2011. október 2., vasárnap

Hadba vonult imája szüleiért

Mindenható Isten! Ha te úgy parancsolod, elválik a rózsa fájától és elhagyja a madár is azt a fészket, hol repülni és dalolni megtanult. Bölcs rendelkezésed szerint a gyermek sem lehet mindég a szőlők védő szárnya alatt. Te hívod őket onnan ki az élet göröngyes útaira küzdeni és szenvedni, mert igazságod szerint nagy átkod súlyát érezni kell itten mindenkinek.
Engem is elhívtál apám s anyám mellől ide, hol halált osztogatnak. Bizony nem tudom én sem az én napjaimnak számát, csak azt vallom erős hittel: a te kezedből ki nem szakíthat senki sem! Könyörgök azért hozzád az én áldott jó szüleimért: tartsd meg őket és a bánat vizével ne borítsd be az ő lelküket.
Ha meghanyatlik erejök: támogassad őket. Ha sírnak: vígasztaljad s ha egy sötét jövő képétől megdöbbennek, azt gondolván, hogy fiukat nem látják többé, bátorítsd meg őket, hogy kétségbe ne essenek. Hatványozd meg testvéreimnek apám s anyám iránti szeretetét, hogy némileg pótolhassanak ők engemet!
Hallgasd meg Uram a te harcoló szolgád könyörgését és teljesítsd be mindazokat, melyeket én nagy hittel kértem tőled, az Úr Jézus Krisztus nevében. Ámen.
Szolnoky Gerzson református lelkipásztor:
Háborús idők imádságos könyve hadbavonultak és azok családjai számára, 1916 Kép: Netlabor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése