A tűzoltóságot is szétverik

A honvédség és a rendőrség szétverése, fellazítása, lejáratása után sorra kerül a tűzoltóság is. Vonatkozó írásunk után szakmabeli olvasóink hívták fel figyelmünket az alábbi nyílt levélre, melyet a belügyminiszternek címzett a Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete.

A levélből csak egy részletet emelünk ki, teljes tartalma a szakszervezet honlapján megtalálható.

„A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által emlegetett „átszervezés”, „feladatracionalizálás”, „szervezetkorszerűsítés”, „reagálóképesség fokozás”, a „védelem közelebb vitele a lakossághoz” folyamat a tegnapi nap során újabb epizóddal bővült.

A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság személyi állományából nagyságrendileg 100, zömében sokéves szolgálati tapasztalattal rendelkező hivatásos tűzoltó lett berendelve az FKI dísztermébe személyi elbeszélgetésre. Engedje meg Miniszter Úr, hogy erről az 1996. évi XLIII. törvény 34/A. § (6) bekezdésében foglalt szakszervezeti jogok – és ezzel a munkavállalók érdekeinek – csorbításával lezajlott eseményről első kézből némi áttekintést adjak:

Varga Ferenc tű. ezredes, FKI igazgató beszédében tudatta a megjelentekkel, hogy számukra az FKI nem tud státuszt ajánlani. Ugyanakkor megnyugtatta a jelen lévőket, hogy országos szinten mindenkit el tudnak és szándékoznak helyezni. Ezután párhuzamosan 6 munkabizottság kezdte meg a személyi elbeszélgetéseket. Ezeken az elbeszélgetéseken a hivatásos állomány tagjainak két választási lehetősége volt: Elfogadja a számára felajánlott státuszt, vagy megszűnik a szolgálati viszonya.

Néhány szemelvény a felajánlásokból:

Dánszentmiklósi lakhelyű bajtársunknak státuszt ajánlottak fel Dunaújvárosban.
Váli lakhelyű bajtársunknak státuszt ajánlottak fel Dunaújvárosban.
Tököli lakhelyű bajtársunknak státuszt ajánlottak fel Sárbogárdon.
Budapesti lakhelyű bajtársunknak nem konkrét státuszt ajánlottak fel Csongrád megyében.
Budapesti lakhelyű bajtársunknak státuszt ajánlottak fel Balassagyarmaton.

Mindezeket úgy, hogy tudvalevő: a hivatásos tűzoltóság sehol nem rendelkezik nőtlen-tiszti szállóval, illetve idejekorán közölték mindenkivel, hogy a munkába járás költségeit nem fogják téríteni!

A legfelháborítóbb eset talán egy érdi lakhelyű bajtársunkkal esett meg, akinek Nógrád megyét ajánlották meg. Kérdésére, hogy ezt mégis hogyan gondolták azt a választ kapta, hogy adja el a házát és költözzön oda a családjával!

Kérdezem Miniszter Urat, hogy egy „feladatracionalizálás” szlogen alatt – mely szóhasználat elméletileg egy előzetes és alapos felmérést sejtetne – zajló „átszervezés”, „szervezetkorszerűsítés” alatt hogyan fordulhat elő, hogy dánszentmiklósi lakosnak dunaújvárosi, míg érdi bajtársunknak Nógrád megyei státuszt ajánlanak fel?

Hogyan fordulhat elő az, hogy kinevezett gépjárművezetőnek szűnik meg állítólag a státusza – míg ugyanebbe a laktanyába több kolléga érkezik ugyanilyen státuszba?

Hogyan fordulhat elő az, hogy egy olyan bajtársunknak, akinek másfél éve be van adva az áthelyezési kérelme a balassagyarmati tűzoltóságra egy budapesti státuszt ajánlottak, míg másnak pont Balassagyarmatot?

Hogyan fordulhat elő az, hogy míg több éves–évtizedes szolgálati viszonnyal rendelkező, tapasztalt tűzoltóknak szűnik meg állítólag a státusza és ajánlanak fel nekik pozíciókat nem létező katasztrófavédelmi őrsökön vagy éppen az ország más pontjain, addig – az ő érdemeik maximális tiszteletben tartása mellett! – próbaidős vagy éppen csak 1- 1,5 év szolgálati viszonnyal rendelkező újoncok maradnak ugyanezekben a státuszokban és helyeken?

Kérdezem Miniszter Urat, hogy mi ez, ha nem bújtatott leépítés (létszámcsökkentés) és tisztogatás?”

A kérdésekre a válasz: a hatalom fél! Ami a tűzoltóságnál (is) folyik, a hatom leépülésének és ebből fakadó rettegésének egyértelmű jele. Ezért szedik szét a jól összeszokott bajtársi közösségeket, melyek egy rendkívüli helyzetben veszélyt jelenthetnek a hatalom számára. A tűzoltók amúgy sem ijedős legények, a névjegyüket is letették múlt év elején az asztalra. Ráadásul elismertek, a társadalom bizalmát bírják. (Ennek megtörésén is dolgoznak már!) Ahogy a rendőrök, ők is az átlagnál jobban belelátnak az ország általános helyzetébe is. A hatalom próbálkozásai épp ezért ezúttal is visszájára fognak elsülni.

A tűzoltók környékén folyó történésekre ezentúl fokozott figyelmet fordítunk, sorsukat figyelemmel kísérjük, a szakszervezetek megmozdulásait támogatjuk.

Juhász Pál

Miért is bírságolnak a tűzoltók?

 

Az elmúlt napokban olvasóink hívták fel rá a figyelmünket, hogy a tűzoltóság munkatársai jelentek meg náluk a lépcsőházban és több esetben ahol bútor, dísztárgy vagy cserepes virágállvány volt, 40 és 60 ezer forint körüli büntetéseket szabtak ki. Ezen felháborodva több olvasónk is megkereste a helyi tűzoltóságot, ahol „mosták kezüket” a tűzoltó vezetők. Mivel nem sikerült kérdéseikre választ találni, ezért hozzánk fordultak segítségül.

Megpróbáltunk kicsit utánajárni, hogy valójában mi lehet a háttérben. Miért okoznak országszerte egyre nagyobb bosszúságot azok az emberek, akik az ország legelismertebb, a teljes lakosság körében legnagyobb szimpátiát maguknak tudható szakmát választották hivatásul. A napi hírek között csak említésképp szerepelt, hogy a tűzoltóság és a katasztrófavédelem bírságolhat (bírságol is) akár a lépcsőházakban elhelyezett virágok miatt is, tűzvédelmi szabályokra hivatkozva. A hírekből épp csak a lényeg maradt ki, a dolog háttere.

Az azonnal, bejelentés nélküli ellenőrzés és figyelmeztetés nélküli bírságolás ugyanis nem „az ellenőrzések szigorúságát jelzi”, hanem az okáról árulkodik. Nincs bejelentés, nincs figyelmeztetés, rögtön bírságolás van, emelt összeggel. Nem a szabályokról szól a történet, hanem a pénzről.

Ahogy a többi hasonló bírság, és az újabbnál újabb adónemek, ez is a pénzbehajtásról szól, az állam utolsó előtti (a lakosságnál lévő) tartalékainak kipréseléséről. A hírek szerint a beszedett pénz közvetlenül az államkasszába kerül.

Azonban ez nem csak a pénz, illetve az állam katasztrofális helyzetét veti fel, hanem egy erkölcsi kérdést is. A sivár lépcsőházak mellett ugyanis egy mindenki által elismert, a leginkább hiteles rendvédelmi szervezet tekintélyét verik a porba a rájuk kényszerített bírságoltatással.

A szomszédos háztömbben történt bírságolás után a figyelmes közös képviselő igyekezett megelőzni a bajt. (olvasónktól)

Míg a rendőrök munkáját lehet kritizálni, és helytállásuk egyéni elbírálás kérdése, addig a tűzoltók iránti bizalom meglehetősen erős és egységes. Magunk is elismeréssel adóztunk a tűzoltók érdekvédelmi megmozdulásai előtt, tagjaink között is több tűzoltó van.

Így a mundér becsületének védelméért is megkerestük Salamon Lajost, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnökét. Kérdéseinkre megtudtuk, hogy hallottak már a muskátlikért büntetéseket kiszabó akciókról, de Ők maguk sem tudnak semmiféle új törvénymódosításról. Egy régebb óta érvényben lévő rendeletet rángatott elő a katasztrófavédelem vezetése, amire hivatkozva küldték sarcolni a megbecsült tűzoltókat.

Salamon Lajostól megtudtuk, hogy a tűzoltóságot kényszerpályára állították. Az ellenőrzést egyre inkább átveszi felettük a katasztrófavédelem, aminek a jelenlegi vezetői volt határőr és katonatisztek, amit az állomány nehezen tud elfogadni, aminek fő oka a szakmai hozzáértés hiánya.

Így fordulhat elő, hogy a készenléti szolgálatban lévő kollégáikat a tűző napon, vagy éppen a dermesztő hidegben a tűzoltóépület előtti térre vezénylik és ott alaki foglalkozást tartanak nekik. Tetszik érteni? Akár a sorozott állományt hajdanában a seregben. Ha nincs feladat éppen, akkor csinálnak nekik. Pedig a tűzoltók nem is alakzatban, hanem a körülményekhez igazodva végzik a munkájukat. 

Az elnök úrtól az is megtudtuk, hogy a jogszabály nem hagy mérlegelési lehetőséget kollégái számára. Ha a lépcsőházban a közlekedést akadályozó bármilyen tárgyat találnak, akkor büntetniük kell. Véleménye szerint az mellett, hogy a most kialakulóban lévő gyakorlat a testület presztízsét rombolja, valamilyen szinten értelmetlen is, mert a tűzoltók „éles helyzetben” nem néznek se istent, sem embert, ha az élet védelméről van szó. Át fognak menni erőből a betonfalon is, ha a helyzet azt kívánja. Valamint a cserepes muskátliknál sokkal nagyobb gondot jelentenek a ráccsal lezárt lépcsőfordulók, folyosók, amikről a jelen jogszabály nem rendelkezik.

A szakszervezeti vezető elmondta, hogy egyre kisebb a mozgásterük, munkájukat a kormány minden eszközzel igyekszik ellehetetleníteni, így az érdekképviselet egyre nehezebbé válik. Megtudtuk, hogy a szakszervezetnek nem lehet a tűzoltó laktanyában irodája. A érdekképviseleti munkához szükséges irodát, bútorokat, irodai eszközöket maguknak kell saját költségen biztosítaniuk. Vezetőik munkáját áthelyezésekkel lehetetlenítik el, így minden elért eredményért keményen meg kell küzdeniük.

A hasonló előírásoknak és a kollégáik alulfizetettségének tudható be, hogy a hivatásuk szeretete ellenére nagyon sok tűzoltó akassza szegre a sisakját. A kezdő tűzoltó keresete átlag 80 000 forint körül van, a tapasztaltabb, hosszabb ideje a társadalom megbecsülésének örvendő kollégájuk is csak 110 ezer forintot költhet havonta a családjára. A szakmában kialakult áldatlan állapotoknak tudható be, hogy többek között Baranyában az elmúlt időszakban közel tíz tűzoltó szerelt le és további harminc kollégájuk gondolkodik a leszerelésen.

Ha a helyzet változatlan marad, akkor az autósokat bírságoló rendőrök után a lépcsőházakban muskátlik után kutató tűzoltók lesznek a társadalom szándékos megosztásának újabb céltáblái? Talán a tavaly tavaszi határozott kiállásuk túl fenyegető volt a hatalom számára? Lehet ám velük packázni! De szerintünk nem biztos, hogy tanácsos!

Sólyom Gábor, Bánfalvi Béla

Az állam háborút folytat a rendőrség, a tűzoltóság, és a honvédség ellen

 

Ez már nyílt háború, vagy hadjárat. A kormány elfogadta, hogy 57 éves kor előtt senki nem mehet nyugdíjba. Mielőtt ezt részleteznénk, nézzük meg ki is a katona, a rendőr, és a tűzoltó, és mik a rendvédelmi szervek.

Ezek az úgynevezett rendvédelmi szervek nem mások, mint a haza rendjének, védelmének, és megőrzésének letéteményesei. Ezekben a szervezetekben a nemzet legkülönbjeinek kellene a hazát szolgálni. Ahhoz, hogy ezeket a hivatásokat (és nem szakmákat) a fiatalok számára vonzóvá tegye a haza vezetése, megfelelően kell válogatni, és csak a legjobbakat felvenni. Ezeken a szolgálati helyeken viszont tetszik vagy nem tetszik, a hazát szolgáló emberek nap mint nap után komoly veszélyeknek teszik ki a testi épségüket.

Feltesszük a kérdést. Ki az, aki a cigányokkal zsúfolt utcán, vagy kerületben kimegy letartóztatni a cigányokat? Mert bizony kimennek, mivel a börtönök cigányokkal vannak tele, akik közül egy sem önként adta fel magát. Kinek van kedve folyamatosan a tűző napon teljes katonai felszerelésben futni a kilométereket, gyakorlatozni, és ha kell a fronton az életét kockára tenni? És ki az, aki felmászik a tizedikre amikor vágni lehet a füstöt az épületben, vagy kérdés nélkül szétzúzott emberi testeket szednek össze, megégett hullákat szednek ki roncsokból. Mindezt azért, mert hivatásuk van, segíteni másokat, védelmezni, rendet tartani. Ez önmagában egy olyan érdem, mely már magában jutalmat érdemel a nemzettől. A folyamatos veszély, a gyomorforgató helyzetek, az állandó fizikai készenlét és erőnlét - amit nem saját kedvtelésükből fejlesztenek, tartanak szinten - kialakított a világon mindenütt egy jutalmazási rendszert. Mint ahogy azt már korábban írtuk, 150 évvel ezelőtt megvalósult ez a rendszer az akkor megalakított csendőrégnél. Az évek szorzói, a rendfokozattal, beosztással járó kedvezmények, családi juttatások, és minden ami ehhez hozzá tartozik. Az állam jelenlegi vezetése mindezt elveszi, mondhatjuk nyugodtan, hogy zimbabwei szintre züllesztve ezen hivatások jutalmazások rendszerét, felrúgva egy 150 éves bevált hagyományt.

A hivatástudat ugyanis önmagában nem elég! A hivatást vonzóvá is kell tenni. Ha nem az, akkor bármilyen hivatástudata lehet valakinek, elkezd mérlegelni. És a mérleg arra fog billenni, hogy hagyd a fenébe, nem éri meg!

Most a kormány tovább súlyosbítja a helyzetet, ugyanis közölte, a nyugdíjak nem emelkedhetnek évi 3%-nál többet semmilyen körülmények között, mivel ez az éves gazdasági fejlődési szint maximuma. Vagyis az állam mostantól nem az inflációval, a reálértékkel számol, hanem valami teljesen ködös, senki számára nem érthető és felügyelhető arányszámokkal.

Melyek azok a következtetések, amiket levonhatunk?

Először is az, hogy az államnak nincs szüksége hivatásosokra. Mert a hivatásos nem a kormányt szolgála, hanem a népet! Az államnak (kormányzatnak) csak a TEK-féle zsoldosokra van szüksége, jórészt a saját védelmére - a néppel szemben. Hogy az állomány többi része milyen körülmények között mit csinál, azt a kormány le sem sajnálja, legfeljebb csak az üres frázisokat pufogtatja egyes ünnepélyes alkalmakkor. Ebből felmérhető, hogy a kormányzó személyek értékrendje szerint a hivatásosok nem hivatásosok, hanem olyan személyek, akik nem akarnak dolgozni, és munkakerülő, semmitérő népség. Ahelyett hogy valami gyárban termelnék a kapitalista hasznot, képesek a rendre felügyelni, embereket menteni, hazát védelmezni. A kormány értékrendje szerint feleslegesek.

Mivel tisztában vagyunk vele, hogy kik, és milyen beképzelt ripacsok ülnek a parlamentben, a sértődés is erősen motiválja a vezetést. Ugyanis köztudott dolog, hogy a népi elismertségben a tűzoltók állnak az első helyen, és valamennyi hivatás messze mögöttük áll. A politikusok pedig a WC-s néni után, a bányászbéka hátsója alatt a legutolsó 'dicsőséges' helyen állnak. Féltékenyek, és ha valaki ismeri milyen egy féltékeny „ripacs”, hát el lehet képzelni a bennük munkálkodó gyűlöletet és irigységet.

Egyet azonban megígérhetünk a volt és a még szolgáló rendvédelmiseknek. A világ változik, és ha Isten is úgy akarja, hogy az MNA kormányzó helyzetbe kerüljön, akkor az államot vezető pozícióból vissza fogja állítani ezen hivatások régi fényét és dicsőségét. A 150 éve fennálló régi megbecsülést a kormány részéről. A rendvédelmi juttatásokkal szembeni rosszallást pedig megfelelő stratégiával fogja kezelni, és megszüntetni. Ezek a szervek a haza dicsőségére, a haza érdekében fogják végezni a munkájukat, megfelelő elismertség mellett. Mert nekünk magyaroknak szükségünk van rá, hogy fiataljaink legkülönbjei óvják, védelmezzék a nemzetet!

Tálas András

Üdvözlet!

Nem vagyok nagy szó-huszár, ennek ellenére szeretném megköszönni a cikket, amiben az FTSZ nyílt levelét kitette a honlapra, a hozzá fűzött pár sorral együtt. Hasonló ok-okozat összefüggést látok én is hivatásosként, mint amit a szerkesztői megjegyzésben olvasok.

Az elmúlt körülbelül egy év alatt érték el ezt a (fogalmazzunk finoman) kétes megítélésű "eredményt". Kezdődött az állomány szétverése a nyugdíj körüli felhajtással. Rutinos öreg rókákat ösztönöztek arra, hogy jelentkezzenek FÜV-re, "ki tudja mi lesz fél év múlva" "eltörlik a nyugdíjkorhatárt" és hasonló érvekkel. Ők persze jelentkeztek is az egész procedúrára, és akinek megvolt a szerződésében meghatározott 25 év szolgálati viszonya, az sikerrel vette az "akadályt".

Ez volt az első lépés a szétverésben. Persze a média hathatósan támogatta a dolgot, a néhány-tucat 38-40 évesen nyugdíjazott rendvédelmist példának felhozva... Olyan nagyságrendben mentek el nyugdíjba a kollégák, hogy a helyükre nagyon sok újakat kellett felvenni. Ez normális, természetes folyamatban nem is probléma, az újoncot az öregek benevelik a rendszerbe, gondolom aki volt katona, tudja miről beszélek. No, itt ez a folyamat kontrollálhatatlanná vált, ismerek olyan hivatásos tűzoltóságot, ahol az egyes szer (ami mindig, elsőnek vonul a kárhelyre) személyzetének tapasztalata összesen nem éri el a 10 (!) évet. Ebben benne foglaltatik a szolgálat parancsnok tapasztalata is. Ez azt jelenti, hogy én egyedül majdnem annyi tapasztalattal rendelkezem (szigorúan szolgálati idő alapján nézve), mint ott 6 kolléga. Aggályos? Az.

No de, menjünk tovább. Az öregek eltávolítása megnyitotta a kaput. Fiatal, frissen felszerelt tűzoltót ugráltathatják, alakiztathatják, ragaszthatnak rá szép plecsnit, Katasztrófavédelem felirattal. Persze nagyon figyelnek arra, hogy amikor bírságolásról, ellenőrzésről, szerencsétlen polgár szivatásáról van szó, akkor a Tűzoltó legyen a tv-ben, amikor elhárításról, életmentésről, akkor Katasztrófavédelem látszódjon a médiában. Véletlen lenne? Nem hiszem/hisszük.

"Apróságokra", mint túlórapénzek körüli színjáték nem térek ki. Eljött a demonstrációk időszaka. Az első után betiltották, hogy szerkocsival demonstráljunk, a saját (!) pénzünkön megvett munka-ruhában, mint állomány tagja részt vegyünk. Magyarán az egység látszatát megtiltották. Mindezt az a szerv, aki akkor még (saját bevallásuk alapján) még nem gyakoroltak felügyeletet felettünk. (Ennek később lényegi része lesz)

Majd két héttel később leültünk az Ország Háza elé. Itt kezdődtek a kirakat-perek (nem teljesen illik rá, de jobb nem jut eszembe). Utánaolvashatunk az egri kolléga meghurcolásának, Árok Kornélnak adott OKF-es ultimátumnak, stb. Ekkor, jó magyar szokáshoz híven, félmunkát végeztünk. Ez nem volt elég arra, hogy valami végre gyökeresen változzon, de elég volt arra, hogy a figyelmet ránk terelje, hogy még egységben vagyunk. Jött is a felügyeleti szerv, az OKF. Róluk annyit, hogy az általuk emlegetett vörös-iszap katasztrófa eszkalálódásában alaposan benne vannak... ezt mint résztvevő mondom... részleteket kifejthetem, most nem illik ide.

Szóval a nyakunkba teljes terjedelmében megkaptuk a katasztrófavédelmet már tavaly. Ők körülbelül 13 ezer főt számlálnak. Folyamatosan növekszik a létszámuk, mert saját maguknak generálják a feladatokat. Ide mennek a sokmilliárdok, hasonlóan a TEK-hez. Kérdezhetné a honpolgár, hogy a katasztrófavédelmisnek, és a polgári védelmisnek az igazolványán miért olvasható "fegyverviselésre jogosult" szöveg? Szögezzük le, hogy a tűzoltó-igazolványon ilyen sose volt, mi nem fogunk tüzet nyitni senkire... legfeljebb vizet locsoláskor :)

Kis kitérő után, vissza a szétveréshez. Pomáz-i parancsnok levele port kavart, általam érthetetlen módon bekerült a hírtv-be is, íme az OKF válasza. Bicskanyitogató? Az. Kollégám majdnem leverte a monitort, amikor mutattam neki.

Szóval itt tartunk most. Bő egy év alatt sikeresen lezüllesztették az egész állományt, a nevet, az emberek hivatás-szeretetét. Mindent.

Sok ember fogja elhagyni az állományt, hamarosan meg fognak mutatkozni a hiány jelei. (állítólag Tatabányán már 24/24 szolgálat van, és a parancsnok kihasználja a törvényi maximális időt az emberek visszatartására, különben nem tudná kiállítani a szolgálatot)

Hirtelen így ennyi dióhéjban.

Maradok tisztelettel.

N.S.