Ezen a napon eldőlt Európa sorsa.
A katonai kérdésekben képzetlen Hitlert megtévesztették vezérkarának a
véleményei, valamint a nyugati front sikerei, és elrendelte a Barbarossa
hadműveletet, a Szovjetunió megtámadását. Villámháborúra számítottak,
még az év vége előtt le akarták zárni ezt a műveletet. A
nemzetiszocialista elvek érvényesítése helyett a hódító, imperialista
rablóháborútól várták a felemelkedést, amely azonban teljes kudarccal, a
németség gerincének megtörésével és szolganéppé alacsonyodásával
végződött.
Ez
a háború megsemmisítette a legértékesebb európai korosztályokat, a
rendkívül pozitív jellegű európai átalakulásokat, és óriási nyereséget
jelentett a cionistáknak, illetve az USA-nak. A hamis erőfölény érzés,
az ellenfél lekezelése, alsóbbrendűvé nyilvánítása, a tér kihívásainak a
figyelmen kívül hagyása, különösen pedig a diktatúrában rejlő erő
nemismerése/félreismerése törvényszerűen vezetett a megalázó vereségig.
Az
igazi tragédia az, hogy Hitlernek semmi oka nem volt a támadásra.
Vannak mesék holmi preventív háborúról, de ezek semmiféle alappal sem
bírnak. Sokkal közelebb áll a valósághoz az a feltételezés, hogy a
világzsidóság és a német vezetés titkos egyessége vette rá Hitlert a
Szovjetunió elleni támadásra. Semlegességet ígértek, és esetleg titkos
támogatást is. A cionistákat nem zavarta különösebben a Németországi
deportálás, mert a túlélési esély a deportálási helyeken sokkal nagyobb
volt, mint a frontokon, és későbbiekben a hátországban. Ez a deportálás
sem volt általános, mert Berlinben még 1944-ben is működött a Zsidó
Színház (nyilván nem üres nézőtérrel). Sztálin viszont valóban komolyan
gondolta a zsidótlanítást. Megkezdődtek a perek, a kivégzések, majd a
tömeges leszámolások. 1941 végére tervezte a művelet kiterjesztését az
egész országra. Ezt akadályozta meg a háború. Sztálin kihozatta a
gulág-táborokból a még életben maradottakat, mert minden emberre
szüksége volt, különösen azokra, akik esetében az ellenséggel való
tárgyalás, egyezkedés nem volt elképzelhető. Sok millió zsidó köszönheti
Hitlernek az életét és egzisztenciáját.
A
sors furcsa fintora az, hogy ma Oroszország szabad ország, erősödő
nemzeti öntudattal, és fogyatkozó cionista befolyással. A németek által
lekezelt, alsóbbrendűnek nyilvánított szlávság bizonyította és minden
nap bizonyítja, hogy mennyivel különb -mint ember- a németségnél. A
német ma a világ leggyávább szolganépe, a cionizmus lakája. Még megél a
múlt technikai vívmányaiból, de csak akkor, ha kiszolgálja a
megrendelőit, mindenekelőtt Kínát. Egyetlen vigasza az, hogy a hasonló
európai "demokráciák" között még vezető szerepe van. A vakok között a
félszemű a király - alapon.
Ha
Hitler vaskézzel szétzúzta volna Franciaországot és Angliát
(Szovjetunióval szövetségben), ma egészen más lenne a világunk. De
amikor hagyta elmenekülni a 350 ezer franciát, angolt Dünkirchennél, és
nem kezdte meg azonnal az inváziót Anglia ellen, el is veszítette a
háborút. Sztálin ekkor értette meg Hitler valódi szándékát, mely szerint
a nyugati háborúnak csak a hátország biztosítása volt a célja.
1941.
június 22. hatása mind a mai napig terheli világunkat. Azonban egyre
kisebb mértékben. A valódi nyertes, a cionizmus és a cionisták
képtelenek voltak egy általánosan elfogadható világot létrehozni, mert
az iszonyatos önzésük ezt megakadályozta. Most ők a világ ellenségei, és
ez egyre nyilvánvalóbbá válik az emberiség előtt. Még talán el lehetne
simítani az általános elégedetlenséget, és az ebből fakadó súlyos
összecsapásokat, de ehhez le kellene mondani a világ kizsarolásáról. De
nem teszik, ők is inkább a saját "Barbarossa-tervükhöz" ragaszkodnak.
Pedig látják, hogy az ilyesmi hová vezet. Elkerülhetetlenül.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése