2010. július 11., vasárnap

Mielőtt kitör a háború, mindig békét ígérnek egymásnak, mert ez így helyes!

Idegen megszállás előkészítésének folyamata

Írásom a cionista megszállás folyamatának rövid elemzése. Vázlatos jellege miatt számos kereszthatásra nem térek ki, a könnyebb érthetőség kedvéért a külső megszállást egyirányú mozgásként ábrázolom. Azonban a teljes kép ennél sokkal árnyaltabb. A folyamat előrehaladása során egyre nehezebben visszafordítható, és kialakulása pillanatában a legkönnyebben megakadályozható. A hazánk múltjában lezajló katasztrófák sorozata legyen intő jel minden, szabad nemzeti közösségben élni vágyó nép számára.
1. szakasz: Az egyelőre még kis számú idegen közösség kitapasztalja a terület társadalmi ranglétrájának sajátosságait, majd a társadalom értékrendjének átvétele nélkül megpróbál minél magasabbra jutni a társadalmi hierarchiában. (pl. magasabb fokú iskolázottsággal az egyénnek nagyobb valószínűséggel lesz magas fizetése)
2. szakasz: A helyi viszonyokhoz való alkalmazkodásuk után azonnal megjelennek az ún. non-profit, társadalmi célú szervezetek, ezek sokszor nevükben is tükrözik céljaikat, így könnyen felismerhetőek. Többnyire az „egyenlőség” „szolidaritás” „emberi jogok” és hasonló tartalmú, jelszó értékű kifejezéseket alkalmazzák. Ezek általában olyan kifejezések, aminek jelentése senki számára sem egyértelmű, helyzettől függően akármire alkalmazhatóak, a gyenge jellem által szép céloknak tartott dolgokhoz köthetőek. A kezdeti szakaszban az ilyen szervezetek csak néhány tagot számlálnak, azonban az intenzív alkalmazkodásnak köszönhetően a szervezet tagjai az átlagosnál több forrást halmoznak fel. Ebben a szakaszban néhány ezer fős idegen közösségről beszélhetünk.
3. szakasz: Az idegen közösség tagjai a felhalmozott forrásokat szaporítják. Ez alatt elsősorban a már meglévő „elfogadtatásra” felhasználható tényezőket alkalmazzák, ez jelen társadalmi viszonyok között a műveltség, a felsőbb társadalmi rétegek viselkedésmintájának külső átvétele, (és ne feledjük, itt csakis külső átvételről van szó, az életérzésük nem változik) és a felhalmozott vagyon. Ezt elsősorban kapcsolatháló kiépítésére és még nagyobb vagyon felhalmozására használják.
4. szakasz: A felhalmozott forrásokat a fent említett szervezetek elsősorban az adott társadalom vezetői körében történő népszerűsítésre használják. Itt a folyamat kettős irányultságú lesz. A társadalmi zavarok helyi jellegének kitapasztalásával és a társadalom legelégedetlenebb rétegeivel folytatott érintkezés során az idegen érdeket képviselő szervezet összekapcsolódik a társadalom szélsőségeivel, illetve a társadalom természetes immunreakciója során kivetett szubkultúrákkal. Így a tétlenkedő vezetői réteg válaszút elé kerül. Jobbik esetben a leghatározottabb választ adja, és egy belső tisztulási folyamatot indít meg, azonban ennél gyakoribb a korszak sajátosságaként megjelenő emberi gyengeség megnyilatkozása. A hatalmát féltő vezetés megpróbál az „új idők változásai”ként értékelt bomlasztó folyamatok élére állni, így az idegen érdek általi bomlasztás mintegy „felülről” áthatja a társadalmat. Eközben az idegen közösség vagyona gazdaságot befolyásolni képes tényezővé válik. Ezen a ponton a folyamat felgyorsul, és a széthullás jelei egyre inkább láthatóak lesznek a hétköznapi életben is.
(erőszakszervezet által biztosított melegfelvonulások, a fiatalság lelkének média útján történő pusztítása, az idegen közösség nyílt és elfogadott állami támogatása)
5. szakasz: Mivel az idegen érdek képviselői nem az általuk mutogatott eszméket képviselik, azokat csupán a nemzeti felépítmény lebontása céljából alkalmazzák, az idegen közösség a vezetésben is rejtve ugyan, de közösségként viselkedik, azonban az őshonos fajta elitjének tagjai eddigre már menthetetlenül fertőzöttek a bomlasztó liberalizmus által. Emiatt a beszivárgó közösség tagjai az őshonos elitet fokozatosan kiszorítják a hatalomból, mert az már képtelen közösségként viselkedni.
(lefizethető, zsarolható, saját boldogulását tartja előbbre, lényegében megfeledkezik hivatásának mibenlétéről)
6. szakasz: Az őshonos nép a vezetésből teljesen kiszorult, az állam nyíltan idegen érdeket szolgál. A nemzeti felépítmény visszaállítását kezdeményező társadalmi mozgásokat a kollaboráns kormány csírájában elfojtja, nagyobb mértékű tömegtámogatás esetén beépülés által irányítás alatt tartja. A vezetésre alkalmas embereket még fiatalkorban saját szervezeteibe építi, (de soha sem vezetőként) és a belenevelt idegen életérzés miatt az többé nem érzi az összetartozást saját népével. Államilag ellenőrzött a nemzet megosztottsága, az ezt biztosító demokrácia pedig megakadályoz minden visszaállítási kísérletet.
7. szakasz: A nép elbutítása és elkorcsosítása államilag támogatott, minden gyermek már születésétől rá van kötelezve az abban való részvételre. A kezdetben rejtve működő, teljes társadalomra kiterjesztett eugenikai program az őshonos fajta számbéli megfogyatkozását majd kipusztulását segíti elő, a betelepült kisebbségeket célzottan szaporítja, a különböző fajú lakosságot a munkalehetőségek helyi eloszlásának befolyásolásával célzottan összevegyíti, így a lakosság megosztottsága már genetikai és kulturális alapon is biztosított. Az idegen uralkodó elit biológiailag és szellemileg továbbra is elkülönül a rabszolgasorba taszított társadalomtól, az uralkodó elit újratermelése elkülönült szocializációs rendszerben történik. (idegen vallási, faji alapon szelektáló iskolák, ezt nyíltan fel nem vállaló de a gyakorlatban megjelenítő magániskolák) Az uralkodó elit és a betelepült fajta erőszakszervezetek által védett, a civil lakosság minden ellenkezése hatástalan. (őrző-védő cégek, végső esetben katonai megszállás)
A jelenkori magyar társadalom a folyamat végső szakaszában van. Ezt akarjátok?
Nógrádi Tamás, szociológus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése