Idegen megszállás előkészítésének folyamata
Írásom a cionista megszállás folyamatának rövid elemzése. Vázlatos
jellege miatt számos kereszthatásra nem térek ki, a könnyebb érthetőség
kedvéért a külső megszállást egyirányú mozgásként ábrázolom. Azonban a
teljes kép ennél sokkal árnyaltabb. A folyamat előrehaladása során egyre
nehezebben visszafordítható, és kialakulása pillanatában a
legkönnyebben megakadályozható. A hazánk múltjában lezajló katasztrófák
sorozata legyen intő jel minden, szabad nemzeti közösségben élni vágyó
nép számára.
1. szakasz: Az egyelőre még kis számú idegen közösség kitapasztalja a
terület társadalmi ranglétrájának sajátosságait, majd a társadalom
értékrendjének átvétele nélkül megpróbál minél magasabbra jutni a
társadalmi hierarchiában. (pl. magasabb fokú iskolázottsággal az
egyénnek nagyobb valószínűséggel lesz magas fizetése)
2. szakasz: A helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásuk után azonnal
megjelennek az ún. non-profit, társadalmi célú szervezetek, ezek sokszor
nevükben is tükrözik céljaikat, így könnyen felismerhetőek. Többnyire
az „egyenlőség” „szolidaritás” „emberi jogok” és hasonló tartalmú,
jelszó értékű kifejezéseket alkalmazzák. Ezek általában olyan
kifejezések, aminek jelentése senki számára sem egyértelmű, helyzettől
függően akármire alkalmazhatóak, a gyenge jellem által szép céloknak
tartott dolgokhoz köthetőek. A kezdeti szakaszban az ilyen szervezetek
csak néhány tagot számlálnak, azonban az intenzív alkalmazkodásnak
köszönhetően a szervezet tagjai az átlagosnál több forrást halmoznak
fel. Ebben a szakaszban néhány ezer fős idegen közösségről beszélhetünk.
3. szakasz: Az idegen közösség tagjai a felhalmozott forrásokat
szaporítják. Ez alatt elsősorban a már meglévő „elfogadtatásra”
felhasználható tényezőket alkalmazzák, ez jelen társadalmi viszonyok
között a műveltség, a felsőbb társadalmi rétegek viselkedésmintájának
külső átvétele, (és ne feledjük, itt csakis külső átvételről van szó, az
életérzésük nem változik) és a felhalmozott vagyon. Ezt elsősorban
kapcsolatháló kiépítésére és még nagyobb vagyon felhalmozására
használják.
4. szakasz: A felhalmozott forrásokat a fent említett szervezetek
elsősorban az adott társadalom vezetői körében történő népszerűsítésre
használják. Itt a folyamat kettős irányultságú lesz. A társadalmi
zavarok helyi jellegének kitapasztalásával és a társadalom
legelégedetlenebb rétegeivel folytatott érintkezés során az idegen
érdeket képviselő szervezet összekapcsolódik a társadalom
szélsőségeivel, illetve a társadalom természetes immunreakciója során
kivetett szubkultúrákkal. Így a tétlenkedő vezetői réteg válaszút elé
kerül. Jobbik esetben a leghatározottabb választ adja, és egy belső
tisztulási folyamatot indít meg, azonban ennél gyakoribb a korszak
sajátosságaként megjelenő emberi gyengeség megnyilatkozása. A hatalmát
féltő vezetés megpróbál az „új idők változásai”ként értékelt bomlasztó
folyamatok élére állni, így az idegen érdek általi bomlasztás mintegy
„felülről” áthatja a társadalmat. Eközben az idegen közösség vagyona
gazdaságot befolyásolni képes tényezővé válik. Ezen a ponton a folyamat
felgyorsul, és a széthullás jelei egyre inkább láthatóak lesznek a
hétköznapi életben is.
(erőszakszervezet által biztosított melegfelvonulások, a fiatalság
lelkének média útján történő pusztítása, az idegen közösség nyílt és
elfogadott állami támogatása)
5. szakasz: Mivel az idegen érdek képviselői nem az általuk
mutogatott eszméket képviselik, azokat csupán a nemzeti felépítmény
lebontása céljából alkalmazzák, az idegen közösség a vezetésben is
rejtve ugyan, de közösségként viselkedik, azonban az őshonos fajta
elitjének tagjai eddigre már menthetetlenül fertőzöttek a bomlasztó
liberalizmus által. Emiatt a beszivárgó közösség tagjai az őshonos
elitet fokozatosan kiszorítják a hatalomból, mert az már képtelen
közösségként viselkedni.
(lefizethető, zsarolható, saját boldogulását tartja előbbre, lényegében megfeledkezik hivatásának mibenlétéről)
6. szakasz: Az őshonos nép a vezetésből teljesen kiszorult, az állam
nyíltan idegen érdeket szolgál. A nemzeti felépítmény visszaállítását
kezdeményező társadalmi mozgásokat a kollaboráns kormány csírájában
elfojtja, nagyobb mértékű tömegtámogatás esetén beépülés által irányítás
alatt tartja. A vezetésre alkalmas embereket még fiatalkorban saját
szervezeteibe építi, (de soha sem vezetőként) és a belenevelt idegen
életérzés miatt az többé nem érzi az összetartozást saját népével.
Államilag ellenőrzött a nemzet megosztottsága, az ezt biztosító
demokrácia pedig megakadályoz minden visszaállítási kísérletet.
7. szakasz: A nép elbutítása és elkorcsosítása államilag támogatott,
minden gyermek már születésétől rá van kötelezve az abban való
részvételre. A kezdetben rejtve működő, teljes társadalomra
kiterjesztett eugenikai program az őshonos fajta számbéli
megfogyatkozását majd kipusztulását segíti elő, a betelepült
kisebbségeket célzottan szaporítja, a különböző fajú lakosságot a
munkalehetőségek helyi eloszlásának befolyásolásával célzottan
összevegyíti, így a lakosság megosztottsága már genetikai és kulturális
alapon is biztosított. Az idegen uralkodó elit biológiailag és
szellemileg továbbra is elkülönül a rabszolgasorba taszított
társadalomtól, az uralkodó elit újratermelése elkülönült szocializációs
rendszerben történik. (idegen vallási, faji alapon szelektáló iskolák,
ezt nyíltan fel nem vállaló de a gyakorlatban megjelenítő magániskolák)
Az uralkodó elit és a betelepült fajta erőszakszervezetek által védett, a
civil lakosság minden ellenkezése hatástalan. (őrző-védő cégek, végső
esetben katonai megszállás)
A jelenkori magyar társadalom a folyamat végső szakaszában van. Ezt akarjátok?
Nógrádi Tamás, szociológus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése