Előítéletek,
rasszizmus, gyűlöletkeltés, a másik oldalon pedig esélyegyenlőség,
tolerancia, egyenlő bánásmód. Nap mint nap halljuk ezeket a
kifejezéseket, beleégtek a dobhártyánkba. Már-már kellemetlenül érezzük
magunkat, ha csípőből nem határolódunk el az egyik szócsokor hallatán, a
másikra felfigyelve pedig ne bólogatnánk támogatólag. Sajnos ezek a
polkorrekt formák már réges-régen beférkőztek az oktatásba is. Arra a
területre, ami nekünk, magyaroknak talán a legfontosabb lenne.
Mert
hát lássuk be: különféle gazdasági szabadságharcoktól,
csodafegyverektől, unortodox megoldásoktól, nem várhat megoldást senki.
Az olaj sem fog szökőkútként feltörni. A kitörési pont az oktatás
megalkuvás nélküli fejlesztésében, a K+F támogatásában keresendő,
amellyel már középtávon is komoly áttörést lehetne elérni. Példaként
említhetjük a finneket, akiknek szintén nincs hatalmas mennyiségű
energiahordozója, mégis hazájuk a földrész és egyben a világ egyik
leggazdagabb és legversenyképesebb országa. Rendkívül magasan képzett,
alaposan megrostált, anyagilag is megbecsült tanárokkal, átgondolt,
stabil iskolarendszerrel. Náluk sem volt ez mindig így, Európa egyik
legszegényebb országából váltak éltanulóvá. A náluk is „működő”
liberális demokráciára itt most nem térnék ki, a multikulti erőltetése
arrafelé is időzített bombaként ketyeg.
Álljon
itt egy „szép” példa a magyar oktatási rendszer visszásságaira: még a
2010-es tanévben egy belügyi rendészeti (!) tanintézményben néhány
tanuló rendszeresen a „buzi” szóval illette az egyik oktatót szokatlan
hangmagassága miatt. Erre föl a minap az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH)
elmarasztalta az iskolát, mert nem lépett fel azokkal a diákjaival
szemben, akik vélt szexuális orientációja miatt zaklatták a
magyartanárt.
Tetszik
érteni?! Nem, nem azért, mert durván sértegették a tanárt, hanem azért,
mert a buzizással sérül az esélyegyenlőség, és elmarad a másság
tisztelete! Mintha nem lenne nekünk elég a Magyar Helsinki Bizottság, a
TASZ meg a többiek áldásos tevékenysége, a hatóság is ugyanabból a
kottából fújja a nótát. Nyilvánvalóan attól még nem lesz valaki homokos,
hogy magasabb hangja, bár állítólag a tanár is többször beszélt a
diákoknak az elfogadás fontosságáról. A kölykök egyébként annyival
megúszták az esetet, hogy csak négyest kaptak magatartásból. És ugye ők
lesznek a jövő „rendőrei”. Nem mondom, hogy ez az ország legnagyobb
problémája, hogy lebuziznak egy tanárt, de ha ennyire sikerül fegyelmet
tartani egy rendészeti iskolában, akkor mi mehet Ózdon? Valószínűleg az,
amit a szerencsétlen konyári tanárember is őszintén elmondott a
kamerába, akit az eset után rögtön ki is rúgtak „rasszista” kijelentései
miatt: cigányterror. Az iskolában fenyegetőző „kiscsalád”, tanárt alázó
nyolc-tízévesek, üvöltözés az órán, akár fizikai bántalmazás a tanerő
ellen. A sarokban meg talán ott ül a magyar gyerek, aki mindezt jó
poénnak tartva felveszi a telefonjával, hogy felrakhassa a Youtube-ra,
mert náluk van otthon internet.
És
akár csak a cigánybűnözés esetében, itt sem feltétlenül etnikai alapú
megkülönböztetésről van szó. Mert zajlik az elcigányosodás, rosszabb
esetben az elcigányosítás. Terjed a kulturális fertő. De ez nem
indokolható pusztán a szociális helyzettel. A szegénység nem lehet
akadálya a tisztaságnak, nem indokolhatja az intellektuális
igénytelenséget sem. Éppen az oktatásból is hiányzik ez az igényesség. A
gyerek nem a rendet, fegyelmet, kemény igazságosságot lát az iskolában,
hanem a fenti jelenségeket. Ezek után pedig sajnos nem csodálkozhatunk,
ha a magyar gyerek is követi sötétebb bőrű társait a cigányúton.
Szerencsétlen tanárban meg hiába van meg a készség az egészséges
fegyelmezésre, könnyen lehet, hogy egy rasszizmusnak titulált hangos
szót követően már jön is az elbocsátás a szintén megfelelési kényszerrel
küzdő igazgatótól.
Egy-két
erőtlen próbálkozás van: pl. sok igazolatlan óra után megvonják a
családi pótlékot, de szintén a Fidesz-kormány másik felvetését már nem
sikerült átvinni: bedobták az iskolaőrség ötletét, aztán persze ők is
meghátráltak, mert ugye ez már burkolt cigányozásnak számít…
Az
oktatásból tehát ki kellene űzni mind ezt a polkorrektséget, mind a
cigánygyerekek átvitt értelemben való mosdatását (hagyományos értelemben
viszont bevezethetnék). Másik oldalról viszont vissza kell adni a
tanárembereknek a nekik járó tekintélyt, megbecsülést, tisztességet.
Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy csak bizonyos szintet megütő,
alkalmas embereket, és ne a devianciát népszerűsítő pedagógusokat
engedjünk oktatói pályára!
Az
oktatásra szánt költségvetési összegek viszont már régóta csökkennek,
ez pedig nem sok jót sejtet. Egyelőre marad az elfogadás meg a másság
tisztelete, másik oldalról pedig a buzizás meg a terror. Így újra és
újra fel kell kiáltani, mert ez nem csak egy közhely: színvonalas
oktatás, egészséges test-lelki nevelés nélkül nincs felemelkedés!
Rengeteg munkával és kiművelt emberfőkkel érhető el a szebb magyar
jövendő!
(antiszegedi.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése