Tizenhetedik jelenés

"Én vagyok Michael arkangyal"

"Én vagyok a názáreti Jézus, az Emberfia

feltámadt a halálból "

"Kérjen egy gyertyát. Gyújtsd meg, és állítsa le.

"Május, akik ebbe a kápolnába nem ugyanaz"

1974. május 31 péntek 9:45-10:05

Nem számítottam egy látogatást Jézustól, mivel nem ez volt az első péntek a hónap.

De minden reggel, vezetés után a gyerekek az iskolába, megyek a kápolnába, hogy látogassa meg Jézust. Ezután a pap ad nekem Úrvacsora.

Ma reggel a május 31-én mentem a kápolnába, mint azt bármely más napon. A pap még nem adott nekem közösség, amikor Bruno nővér jött keresni őt, hogy valaki, aki beteg volt. Ez a beteg emberekkel lakott a szomszédban, és a pap azt mondta nekem: "Nem hiszem, hogy leszek hosszú. Adok közösség, amikor jövök vissza."

Szóval, ebben a pillanatban, én egyedül maradt a kápolnában. Hirtelen, láttam a halo a Fény jelenik meg, mint rendesen, ott, ahol a hajlék van. A halo szélesebb volt, és úgy tűnt, nem olyan magas, mint máskor. Egyedül voltam, és a Fény úgy tűnt, hogy vár valakit. Futottam a refektórium szomszédos kápolna. Mondtam J., a munkavállaló, hogy menjen azonnal keresni Sister Bruno, akinek gondoltam volna osztályban abban az időben.

Hamar visszatért a kápolna előtt a Fény, amely még mindig ott volt, de egyedül. Letérdeltem, abban a pillanatban, hogy valaki megjelent, de nem volt Jézus.

Amikor a nővér Bruno megérkezett, azt mondta neki: "Van ott valaki, de ez nem Jézus. Ez a valaki, nem tudom."

Ez az idő, én tényleg úgy éreztem, a kápolnában, míg a másik alkalommal azt éreztem, mintha valahol máshol szállították. Amikor a nővér belépett Bruno, hallottam tisztán míg a másik alkalommal nem hallottam, vagy látni semmit, így elnyelt voltam a látomás Jézus.

Ez az ismeretlen személy, aki olyan kedves a banner, a tetején volt egy kis kereszt, mind a kereszt és a pólus került az azonos színű és ragyog mint az arany. Az alábbiakban a kereszt volt, egy ronggyal szabvány, amely úgy tűnt, hogy készítsen három szó, én csak olvasni az első és az utolsó, "QUIS ... DEUS". Az alsó végén a pólus végzett egy pont formájában egy lándzsa vagy egy csuka. Az egyéni nézett ki, mint egy katona, rövid, göndör haj. Tunikáját rövid volt, a jobb keze tartotta a közepén, a pole, és volt egy szíj valamiféle szűk körül a borjak.

Mivel ő rám nézett, megkérdeztem tőle: "Ki vagy te?"

Azt válaszolta:

"Én önt." (Intett nekem.)

"Én vagyok Michael, az arkangyal. Isten, aki engem küldött.

Látni fogja a misztériumok a Megváltó, és akkor minden alkalommal megismételni a mondatot egymás után, mint azt diktálják, hogy neked. "

Azt mondtam neki: "Ha Isten az, aki küldött, szót fogadok neked."

Az arkangyal még mindig ott volt, amikor azt mondta nekem:

"Per Mysterium Sanctae Incarnationis Tuae (8) . (keresztül a Mystery of Your Szent Megtestesülés.)

Ebben a pillanatban eltűnt.

Aztán láttam, hogy valaki öltözve teljesen fehér, a térdén. Azt hittem, egy angyal. Nézte egy szép fiatal lány egy kendő a fején. Láttán az angyal, ő bólintott, lehajtotta a fejét, és rátette a kezét a lány szíve az egyik a másik után ugyanúgy az Úr tanított. Én különösen észre, hogy ugyanazt a gesztust, amely mély benyomást tett rám. Néhány pillanattal később, minden elhalványult.

Aztán láttam arkangyal ismét, aki azt mondta nekem:

"Per Nativitatem Tuam." (Through Your betlehemes.)

Az arkangyal eltűnt.

Aztán láttam egy baba egy fonott bölcsőben, vagy szalmával alakú bölcső, egy csomó ember körül a hosszú ruhát úgy tűnt, hogy nézi őt, és gyönyörködni benne ... aztán, minden elhalványult.

Láttam arkangyal ismét ugyanazon a helyen (nem, azt hittem, még mindig ott, mert nem vette észre őt többé kétségtelenül miatt fontos az élő tabló, hogy ő mutatta nekem). Azt mondta nekem:

"Per Baptismum et Sanctum Jejunium Tuum."

(A keresztség révén és a Szent böjt.)

Arkangyal eltűnt a szemem, és láttam Jézust, kíséretében egy magas férfi, de nem olyan magas, mint Jézus. Ő volt öltözve valamiféle köpeny, rövid szőrű szőrme.

Láttam a víz folyik, mint egy folyó, és ez az ember öntött rá feje fölött Jézus. Tartotta egy serpenyőben a fogantyút, vette vizet a folyóból, és öntötte azt feje fölött Jézus.

Néhány pillanattal később, Jézus felmászott egy utat, és leültem, amikor eljutott a csúcsra. Ő csatlakozott a keze, felemelte szemét az égre, mintha imádkozni, akkor minden megfakult.

Láttam arkangyal ismét, aki azt mondta:

"Per crucem et Passionem Tuam."

(Révén Ön Cross és a szenvedély.)

Az Arkangyal eltűnt, és láttam Jézust végző jobb vállán egy kereszt, amely úgy tűnt, nagyon nehéz. Ő vitte a nagy nehézségek árán, séta közepén az út.

Mindkét oldalon ezt az utat, a tömeg az emberek úgy tűnt, hogy nevetett. Néhány emelték fel a kezüket, mintha dobni valamit neki.

Jézus nem tartoznak annak ellenére, hogy a súlya az ő keresztjét, és én meglepődtem, abban, többször is, azt hitte, hogy összeomlik az útszakaszon. Szegény Jézus.

Ezután a kép elhalványult.

Az arkangyal egy újabb megjelenését, és azt mondta nekem:

"Per Mortem et Sepulturam Tuam."

(Keresztül a halál és a temetés.)

Láttam Jézus a kereszten, meztelen a derék és keresi halott, a feje előre, és egy nagy sebet a jobb oldalán egy csíkot alvadt vér, azt hiszem, alatta.

Három embert lábánál a kereszt, egy álló mindkét oldalon, és nézett szomorúan a Face Jézus. Az a személy, középen volt a térdére lábainál, átfogó lábánál a Kereszt két kezét, és mintha szeretné, hogy megcsókolja a lábát.

Úgy éreztem, én könnyezés. Jézus lába meg egy fából készült támogatást.

A kép elhalványult, és láttam arkangyal ismét, aki azt mondta nekem:

"Per Sanctam Resurrectionem Tuam."

(A Szent Feltámadás keresztül.)

Abban a pillanatban, láttam Jézust újra él.

Voltam legyőzni egy csodálatos öröm. Úgy tűnt, mint Ő volt az első alkalom, este december 27-i 1972 mosolyogva a kezével kiterjesztett felém, mintha üdvözölni engem. Úgy tűnt, mintha én láttam őt először.

Miután látta őt a kereszten meghalt, láttam őt élve - Jézus él, feltámadt a halálból.

Azt mondta nekem:

"Én vagyok a názáreti Jézus, az Emberfia feltámadt a halálból.

Nézz Sebeim. "

Jobb kezével, Kiadta a jobb oldalon az ő köntöse (bár úgy tűnt, hogy nincs nyílás).

Aztán láttam egy nagy seb, amely nem volt vér.

A hátoldalon a jobb kezét, észrevettem egy kis lyukat.

Én is észrevettem egy lyuk a tenyér a bal kéz, amely Kinyújtotta nekem, és egy lyuk mindegyik lába.

Később, Jézus azt mondta nekem:

"Gyere ki és beszélj My Side".

Felkeltem, kinyújtotta a jobb kezem, és az én mutató és középső ujját, megérintette a szélén a sebét, amely úgy tűnt mély.

Nagyon költözött, és azt mondtam: "Uram, te oly sokat szenvedtek a számunkra."

Szomorú voltam, a gondolat, hogy Jézus szenvedett annyit a világ, a bűn a világ, a hálátlanság a világ, mindannyiunk számára szegény bűnösöknek.

Én leszállt a térdem megint, és Jézus vette fel az ő megszokott irányvonal, azaz a meghosszabbított keze felém. Köntöse volt, vissza a helyére.

Ezután, Jézus azt mondta nekem:

"Mondjuk ezt hangosan":

Jézus diktált az egyik mondatot a másik után, és én ismételni mindegyik.

"Jézus azt kéri, hogy az ima tanított meg kell hirdetni, hogy az egész világ.

"Azt kérdezi, hogy a Dicsőséges Kereszt és a Sanctuary kell felállítani a végén a Szent Év, mert ez lesz az utolsó szent év."

"Ez minden évben ünnepélyes ünnep ünnepelnek azon a napon, amikor Madeleine látta, hogy a kereszt az első alkalommal.

"Mindazok, akik jönnek, teljes a bizalom, hogy tartsanak bűnbánatot itt lesz mentve ebben az életben és az örökkévalóságban.

Sátán nem lesz több erő fölöttük. "

Néhány pillanattal később, egy nagyon komoly hangon:

"Az igazat megvallva, én mondom neked, Atyám küldött engem menteni, és adjon neked békét és örömet.

Tudd, hogy én vagyok a Szeretet és együttérzés. "

Aztán hozzátette:

"Ez a vége a beszédemet."

Jézus még mindig ott volt, amikor az arkangyal, anélkül, hogy a megjelenést, azt mondta, a következő, amit ismételten:

"Per Admirabilem Ascensionem Tuam."

(Révén Ön Csodálatos Ascension.)

Abban a pillanatban, Jézus felemelte a kezét, rám és így szólt hozzám:

"Béke legyen veletek, és minden akik hozzád."

Jézus leeresztette a kezét. Aztán láttam őt felmenni, lassan és kecsesen, és eltűnnek.

Láttam arkangyal ismét, aki azt mondta nekem:

"Per Adventum Spiritus Sancti Paracliti."

(Keresztül jön a Szentlélek, a Vigasztaló.)

Ez alkalommal, arkangyal nem szűntek meg, de maradt, és azt mondta nekem:

"Jézus most hagyta el.

Ő Üzenet vége, de látni fogja őt újra. "

Hozzátette: ezt, amit ismételten:

"Per cujus imperii Nomen est a aeternum, ab omni malo nos Domine libera."

Megjelölése nélkül, hogy én megismétlem, arkangyal ki:

"Ez azt jelenti: Általa, amelynek neve uralkodik örök, meg minket minden gonosztól, Uram".

Aztán:

"Mondjuk ezt hangosan:

Isten szemrehányás a papok számára, hogy lassú megvalósítására munkájukat, és azok hitetlenség. God asked them to announce to the world the wonders of the One who called Madeleine from darkness into His marvelous Light, for the Glorious Cross will beautify the town of Dozulé. They have not done that. This is the reason that there is no water in the basin.

A nagy katasztrofális aszály esik, az egész világot. A papok, olvassa el figyelmesen az üzenet, és szigorúan tiszteletben, amit kértek tőlük. "

"Kérdezd meg a személyt jelen egy gyertyát."

Megfordultam, és megkérdezte nővér Bruno, ha ő adna nekem egy gyertyát.

Mikor volt ez, az arkangyal azt mondta nekem:

"Gyújtsd meg, és állítsa le a helyszínen, ahol Krisztus csak hagytam. Május mindenkit, aki ebbe a kápolnába nem ugyanaz."

Egy pillanattal később:

"Meg kell egész nap, hogy elmondja a pap és az emberek, akik szeretnék hallani, emlékezni fog, és meg fog lepődni az a memória.

Még a pap meg egy személy olvasni az Üzenet neki háromszor, majd, hogy ismételje meg: az egyén nem lesz képes. "

Az arkangyal rám nézett és azt mondta:

"Írj, hogy mit fogok mondani, amint hazaérsz. Meg ad e írásos üzenetet a pap a pillanatban azt mondja:" Nekem van egy találkozó a püspökség a héten a Szent Szív. "

Készíts egy Novena kezdődő ünnepén a Szent Szív.

Ez Novena épül fel egy rejtély egy nap, a misztériumok, amelyek tanították.

Utána, nézd meg a püspök. Mondd neki, hogy Isten az, aki küldött téged. Add meg neki a teljes üzenet, hogy ő tette tudatában van. Az ajtók nyitva, és a szíve a püspök fog olvadni. "

Szóval, én csak ezt az üzenetet írt gondosan velem, vár a pap, hogy elmondják az előírt nyilatkozatot.

Az Úr meg a dolgokat olyan jól: szerda, június 12-én a pap jött a házba, hogy elmondja nekem: "Nekem van egy találkozót a püspökség a jövő héten."

Azt mondtam neki: "Ez a hét a Szent Szív." Azt válaszolta: "Jé, nem tudom ..." "Biztos vagyok benne, belőle ..." "- Miért? .." Szóval, rögtön átadta neki az üzenetet arkangyal volt diktált nekem, mert ez volt a hét folyamán a Szent Szív, hogy a pap már egy találkozót a püspökség.

Utána, mi történik egy Novena együtt a kápolna. Kezdtük ünnepén a Szent Szív, mint a arkangyal kért.

Ez Novena kellett véget szombaton a következő héten, és az arkangyal azt mondta: "Később, nézd meg a püspök."

Akartam menni, nem a másnap, mert vasárnap volt, de a nap után. Úgy éreztem, elragadtattam; valami tolt. Nekem nem volt mód, hogy oda (azt hiszem, volna az én moped), de muszáj volt menni. Isten akarta, hogy, ahogy Ő azt mondta nekem az arkangyal. Megvolt neki mondani. Egy megmagyarázhatatlan lendületet adott nekem erőt, hogy megy a püspökség az én teljes üzenet.

Saját csalódás oly nagy volt, amikor a pap azt mondta nekem: "De az egyik nem megy lásd a püspök csak úgy, én is, hogy egy találkozót. Ezután a püspök nem lenne ott, vagy talán nem engedi be Ön kell engedelmeskedni, mindig meg kell engedelmeskedni. "

Lelkesedésem oly nagy volt - a pap elfojtották, amikor azt mondta: "Meg kell engedelmeskedni."

Én azonban úgy éreztem, hogy nem engedelmeskedik, mert tudtam, hogy Isten adta nekem ezt a lendületet, hogy nézd meg a püspök, és hogy neki az üzenetet Isten adott nekem.

Mondom, nem én valaha sírni rajta, ez volt az igazi nehézséget.

De engedelmeskedtem a pap.

De, biztos voltam benne, hogy a püspök azt hadd ben, hogy az ajtók nyitva lenne számomra.

De, kérem, hogy a férfiak, én nem engedelmeskedett Istennek. Úgy gondolom, hogy Isten szemrehányás érte.

Első péntekén június: Jézus nem jelenik meg.

Tizenhatodik jelenés

"Siess, hogy a Dicsőséges Kereszt emelt a helyén"

1974. május 3. péntek 17:10-05:25

A fény jelent meg, akkor Jézus bemutatta magát, kezét kiterjesztette felém üdvözölni engem. Ő mosolygott rám. Annyira boldog voltam, hogy tudtam volna maradtam az Ő jelenlétében a végtelenségig. Azt mondta:

"Mondjuk ezt hangosan:

A pap igaza van, hogy a hajlított fa jelképe a bűn.

Húzza fel, mielőtt a gyümölcs megjelenik, és siet, hogy a Dicsőséges Kereszt emelt a helyén, a Dicsőséges Kereszt majd vezekel minden bűntől. "

Egy pillanattal később, Jézus átölelte össze a mellén. Rám nézett, szomorúan, és láttam két könnyezés, a szeme. Sírtam azon a ponton, hogy Jézus olyan szomorú. Azt mondta nekem:

"Jaj az egész emberiség számára, ha nincs víz (6) Az e-medencében belül ötven nappal a befejezést, mert a Sátán megakadályozza a tisztítás a legtöbb embert. Remember My Words. fogom hagyni, hogy jogszabály hiánya miatt hit. "

Egy pillanattal később:

"Mondd meg az egyházat, hogy elküldi az egész világon, és sietni, hogy a Dicsőséges Kereszt emelt a jelzett helyen egy szentély tövében. Mindenki jön ott, hogy tartsanak bűnbánatot, és megtalálja békét és örömet. A dicsőséges kereszt, vagy a Bejelentkezés az Ember Fia, a bejelentést a közelgő vissza a dicsőség Jézus, feltámadt a halálból.

Ha ez a Cross fel a földről, fogok felhívni nekem mindent. "

Később, Jézus azt mondta:

"Találd meg tizenegy ember ebben az áldott és szent város. Ők lesznek az én tanítványaim. Fognak menni a háztól házig My N AME gyűjtésében, az építési a dicsőséges kereszt.

Itt vannak a parancsolatok, amelyeket minden tanítvány tiszteletben kell tartania:

- Munka, amíg a Dicsőséges Kereszt fel;

- Légy alázatos, türelmes, és karitatív hogy az emberek ismerik Önt, mint az én tanítványaim;

- Ne vegyenek igénybe olyan személyes célokra, csak, hogy annak, a Dicsőséges Kereszt emelt, minden ember számára, akik jönnek is, hogy bűnbánatot lesz mentve. "

Később, Jézus azt mondta nekem, anélkül, jelezve, hogy azt kell megismételni, hogy:

"Mondd meg a pap, hogy én vagyok látogatják meg a tizenhetedik, a Dicsőséges Kereszt is Jézus, feltámadt a halálból."

Ezután Jézus eltűnt (7) .

Tizenötödik jelenés

"A Glorious Cross majd vezekel minden bűntől"

1974. április 5. péntek 03:40

A kápolna a Szent József, a halo a fény jelent meg, ahol a szentségtartó volt. Aztán láttam, Jézus keze meghosszabbított felém a welcome. Csodáltam őt egy darabig -, ez csak olyan csodálatos. Ő mosolygott rám.

Azt mondtam hangosan neki: "Ha Krisztus, miért nem én valaha látni a sebeket?" (A pap volt, nekem ajánlatot kérni őt e).

Ő továbbra is mosolygott rám. Mit megmagyarázhatatlan gyengédség éreztem abban a pillanatban. Úgy éreztem, mintha én már nem a Földön.

Jézus felemelte a jobb kezét és azt mondta:

"Békesség nektek."

"Mondjuk ezt hangosan."

Jézus fogta föl normál pozícióban még egyszer, és már nem mosolygott,

"Jézus azt kérdezi: Miért zavarja? Miért ezek a gondolatok határokon a fejedben?

Te, papok, akik megbízott megvalósítására, amit kérek, ez könnyebb sírni "csoda", látva a víz feltör elo egy hegy, mint hallani az Úr szolgája kiejteni szavai, hogy ő nem tudja?

Férfiak kicsinyhitűek, emlékezzetek szavaimra. "

(Jézus hangja volt durva:)

"Azok, akik jönnek a My Name is beszél nyelveket számukra ismeretlen."

Egy pillanat múlva a csend, és anélkül, jelezve, hogy én, hogy ismételje meg:

"Nincs kétségem afelől. Kelj fel, érintse kezem."

Felkeltem. Jézus fel a bal kezét ki nekem, majd a jobb oldalon. Szóval, vettem minden kéz a két enyém. Azt mondta nekem:

"Kétség nem több. A szellem nincs keze, és nem hús."

Visszamentem a helyemre, térdelt előtte, és azt mondta:

"Mondd meg nekik ezt az" (I ismétlődő hangosan):

"Kétség nem több. Valóban a feltámadt Jézus, hogy látom ma a hetedik alkalommal. Imént megérintett kezében."

Aztán megkérdezte: "Uram, hová ásni annak érdekében, hogy a víz?" Jézus válaszolta:

"A Glorious Cross kell felállítani a magas Butte, a szélsőséges szélén Dozulé, a pontos hely, ahol a gyümölcs-fa, a fa a bűn, a Dicsőséges Kereszt majd vezekel minden bűntől.

A fegyvert ki kell terjednie a kelet-nyugat felé. Minden kar köteles megmérni 123 méter, a magassága hatszor nagyobb. Van e 123 méter, a helyszínen által elfoglalt Cross, hogy a 100 méter kell mérni.

Aztán van egy medence ásott 2 méter, 1,5 méter és 1 méter mély. Készíts egy kamra. Víz jön belőle. "

Ezután Jézus hozzátette:

"Ha a szíved száraz, nem lesz kevés vízzel, és néhány mentésre kerül."

Aztán azt mondta:

"Vos Amici Mei estis si feceritis quae Ego praecipio Vobis, Dixit Dominus." (Itt vannak a barátaim, ha megteszem, amit nektek, mondja az Úr.)

Jézus hozzátette:

"Helyezze el a bal kezét a szíve és a jobb egymás tetejére a bal."

Ezután Jézus eltűnt, és visszatértem a helyemre, mint ezt. Ha tudná, milyen boldog voltam. Ez az első alkalom, mióta láttam Jézust, szerettem volna kiáltani az öröm. Azt mondta a pap, és valaki más megy ki a kápolna.

"Jézus valóban él. Megérintettem kezében. Ők kezében a hús, mint a miénk. Ők meleg. Csodálatos volt."

Jézus valóban él, feltámadt, a testben. Sírtam az örömét is, csodálatos öröm árvizek által a lelkem. Akartam énekelni, hanem azt kérte, hogy mindenki énekelni a Magnificat, mert annyira túlterheltek.

Meg kell engedelmeskedni a papok és a püspökök. Én rendelte őket, hogy nem mond semmit, ez az, amit tartott vissza. Egyébként, volna kiáltott bennem az öröm mindenkinek, hogy Jézus öröme, hogy mindenkinek, aki kétségbe . (5)

Jó péntek, 12 április 1974

A délután, miután nővér Bruno szerződést kötött a tulajdonos a rét, három férfi ásott a medencében. Hideg volt és közben az ásatást, nővér Bruno fűtött kávét az önkéntesek számára egy alkohol melegítő a medence alja ...

Tizennegyedik jelenés

"Örüljetek, mert az idő közel van, amikor az Emberfia

w beteg visszatér a Glory "

1974 március 1. 15:40

(A pap, három apácák, és négy hölgyek vannak jelen a kápolnában.)

Itt a Fény.

Jézus megjelent ugyanazon a helyen, és mint általában, kezét kiterjesztette felém a welcome. Ő rám mosolygott, felemelte szemét az égre egy komoly, távoli pillantást, és azt mondta nekem:

"Legyen olyan kedves, hogy ismételje meg ezt."

Felemelte a karját formájában a kereszten, de magasabb.

Jézus azt mondta, minden egyes mondat nagyon lassan, és én ismételni őket az egyik a másik után:

"Ecce cujus imperii Nomen est a aeternum. Quae videt Me, videt et Patrem Meum. Magdalena! Annuntiate virtutes ejus qui vos de tenebris a admirabile Lumen Suum vocavit. Nolite timere, Deum benedicite, et Cantate Illi." (Ez az Ő, akinek neve uralkodik örök. Aki látja engem is úgy látja, apám. Madeleine! Jelentse be a csodálatos Ő, aki meghívott titeket a sötétségből az ő csodálatos világosságára. Ne félj, áldja meg az Úr és énekel neki.)

Jézus így folytatta:

"Én vagyok a világ világossága, és a fény világít a sötétségben és a sötétség nem értette meg."

"Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat. Kiss a földre háromszor bűnbánat a hitetlenség a világon."

Ezután, Jézus fogta a normál helyzetben:

"Ma, a Názáreti Jézus, az Ember Fiának, feltámadt a halálból, visites meg nyolcadik alkalommal.

A keze és az arca olyan, mint ragyogó, mint a Nap, Ruhája nem vakító fehér, és az Ő meg az egyik a szeretet és a kedvesség.

Szeresd felebarátodat, mint én szeretlek, esetleg a tekintetben egy másik megtelik szeretettel és kedvességgel.

Kiss egy személy van a szeretetből és a szeretet. "

Adtam egy puszit az első, aki ott nővér Mária mennybemenetele, Anya a Blon.

Később, Jézus hozzátette:

"Ez a gesztus annak a jele, a szeretet és a megbékélés az egész világ számára.

"Örvendj, Mária", mondta Gábriel arkangyal, a koncepció az Emberfia. "

, És egy ünnepélyes hang:

"Az igazat megvallva, én mondom neked, ez ugyanaz ma." Örüljetek, mert az idő közel van, amikor az Emberfia visszatér a dicsőség.

"Örüljetek, örüljetek az Úrban szüntelenül. Május örömötök legyen ismert minden ember, mert a szavak éppen hallott, mert a My Name."

Aztán néhány pillanat múlva:

"Május mindannyian, a csendben szíved, kérje Istentől a kegyelmet, hogy amire vágysz, ez a mai napig, akkor adott neked."

Én továbbra is csendben egy pár pillanatra. Hallgattam a nagyon ünnepélyes szavakat Jézus mondta. Nem mertem megismételni, mert azok súlyos természetű. Azt hittem, hogy csak a papok tudják, hogy Jézus azt mondta nekem:

"Mondd meg az Egyház, hogy újítania a béke üzenetét az egész világon, mert az óra sír. Sátán vezeti a világot és elcsábítani elmék, így képes elpusztítani emberiség percek alatt.

Ha az emberiség nem ellene, én hadd jár, és ez lesz a katasztrófa, mint a soha nem látott, mivel az özönvíz, és hogy vége előtt a század.

Mindazok, akik jönnek, hogy megbánjuk lábánál a Dicsőséges Kereszt mentésre kerül.

Sátán el fog pusztulni, és ott marad csak a békét és örömet. "

Ezután Jézus eltűnt.

A tizenharmadik jelenés

"Miért félsz? Miért kételkedsz? Itt vagyok!"

1974. január 4. péntek 16:15

Annyira sajnálom, hogy nem tudtam részt venni Mass ma reggel, mert volt 8-kor, és kellett, hogy megkapjam a gyermek készen áll, és vezetni őket az iskolába 08:30.

9 órakor, mentem imádás az Oltáriszentségben. Én maradtak 11:00 készíteni az étkezés a férjem, anyám, és a két idősebb gyermekek, akik jönnek haza ebédelni délben. Visszatértem a bentlakásos iskolába, délután, hogy némi vasalás az apácák. A kettő között, azt jelentette, hogy látogassa meg az Oltáriszentségben.

Két órakor, érkeztem meg a kápolna Szent József iskolában. Én maradtam 3-ig órakor imádatát Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Aztán elmentem nővér Bruno irodájába, hogy hívja az orvost, hogy egy találkozót az én legidősebb lánya. Ahelyett, vissza a vasalás, úgy érezte, hogy megálljon a kápolna. Úgy volt, mintha valaki azt mondja, "Meg kell, hogy ott". Ez olyan szép, olyan békés, hogy imádja Jézus jelen van az Oltáriszentségben. Jézus olyan boldog!

Azt hiszem, nem maradt volna a helyem. Úgy éreztem szögezve a helyszínen. Azt hiszem, tudtam volna ott maradt a végtelenségig, úgy éreztem, a lelkem, így egyesül Jézus.

De az idő haladt anélkül, hogy én, hogy észrevennénk.

Hirtelen hallottam a templomi harangok hang 4:15. Én még mindig egy évtizede a rózsafüzért mondani, mielőtt hazatért, a gyerekeimnek hamarosan haza, és én ott kellett lennie a számukra. Tényleg, mint én, hogy itthon mikor kapnak vissza az iskolából.

Szóval, én kezdtem az utolsó évtizedben a Rózsafüzér amikor hirtelen esett a sötétségbe. Ha tudná, mennyire féltem voltam, nem tudtam segíteni, de kiáltani. Azt kell, hogy hívják a papot, hogy elmondja neki: "Én nem látom többé", mert én voltam a teljes sötétségben. Úgy éreztem, tehetetlen, a szívem dobog olyan hangosan.

Aztán hallottam a pap jött oda hozzám és mondja nekem egy nagyon nyugodt hangon: "Ne félj. Légy türelmes, és várjon néhány percet. El fog múlni."

Láttam, hogy ő nem aggódott (azt mondtam magamnak, hogy könnyű volt neki, hogy azt mondják, nem volt az én helyemben!). Aztán azt mondta Margaret nővér: "Gyors, menj találni Sister Bruno."

Amikor hallottam, hogy valaki jön, azt hittem nővér Bruno. Megkérdeztem, hogy ő volt, és azt válaszolta: "Igen, én vagyok."

Megkértem, hogy vigyen haza. Aggódtam, és vajon mi fog történni velem. Azt hittem, az én családommal, a gyerekeimmel. Nem látni többé! Milyen szomorú voltam, én Istenem!

Jézus azt mondta nekem, egy nappal azután, hogy látogatást, hogy én is szenvedek bűnösök, de ő nem mondta nekem, hogy vak. Jézus azt mondta nekem, hogy mi lesz a testem, és ami még fontosabb, hogy én is szenved a sok lélekben, de ő nem mondta nekem, hogy mondani semmit. Ha azt mondtam valamit, akkor volt, amikor féltem, amikor találtam magam a sötétben.

Ebben az órában a délután, én nem hiszem, hogy eljött Jézus sem, hogy nem volt az ő ideje, az összes többi alkalommal, jött a 07:00.

Miután ezt a szörnyű kínt (hirtelen, mindkét szem és a szellem dobott a legsötétebb a sötétség), voltam legyőzni a boldogságtól. Apa azt mondta nekem valamit, amint azt észre.

A szikrázó visszatért a szemembe, én félelem és szomorúság vált óriási öröm és leírhatatlan béke.

Gondolom, meg kell egyezniük, hogy valaki szenved az egyik a halálos ágyán, amikor a lélek elhagyja a testet, nem szenved többé, aztán, hirtelen, úgy találja magát ebben a nyugalom, ebben a lelki fényt, hanem átszellemült Jézussal.

Én nem vak, sőt, azt hiszem, felkiáltott: "Nem, nem vagyok vak", én is most fedezem fel a fény. Igen, a Fény megjelent nekem, ugyanazon a helyen, helyére az Oltáriszentségben, mintha még szebb, fényes, és átláthatóbb, mint máskor.

Letérdeltem ott, ahol voltam, a hátsó a kápolna mellett a székemet. Azt hiszem már minden mosoly, annyira boldog, hogy a fény újra ... a sötétség mélyén a fény, és mi Light, a legszebb fények!

Ezután Jézus megjelent.

Jézus olyan kedves. Ő volna hagyott, mint ez az egész életem. Én az Ő kezében, mindannyian a kezében. Ő a mester. Azt teszi, amit Ő akar velünk. Valóban meg kell köszönni neki minden a kegyelmeket, Ő ad nekünk.

Ha látjuk, ha halljuk, ha járunk, ha mi is jó egészségnek örvend, ha boldogok vagyunk, hogy hála neki, és neki egyedül. Megtehet minden e tőlünk egy pillanat alatt.

De, ha mi szenvedünk, ha van mindennapi gondokat, akkor ő is, aki lehetővé teszi, hogy mi lesz az ég.

Mi van felajánlani mindent Jézus: örömünket és a fájdalmak, és rajta keresztül, és vele, tudunk rakni fel az egészet.

Ez alkalommal, Jézus jobb kezét a szívére és a bal karja lógott az oldalán. Ő rám mosolygott, és azt mondta:

"Miért félsz? Miért kételkedsz? Itt vagyok."

Azt mondtam Jézusnak: "Uram, én félek. Azt hittem, vak"

(Azt hiszem, azt mondta, hogy hangosan).

Ezután, Jézus azt mondta nekem:

"Mondd meg nekik, hogy minden ember a Földön úgy érzi, hogy így a sötétben."

Szóval, én megismételte hangosan. Ekkor Jézus azt mondta:

"Kiss a földre háromszor bűnbánat hiánya miatt a hit."

Szóval, én tettem, ahogy ő kérte. Aztán lassan Jézus felemelte a kezét Szív és kiterjesztette felém jelezni, hogy menjek előre. Ugyanakkor, azt mondta nekem:

"Gyere ide, és meghajolt."

Szóval, én felmentem a háton és a kápolna az oltár elé, Jézushoz. Én nagyon közel volt hozzá. Én meghajolt, ahogy Jézus tanított.

Jézus rátette a kezét a szíve fölött ismét. Letérdeltem közel hozzá, és azt mondta:

"Legyen olyan kedves, hogy ismételje meg ezt:

"Ecce Dominus Noster cum virtute veniet et illuminabit oculos servorum Suorum. Laetamini, laetamini a Domino, laetamini cum Magdalena. Paratum cor ejus:" Speravi a Domino, út se simplicitas prodit amabilis. " "(A mi Urunk eljön hatalommal és világosítsa meg a szeme az Ő szolgái. Örüljetek az Úrban, örülnek a Madeleine.Her szívvel készen áll:" Azt remélem volt az Úr, hogy a szerető az egyszerűség tükrözné Őt ")

Jézus azt mondta, ezek a mondatok nagyon lassan nekem abban a sorrendben, hogy én csak írtam le őket. Aztán azt mondta nekem:

"Minden alkalommal, amikor visszatér a helyére után Eucharisztia, helyezze el a bal kezét a szívére, és a jobb kezét keresztbe a tetején."

Feltételezhető, hogy Jézus helyzetben Elmagyarázta nekem. Én is utánozták.

Jézus mosolygott rám néhány pillanatig, aztán eltűnt.

Tartottam a kezem a helyén, amíg kaptam vissza a helyemre.

Az első péntekén február 1974

Jézus nem jelenik meg.

Tizenkettedik jelenés

"Dozulé ezentúl egy áldott és szent város"

1973. november 2. péntek 07:00 (Feast of All Souls)

A fény tűnt számomra, akkor Jézus jött, mint rendesen a kezét nyitott. Ő rám mosolygott, aztán fölemelte a két karja, mintha a kereszten, és a ferde feje kissé jobbra ha ő volt arról, hogy keresztre feszítsék, de Sebei nem voltak ott. Inkább nem láttam sebeit.

Azt mondta, nagyon komoly hangon:

"Dozulé ezentúl egy áldott és szent városban.

Ön él az idő az utolsó erőfeszítései Evil Krisztus ellen. Sátán mentesült a börtönből. Ő elfoglalja a teljes föld színéről. "

Jézus mindig beszél velem nagyon lassan. Ma volt a hangja nagyon, nagyon ünnepélyes. Annyira szomorú látni őt így. Aztán azt mondta nekem:

"Góg és Magóg, számuk kiszámíthatatlan.

Nem számít, mi történik, ne aggódjon. Mindannyian lesz öntött a tűzre az örökkévalóságig.

Boldog, akik adnak a szívüket, hogy a Legfelsőbb Lény egyedül. "

Később, Jézus leeresztette a fegyvert, és vette fel az ő normál helyzetben az ő keze hosszabb felém. Ő rám mosolygott egy darabig, majd így szólt hozzám:

"Ez az üzenet az Ön számára:

Boldog, akik adnak a szívüket, hogy a Legfelsőbb Lény vagy egyedül, az én Atyám egyedül kedvesség. Ő megbocsát a legnagyobb bűnösök, az utolsó pillanatban az élet.

Mondd, akik meghalnak, bűnbánó, hogy minél nagyobb a bűn, annál nagyobb My Mercy. Abban a pillanatban a lélek elhagyja a testet, hogy áll ezen a csodálatos fény. Mondd nekik, hogy.

Jézus szavai. "

Aztán kaptam egy nagyon komoly üzenet a püspök, és egy személyes számomra, amit meg kell titokban tartani az egész életem.

Akkor Jézus eltűnt.

Péntek, december 7, 1973

Az első péntekén december hónapban, vártam sokáig. Ezután, 7:45 órakor, elhagyta a kápolnát. Volt egy nehéz szívvel és könnyes szemmel - Jézus nem jött.

Azonban tudom, hogy bár én nem láttam őt, ő is ott volt. Ő mindig velünk van, mindannyiunk számára.

A mindennapi életben, Jézus ott van, mindig jelen van. De látni Őt olyan szép, olyan csodálatos, hogy a fény olyan ragyogó! ... És az arca, a tekintete, az ő nagyságát! ... Hogy felséged ... minden, ami a páratlan szépség. Minden, ami különös, semmi, de furcsa, semmi ... semmi, de Jézust egyedül.

Jézusom, ha tudná, mennyire szeretlek - és ő tudja.

Tizenegyedik jelenés

"Mercy, én Istenem" "A Glorious Cross összehasonlíthatónak kell lenniük

a vertikális dimenzióban (738 méter), a város Jeruzsálem.

Meg kell nagyon erős "

1973. október 5. péntek 19:00

Mivel ő volt az utolsó alkalom, Az Úr megjelent, ahol az Oltáriszentség volt téve.

Jézus átvette a helyét a legtöbb Oltáriszentségben. Én már nem láttam az oltár, sem az Oltáriszentségben. A fény tett a helyére.

Jézus megjelent egészen közel hozzám, valamivel a föld fölött. Lába pihent egy lapos kő mellett egy pár kavics. A jobb láb volt, előre és fedetlen, csaknem a bokáig, a bal lábát volt elrejtve az Ő ruhát, így csak látni a tippeket a lábát. Ő vakítóan fehér ruhát tartottak a derék egy kötéllel, a nyak nyitó volt, kerek és gyűjteni, de a nyak egy kicsit laza. Az ujjak meglehetősen széles, mint azok az alb, hogy kicsúszott a fejét.

Inkább hosszú haja a vállára. Ő kezet és arcot kell nagyon világos. Vagy, ahogy az Úr azt mondta: "a kezét és arcát ragyogni, mint a Nap", és hogy leírja pontosan. Mindez csodálatos volt.

Hangsúlyozom, a mondat, ő meg volt szeretet és kedvesség, mert kaptam Jézustól. Azt mondta nekem, hogy maga.

Ő rám mosolygott, keze terjeszteni, mintha üdvözölni engem. Én genuflected, én meghajolt, aztán letérdelt, és tette a kereszt jelét. Megcsináltam nélkül, automatikusan Jézus kelljen mondani, ebben az időben, de minden kétséget kizáróan, Ő az, aki engem rá. És én, nem kétséges, meg kell csinálni. Nem tudom, ha érted, de vannak dolgok, amelyeket nehéz megmagyarázni.

Jézus egy pillanatra szó nélkül. Én csak tartott csodálni ezen csoda, vártam őt, hogy mondjon valamit. Néhány pillanat múlva, Jézus azt mondta nekem:

"Mondd meg az emberek itt, hogy csatlakozzanak hozzád, amikor azt mondja az ima tanítottam őket, majd egy évtizeddel a rózsafüzért."

Átmentem az Üzenet. Csakúgy, mint az első alkalommal, az Úr diktálta az üzenet nekem nagyon lassan, néz rám egész idő alatt. Én ismételni minden egyes mondat után őt.

"Mercy, én Istenem, azokra, akik gyaláz Ön;

Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.

Mercy, Istenem, a botrány a világon;

Megszabadítja őket a szellem a Sátán.

Mercy, Istenem, én azokat, akik megszökött Ön;

Adj nekik elismerését az Eucharisztia. "

Jézus megállt egy pillanatra, és azt mondta nekem:

"Aki nem az lesz az én Atyám, és eszik e kenyérből él majd ennek fényében örökké."

Aztán így folytatta:

"Mercy, én Istenem, azokat, akik jönnek, hogy megbánjuk lábánál theGlorious Cross, esetleg úgy találják, ott béke és öröm Isten, a mi Megváltónk."

"Mercy, én Istenem, hogy Ön Királyság jöhet, de menteni lelkek, van még idő, f, vagy az idő közel van, íme, én megyek.

Ámen, gyere, Uram Jézus. "

Ezután Jézus azt mondta az évtized a Rózsafüzér velem. Azt mondta, hogy együtt nagyon lassan vártam minden "Üdvözlégy, Mária" annak érdekében, hogy kezdeni vele. Ez annyira mozog, hogy azt a rózsafüzért Jézussal. Én soha nem mondtam, hogy lassan az életemben. Az az évtized végére, Jézus azt mondta nekem:

"Uram, öntsük ki az egész világ kincse A végtelen irgalom."

Én nem hiszem, megismételte ezt a mondatot, hogy felszívódott voltam a pompa Jézus jelenlétét. Tudtam maradni, és csodálja őt a végtelenségig, anélkül mondok semmit, kérdezés nélkül neki semmit. Különben is, nincs benne semmi megkérdezni. Olyan volt, mintha én már szögezve a helyszínen. Bármi megtörténhetett volna, akár a mennydörgés, és én nem hallottam meg. Nem szeretném, ha költözött, ez volt a pompa a jelenlétét.

Különben is, amikor Jézus ott van, én már nem vagyok a földön. Nem értem, vagy azt gondolja, bármit körülöttem. Ez egy csoda az ember szeme, és Spirit, amelyeket nem lehet megmagyarázni. Te tényleg ott kell lenni. Nincsenek szavak elmagyarázni, hogy mit éreztem, még a legnagyobb költői nyelv.

Mindazok számára, akik kételkednek, tudom megerősítik a létezését a világ más, mint az, amit látsz.

A több csodálatos egyik az, amit nem lát, akkor nem is kezdenek képzelni milyen érzés!

Ima után, miközben továbbra is engem néztek, Jézus azt mondta nekem:

"Mondjuk ezt hangosan":

"A Glorious Cross, (ezen a ponton, Körülnézett a közönség), emelt a High Butte összehasonlíthatónak kell lennie a vertikális dimenzióban a Jeruzsálem városában. A fegyvert ki kell terjednie a kelet-nyugat felé. Meg kell nagyon fényes. "

Egy nagyon komoly hangon, Jézus azt mondta nekem:

"Ez a jele az Ember Fiának."

Aztán néhány pillanat múlva:

"Van valaki ásni 100 méterre van a helyén a Dicsőséges Kereszt, abba az irányba, a jobb karja, és a víz fog folyni onnan. Lesz minden jön, hogy mossuk ott jeleként a megtisztulásra."

Később, Jézus odahajolt hozzám és azt mondta, diszkréten, de nem pontosítja, hogy azt kell mondanom, hogy hangosan -, így nem is mondtam a papnak ig vasárnap:

"Mindig örömteli, nem siránkozik át az általános kataklizma e nemzedék, az mindezt meg kell történnie. Ekkor a jele az Emberfia megjelenik az égen. És a pogányok ideje lesz teljesíteni. Mindenki sztrájk mellét. Csak a evangelizálása az egész világ, akkor azt vissza a dicsőség. "

Jézus tovább nézett rám még néhány percet. Ő rám mosolygott, aztán eltűnt.