A zsidó megszállás következményei:

Elegem van abból, hogy azért dolgozom három ember helyett, hogy bankok, végrehajtók, ügyvédek, behajtók és más ingyenélő hiénák fölözzék le a munkám gyümölcsét.
Elegem van abból, hogy 56%-os kamatra kapok hitelt az osztrák és német banktól, azért, hogy az osztrák és német bürger ugyanezt a kölcsönt 1,5%-oskamatra kapja meg otthon, miközben a fenekét is kinyalják, hogy máskor is legyen az ügyfelünk, Herr Schmidt.

Elegem van abból, hogy miközben a világ legrosszabb hitelét fizetem a világ (egyik) legrosszabb fizetéséből, öt és fél év után előzetes figyelmeztetés nélkül felmondják a hitelszerződésemet egy hónapos csúszásra, nemlétező és állítólag kiküldött levelekre való hivatkozással, amit kézbesítési vélelemmel iktatnak, és azonnalbüntetőkamattal sújtanak. Hogy rögtön másfélszeresére növeljék a tartozásomat, mielőtt lejárna a hiteltörlesztésem.
Elegem van abból, hogy félanalfabéta ügyfélszolgálatosok telefonálnak a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban, és ahelyett, hogy megköszönnék, hogy évekig eltartottam őket és a családjukat, rögtön bűnözőként kezelnek, ha pár hetet kések a hiteltörlesztéssel. Köszönés helyett az anyám nevéről, a születési időmről és más személyes adataimról faggatnak, majd figyelmeztetnek, hogy a beszélgetést rögzítik. Ezután felvilágosítanak, hogy jogukban áll a végrehajtásnak és a büntetőkamatolásnak ezer módja, ezért jobban teszem, ha fizetési kérelemmel fordulok hozzájuk írásban.
Elegem van abból, hogy miután évekig hizlalták az ülepüket a véres verejtékkel megkeresett pénzemen, az alapvető tiszteletet sem képesek megadni, és ultimátumokat nyújtanak be.
Elegem van abból, hogy a közműszolgáltató kéthavi tartozásért már kikapcsol, és járulékos költségekkel továbbítja tartozásomat a végrehajtó felé. A kikapcsolás, a bekapcsolás, a heti háromszori felszólítás költségeit természetesen velem fizetteti meg, a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül. A végrehajtó nemlétező bírósági ítéletre hivatkozik, és utólag tájékoztat arról, hogy a tartozásom másfélszeresére emelkedett.
Elegem van abból, hogy az önkormányzat piaci kamatokkal terheli meg a kamatmentes kölcsönömet, és egyetlen kérelemre sem válaszol, viszont szintén a végrehajtóhoz továbbítja a tartozásomat.

Elegem van abból, hogy nem néznek polgárnak, és már csak a hivataloktól, a biztosítóktól, a bankoktól és a behajtóktól kapok levelet.

Elegem van abból, hogy az ország éves költségvetésének dupláját forgatják külföldön off shore számlákon, és csak pumpálják kifelé a pénzt az országból.

Elegem van abból, hogy mikor már minden bőrt lehúztak rólam, mérhetetlen mohóságukban a húsom és a csontom is kell nekik.

Elegem van abból, hogy hülyének nézzenek, hogy a markukba röhögjenek, hogy a törvényesség látszata mögött fehérgalléros bűnözők sarcoljanak mindenhol.

Elegem van a mérhetetlen korruptságukból, hazugságaikból, kielégíthetetlen pénzéhségükből.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/1998-elegem-van

Az oktatás szándékos lezüllesztésével a magyar társadalom értelmi színvonalát igyekeznek lesüllyeszteni.

A pedagógus béremelés elmaradása kapcsán óriási felháborodást váltott ki, amikor a tanárok kiálltak, és azt merték mondani, hogy ilyen fizetés mellett méltatlan helyzetbe hozzák őket a politikusok.

Él ebben az országban rengeteg dühös ember, akik valamiért még mindig nem értik, mi múlik azon, hogy kik és hogyan tanítják a gyerekeinket. Ők acsarkodnak a kéthónapos nyári szünet miatt, amit sok pedagógus elcserélne arra, hogy akkor vegyen ki szabadságot, amikor akar és amikor szüksége van rá, ahelyett, amikor lehet. Akik így gondolkodnak, nem találkoztak olyan pedagógussal, aki reggel negyed 8-kor várja a gyerekeket az osztályteremben, – egy átlagos irodai dolgozó munkaideje ugye 8-kor kezdődik –, a szólamokban nyolctól kettőig tartó munkaidőt reklamálnak. Biztosan iskolai szakkörről, edzésről sem hallottak még, amit a tanítók, tanárok, testnevelők – azok, akik negyed nyolctól a munkahelyükön vannak – délután 5-ig, fél hatig tartanak. A mi gyerekeinknek. Aztán hazamennek, nekiállnak dolgozatot javítani, összeállítani a másnapi óráikra, sokszor bűntudattal telve a saját gyerekeiknek mondva azt: Ne haragudj, kicsim, még készülnöm kell holnapra.

Mivel nálunk a külföldi példák majmolása, vagy csak sóvárgás a kolbászból font kerítés után egyébként is bevett gyakorlat, álljon itt egy külhoni példa. Finnországban a tanárképzésbe felvételizők 10 százaléka jut be. Ami azt jelenti, hogy tudatosan ezt a pályát választják; kiválogatják a jelentkezők közül a legalkalmasabbakat, azokat, akik tényleg tanítani akarnak. Mert a szakmának presztízse van, mert a szülők segítik és nem gáncsolják őket, hiszen tudják, értik, ők is a gyerekekért vannak. Ezért ott tisztességes, magas bért kapnak, nem kéri rajtuk számon a 8 általánost végzett bolti eladó vagy a takarítónő, hogy miért több a fizetésük, mint nekik, hiszen mindenki úgy gondolja, ez így a normális. Mivel eljövendő generációk szellemi fejlődéséért, – és az iskolában töltött időben a gyerek testi épségéért is – vállalnak felelősséget, rendben is van, hogy ne annyit keressenek, mint az, aki napi 8 órában műkörmöt épít. Az oktatási rendszerük ennek megfelelően annyira hatékony, hogy világszintű felméréseken a dobogós helyeken teljesítenek. Motivált, felkészült pedagógusok, megfelelő feltételek, együttműködő szülők és gyerekek – ennyi a recept.

Félreértés ne essék, volt pedagógusként jól tudom és elismerem, hogy rengeteg alkalmatlan ember van a pályán, éppen a fent említett presztízs, erkölcsi és anyagi megbecsültség elmaradása okán. De azt is látom, és ez nagy örömmel tölt el, hogy vannak tisztességes, jól felkészült szakemberek, akiknek a gyerek fejlődése a lényeg. És nem kevesen! Szülőként teljes bizalommal odamehetek a gyerekem tanító nénijéhez, még sosem zavart el, hogy nincs rám ideje, sőt, megkérdezte, miért nem hívtam föl este otthon a mobilján, hogy mihamarabb megbeszéljük a problémát. Megfogta a kezem, megnyugtatott, ha kétségeim támadtak, türelemre intett, és kérte, bármikor keressem, ha kérdésem, gondom támad. Az én visszahúzó gyerekem, akivel felkészültem a legrosszabbra, hogy talán sírva fog iskolába járni, minden reggel fütyörészve indul, és délután is énekelve galoppozunk haza a suliból. Mindketten bízunk a tanító nénikben.

Nem olyan tanító nénikre gondolok, akik 25 éve szerezték a diplomájukat, az addig megszerzett tudásból és rutinjukból éldegélnek és belekeseredtek a sok hiábavaló magyarázatba. Hanem olyanokról, akik konferenciákra járnak, folyamatosan képzik magukat, interaktív táblával tanítanak, és szeretik a talpraesett gyereket azért, mert kis ügyes, a zárkózottat pedig azért, mert nem az. Legrosszabb esetben pedig szakmai kihívásként tekintenek rá, és abba fektetik energiájukat, hogy feloldják, segítsék, közösségbe illesszék.

Aki még nem találkozott ilyen pedagógussal, az sajnos rosszul választott iskolát a gyerekének. Amit rengeteg körülmény befolyásol. Kis faluban, munkahelyi kötöttségek, közlekedés vagy egyéb okok miatt ezt sokan sajnos talán nem is tehetik meg. Viszont azért, mert valakinek nincs pozitív élménye a pedagógusokkal kapcsolatban, ne alkosson elhamarkodottan véleményt, és ne szidja az egész pedagógus társadalmat kevés információból levont téves következtetések, és szájhagyományként terjedő buta sztereotípiák alapján.

Aki tőlük irigyli a nyári szünetet, a 90 ezer forintos fizetést, a kevés és a könnyű munkát, annak azt javaslom, ne mindenféle alap nélkül alkosson véleményt, próbálja ki! Ne 20 évre, csak egy félre. Ha sikerül fegyelmeznie, csendet-rendet tartani és 45 percig lekötni 30 különböző érdeklődésű gyerek figyelmét, és végtagtöréssel sem vitt el senkit a mentő, ő pedig nem zavarodott bele a stresszbe, akkor lehet pályát módosítani, hiszen a pedagógusképzés korhatár nélkül mindenki előtt nyitva áll. De addig maradjon csendben, legyen hálás, hogy van valaki, aki az ő gyerekével is foglalkozik, írni-olvasni tanítja, amíg ő szotyihéjat köpköd a lakótelepi padok mellett, vagy munkaidő után dolgozatjavítás helyett talk showt néz a tévében

http://www.civishir.hu/szerintem/a-pedagogus-8-oraban-nem-mukormot-epit/1013080429?fb_action_ids=499707223374307&fb_action_types=og.likes&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582

Izraeli felmérés szerint többségük “apartheid” politikát akar

A kétharmad azt mondja, ha Ciszjordánia hozzájuk lesz csatolva, a palesztinok ne legyenek jogosultak szavazni, és négyből három szegregált utakat akar. Izraeli katonák egy ciszjordániai település előtt haladnak el. 10 izraeli zsidó közül majdnem hat mondta, hogy az ország már apartheid politikát gyakorol.

A Haaretz napilapban megjelent felmérés szerint, az izraeli zsidók több mint kétharmada azt mondja, hogy a Ciszjordániában élő 2.5 millió palesztintól meg kell tagadni a szavazáshoz való jogot, ha a területet Izrael magához kapcsolja, és ezzel valójában hozzájárulnak egy apartheid állam létrehozásához. Négyből hárman izraeliek és a palesztinok számára különválasztott utakat akar Ciszjordániában, és 58%-uk úgy véli Izrael megkülönböztető politikát folytat a palesztinokkal szemben.

A megkérdezettek egyharmada eltiltaná Izrael arab polgárait az ország parlamenti képviselőinek megválasztásától. 10-ből közel hatan azt mondják, hogy az állami hivatalokban való foglalkoztatásnál a zsidókat előnyben kell részesíteni. 49% azt mondja, zsidó polgárokkal jobban kell bánni, mint az arabokkal, 42% nem akarna egy épületben lakni arabokkal és ugyanennyien nem akarják, hogy gyerekeik egy iskolába járjanak az arabokkal.

Egy kommentár Gideon Levy-től, ami a felmérés eredményeit kísérte, nagyon zavarónak írta le a találtakat. ”Maguk az izraeliek... nyíltan, szégyentelenül és büntetlenül nacionalista rasszistáknak vallják magukat,” írta. ”Jó ebben az országban élni, mondja a legtöbb izraeli, nem a rasszizmusa ellenére, hanem talán pont amiatt. Ha a nyilvánosság elé kerülne egy ilyen felmérés a zsidókkal szembeni viselkedésről egy európai államban, Izrael óriási botrányt csinálna belőle. Mikor róla van szó, a szabály nem számit.”

A felmérést egy közvélemény kutató cég, Dialog végezte, akik 503 embert kérdeztek meg Izrael közel 6 milliós zsidó népességéből. Az utóbbi hónapokban, Ciszjordánia vagy a benne lévő jelentősebb zsidó települések lehetséges Izraelhez kapcsolásáról elhangzott beszédek egyre hangosabbá váltak, ahogy a konfliktus tárgyalásos megoldására az esély minden idők legalacsonyabb szintjére süllyedt. Izrael védelmi minisztere, Ehud Barak, nemrég a nemzetközileg elismert Zöld Vonal és az Izrael által épített elválasztó fal közötti területek Izraelhez kapcsolása mellett érvelt.

A felmérés eredményei alátámasztják Izrael arab polgárainak állítását, akik a népesség 20%-át teszik ki, hogy ők rasszista megkülönböztetést szenvednek el. A felmérés megválaszolóinak csaknem fele azt mondta, az izraeli arabokat át kell adni a Palesztin Hatóságnak, és egyharmaduk azt mondta, hogy az Izraelben levő arab falvakat a PH közigazgatása alá kell helyezni, cserébe a ciszjordániai zsidó településekért. A Haaretz tudósítása szerint, a felmérés azt is megmutatta, hogy az ultra-ortodox zsidóknak voltak a legszélsőségesebb nézeteik az arabok felől, 70%-uk támogatta szavazati joguk törvény általi tiltását és 95%-uk kiállt a munkahelyi megkülönböztetés mellett arabokkal szemben.

(guardian.co.uk)