Antiglobalista illúziók

Van-e programjuk a globalizáció kritikusainak?
Frankfurter Runschau

Wolfgang Kraushaar, a Hamburgi Társadalomtudományi Intézet politológusa szerint az antiglobalista szervezetek nem rendelkeznek konkrét politikai célokkal. Tüntetnek a globális kapitalizmus ellen, de nem kínálnak helyette alternatívát, sőt azt sem tudják pontosan, hogy mit akarnak. Simon Teun szociológus szerint azonban Kraushaar kritika nélkül elfogadja a globalizáció kritikusairól a média által keltett közhelyes képet, ezért nem veszi észre, hogy éppen most, a gazdasági válság kapcsán számos olyan javaslat valósulhat meg, amelyet korábban az antiglobalisták szorgalmaztak. A két német tudós pengeváltását a Frankfurter Rundschau közli.

A gazdasági válság kirobbanása óta megkerülhetetlenné vált a globalizáció újragondolása - írja Kraushaar. Elsőre azt hihetnénk, hogy eljött az antiglobalisták ideje, hiszen a globalizáció kritikusai már régóta azt mondják, hogy a tőke és az áruk nemzetközi áramlásának katasztrofális következményei lesznek. De most, hogy a globális kapitalizmus ténylet bajban van, a leghangosabb kritikusok is tanácstalanok. A G20-ak londoni csúcstalálkozója ellen tüntető antiglobalista mozgalmak szivárványkoalíciója egyetlen használható ötlettel sem tudott előrukkolni - véli a hamburgi politológus. Hasonlóan a NATO csúcstalálkozók helyszínén rendszeresen demonstráló háborúellenes szervezetekhez, a globalizáció kritikusainak sincs programja: csak azt tudják, hogy mit nem akarnak, de hogy mi kellene helyette, arról fogalmuk sincsen. Tiltakoznak a Világkereskedelmi Szervezet, a Világgazdasági Fórum, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap, a G8-ak és a G20-ak tevékenysége ellen. Ellenzik az iraki háborút és a fejlett világ természeti erőforrásainak nyugati cégek általi kitermelését - de nem árulják el, hogy milyen világrendet szeretnének a fennálló helyébe. Tulajdonképpen az sem teljesen világos, hogy a nemzetközi kereskedelem vagy a nemzetközi politikai együttműködést ellenzik. A globális kapitalizmust elfogadhatatlannak tartják, de mivel nem állnak elő alternatívával, az antiglobalisták azt javasolják, hogy ugorjunk fejest a semmibe - véli Kraushaar.

Kraushaar szerint azért nem képesek az antiglobalista szervezetek világos programmal előrukkolni, mert a globalizáció kritikusai valójában egymástól különböző elveket valló és politikai célokat megfogalmazó csoporthoz tartoznak, és többségük csak egy-egy konkrét kérdésben szeretne előrelépni. Vannak a környezetvédelem területén aktív szervezetek, pacifista csoportok és szakszervezeti célokat megfogalmazó tömörülések. Egységes ideológia azonban aligha áll össze a fragmentált antiglobalista csoportok céljaiból, márpedig enélkül aligha válhat elismert politikai szereplő belőlük. Pontosabban amit össze lehetne belőle tákolni a különböző szervezetek követeléseiből, az tulajdonképpen a 19. századi kapitalizmuskritika valamilyen idejétmúlt marxista vagy konzervatív változata lenne.

Konkrét politikai program nélkül pedig nem marad más, mint hogy erőszakos fellépéssel igyekezzenek magukra vonni a média figyelmét. Az antiglobalisták tudják, hogy csak akkor foglalkoznak velük az emberek, ha botrányt robbantanak ki. Minél nagyobb a felfordulás, annál nagyobb a figyelem - és a legnagyobb botrányt az erőszakos akciókkal lehet kelteni. Ebből a megfontolásból igyekeznek megbénítani a nagy nemzetközi csúcstalálkozókat - hiszen azt ők sem gondolhatják, hogy az utcai demonstrációkkal sikerülne meggyőzni a megbeszélésékre meghívott politikusokat. Csakhogy az erőszakos fellépésnek nagy ára van - figyelmeztet Kraushaar. Az erőszakhoz nyúló antiglobalistáknak esélye sincs a politikai legitimitás elnyerésére.

Kraushaar csak azért jut arra az álláspontra, hogy a kapitalizmusnak nincs alternatívája, mert az antiglobalista mozgalmakról csak a média által kialakított felszínes és téves képből indul ki - reagál Kraushaar eszmefuttatására Simon Teun, a Berlini Társadalomtudományi Kutatóközpont (WZB) szociológusa, a radikális mozgalmak szakértője. Kraushaar úgy mutatja be a globalizáció kritikusait, mintha azok teljességgel elvetnék a globalizációt, és nem csak a hibáit és mellékhatásait akarnák enyhíteni, ezért jut ilyen lesújtó véleményre.

Teun szerint nem igaz, hogy csak azokat a mozgalmakat kellene komolyan venni, amelyek világos alternatívát tudnak felmutatni a bírált rendszerrel szemben. Pusztán azért, mert nem tudunk jobbat kitalálni helyette, nem kell szeretnünk a fennálló kapitalizmust. Ráadásul a csúcstalálkozók antiglobalista tüntetői elsősorban nem megváltoztatni akarják a világrendet, hanem csak felhívni a figyelmet a visszásságaira - a néhány perces televíziós beszámolók aligha lennének alkalmasak programjuk részletes bemutatására. Maguk sem hiszik, hogy pusztán az utcai demonstrációkkal sikerülne célt érniük. De ha vesszük a fáradságot, akár az interneten utánanézve is megismerhetjük a különböző szervezetek részletes és alaposan kidolgozott irányelveit és politikai programjait.

A politikai mozgalmak sikeréhez hosszú évekre van szükség - figyelmeztet Teun. A női szavazati jog, a környezetvédelemi előírások, a nyolc órás munkanap bevezetéséhez is évtizedekre volt szükség. Nem meglepő hát, ha a globalizáció kritikusainak egyelőre nem sikerült forradalmi változásokat előidézniük. Ami viszont nem jelenti, hogy semmilyen sikert ne értek volna el. A gazdasági válság kapcsán például egyre többen ismerik fel számos, az antiglobalisták által már régóta szorgalmazott reform bevezetésének szükségességét. A nemzetközi pénzpiacok szigorúbb ellenőrzése, az adóparadicsomok felszámolása, a szegény országok adósságának elengedése korábban leginkább csak az antiglobalisták célja volt, most viszont a világ vezető politikusai is egyetértenek velük.

http://www.fr-online.de/in_und_ausland/kultur_und_medien/feuilleton/?em_cnt=1709721&em_cnt_page=1