Teng Hsziao-ping szerepe a Tienanmen téri vérfürdőben
Csaknem húsz évvel azután, hogy a kínai hatalom kíméletlenül leverte az 1989-es demokrácia-mozgalmat, Csao Ce-jang titkos naplója
címen kínai és angol nyelven is május 19-én megjelenik - Hongkongban és
egy amerikai kiadónál - a Kínai Kommunista Párt volt főtitkárának
visszaemlékezéseiből szerkesztett kötet. Mint arról a The New York Times
olvasható ismertetés beszámol, 1989 májusában Csao Ce-jang (Zhao
Zijang), aki akkor hivatalosan a párt első embere, főtitkára volt,
személyes találkozót kért a hatalom igazi urától, a veterán Teng
Hsziao-pingtől (Deng Xiaoping), hogy a diákmozgalom kezeléséről kérje
ki véleményét. Azt a választ kapta, hogy május 17-én legyen Teng
otthonában. Csao magánmegbeszélésre számított, de meglepetésére a
helyszínen Teng mellett ott találta a legbefolyásosabb hatalmi szerv, a
Politikai Bizottság több tagját, köztük legfőbb ellenfeleit is.
„Azonnal
megértettem, hogy a dolgok rosszra fordultak" - emlékezik vissza Csao a
titkos memoárban, amely most kerül csak napvilágra, a kommunista
Kínában szinte példátlan személyes visszaemlékezésként egy már
félreállított csúcsszintű vezető részéről. Teng türelmetlen
gesztusaiból és vetélytársainak heves bírálatából világos volt, hogy
Teng már elvetette Csao javaslatát a diákokkal folytatandó párbeszédre,
és elhatározta, hogy bevezeti a statáriumot - olvasható a memoárban.
„Úgy
látszik, küldetésem már befejeződött. Azt mondtam magamnak, hogy bármi
is történjen, nem én leszek az a főtitkár, aki a diákok ellen veti be a
katonákat" - visszaemlékezései szerint ezt mondta azon a napon a párt
egyik idősebb vezetőjének Csao Ce-jang. Csaót valóban rögtön félre is
állították, és hamarosan azzal vádolták, hogy „megosztja a pártot".
Eltávolították a vezetésből és 2005-ben bekövetkezett haláláig házi
őrizetben tartották.
Ám hosszú kényszerű visszavonultságában,
mint most kitűnik, Csao titokban rögzítette saját változatát arról,
hogy mi történt. A visszaemlékezéseket 30 magnókazetta tartalmazza,
amelyeket korábbi munkatársai és támogatói juttattak ki az országból. A
volt főtitkár feleleveníti szövetségét és viszályait Tenggel abban a
küzdelemben, amelyet a szovjet stílusú pártellenőrzés feloldásáért és
azért folytatott, hogy Kínát ráállítsa arra az útra, amely a mai
dinamikus gazdasági fejlődést lehetővé tette.
Csao azt
hangsúlyozta visszaemlékezésében, hogy szorgalmazta Kína gazdaságának
megnyitását a külvilág felé és a piaci erők kezdeti bevezetését a
mezőgazdaságba és az iparba - amit szavai szerint hevesen elleneztek a
keményvonalasak és nem mindig támogatott teljes mértékben a legfőbb
vezető, Teng, akit pedig gyakran tekintenek a piaci nyitás bajnokának.
Az
1970-es évek végén Szecsuan (Sichuan) tartomány pártvezetőjeként Csao
kezdte meg a maoista rendszerű kollektív gazdaságok, népi kommunák
felszámolását. Teng, aki éppen akkor szilárdította meg hatalmát Mao
halála nyomán, 1980-ban rendelte Csaót Pekingbe, hogy
miniszterelnökként ő valósítsa meg az átalakításokat.
Roderick
MacFarquhar, a Harvard egyetem Kína-szakértője , aki a könyv előszavát
írta, kifejtette, hogy a visszaemlékezések alapján másként látja Csao
szerepét az olyan gazdasági stratégiák kidolgozásában, mint például a
külkereskedelem ösztönzése a tengerparti parti tartományokban - ezekre
inkább ő beszélte rá Tenget, mint fordítva. „Teng Hsziao-ping volt a
keresztapa, de a mindennapokban Csao volt a reformok tényleges
építésze" - mondta a lapnak az amerikai szakértő.
Csao eredetileg
gyermekdalokat tartalmazó magnókazettákra rögzítette visszaemlékezéseit
a Tienanmen tértől északra lévő őrzött kormányzati negyedben. Kezdetben
írásos feljegyzéseket készített, de 2000 körül áttért a magnóra, és a
kazettákat négy olyan személynek adta át, akik egymást váltva jelen
voltak a felvételeknél - mondta Pao Tung (Bao Dong), Csao egyik korábbi
tanácsadója, akit továbbra is szoros megfigyelés alatt tartanak
Pekingben. Pao egy e héten készült interjú során elmondta, hogy
2007-ben szerzett tudomást a kazetták létezéséről és közreműködött a
teljes sorozat összegyűjtésében, mivel a memoárt olyan „nagyon ritka
történelmi anyagnak" tekinti, „amely Kína egész népére és a világra
tartozik". Hitelességéhez, mivel maga Csao mondta őket magnószalagra,
és mivel a jelenlévők is megerősíthetik, nem fér kétség.
Noha az
1989-es események ma távolinak tűnnek sok kínai számára, továbbra is
tiltott, az interneten is erősen cenzúrázott témát jelentenek, amelyet
csak ritkán említenek az államilag ellenőrzött médiában. A pekingi
hatóságokat valószínűleg kellemetlenül fogja érinteni, hogy Csao
nyíltan beszél más kínai vezetőkkel, különösen a Li Peng
miniszterelnökkel való konfliktusairól, s hogy beszámol arról, hogy
hogyan mesterkedtek Tengnél az ő leváltásának eléréséért. Hasonlóan
kínos lehet számukra az a következtetés, amelyet a félreállított Csao
vont le magányában, nevezetesen hogy Kínának a parlamenti demokrácia
felé kell haladnia, ha meg akarja fékezni a korrupciót.
A
konzervatívok sikere elfojtotta azt a reményt, hogy a kínai gazdasági
átalakítás politikai reformokkal párosul majd. Az, hogy miként
válaszoljanak a diákok követeléseire, része volt a gazdasági vagy a
politikai változások elsőbbségével kapcsolatos vitának. Gazdasági
sikerei ellenére Csaóra a legtöbben úgy emlékeznek majd, hogy ő volt
az, akinek hiába próbálta megakadályozni az erőszak alkalmazását. A
volt főtitkár elmondta, miként tudta meg, hogy a hadsereg megkezdte
véres menetelését a Peking központjában lévő, a diákok által megszállt
Tienanmen tér elfoglalására: „Éppen az udvaron üldögéltem családom
tagjaival, amikor meghallottam a heves puskaropogást" - emlékezett a
leváltott főtitkár.
http://www.nytimes.com/2009/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése