciáját, illetve ha továbbra sem helyez hangsúlyt a kutatásokra és fejlesztésekre, akkor Kína sem kerülheti el a gazdasági katasztrófát.

http://www.feer.com/economics/2008/october/The-Great-Crash-of-China

Pénzügyi válság: a bizalmatlanság ördögi köre

Neue Zürcher Zeitung

 

Az eheti pénzpiaci híreket igazából inkább a pszichológia, mintsem a közgazdaságtan fogalmaival értelmezhetjük - állapítja meg a svájci lap G. S. szignóval jelentkező kommentátora. A tőzsdéken félelem és pánik uralkodik, a jegybankok és a kormányok intézkedéseiről pedig nehéz eldönteni, hogy elszántságot vagy inkább kétségbeesést tükröznek. A gazdaságpolitika egyelőre sikertelenül próbálja minden lehetséges eszközzel áttörni a bizalmatlanság ördögi körét.

A válságban ugyanis épp az a végzetes, hogy a technikai magyarázatokon túl végső soron szinte kizárólag a bizalom teljes megszűnésével függ össze. Márpedig a bizalmat nem lehet kikényszeríteni. Visszaszerzéséhez pedig gyakran hosszú időre van szükség.

A milliárdos nagyságrendű likviditási segélyek, a veszélyeztetett intézményeknek nyújtott hitelek és biztosítékok és a világszerte bevezetett sok egyéb intézkedés eddig gyakorlatilag semmit sem használt. A hatásuk pár nap alatt semmibe veszett. És ez a legutóbbi intézkedésekkel - a nyolc legnagyobb brit bank részleges és a fő izlandi pénzintézet teljes államosításával és a legfontosabb jegybankok összehangolt kamatcsökkentésével - is így van: csak lélegzetvételnyi megnyugvást hoztak a piacokon. A tőzsdei árfolyamesést viszont nem igazán fékezték meg.

Ennek egyrészt az az oka, hogy a kamatcsökkenés várható volt, így eleve belekalkulálták az árfolyamokba. Ugyanakkor a helyzet rendkívüli voltához képest a mértéke nem mondható túlzottnak. Másrészt viszont a bizalmatlanság légkörében minden akció a szándékolttal ellentétes hatást válthat ki, továbbá félremagyarázható. Vajon a szokatlan módon összehangolt kamatcsökkentés annak a jele, hogy a pénzügyi vezetők drámainak látják a helyzetet, tehát pesszimizmusra adnak okot? Vagy épp ellenkezőleg: arra az elszántságra utal, hogy végre úrrá legyenek a válságon, akár az inflációs veszélyt is vállalva?

Most a piac valamennyi résztvevője arra kíváncsi, hogy ellen tudnak-e állni az illetékesek a bizalmatlanság gátszakadásának. A szerdai intézkedéseket is érdemes ebből a szempontból vizsgálni. Úgy tűnik, az elszántság már megvan, hogy szembeszálljanak a válsággal, amíg újból erősödni kezd a bizalom. Hogy ez mikortól történik meg, teljesen kiszámíthatatlan. Csak annyi biztos, hogy a folyamat épp olyan gyorsan végbemehet, ahogy most a bizalomvesztés zajlott - penget derűs húrokat a Neue Zürcher Zeitung kommentátora.

http://www.nzz.ch/nachrichten/wirtschaft/aktuell/der_teufelskreis_des_misstrauens_1.1068546.html

EU: bankgarancia ötvenezer euróig

The Financial Times

Az EU pénzügyminiszterei keddi luxemburgi találkozójukon bejelentették, hogy a tagállamok az elkövetkező egy évben 50 000 euró értékhatárig garantálják az európai bankok magánbetéteseinek pénzét, de tudomásul veszik egyes tagállamok korábbi bejelentését magasabb betétgaranciára 100 000 euró erejéig. A döntés lényegesen alulmúlta a várakozásokat, amelyek szerint a pénzügyminisztereknek közös európai befektetővédelmi rendszer létrehozásában kellett volna megállapodniuk. Az sem világos, hogy a határozat hogyan érinti a jelenleg hatályos magasabb (pl. Olaszország), korlátlan (pl. Németország, Írország, Görögország) vagy részleges (pl. Belgium) állami garanciákat.

A miniszteri tanácsra nagy politikai nyomás nehezedett, hogy az európai állam- és kormányfők október 15-16-án esedékes csúcstalálkozója előtt közös álláspontot alakítsanak ki a pénzügyi válság európai kezelésére. A tanácskozás eredményeképpen azonban továbbra is az a hivatalos álláspont, hogy a tagállamok a közösségi jog keretei között szabad kezet kapnak bankok feltőkésítésére, banki tulajdonszerzésre, illetve a bankok tartozásainak garantálására.

A pénzügyminiszterek német és brit nyomásra elvetették azt az olasz javaslatot, amely alapján minden EU-tagállam nemzeti jövedelmének meghatározott hányadát tartalékalapba helyezné a hazai bankok esetleges megmentésére. Az elmúlt héten lebegtetett francia-holland javaslat egy hasonló közös európai garancia-alapra ezúttal napirendre sem került. Elfogadtak viszont a miniszterek hét irányelvet, amelyek meghatározzák a tagállamok mozgásterét a bankok konszolidációja során. Ezek szerint az állami támogatás csak ideiglenes jellegű lehet, a beavatkozás terhét főszabály szerint a bank részvényesei viselik, és az állami támogatásra vonatkozó közösségi normákat tiszteletben kell tartani. A beavatkozó tagállam jogosult a bank vezetését eltávolítani, és a vezetés javadalmazási rendjét módosítani.

Neelie Kroes, az EU versenypolitikával foglalkozó biztosa bejelentette, hogy a Bizottság a héten új irányelveket tesz közzé, amelyek lehetővé teszik a bankok feltőkésítésének és az új befektető-védelmi rendszerek gyorsított vizsgálatát.

http://www.ft.com/cms/s/0/e967ca4a-9444-11dd-953e-000077b07658,dwp_uuid=70662e7c-3027-11da-ba9f-00000e2511c8.html?nclick_check=1

Melyik a világ legnagyobb keresztény országa? Kína!

A vallás főképpen az értelmiség és a gazdasági elit körében hódít
The Economist

 

Manapság közhelyszámba menő állítás, hogy a világ jövőjének egyik legmeghatározóbb tényezője Kína lesz, illetve sok tekintetben már ma is az. Nagyon fontos kérdés ugyanakkor, hogy ez milyen esetleges kulturális, civilizációs sajátosságokat - illetve feszültségeket - jár. A szekularizációs elmélet globális hanyatlása, az ennek nyomában megjelenő vallási újjáéledés politikai, geopolitikai következményei szintén egyre komolyabb prioritássá lépnek elő a nemzetközi kapcsolatokban. 

Mindezt figyelembe véve különösen izgalmas jelenségre világít rá a The Economist cikke, amely a kínai kereszténység meghökkentően nagy arányú növekedéséről számol be. A lap által idézett Pew Forum amerikai intézet adatai szerint a keresztények száma jóval magasabb nem csak a hivatalosan elismertnél, de az ez idáig napvilágot látott becsléseknél is: mintegy 130 millióra tehető. Ez azt jelenti, hogy immár több keresztény hívő van Kínában, mint kommunista párttag (a pártban 74 millió tagot tartanak nyilván), és több keresztény, mint a világ bármely országában. Vagyis Kína lett a világ legnagyobb keresztény országa!

A kínai keresztények többsége úgynevezett házi gyülekezeteket látogat. E gyülekezetek - noha alapvetően protestánsok - nem tartoznak hivatalosan egyik ismert felekezethez sem, nincsen egyedi liturgiájuk, nincsenek fizetett lelkészeik, tisztviselőik, és legfeljebb huszonöt tagot vehetnek fel. Ez esetben az állam megtűri létezésüket, annak ellenére, hogy nem minősíti őket elismert egyházaknak. E sajátos jellemzők bizonyos értelemben hasonlatossá teszik e házi gyülekezeteket a korakereszténység idején általános keresztény közösségekhez. Abban az értelemben is, hogy akárcsak annak idején, a kis létszám kényszerű megtartása most is a gyülekezetek rendkívüli elszaporodásához, tehát a kereszténység térbeli terjedéséhez, proliferációjához, a társadalom fokozottabb behálózásához vezet.

A kínai kereszténységre jellemző, hogy az értelmiségiek, a nyugati tanulmányaik után hazatérők között, vagyis az értelmiségi, gazdasági elit körében is nagyon népszerű. A The Economist kínai keresztényeket idéz, akik szerint míg Európában a kereszténység a hagyományokhoz és a rituálékhoz kapcsolódik, vagyis egyfajta tradicionalzmust jelenít meg, addig Kínában éppenséggel a modernitáshoz, az üzlethez és a tudományokhoz kötődik, vagyis a társadalmi és intellektuális haladást képviseli.

Mindez egyre sürgetőbben veti fel a kérdést, hogy mit kezdjen az állam a jelenséggel. A lap szerint a keresztények és a kommunisták óvatosan méregetik egymást, de nem kerülhető el az a következtetés, hogy a kereszténység egy nap politikai tényezővé fog válni. "Ha tudni akarják, milyen lesz Kína a jövőben, akkor vegyék tudomásul, hogy az a kereszténységgel fonódik össze" - fogalmaz Zhao Xiao, egy kereszténnyé lett egykori pártfunkcionárius.

Ezek után persze a következő kérdés az, hogy vajon követi-e a kínai kereszténység e tekintetben is a korakeresztény időket: tudniillik a korabeli államhatalom közelébe jutva a hosszú időn keresztül üldözött keresztény egyház - némi állami segédlettel - csakhamar átvette a birodalmi vallás helyét. Kína esetében egy másfél milliárd lélekszámú birodalomról, az elkövetkező évtizedek világgazdaságának és következésképpen világpolitikájának egyik legfontosabb szereplőjéről beszélünk.

http://www.economist.com/world/asia/displaystory.cfm?story_id=12342509

A demokrácia legyőzte a Wall Streetet

The Guardian

Győzött a demokrácia - értékeli Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász az amerikai kongresszus tegnapi döntését, amely elutasította a kormány javaslatát a csőd szélére került bankoknak nyújtott 700 milliárd dolláros segélycsomagról.

Stiglitz szerint örvendetes, hogy az amerikai honatyák nem voltak hajlandóak az adófizetők pénzéből kisegíteni a felelőtlen hitelintézeteket. A Nobel-díjas közgazdász emlékeztet rá, hogy alig fél éve a kormány még jó gazdasági kilátásokról beszélt, mára viszont kiderült, hogy az egészségesnek hitt nemzetgazdaságot súlyos belső vérzés fenyegeti.

A hétfőn leszavazott javaslat Stiglitz szerint azért bukott el, mert a tervezet nem határozta meg pontosan, hogy kik és milyen feltételekkel igényelhetik a kormányzati támogatást.

„Az amerikaiak kiábrándultak a kormányból és gazdaságfilozófiájából" - írja Stiglitz. Nem fogadják el, hogy a piaci megoldások ideológiáját hirdető kormány az ő pénzükből támogatja a bankokat. Amíg nyereségesek voltak, a bankok sem nagyon siettek az amerikaiak segítéségére.

Azt mindenesetre a baloldali közgazdász sem vitatja, hogy az állami beavatkozás most már elkerülhetetlen. De nem a válságért felelős bankokat kell kisegíteni, hanem a gazdaságot kell talpra állítani. Ehhez a szociális kiadások növelése és a befektetések ösztönzése szükséges.

http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2008/oct/01/useconomy.congress

Kadarkúti Hétfői üzenetek -1- A Szentlélek üzenete

Az új „ 5 Szent Seb" csoportunk 3. engesztelésén szeptember 29.-én, hétfőn a Szentlélek Úristen szólt hozzánk engem eszközként használva:

SZENTLÉLEK: Drága engesztelő Gyermekeim! Eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ne féljetek! Én vagyok a Szentlélek, a 3. Isteni Személy. Mikor 2 hete mondtam Évának, hogy új kegyelmet fog kapni, Mi Égiek rajta keresztül szólunk az egybegyűltekhez-megijedt, tiltakozott. Nem érzi méltónak magát e nagy feladatra. Kérte, hogy inkább diktáljuk le neki az üzenetünket, és ő felolvassa a csoport előtt. De Én felszólítottam, hogy engedelmeskedjen alázatosan, mert csak így tudunk sok lelket megérinteni.

Szeretett Gyermekeim! Most még csak 13-an vagytok. Ez az a MAG, amely jó termőföldbe hull. Sok lelket fogtok menteni. Kegyelemesőt hullajtok városotokra és mindazokra, akik hétfőnként ide eljönnek. Nektek, Gyermekeim részetek van a kegyelemeső kieszközölésében az elsőcsütörtöki szentségimádásokkal , a szerdai rózsafüzér-imaórákkal és ezekkel a hétfői engesztelésekkel. 2 évvel ezelőtt Jézus Uratok Évának azt ígérte, hogy ebben a városban nem marad egyetlen hitetlen ember sem, mindenki meg fog térni. Éva kérdezte: Hogyan fog ez megtörténni? Jézus így válaszolt: Majd időben mindent megtudsz. Ennek most jött el az ideje. Kicsinyeim! Megsokasítalak titeket. Meglátjátok hamarosan tele lesz a templom, csak bízzatok Bennem! Segítsetek Nekem ebben! Hirdessétek bátran és fennen, hogy ebben a templomban az élő Isten beszél. Tegyetek tanúságot mellettem! De ne a hitetlenek előtt, mert ők csak kigúnyolnak, hanem a hívő gyermekeim előtt, akár járnak templomba, akár nem!

Kéréseteket teljesítem: segítek nektek, hogy összeszedetten, szeretettel, szívből, lélekből tudjatok imádkozni. Minden szavatok, amit itt kiejtetek szeretettől fog lángolni.

Megáldalak titeket a bátor tanúságtétel lelkületével.

Államosítják a legnagyobb belga bankot

Le Soir, La Libre Belgique, EUObserver

A globális pénzügyi válság hullámai elérték a legnagyobb európai hitelintézeteket is. A belga, holland és luxemburgi kormány képviselői vasárnap este úgy határoztak, hogy 49 százalékos részesedést szereznek a Fortis Bankban. A felvásárlás mindösszesen 11,2 milliárd euró értékben történik, amelyből 4,7 milliárd eurót a belga, 4 milliárd eurót a holland és 2,5 milliárd eurót a luxemburgi állam áll.

Az állami beavatkozás azért vált szükségessé, mert megszakadtak a BNP Paribas és az ING, illetve a Fortis közötti felvásárlási tárgyalások, ugyanis a belga állam nem kívánt garanciát vállalni az esetleges további veszteségek ellentételezésére. A három EU-tagállam nem kíván tartósan tulajdonos maradni. Neelie Kroes, az EU versenyjogi biztosa bejelentette, hogy az állami tulajdonszerzés önmagában nem minősül állami támogatásnak, de a kapcsolódó intézkedéseket szigorúan vizsgálni fogják.

A Fortis Belgium legnagyobb és Hollandia második legnagyobb pénzintézete, amelynek betétállománya Belgium éves nemzeti jövedelmének többszöröse. A Fortis részvényeinek értéke az elmúlt két hétben egyharmadával csökkent, míg az elmúlt évben a bank értéke egynegyedére esett vissza. Az állami tulajdonszerzési ügylet részeként a Fortis 10 milliárd euróért eladja az ABN Amro bankban tavaly szerzett részesedését, amelyért akkor még 24 milliárd eurót fizetett. Brüsszel 5 milliárd eurós hitelkeretet nyitott a bank számára. A belga és holland kormány bejelentette azt is, hogy a Fortis Banknál lévő betétekért kezességet vállalnak az ügyfelek felé annak ellenére, hogy a belga szabályozás fejenként 20 000 euróban maximálja az állami garanciát. A bejelentést követően a Fortis részvényeinek árfolyama jelentősen emelkedett a brüsszeli és az amszterdami tőzsdén, majd ismét zuhanni kezdett, és a legutóbbi zárási érték alá esett vissza.

A másik meghatározó belga pénzintézet, a belga-francia érdekeltségű Dexia részvényei a mai napon mintegy 20 százalékot veszítettek értékükből, amiért a bank rendkívüli igazgatótanácsi ülést hívott össze.

http://euobserver.com/9/26824