2016. december 30., péntek
2016. november 17., csütörtök
2016. október 6., csütörtök
2016. szeptember 9., péntek
Egész Európát be fogja borítani a keresztények vére.
2016. szeptember 9. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! A keresztényüldözés már itt van a küszöbön. Egész Európát be fogja borítani a keresztények vére. Készüljetek, éljetek szüntelen készenlétben! Az óra itt van. Az Emberfia a bűnösök kezére kerül. Mint ahogy Én akkor, kétezer évvel ezelőtt fölmentem a Golgotára és a Keresztre, hogy megváltsalak benneteket Szent Vérem kiontása és kínszenvedésem árán, ugyanúgy most Egyházamnak föl kell mennie utánam a Golgotára és a Keresztre, hogy a saját vérében és könnyeiben tisztuljon meg, mert csak miután megtisztult, azután jöhet be dicsőségembe.
Gyermekeim! Éljetek halálra készen! Aki mindvégig kitart, üdvözül. Valljatok meg Engem ezelőtt a bűnös nemzedék előtt! Adjátok az életeteket Értem, akkor Én is megvallak titeket Atyám és szent angyalai előtt és elnyeritek az örök boldogságot, az örök életet. Erre áldalak meg titeket Szívem csodálatos, emberi értelemmel fel nem fogható végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Gyermekeim! Éljetek halálra készen! Aki mindvégig kitart, üdvözül. Valljatok meg Engem ezelőtt a bűnös nemzedék előtt! Adjátok az életeteket Értem, akkor Én is megvallak titeket Atyám és szent angyalai előtt és elnyeritek az örök boldogságot, az örök életet. Erre áldalak meg titeket Szívem csodálatos, emberi értelemmel fel nem fogható végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szentírási megerősítés: 1Kor 14, 36: „Isten tanítása”
Kategória: 
2016. augusztus 6., szombat
2016. július 12., kedd
2016. június 3., péntek
2016. május 11., szerda
2016. április 14., csütörtök
5 nagy rengés 24 óra leforgása alatt, Japánban pedig 3 nap alatt 388
Forrás: Twitter
A múlthét közepén 48 óra leforgása 5
komolyabb földrengést észleltek a Föld különböző pontjain, Japánban
pedig 3 nap alatt 388-at mértek, amelyek között voltak kimondottan nagy
erejű, a Richter-skála szerint 7,3-as és 7,1-es erősségű földmozgások
is.
Roger Bilham, a Colorado Egyetem
szeizmológusa még azt is megkockáztatta, hogy ennél is komolyabb
földrengésekre figyelmeztetett, kijelentve, hogy „a jelenlegi
feltételek legalább négy, 8-asnál is erősebb rengést válthatnak ki”.
A 2016 elején Dél-Ázsiában tapasztalt szokatlanul nagyszámú rengés okát számos kutató keresi.
„A tudósok szerint az átlagosnál magasabb számú nagy erejű földrengés volt tapasztalható Ázsia déli részén és a Csendes-óceán térségében az év elején.
A megnövekedett aktivitás miatt a szakemberek aggódnak, hogy megismétlődhet a 2015-ös nepáli rengés, ami 8000 ember halálát okozta, de akár súlyosabb katasztrófa is bekövetkezhet.
Roger Bilham, a Colorado Egyetem szeizmológusa azt nyilatkozta, hogy ’a jelenlegi feltételek legalább négy, 8-asnál is erősebb rengést válthatnak ki.
Késleltetett időzítésű rengések esetén pedig az évszázadokon át felhalmozódott feszültség erősebb, súlyosabb kimenetelű rengéseket eredményez.’” (Express)
Laikusok, illetve azok számára, akik nem
tapasztalták meg személyesen, hogy milyen is egy földrengés, felfogni
is lehetetlen, hogy mire képes, illetve, hogy milyen komoly különbség
van egy 7-as és egy 8-as erejű rengés között.
A napokban Japánt megrázó 388
földmozgásból a legerősebb, Japán idő szerint szombat hajnali, 7,3-as
erősségű volt a Richter-skála szerint.
Forrás: Earthquaketrack.com
Japán szakértők szerint a földmozgások
még legalább egy hétig folytatódhatnak, és nem zárható ki egy újabb,
nagy erejű földrengés sem.
Kumamoto prefektúrában gyakorlatilag
teljesen leállt a tömegközlekedés, lezárták az autópályákat is. A
prefektúrában és a vele szomszédos Óitában 240 ezer embert szállásoltak
el ideiglenesen befogadóközpontokban, iskolákban és kormányzati
épületekben. Kumamotóban csaknem 80 ezer háztartásban teljesen szünetel
az áramszolgáltatás, 380 ezer épületben pedig víz sincs.
Csütörtökön Vanuatu szigetén volt egy 6,4-es erősségű rengés, csupán 10 nappal egy másik, 7,2-es földrengést követően, a Fülöp-szigeteken egy 5,9-es, egy nappal korábban Mianmarban pedig egy 6,9-es erősségű rengést mértek.
Április 16-án (helyi idő szerint szombat este) pedig Ecuador partjait rázta meg egy nagy erejű, a Richter-skála szerint 7,8-as fokozatú földrengés, aminek legkevesebb 77 halottja van.
Az epicentrumhoz közeli 40 ezres
lélekszámú Pedernales város polgármestere mentőalakulatokat kérve
közölte, hogy az egész település összeomlott. A város sok lakója a
romok alatt rekedt, mások fosztogatásba kezdtek a káoszt kihasználva.
© Geoffrey Kuchera | Dreamstime Stock Photos – Yellowstone National Park, Wyoming
A rengések mellett a vulkánok is erős
aktivitást mutatnak. A Volcano Discovery szerint jelenleg 38
vulkánkitörés van folyamatban, ami szokatlanul magas aránynak számít.
Ide tartozik például az Egyesült Államokban található Yellowstone szupervulkán is, ami amatőr megfigyelők szerint
furcsa aktivitást mutat. Amerikai kutatók szerint ennek a vulkánnak a
kitörése hamufelhőbe borítaná Észak-Amerikát és egész bolygónk klímájára
is kihatna. A vulkán hozzávetőleg 90-szer 30 kilométer terjedelmű
kamrája 300 km3 lávát tartalmaz.
Amikor tanítványai arról kérdezték
Jézust, hogy milyen jele lesz eljövetelének, sok egyéb esemény mellett a
földrengésekre is felhívta figyelmüket, amiről három evangéliumban is
olvashatunk.1
Az azóta eltelt 2000 év során, azon túl,
hogy Jézus második visszatérésének jelei sok hívőt és nem hívőt
foglalkoztatnak, egy másik, talán még ennél is fontosabb kérdés is
felmerül a jelenség kapcsán. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a
földrengésekkel kapcsolatos statisztikákról, vajon miért tapasztal
Földünk ennyi katasztrófát illetve ki vagy mi az okozójuk?
Forrás: az endoftheamericandream.com írása alapján
]]2016. április 1., péntek
2016. március 6., vasárnap
Luxus bunkerbe bújtak a bankárok a Várban – Budapest ostroma alatt
Mialatt a városban dörögtek az ágyúk, addig a bankárok luxus bunkerbe húzódtak a Várban…
…”A magyarok nem harcolnak, kivéve a nyilasokat… A polgári lakosok a pincében bujkálnak, nem látni eleven lelket közülük… A háztömb a miénk. A magyarok mosolyognak ránk, szeretettel fogadnak minket… Jól tudjuk, mennyi nélkülözést, szenvedést, bajt és bánatot kellett a polgári lakosságnak elviselnie. A magyarok nagy többsége nem részes Horthy és Szálasi bűnös üzelmeiben…” – írta Pavel Luknyickij a TASZSZ haditudósítója 1945. elején, egy Budapestről keltezett beszámolójában.
Budapest: 1945. február 13. – március 4. – március 6.
Mialatt
dörögtek az ágyúk, ugattak a gépfegyverek, s vérzivatar öntötte el
Pest és Buda utcáit, – mialatt a civil lakosság nyomorúságos fűtetlen
pincékbe húzódva éhezett, – mialatt mind a város védői és ostromlói a
fagyos utcákon gyilkolták egymást, (mert, hát ilyen a háború), – addig
azok, akiknek mindig is jó dolguk volt az életben, békében és háborúban
egyaránt; a bankárok, – luxus bunkerbe húzódtak a Várban, a magyar
főváros ostroma alatt – és mindenük megvolt.
“Historia est magistra vitae.” – A történelem az élet tanítómestere. De a nép nem tanul sosem. A bankárok, s elődeik az un. “Aranyművesek” régóta élősködnek az emberek nyakán, ám azok csak nagy ritkán ismerik föl ezt, s még ritkábban tesznek is ellene.
“Historia est magistra vitae.” – Minden háborúból a bankárok húzzák az igazi hasznot…
A Második Világháború kirobbantásában és lebonyolításában aktív vezénylőszerepet játszó Pénzügyi Háttérhatalom
mindig is odafigyelt saját embereinek, a bankároknak a jólétére és
egészségére, hiszen azt akarta, hogy azok mindig is híven szolgálják őt.
Békében és háborúban egyaránt. Ezért mindig és mindenütt a különleges
bánásmódot biztosította nekik azáltal, hogy minden kormányra nyomást
gyakorolt, a bankárok jóléte érdekében. Békében, keleten és nyugaton, –
háborúban úgyszintén, legyen az nyugati szövetséges, vagy
tengelyhatalmi állam.
Így
volt ez a Horthy rendszerben is Magyarországon, a háború alatt.
Bármekkora éhezés, jegyrendszer is volt, a bankárok jól éltek. Ez
persze a magyar népben nem keltett megütközést, merthogy nem is nagyon
vette észre ezt a kivételezést. Hogy vannak egyenlők, s még egyenlőbbek, no ezek a bankárok.
Ám voltak, akik rögtön észrevették ezt, s szóvá is tették. Az oroszokban nemcsak a védők főparancsnokának; Pfeffer Wildenbruchnak gyávasága keltett megütközést,
– hanem az is, ahogyan a bankárok kivételes eljárásban részesültek a
háborúban, s a főváros egész ostroma alatt. Nem is halt meg közülük
senki, sőt, még csak le sem fogyott.
Pavel
Luknyickij a TASZSZ haditudósítója elkísérte a Vörös Hadsereget
Budapest ostromára, s furcsa megdöbbentő élményekről számol be, a “Magyar Napló – 1944. november / 1945. április” című riportkönyvében. Ezek egyike “A föld alatti Buda” című fejezet, mely a Várhegy labirintusaiban szerzett tapasztalatokat mondja el, már a harcok után.
Az alábbiakban ebből a könyvből idézünk szemelvényeket:
1945. február 13. – A harcok után
…”Már
sok budai lakónegyedet, utcát, házat ismertem meg, sok mindent
megtudtam arról, ami itt történt, s egyre újabb részleteket hallok. Még
a pusztulás nyomasztó látványa és a felszabadítók fájdalmas
veszteségei sem takarhatják el szemem elől ennek a városnak a
szépségét, amelyet csak sebzetten pillanthattam meg…
Innen a
budai királyi palota erkélyéről, a Dunára és a folyón túl elterülő
Pestre nyíló panoráma valóban gyönyörű. Az óriási város, mely a harc
viharai után most feltűnően csöndes, olyan messzire nyúlik, ameddig
csak a szem ellát…
A
főváros békés élete még nem bontakozott ki teljesen, az
élelmiszerhiányon (a tönkrement utak és vasútvonalak miatt) még nem
lehetett sokat segíteni. A budapestiek még szűkölködnek. De napról
napra javul az általános helyzet, éppen azért, mert a Vörös Hadsereg
segíti a lakosságot, vasúti kocsikat és teherautókat ad a polgároknak
az élelmiszerek és egyéb javak szállításához…
A
Vörös hadsereg parancsnoksága minden intézkedést megtesz, hogy
megszüntesse a főváros lakosságát kínzó éhséget. Rengeteg ember kap
enni, az utcákon sort állnak tábori konyháink előtt, ahol senkitől sem
tagadják meg legalább a meleg levest. I.T. Zamercev ezredes, a szovjet
városparancsnok gondoskodása folytán egyre több étkezde nyílik meg, s
élelmiszer szállítás céljára a mieink külön gépkocsioszlopokat
szerveztek…
Hadseregünk
minden rászorulónak nyújt orvosi segítséget is (persze ingyenesen), a
magyar lakosság gyógykezelésben részesül, gyógyszereket kap…”
SzRTI:
A rendfenntartás pedig a következőféleképpen nézett ki a harcok után: A
fosztogatásokat és a nőkkel történő erőszakoskodásokat nemcsak az
ellenséges katonáknál büntették szigorúan az oroszok, hanem a saját
katonáiknál is:
…”Az
utcákon vöröskatonák őrjáratai… éberen ügyelnek a nyugalomra meg a
rendre magyar önkéntes osztagokkal együtt, s utasításuk van rá, hogy
lehetőség szerint segítsék a helyi lakosokat. A legszigorúbb
rendszabályokat foganatosítják a banditákkal szemben, a fasiszták
diverziós tevékenysége és a fosztogatás, többek közt a békés
polgárokkal, különösen a nőkkel való erőszakoskodás esetén…
Most
pedig egy súlyos és kellemetlen eset, valóban rendkívüli esemény: a
66. hadosztály politikai jelentésében olvasom: részeg vöröskatonák
megerőszakoltak két nőt, akik a pincében húzódtak meg. A katonákat a
haditörvényszék a helyszínen elítélte, majd nyilvánosan agyonlőtték
őket azok előtt a helyi lakosok előtt, akik tanúi voltak ennek a
visszataszító bűntettnek…”
1945. március 4. – A föld alatti Buda – A labirintusokban
De most lássuk konkrétan; vajon mit talált az orosz haditudósító a budavári kazamatákban?
…”Budán
sokkal lassabban gyógyulnak a háború ütötte sebek… Csak nemrég
sikerült megtisztítani főbb utcáit a torlaszoktól, a rengeteg kiégett,
meggörbült autótól, ágyútól, a gigászi szeméthalmoktól. A sok kacat
nagy rakásokban éktelenkedik a járdák mentén, főképp Buda központi
negyedeiben pedig olyan keskeny a járható út, hogy a szembe jövő
gépkocsik nem tudnak kitérni egymás elől.
A
királyi palota, meg a minisztériumok udvarai – a hitleristák utolsó
menedékhelyei – annyira tele vannak zsúfolva összetört gépkocsikkal,
szekerekkel, szétszórt fegyverekkel, hogy a szó szoros értelmében át
kell furakodni a roncsok között. Mindenütt, s kivált a Vár épületeiben –
még a dísztermekben is, melyeket a németek istállóknak használtak –
elpusztult lovak hevernek, s különleges városi osztagok dolgoznak
reggeltől estig azon, hogy a lódögöket a bomba- és gránáttölcsérekbe
temessék…
Gyűlölettel
és megvetéssel néznek a magyar járókelők a járműveken szállított
németekre, akiket vöröskatonáink a központi hadifogolykórházba visznek.
Érdeklődtem,
honnan hozzák a hitleristákat, – akik egyszeriben annyira
megszelídültek. Aztán egy kis szűk utcába tévedtem, az egykor divatos
és előkelő Úri utcába. Az alacsony nemesi paloták sorában bomba rongált
meg egy kis épületet, a 72. számú házat. Az udvarban néhány ajtót
láttam, közönséges, egyforma ajtókat. De az egyik ajtó mögött
villanylámpával megvilágított keskeny lépcsősor vezet a mélybe. Szűk,
meredek föld alatti folyosóban folytatódik, fehér boltíves mennyezet
alatt.
Pavel Luknyickij 1945. márciusában Budapesten
Leszálltam
ebbe a alanti világba kísérőmmel és tolmácsommal, Matyias hadnaggyal, a
Vörös hadsereg tisztjével. Felülről, a bejárattól számított első
lépcsőpihenő mögött vízszintes, kanyargós folyosó. A folyosó végén
megint lépcső vezet lefelé, még mélyebbre. Mind mélyebbre jutunk a
hosszanti tekervényes folyosókkal váltakozó lépcsőkön. Villanyszellőzők
zúgnak, meleget árasztanak a vízfűtés csőkígyói.
Ami
ezután következett, kalandregénybe illene. Titkos föld alatti épületbe
jutottunk, amely a technika legújabb vívmányai szerint épült és olyan
kényelemmel van berendezve, mint a legelőkelőbb szállodák. Harmincöt
méter mélységben van ez a titkos föld alatti ház. Négy emeletnyi
mélységben tagozódik, termeit erős villanyfény világítja meg. A
legmélyebb helységben található az áramfejlesztő, amely az óceánjáró
hajók gépházához hasonló, a gépészek acélpallókon járkáltak, mindenütt
csillogó, vadonatúj készülékek, kapcsolók, kapcsolótáblák. Külön
részlegben őrizték az üzemanyagot és a fűtőanyagot.
Tovább
haladtunk a széles folyosón, amely egész hosszában tele van
emberekkel, akiknek lakrészeit bútorok választják el egymástól. Férfiak
civil házi ruhában, selyempizsamában. (Sic! – a szerk.) Sakkoznak,
beszélgetnek, karosszékekben üldögélnek, szivaroznak. Villanyfőzőkön
étel fő. Nők háziköntösben, kisgyermekeket ringatnak, könyvet olvasnak.
Fürkész tekintettel kísérnek minket, a két jövevényt; mintha egy másik
világból csöppentünk volna ide.
A
folyosón balra szobák sora, az ajtók mind nyitva, látni a szinte
luxusszállodai kényelmet: a fényezett íróasztalokat, a szekrényeket;
láttunk itt modern mosdókat is, fehér csempével kirakva, még kádakat is
meleg- és hidegvizes csappal.
Meleg
és otthonos hely: itt nem volt háború. Semmilyen, még négytonnás
légibomba sem zavarhatja meg e föld mélyébe rejtett helyiségek csöndjét
és nyugalmát.
– Mi ez itt voltaképpen? – kérdezzük a folyosón mellettünk elhaladó civil ruhás férfit.
– Tudni akarják, hogy mi van itt?
Udvariasan beinvitál, az igazgatói irodába. Az igazgató hórihorgas férfi selyempizsamában. Feláll, hellyel kínál, bemutatkozik,
– Knirsch Gusztáv, bankigazgató.
– Milyen banktól?
– A Nemzeti Banktól.
– S kik ezek az emberek itt?
– Valamennyien a bank alkalmazottai és családtagjaik.
A
további magyarázatokból kiderült, hogy ezek az emberek azért nem mentek
el innen, (a harcok befejezésekor – a szerk.) mert sokuknak a lakása
“odafönt” elpusztult, “itt az élet komfortosabb”…
– Hányan vannak itt összesen?
– Kétezren voltak. Jelenleg – ötszázan.
– És a többiek?
Az igazgató hidegen és korrektül válaszol:
– Egy részük kihasználta a légi közlekedés lehetőségeit.
– Volt rá alkalom?
– Hát nemigen.
– És hol vannak most a többiek?
– A többiek december 24. óta a barlangokban laknak.
– Miért éppen december 24. óta? – kérdeztem, mert eszembe jutott, hogy a 46. hadseregünk Budapest körülzárását 26-án fejezte be.
Némileg gúnyos mosoly jelent meg az igazgató ajkán, első ízben enyhítve pengeéles merevségét.
– Hát – karácsony este volt!
Egyébként
érthető: 24-én harckocsijaink, nehéztüzérségünk és
lövészhadosztályaink Esztergomot rohammal bevették, majd Buda felé
támadva északról teljesen bekerítették a várost. Az átköltözés a
katkombákban valószínűleg abban a reményben történt, hogy a “bankosok” a
katakomba járatain át talán még aznap tovább menekülhetnek valahová!
De hallgattam erről és témát váltottam:
– S hogyan jutnak ennivalóhoz itt az emberek?
– A Bank 400 embernek ad enni. Az általunk előzőleg összegyűjtött készletekből.
– S mit esznek?
– Paradicsomot. Sárgabarackot. Babot.
– S még mit?
– A német parancsnokság által szerzett egyéb élelmiszert.
– Kenyeret?
– Civilek kenyeret nem kapnak…
A
bankigazgató szűkszavúan közli velünk, hogy ő már hat hónapja lakik
itt, a többiek csak a budapesti harcok első napjaitól kezdve; s, hogy
ennek a föld alatti palotának az építése 1936-ban kezdődött (“vagyis,
amióta Hitler nyomást gyakorol Magyarországra!” – gondoltam), 1940-ben
fejeződött be. Ezt az óvóhelyet háború esetére létesítették, mondta az
igazgató, “a bankletétek megőrzése végett”; csakhogy a bank egész
arany- és pénzkészletét a németek, meg a nyilasok elhurcolták
Veszprémbe. Elmondja, hogy van egy másik kijárat is egy másik utcára, s
hogy ezt a föld alatti épületet Budapest ostromának első napjaitól
kezdve kórházzá alakították át, a német meg a nyilas sebesültek
részére; erre a célra szolgál a két felső emelet…”
SzRTI:
S míg ebben a luxus bunkerben a bankárok ilyen jól éltek, – addig
néhány emelettel feljebb a szenvedés, a fájdalom és a nyomorúság volt
az úr. De olvassuk, mit tapasztalt a haditudósító:
“Matyiassal
együtt felmentem hát a felső emeletekre. A harmadikon tágas terembe
léptünk, ahol a levegő nehéz volt a rothadás bűzétől. Rengeteg, gézzel
bekötözött német katona feküdt szalmán, matracokon és priccseken,
körülöttük magyar lányok – ápolónővérek – és német szanitécek
ücsörögtek.
Egy német őrnagy, egyenruhában, hozzám lépett és feszesen tisztelgett:
–
Engelhardt orvos-őrnagy, Münchenből! A kórház parancsnoka voltam az
orosz hadsereg bevonulásáig. Jelenleg a kórház parancsnoka, Balog
Mihály magyar civil orvos. Itt lesz – az órájára nézve folytatta – két
óra múlva!
A
német kezet akart nyújtani nekem, de visszariadtam a kézfogás
gondolatától, önuralomra és korrekségre is nehezen futotta erőmből…
Igen, beszél franciául. Igen, hajlandó felelni minden kérdésemre. Hogy miért maradt itt?
– Az orvosok parancsot kaptak a távozásra, de én önként maradtam. Én vagyok az egyetlen német orvos, aki önként maradt.
– Mennyi sebesült lehet itt?
–
Összesen hétezer. De ezen a bunkerkórházon kívül van még egy hasonló.
Föld alatti alagutak kötik össze ezzel. S még az udvar alatt, a
katakombákban is van kettő, körülbelül tíz méter mélyen… Az oroszok
szünet nélkül viszik a sebesülteket a kórházaikba, de sok fekszik még
most is a katakombákban. Az én bunkeremben négyszáz sebesült volt,
maradt száznyolcvan, ma elviszik más kórházakba a szállíthatóakat… De
nálunk… – a teremre mutatott – a legtöbbnek nincs keze vagy lába, a
kar- meg lábcsonkjuk átvérzett kötéseivel nálunk maradnak azok, akik
nem szállíthatók… lent, a második emeleten is vannak sebesültek –
ötszáz magyar.
– Ki ad enni a sebesülteknek?
– A kenyeret az orosz kórházból kapjuk. Más élelmiszert is az oroszok küldenek. Meleg étel háromszor naponta.
– Gyógyszerek?
– Szintén az oroszoktól.
– Víz?
– Nagyon jó vizet tárolunk három tartályban. Forrásvizet. A forrás a török idők óta ismeretes.
– Mennyi az ápolószemélyzet létszáma?
–
Tizenkét nővér és két szakácsnő. Az oroszok érkezése előtt csak négy
nővér volt. Az oroszok mindenkit fölvettek a kórházba, aki dolgozni
tudott. A szakácsnők önként jöttek segíteni.
– A barlangokon kívül milyen kórházzal van összeköttetésük a föld alatt?
– A Lovas útival.
– S még mivel?
– Buda minden föld alatti járatával; a török idők katakombái meg a korszerű összekötő járatok valóságos útvesztőt alkotnak.
– Kérem mutassa meg nekünk a kórházat!
– Parancsoljanak!
–
Engelhardt nyomában Matyiassal végigmentünk a homályosan megvilágított
helyiségeken. Alig lehetett lélegezni a bűztől. A ventilátorok
működtek, de édeskevés eredménnyel.
Engelhardthoz
odaszaladt egy német nővérke. Elnézést kért tőlünk, valamit mormolva
neki németül. Megértem: az egyik sebesültnek sürgős segítségre van
szüksége. Engelhardt zavarában nem tudja, mit mondjon nekem, én intek
Matyiasnak: “Mondd, hogy menjen csak a sebesülthöz, elvégre orvos.
Nélküle is visszatalálunk.”
A
német összeüti bokáját, szalutál, csodálkozó és elismerő tekintettel
néz ránk, majd sietve távozik. A nővér szótlanul elkísér minket a
lépcsőig.
Fölmegyünk
a következő emeletre. Bejárat a többi katakombába, bemegyünk… A német
őr vigyázzban áll. Elhaladunk mellette. Itt más a helyzet, a katakombák
nedves, víztől csepegő, nyers falazatú alagútjaiban félhomály, két
sorban egymás fölött szennyes priccsek, amelyeken nyilván “másodrendű” sebesült német katonák fekszenek, fejtáblájukon név és adatok… nem látunk ápolókat…
A gyér és homályos villanylámpák a komor boltívek alatt mintha csak
elmélyítenék a sötétséget. Eszembe jut a fényképezőgépem, s a kis lámpák
fényében néhány felvételt készítek…
Miután
bementünk a barlang melletti többi helyiségbe is, amelyeket “polgári
sebesültek” részére tartottak fenn, Matyiassal visszatértünk a
főlépcsőhöz. Itt lift is van, de nem működik. A lépcsőfordulóban
találkozunk az orvosi szolgálatot irányító szovjet őrnaggyal. Vakítóan
fehér köpenyt viselt a zubbonya fölött… Őt bízták meg, hogy
elszállíttassa innen a sebesült hadifoglyokat. Röviden beszélgettünk
vele… aztán nagy sokára fölvergődtünk a napvilágra.
Valóban fényesen sütött a nap. Fényképeztem a járművekre emelt sebesülteket…
…Úri
utca 20. A föld felszínéről mit sem lehet sejteni. De a föld alatt
újra csak mély, titokzatos, szerteágazó katakombák. Megint sebesült
hitleristák tanyája. Megint fantasztikum – priccsek két sorban,
villanyvilágítás, fakó arcú német sebesültek, akik két hónapja nem
láttak napvilágot, műtők tíz méter mélységben és még tíz méterrel
mélyebben zubogó források és kutak, kijáratok más utcákra, hízelkedő és
szolgalelkű német személyzet, konyhai üstök és a mi nagy türelmünk,
amely arra késztet minket, hogy a nemzetközi egyezmények tiszteletben
tartása érdekében naponta háromszor megtöltsük ezeket az üstöket jó
minőségű élelemmel és etessük a mi kenyerünkkel a hadifoglyokat. (Hányan lehetnek köztük, akik lemészárolták feleségeinket, gyerekeinket?!) …”
1945. március 6. – Trükkös csempészek, feketézők…
…”Ma
P.I. Gorohov altábornagy megbízásából meglátogattam a hadsereg egyik
osztályparancsnokát, Pizsenkov mérnök-alezredest, aki Pesten, az Aréna
úton lakik. Pizsenkov – az ablakból az élénk utcai forgalmat
figyelve elmondta, hogy az ablakai alatt többször látott elhaladni
temetési menetet a Kerepesi-temető irányában. A gyászolók komor arccal
ballagtak a koporsó mögött. De aztán észrevette, hogy a menetben
másodszor és harmadszor, újra meg újra mintha ugyanazt a koporsót
vinnék. Elküldte embereit, hogy hogy járjanak utána az ügynek.
Katonái
azután kiderítették, hogy a menet útvonala, miután elhagyja az Aréna
utat, mindig változik, kihalt mellékutcákon át távolodik, a koporsó
azonban valóban egy és ugyanaz… Végül kitört a botrány; a koporsóban jó
minőségű textilárut csempésztek.
Felderítőink
tisztázták, hogy a spekulánsok koporsókban szállították a textilárut
egy elfalazott raktárból. Annyit szállítottak, hogy a feketézők
zsákmányából kitelt volna négy háromtonnás teherautó rakománya…”
***
Eddig
az idézetek. Ezeket tapasztalta tehát az orosz haditudósító Budapesten
1945 tél végén és kora tavaszán. Leírása természetesen a saját
szemszögéből történik, hiszen mindenki ebből indul ki, s ebből mozdul
el az objektivitás felé, a későbbi olvasójával együtt.
Legszívesebben
bemásoltuk volna az egész könyvet, hiszen tele van eddig fel nem
fedett történetekkel, információkkal, (lehet, még ez is megtörténik), –
némi ellentételezéseként azoknak a siralmas kommunikációknak,
amelyekben a mai fiatalokat tájékoztatják az akkori valós eseményekről…
Óra a Nemzetinél 1945. – Romeltakarítás társadalmi munkában, – Budapest ébred… Kép: Retronom.hu
Fort András / Szabad Riport
Forrás: Pavel Luknyickij; Magyar Napló / 1944. november – 1945. április
Kossuth Könyvkiadó / Zrínyi Katonai Kiadó – 1980.
2016. március 3., csütörtök
2016. február 6., szombat
2016. február 4., csütörtök
Lucifer a sármőr – Az új sorozatban Sátán a jó védelmezője
Mintha az egész történet arra lenne kiélezve, hogy belássuk, Lucifer
nem is olyan rossz, mint gondolnánk és az a kis csintalanság, amit
magáénak tudhat, igazából Isten hibája, aki a pokolba száműzte őt. Egy
okosan megírt propagandafilmmel állunk szemben, egy jóságos gonosz
főszereplővel, akinek még humora is van, és aki tényleg megbünteti a
rossz fiúkat, folyamatosan azt érzékeltetve velünk, hogy Isten ennek
éppen az ellenkezőjét teszi.
Ézsaiás arra figyelmeztetett, hogy „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak
mondják, és a jót gonosznak, akik a sötétséget világossággá és a
világosságot sötétséggé teszik, akik a keserűt édessé, az édeset pedig
keserűvé teszik!”1
Pontosan ez a luciferianizmus lényege: megpróbálja az arkangyal bukása előtti tulajdonságaira fektetni a hangsúlyt, illetve a megvilágosodás forrásának állítani be Sátánt, aki megadja az őt szolgálóknak azt a tudást, amit szerintük Isten el akar rejteni.
Az ellentmondást jól érzékeltetik az ilyen ideológiát vallók megnyilvánulásai. Az általam feliratozott Youtube videók hozzászólásai között több ilyen „csemegét” is találhatunk, amelyekben többen is megpróbálták megértetni szegény „megtévesztett” keresztény fejemmel Sátán mérhetetlen „jóságát”, majd többszörösen összetett mondatokban ecsetelték, hogy ez a „jóságos” entitás mit tesz majd velem és családommal, ha ez mégsem sikerül.
Az Ószövetségben az Ézsaiás 14 és az Ezékiel 28 adja számunkra a legtöbb információt erről a Lucifernek nevezett angyalról, aki Sátánná lett. A próféta mindkét részben egy embert szólít meg (Ézsaiás Babilon, Ezékiel pedig Tírusz királyát), szavaikból azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a valódi címzett a fizikai személy mögött álló démoni erő.
Pontosan ez a luciferianizmus lényege: megpróbálja az arkangyal bukása előtti tulajdonságaira fektetni a hangsúlyt, illetve a megvilágosodás forrásának állítani be Sátánt, aki megadja az őt szolgálóknak azt a tudást, amit szerintük Isten el akar rejteni.
Az ellentmondást jól érzékeltetik az ilyen ideológiát vallók megnyilvánulásai. Az általam feliratozott Youtube videók hozzászólásai között több ilyen „csemegét” is találhatunk, amelyekben többen is megpróbálták megértetni szegény „megtévesztett” keresztény fejemmel Sátán mérhetetlen „jóságát”, majd többszörösen összetett mondatokban ecsetelték, hogy ez a „jóságos” entitás mit tesz majd velem és családommal, ha ez mégsem sikerül.
Lucifer igazi története
A sorozat első epizódja ezzel a bevezetővel indul:„A kezdetben… Lucifer angyalt levetették a mennyből és arra ítélték, hogy egy örökkévalóságon át uralkodjon a pokolban.”Az igazság azonban az, hogy Lucifert, mint minden angyalt, azért küldte Isten a földre (nem a pokolba), hogy az embereknek szolgáljon (Zsidók 1:14).
Az Ószövetségben az Ézsaiás 14 és az Ezékiel 28 adja számunkra a legtöbb információt erről a Lucifernek nevezett angyalról, aki Sátánná lett. A próféta mindkét részben egy embert szólít meg (Ézsaiás Babilon, Ezékiel pedig Tírusz királyát), szavaikból azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a valódi címzett a fizikai személy mögött álló démoni erő.
„Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakővel borítva: rubinnal, topázzal és jáspissal, krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral, karbunkulussal és smaragddal. Foglalataid és véseteid aranyból készültek azon a napon, amelyen megteremtettél. Fölkent oltalmazó kerúb voltál, és odaállítottalak téged, hogy Isten szent hegyén legyél; tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útjaidon attól a naptól fogva, amelyen teremtettél, míg gonoszság nem lett található benned.”2
Itt Luciferről olvasunk, még bűn nélküli állapotában, az Édenkertben,
ahová Isten azért küldte fölkent kerubját, hogy az embert oltalmazza,
szolgálja. Lucifer bűnesete Isten ellen már az Édenkertben történt. Az
I. Mózes 3-ban olvashatjuk ennek történetét, amikor bement a kígyóba,
hogy Évát megszólítsa és megkísértse, majd őt és Ádámot is rávegye, hogy
egyenek a tiltott gyümölcsből. Lucifer ekkor vétkezett Isten ellen.
Lucifer azzal az isteni megbízással érkezett a földre, hogy Ádámnak
és Évának a szolgálatára legyen, azonban valami olyat pillantott meg
bennük, ami neki nem volt. Angyalként az ereje és hatalma valószínűleg
feltételekhez volt kötve, Ádám és Éva azonban feltétel nélküli erőt és
hatalmat kapott a Föld felett. Ezt láthatjuk ugyanis teremtésük
történetében.
„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten a maga képére és hasonlóságára teremtette: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton.” (I. Mózes 1:26-28)Lucifer valószínűleg ezt a hatalmat akarta megszerezni az embertől. Lucifer saját erejéből hiába lázadt volna fel Isten ellen és a Mindenható Istennel szemben ebben az angyalok egyharmadának segítsége sem sokat számított volna, de gondolta, hogy ha az embernek adott hatalmat megszerezheti, talán labdába rúghat.
Ézsaiás feltárja előttünk Lucifer gondolatmenetét:
„Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” (Ézsaiás 14:12-14)Lucifer irigyelni kezdte Istent. Nem volt megelégedve arkangyal státuszával. Féltékeny lett és Isten pozícióját akarta, de a neki eredetileg adatott hatalom kevés volt arra, hogy ezt megvalósítsa. Lucifer felismerte, hogy ha rá tudja venni Ádámot és Évát, hogy behódoljanak neki és ők is fellázadnak Isten ellen, akkor ő e világ új istenévé válhat (Lásd. II Korinthus 4:4).
Mivel értette Isten Királyságának működését, Lucifer tudta, hogy ha be tudja csapni Ádámot és Évát, akkor a mesterükké válhat, elveheti tőlük és felhasználhatja a nekik adott hatalmat a Földön, hogy megszerezze az annyira áhított dicsőséget és imádatot. És pontosan így történt.
„…olyanok lesztek, mint az Isten,”3 ígérte Ádámnak és Évának, akik éppen azzal veszítették el és ruházták át Isten adta hatalmukat, amikor Isten helyett Lucifernek hittek.
Hol van most Sátán?
Sátán nem a pokolban, hanem a Földön van. Péter arra figyelmeztet, hogy „az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”4, Jézus „e világ fejedelmének”5 hívta, Pál apostol szerint pedig ő „a levegő birodalmának fejedelme, amely most az engedetlenség fiaiban működik”6. Sátán tehát nem a pokolban, hanem a Földön és az azt körülvevő levegő birodalmában lakik.Sátán csak Jézus visszatérése után veszíti el hatalmát, de a Biblia szerint akkor sem a pokolba, hanem a Tűz tavába kerül, ahová a Jelenések 20:14 szerint a pokol is vettetik végül.
A Fox csatorna a következő kérdést teszi fel a nézőknek:
„Lehetséges-e megkísérteni a testben megjelent ördögöt, hogy átálljon a jó oldalára, vagy eredeti elhívása mindenképp a rossz oldalra helyezi?”Már a kérdés is hazugság, hiszen Lucifer eredeti elhívása, ahogy minden, amit Isten teremtett, jó volt.
A filmet látva (és a Sorozat Junkie szerint a nyitó epizód csak pozitív reakciókat kapott) az ember elgondolkozik, hogy vajon mennyire lesz nehéz Sátánnak elérni a Jelenések könyvében prófétáltakat.
„…és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.”7A Biblia a „hazugság atyjának”8 nevezi az ördögöt, ugyanakkor a sorozat alapjául szolgáló képregény egyik alakja így jellemzi őt:
,,Mikor az ördög rá akar venni valamire, nem kezd el hazudozni. A színigazat fogod tőle hallani. Aztán hagyja, hogy magad találd meg az utadat a Pokolba.” (David Easterman, Sandman)Pál apostol szerint a „világosság fiait” nem fogja elhitetni9, így koncentráljunk arra, hogy „a világ világossága” legyünk10 és ezáltal mások is az igaz Világosság fiaivá válhassanak.
2016. január 24., vasárnap
Krím-félsziget egykor Szkíták által lakott vidéke
Krím-félsziget
egykor Szkíták által lakott vidékén, az égbenyúló mészkőhegyek
fennsíkjain barlangvárosok nyomait tárták fel a régészek, ahol a késő
Szkíta-Alán művészet remekei kerültek elő. A helyi szkíta uralkodók a
mai Szimferopol mellett fővárost alapítottak, Nea Polisz néven. Mészkő
fennsík belsejében csodálatos városokat építettek.
A
régészek már feltárták és az egyik városban, a mai Csufut-káléban
többek között olyan csodálatos turul fejfedődíszt találtak, melynek
párja az Ordoszi Hun koronán díszeleg. De előkerültek olyan hun fibulák
és sólymos övcsatok, melyet nálunk gepidáknak tulajdonítanak, de a hun
ötvösművészet egyéb remekei is.
A
Szkíták terjesztették el egész Eurázsiában a finoman megmunkált
aranyból készült használati tárgyakat. Arany volt bevarrva ruhájukba
lemezek formájában, övekben. Aranyból voltak brossok, nyakláncok, kardok
hüvelye, sisakok, fülbevalók, és dísztárgyak. A szkíták különös
előszeretettel ábrázolták használati eszközeiken a kedvelt
motívumaikat.: griffek, oroszlánok, farkasok, szarvasokat, leopárdok,
sasok és növény-virágfüzérek.
A
történész, William Montgomery McGovern, azt állította, "Tömeges a
bizonyíték előttünk, hogy ez a Scytho-szarmata állatstílus elterjedt
minden részén az ókori világban, és fontos hatása volt nemcsak a európai
művészetre, hanem az ókori kínai művészetre is."
További képek, információk: kladoiskately.com/foto-galereya-goldskif
2016. január 21., csütörtök
Meotisi mocsarak
Az
Azovi-tenger (orosz Азовское море [Azovszkoje morje], ukránul Азовське
море, krími tatárul Azaq deñizi, régies nevén Meótisz, latinul Palus
Maeotis) a Fekete-tenger északi öble.
Kézai Simon: 4. §. Hunor és Magor a meotisi ingoványok közzé költöznek.
2016. január 20., szerda
Beszámolók a hunokról
Orosius
katalán szerzetes 417-ben: „Pannónia európai ország, amit nemrég a
Hunok foglaltak el, ezt az országot a nép saját nyelvén Hungarianak
nevezi.”
Coccius Sabechius: „Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a Hunok vagy Magyarok Szkíták voltak.”
Bonfini: „...Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a Magyarok a Hunoktól eredtek.... akik a Szkítáktól származtak.”
Isidorus Hispalensis: „A Hugnokat azelőtt Hunoknak hívták, végül azonban királyukról Avaroknak nevezték el őket.”
http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/toertenelem/3741-beszamolok-a-hunokrol
2016. január 3., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)